Drogista Közlöny, 1936 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-01 / 1. szám

GUMI I----------------------------------­U A megbízhatóság bizonyítékául C-1 Pe jelzéssel hozzuk prezervatívjainkat 0 a f. -M I O forgalomba. Ön is győződjék meg az gumik kiválóságáról, még mi* előtt szükségletét besze­­rezné. SEBÖK SÁNDOR ÉS TÁRSA K. F. T. Budapest. Vll., Yttrismarty-n. 13. Telefon: 42—1—07 ESZPÉ gumicikkek egyedárusítója. :57pf DPOGISTA KÖZLÖNY Újból rontják a márkacikkek árait. Az utóbbi évtizedek tapasztalatai arra tanítanak meg ben­nünket, hogy a kozmetikai-, illatszer- és háztartási cikkek for­galmában mindinkább nagyobb tért hódítanak a márkacikkek. A drogistaszakma — mióta csak létezik — szívesen foglal­kozott a márkacikk árusításával. Tudatában vagyunk annak, hogy az óriási reklám, propaganda, melyet a márkacikkgyá­­rosok készítményeiknek bevezetése és azok forgalmának eme­lése érdekében kifejtenek, egyben kitűnően bevált eszközei a különféle néprétegeknek a fogyasztótömegek közé való meg­hódításának. A márkacikkeknek egyéb előnyös tulajdonságai is van­nak. Hogy csak egy előnyére mutassunk rá a sok közül, meg kell említenünk azt, hogy a márkacikk vásárlása, raktáron tar­tása a kereskedő részére a legkisebb kockázatot jelenti. Az elsőrendű márkacikkgyáros ugyanis állandóan propagálja gyártmányát, miáltal az ilyen árucikk minden körülmények között állandóan az „eladható” árucikkek között foglal helyet. Amikor azonban mértéktelenül megszaporodott azoknak az üzleteknek száma, ahol a mi szakmánkhoz tartozó márkacik­keket árusítják, amikor az üzleti forgalomra ez a jelenség csök­kentő hatást kezdett gyakorolni, akkor kezdődött a baj a márkacikkekkel. A baj az árrontásban nyilvánult meg. Tág lelkiismeretű kereskedők nem sokat, sőt semmit sem törődtek azzal, hogy üzlettársaikat a márkacikkek előírt árainak lerontásával a tönk szélére juttathatják. Előttük csak egy cél lebegett: behozni a vevőt! És mivel a legegyszerűbb eszköznek látszott a vevő előtt az „olcsó János” szerepét játszani, az olyan árucikkeket kezdték olcsón adni, melyeknek árait a vevőközönség a legjob­ban ismeri, a legkönnyebben ellenőrizheti­ a márkacikkekét. Küzdöttünk az árrombolás rákfenéje ellen hosszú éveken keresztül. Voltak rövidebb periódusok, amikor úgy látszott, hogy végre sikerült a tisztességes kereskedőnek ezt a pusz­tító veszedelmét végleg megfojtani. De csak mindig rövid ideig tartott a ma is hőn áhított állapot. Röviddel utána ismét fellángolt az árrontás futótüze. Legutóbb is, amikor a múlt esztendő derekán megjelent a kereskedelmi miniszter ama ho­zsannával üdvözölt rendelete, mely a márkacikkek árvédelmi rendszerét bejelentési kötelezettséghez kötötte, akkor azt hittük, hogy végleg rendezve lesz a márkacikkek árvédelmének szakmánkra annyira fontos kérdése. Csalódtunk ismét! Gyárosainknak egy része, kik addig is az árvédelem híveinek vallották magukat, eleget tettek ugyan bejelentési kötelezettségüknek, a kívánt eredmény azonban — sajnos — elmaradt! Tessék csak meggyőződni szavaink igazságáról. Tessék végigvásároltatni a szakmabeli üzleteket. Előre megmondjuk: az eredmény megdöbbentő lesz. Ez így nem mehet tovább. Itt sürgős intézkedésre van szükség, mert különben olyan következményekkel fogjuk ma­gunkat szemben találni, hogy úgy a gyárosok, mint a keres­kedők nagyon megbánják nemtörődömségüket. És most arra kérem az igen tisztelt szerkesztő urat, hogy fenti soraimban elmondottak alátámasztására közölje le azt a két cikket is, amelyet mellékelten beküldök. Az egyiket Móor Jenő írta és a kézműves iparosságnak az iparban dúló átrontását ellensúlyozó intézkedésekről szól. Már a címe sokat mond, mivel megállapítja, hogy: „A nyo­mor nem oka, hanem eredménye az árrontásnak”. A másik cikknek dr. Dobrovits Károly miniszteri titkár , a szerzője, aki az anyag részletes taglalása végén megálla­pítja, hogy „a márkacikkek árrontása a gyáros vagyonának közvetlen megtámadása”. Nagyon tanulságos megállapítások, érdemes felettük gyá­rosnak, kereskedőnek egyaránt elgondolkodni. N. F. „A márkacikkek árvédelmi rendszere” cím alatt dr. Dob­rovits Károly miniszteri titkár a következőket állapítja meg: A márkacikk forgalma alatt olyan árukat értünk, amelyet az azt előállít­ó gyáros rendszerint ugyanabban a minőségben, ugyanazzal a megjelöléssel, ugyanolyan módon és ugyanolyan kiállítási formákban és csomagolásban hoz forgalomba és amelynek viszontelárusítói árát előre meghatározza.. A már­kacikk alatt nemcsak védjegyes árukat értünk, hanem mind­azokat, amelyek a felsorolt kritériumoknak megfelelnek, akár védjegyes áruk, akár nem, tehát a márkacikk nem azonos a védjegyes áruval. A fogyasztóközönség szempontjából a már­kacikk előnye az, hogy ha ily márkacikket vásárol, tudja, hogy a márkacikk kitől származik, tudja annak minőségét és tudja azt is, hogy mi annak az ára. A márkacikkgyáros megfelelő szervezettel gondoskodik annak ellenőrzéséről, hogy az általa gyártott márkacikk árát a viszontelárusítók betartsák. Ez többféle módon történik, rend­szerint minden áru ellenőrző jeggyel van ellátva és ennek alapján a gyáros meg tudja állapítani, hogy az esetleges ár­rontást ki és hol követte el. Ezenkívül a márkacikkgyáros re­­verzálist vesz a továbbelárusítóktól, akik rendszerint külön szankciók kikötése mellett kötelezik magukat a gyáros által előírt árak betartására. A gyáros azután egyéb módon, meg­bízottai útján, sőt sok esetben a viszontelárusítók különböző érdekképviseletei útján is, ellenőrzi az árak betartását. A józanul és tisztességesen megállapított árak betartása egyformán érdeke a gyárosnak és a továbbeladó kereskedőnek bármilyen cikkről legyen szó, mert a gyáros gyártmányainak jóhírnevét, a gyártás folyamatosságát csak így tudja fenntar­tani és elsőrangú érdeke fűződik ahhoz, hogy a viszonteláru­­sító­k is megtalálják számításukat, azok prosperálhassanak, mert a kereskedelem körében beálló fizetésképtelenségek első­sorban a gyárost sújtják, így az árrontás elleni küzdelem a gyárosok részéről, de a kereskedők részéről is már régi ere­detű, mert az árrontó kereskedő versenytársának is kárt okoz és különösen a fizetésképtelenség előtt álló cégek " árrontás útján kidobott nagy árutömegei némely szakma piacát hosszú időre katasztrofálisan lerontják. A márkacikk-rendszer alkalmas eszközt nyújt a gyárosnak és kereskedőnek egyaránt az árrombolások megakadályozására. A márkacikkgyáros márkás áruját rendszerint hatalmas rek­lám kifejtésével igyekszik a fogyasztóközönséggel megismer­tetni. Ennek az előnyét azután a viszonteladók is élvezik, miért is kétségtelenül méltányos az, hogy a gyáros márkás árujá­nak védelmét hathatósan biztosíthassa, mert abba fektetett erkölcsi és anyagi tőkéjének biztosítását és gyümölcsöztetését csak így remélheti. A tisztességtelen versenyről szóló 1923: V. t.-c. alapján kifejlődött gyakorlat azután megfelelő védelmet nyújt a már­kacikkek gyárosainak. Az e törvény alapján működő kamarai választott bíróságok gyakorlata állandó abban az irányban, hogy a márkacikkeknél elkövetett árrontás esetén, azaz a gyá­ros által előírt árak megszegésekor a viszonteladó eljárását tisztességtelen versenynek minősítik. A kamarai választott bí­róság gyakorlata nemcsak a védjegyes áruk, hanem a véd­jeggyel nem rendelkező, de a márkacikk fogalma alá tartozó áruk átrontását egyformán tisztességtelen versenynek minő­síti. A választott bíróságok gyakorlata szerint, ha a márka­cikkgyáros érdekei védelmére zárt, hézagmentes árvédelmi rendszert létesített és tartott fenn, ez a rendszer önmagában elég annak megállapítására, hogy a márkacikk egységes ára az árunak jellegzetességévé váljék, amely attól elválaszthatat­lan, tehát a viszonteladó még abban az esetben is tisztesség­telen versenyt követ el, ha reverzálist nem írt alá. Ebben az esetben is köteles a viszonteladó a gyáros által meghatározott árat betartani akkor is, ha a viszonteladó vele nem szerző-

Next