Drogista Közlöny, 1935 (32. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-02 / 1. szám

I ff fa 21S~76 XXXII. évfolyam, 1 szám. ^ Budapest, 1935. január 2. DROGISTA KÖZLÖNY DROG-, GYÓGYÁRU-, VEGYSZER-, ILLATSZER- ÉS FOTÓKERESKEDELMI SZAKLAP MAGYARORSZÁG LEGRÉGIBB DROGISTA ORGÁNUMA MAGYAR DROGISTA TESTÜLET,­­ DROGISTA IFJAK EGYESÜLETE " HIVATALOS LAPJA. Előfizetés egy évre P 12-—, alkalmazottaknak P Külföldre 50% felár. Hirdetések ára mm. sor :40 Felelős szerkesztő Felelős kiadó : KÁDÁR GYULA, MOLNÁR ERNŐ. Megjelenik minden hó 1­ 8n ás 15-án. Szerkesztőség: Hl., Király u­cca 70. — Telefon 15-9-78 Kiadóhivatal: V. Lipót-körút 8. — Telefon 22-3-89 A belügyminiszter szabályozta a gyógyszertárak árusítási körét. A hivatalos lap 1934 december hó 28-i száma a gyógy­szertárak árusítási körének szabályozása tárgyában belügy­miniszteri rendeletet közöl, amelyhez csatolt jegyzékek egyike taxatíve sorolja fel azokat az egészségügyi vonatkozású szerek kategóriájába nem sorolható cikkeket, melyeket a gyógyszertárak egyáltalán nem árusíthatnak, míg a másik jegyzék magában foglalja azokat a készítményeket, amelyet a gyógyszertárak a nyílt árusítási üzletek zárórája után, il­letőleg azok kötelező munkaszünete alatt nem árusíthatnak. A drogista társadalom, mely egy évtized óta emberfe­letti küzdelmet folytat üzletkörének törvényes szabályozá­sáért, örömmel üdvözli a rendelet megjelenését, mely sok vitás kérdést tisztáz és sok súrlódásnak veszi el a lehetőségét. Ezek a jegyzékek világosan szabályozzák, hogy a gyógyszer­­tárak gyógyászati célt nem szolgáló szerekkel és cikkekkel nem kereskedhetnek és szankcionálják a drogisták azon jo­gos kívánságát, hogy zárórán túl, vasárnap, valamint ünnep­napokon a gyógyszertárak kozmetikai és piperecikkekkel ne kereskedhessenek. Ezek a szakma által jogosan hangoztatott sérelmek nyertek a rendeletek által orvoslást és mi úgy érez­zük, hogy a sok harc, a sok küzdelem után köszönetünket kell tolmácsolnunk a belügyminiszter úrnak azért, hogy e rendelettel a pereskedések megszüntetésére módot és le­hetőséget nyújtott, hogy nyugvópontra juttatott egy oly kér­dést, melynek elintézetlen volta ádáz küzdelmekre, folytonos harcokra, költséges pereskedésre szolgáltatott okot. Nemkülönben köszönettel tartozunk a kereskedelmi mi­niszter úrnak ezen ügyben tanúsított támogatásáért, valamint mindkét minisztérium illetékes osztályai vezetőinek, hogy ér­dekképviseleteink megkereséseit megértően karolták fel. Mi tisztában vagyunk a rendeletek jelentőségével, tud­juk, hogy azok minden vonatkozásban üdvös hatást fognak kiváltani és meggyőződésünk, hogy ez az első lépés ahhoz, hogy a gyógyszerész-drogista kérdés rendeződjék és a két szakma között béke teremtessék. Ha visszapillantást vetünk a múlt eseményeire, úgy a történeti hűségnek megfelelően megállapítjuk, hogy küzdel­münk jogos volt, mert az azt a célt szolgálta, hogy a gyógy­szertárak a drogériák üzletkörébe tartozó cikkekkel ne ke­reskedhessenek oly időben, amikor a drogériák zárva tartani kötelesek, nem vonják el a drogistáktól a vevőket és zárórán­­túli kozmetikai és piperecikk árusítással ne támasszanak a szakmának illegális versenyt. Ezt a célunkat elértük. A következő lépés az kell, hogy legyen, hogy fokozottabb mérvben és erőteljesebben szorgalmazzuk a 111.005/1894. B. M. sz. rendelet hatálytalanítását, hogy a gyógyszerfélék­kel és mérgekkel való kereskedés a korszerű követelmények­nek megfelelően szabályoztassék. Ezt megtennünk parancsoló szükségesség, mert azok a szempontok, amelyek 41 év előtt irányt adók voltak, ma tekintetbe nem jöhetnek, mert a dro­géria ipar világszerte történt térhódítása, a gyógyszervegyé­szeti ipar fejlettsége, új irányelvek, új szellem és rendszer bevezetését teszi szükségessé. Ha rámutatunk arra, hogy pl. a jodtincturát, kámforszeszt, bor- és zincvaselint világszerte árusítják a drogériákban, ak­kor nyilvánvalóvá tettük, hogy jogos, időszerű és szükséges a gyógyszerfélékkel való kereskedés szabályozása, mert a régi, elavult rendelet nem szolgálja azt a célt, amelyet a do­log természetéből kifolyólag szolgálnia kellene. Egy másik szempont az, hogy a gazdasági leromlás, a lakosság elszegé­nyedése, fogyasztó és vásárlóképtelensége kizárttá teszi azt, hogy a közönség ma oly súlymennyiségben vásároljon, mint azt a rendelet egyes anyagoknál előírja. A drogisták, mint gyógyszerárukereskedők a múltban is hangoztatták és ma is kinyilatkoztatják, hogy nem akarnak vényköteles gyógyászati célt szolgáló szereket árusítani, nem akarják elvonni a gyógyszertárak üzletkörébe tartozó gyógy­szerek árusítását, hanem törekvésük arra irányul, hogy sza­badon árusíthassák azokat a házigyógyító-szerekként ismert szereket, amelyeket a gyógyszertárak is orvosi vény nélkül szolgáltatnak ki a közönségnek. Hogy ez a törekvésük mél­tánylásra és figyelembevételre tarthat számot, azt sem alá­támasztani, sem indokolni nem kell. Amikor a drogériákban világszerte árusítják a gyógyszerféléket, akkor nem lehet, hogy Magyarország drogistái a külföld, sőt a kelet pl. Ro­mánia drogistái mögött legyenek. Ha nem közegészségügyi sérelem Svájcban, Hollandiában és Romániában az, hogy a drogisták szabadon árusíthatják a kiszerelten forgalomba kerülő gyógyszerféléket, úgy nem szenvedne sérelmet a köz­­egészségügy nálunk sem, ha a drogisták ezeket a cikkeket nálunk is árusítanák. Ezek a gondolatok vibrálnak agyunkban akkor, amikor a most megjelent rendeletet olvassuk. 1934. október 2-án napvilágot látott az a leirat, mely úgy rendelkezett, hogy a gyógyszertárak az árusítás ideje tekinte­tében semmiféle korlátozásnak alávetve nincsenek és a gyógy­szertárakban a kifejlődött gyakorlat szerint eddig árusított cikkeket a közönségnek minden időben kiszolgáltatni kötele­sek. Mi már akkor éreztük és tudtuk, hogy ez a leirat rövid életű lesz, mert nem számolt a változott idők szellemével és oly cikkek árusítására adott a gyógyszertáraknak jogosultságot, melyek soha sem tartoztak a gyógyszertári forgalom körébe és őket nem is illethették.

Next