Drogista Közlöny, 1938 (35. évfolyam, 2-24. szám)
1938-01-15 / 2. szám
22 Hajfesték főlerakata DZV. VESZÉLY KÁROLYNÉ Budapest, VI., Gialyovszky-ucca 23. Telefon: 1—267 — 08. DROGISTA KÖZLÖNY A gyógyászati célokra alkalmas parallinum liquidum, vaselinum album és vaselinum flavum, különös tekintettel azok vizsgálatára. (Készült a budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Gyógyszerészeti Intézetében. Igazgató: Dr. Mozsonyi Sándor miniszteri tanácsos, egyetemi magántanár.) Irta: Kenderes János. Sok panasz merült fel a múltban arra vonatkozólag, hogy a IIl. magyar gyógyszerkönyv kénsavas próbája túl szigorú, illetve a vizsgálók szerint ugyanoly körülmények között végezve, ugyanaz a vaselin is eltérő eredményeket adott. Ha ennek az okát vizsgáljuk, a következő magyarázatot találjuk. A Ph. lig. III. és IV. a tömény kénsav koncentrációját legalább 95%-ban állapítja meg. A forgalomban levő kénsavak egy része azonban 98%-os. Ha tehát a 95%-os kénsavból készítek vízzel 1 : 3 arányban elegyet, úgy a kénsav 80,43%-osra hígul, a 98%-osból készített pedig 83%-os lesz. Ha tehát az elegyítéskor a ban 3%-os különbség lesz, ez a 3%-nyi különbség elégséges vizsgáló ezt nem veszi figyelembe, a reagens koncentrációjaahhoz, hogy a megfelelő minőségű vaselint kifogásolnunk kell. De a kénsavas próba kivitele sem volt teljesen egyöntetű. Nevezetesen a hőmérséklet, az idő, a rázás módja, stb. befolyásolta a színintenzitást, így azután ezek a hibaforrások megbízhatatlan eredményre vezettek. Elgondolásom szerint a kénsavas próba csakis a kénsav töménysége, a hőmérséklet és a reakciós idő szigorú betartása mellett vezethet megbízható vizsgálati eredményre. A kénsavas próba elhagyása nehéz feladat elé állítja a vizsgálót, mert e próba megfelelő módon való alkalmazása nélkül csak a jódbrómszámmal lehet vaselint minősíteni. Másrészt e megbízható próba elhagyása nem kívánt idegen organikus anyagokkal szennyezett áru elterjedésére adhat módot. Mindkét ok szükségessé teszi tehát a kénsavas próbának a felvételét, annál is inkább, mert könnyen kivihető módszer. Az ez irányban végzett kísérleteim alapján a kénsavas próbára az alábbi előírást tartom megfelelőnek: 1. Úgy a fehér, mint a sárga vaselint vízfürdőn megolvasztjuk és belőle 5 kcm-nyit mérünk oly üvegdugós kémcsőbe, melyet előzőleg a később megadott koncentrációjú tömény kénsavval kiöblítettünk, oly módon, hogy a kémlőcsövet az öblítésre használt kénsavval együtt 15 percnyi időre forrásban levő vízbe helyezzük. 2. A vizsgálatot jól becsiszolt üvegdugóval ellátott kémcsőben végezzük. 3. A reakciót vízfürdőn forrásban lévő vízben végezzük, úgy, hogy a vaselint és a kénsavat tartalmazó kémcső állandóan vízzel legyen fedve 4. A reakció negyedóráig tartson. 5. A kémcsövet a vízfürdőbe való behelyezésekor azonnal, majd az első összeírást követő minden két percnyi várakozási idő után 5%-ig erősen és úgy rázzuk össze, hogy a vízfürdőből kiemelt kémcső ismét a forró vízbe kerüljön. 6. A kémcső dugóját nem vesszük le, csak a reakció teljes lezajlása után. 7. A fehér vaselint 70%-os, a sárga vaselint 65%-os kénsavval reagáltatjuk. 8. A megfigyelés hidegen, illetőleg a vaselemnek megfagyott állapotában történjék. A leolvasáskor a vaselin színének nem szabad megváltozni, a kénsav pedig legfeljebb annyira sárgulhat meg, hogy, ha a kénsav színét olyan 5 kemoldattal hasonlítjuk össze, amely egy csepp — a reagensek között hivatalos — normál jódos káliumjodidoldat és 100 kcm. víz keverékéből készült, a kénsav színe ne legyen sötétebb. 9. A kénsav-koncentráció minden esetben megállapítandó. A kívánalmakat a következőkben indokolom: 1. Vizsgálataimnál 5 kcm-nyi mennyiségekkel dolgoztam, kívánatos tehát ezeknek a megadott mennyiségeknek a fenntartása. A kémlőcsőnek a reakció lefolyásával azonos körülmények között való tisztítása azért szükséges, mert a kémcsőben bentlevő esetleges roncsolódó organikus szennyezést különben a vaselin jóságának rovására írnánk. 2. A becsiszolt üvegdugó a tökéletes és egyforma összerázás miatt szükséges. 3. A forrásban levő víz hőfoka, mint a víz forralásakor elérhető legmagasabb hőfok, állandó hőfokon való reagálást biztosít. Az a kívánalom pedig, hogy úgy a vaselin, mint a kénsav a reakció ideje alatt vízben legyen, azért szükséges, hogy a kémcsövet egyformán érje a hő és ezáltal a reakció egyenletes lefolyású legyen. 4. A negyedórás reakciós idő empirikusan van megállapítva, hasonlóan a III. gyógyszerkönyvben előírt reakciós időhöz. 5. A összerázás idejének, valamint a rázás idejének rögzítése a reakció egyöntetű lefolyását biztosítja. 6. A kémcső dugóját azért kell benthagyni, nehogy a kémcsőbe a levegőből piszok vagy a forraláshoz használt kútvízből valamilyen nem kívánt szennyezés kerülhessen be. A kémcső dugóját a levegő kiterjedése nem löki ki. 7. Természetesen a jobban tisztított és állati szénen is átszűrt fehér vaselin töményebb kénsavat bír el, mint a sárga vaselin. Ennélfogva nem lehet egyenlő elbírálás alá vonni a sárga és a jobban tisztított fehér vaselint. Ezért vált szükségessé a fehér vaselin vizsgálatánál magasabb koncentrációjú kénsav beállítása. 8. A leolvasás azért történjék hidegen, mert a megolvasztott vaselin színét nem lehet pontosan megállapítani, sokszor fluoreszkált kissé, amit melegen leolvasva szennyezésnek gondolnánk. Kihűlve visszakapja eredeti színét és ilyenkor a színleolvasás biztosabb eredményt nyújt. A kénsav megengedhető színeződésének rögzítésére azért van szükség, mert a töményebb kénsav a legjobb minőségű vaselmneknél a kátrányos anyagoktól függetlenül is mutathat alig észrevehető halványsárgás árnyalatot. Ez a halványsárga árnyalat — vizsgálataim kapcsán szerzett tapasztalataim szerint — még akkor is felléphet, ha a kénsav-koncentrációt csökkentem. Viszont a kátrányos anyagoktól kevésbé megtisztított áruknál a szennyezés mértékétől függően sötétebb vagy világosabb színeződés áll elő. 9. A kénsav-koncentrációt azért kell minden esetben újból ellenőrizni, mert a kénsav igen hygroszkópos és ha az üveg dugóját nyitva hagyjuk, a kénsav vízgőzfelvétel folytán felhígul. Márpedig néhány százaléknyi koncentráció-csökkenés már erősen befolyásolja az eredményt. Kálium hypermanganos próba. A helvát és a német gyógyszerkönyv a hypermanganatos próbát is alkalmazza a vaselinféleségek tisztaságának ellenőrzésére. A káliumhypermanganat-fogyasztás több tényezőre vezethető vissza, elsősorban organikus oxidálható anyagokra (kátrányos anyagok), másodsorban különösen a fehér vaselinnél a fehéretéshez használt anorganikumokra, kénessavra is kell gondolnunk. A hypermanganatos vizsgálatok lényege az, hogy a megolvasztott vaselinféleségekhez, mintegy 12 kcm.-nyi 1/ion. káliumhypermanganat-oldatot csepegtetünk, majd keverjük az elegyet, e műveletnél a káliumhypermanganat színének még öt perc múltán is meg kell maradnia. A német gyógyszerkönyvnek ezt az előírását a helvét gyógyszerkönyv annyiban módosítja, hogy a vizsgálathoz 12 kcm.-nyi hypermanganatoldat helyett 3 cseppet vézet, azonkívül e próbához vizet is előír. Az említett vizsgálati módszerektől nem sok eredmény várható. Jobb eredmény érhető el abban az esetben, ha 3 g. vaselint 5 kcm. tisztított széntetrachloridban enyhe melegen feloldunk és 3 kcm. dest. vízzel és egy csepp V10 n. káliumhypermanganat-oldattal többször összerázzuk. A vizes rétegnek egy perc mulva is rózsaszínűnek kell maradnia. A széntetrachlorid alkalmazása azért ajánlatos, mert oldatban tartja vaselint a reactio ideje alatt, ami azért jó, mert a reactio lefolyását nem befolyásolja a vízfürdő hőmérséklete. A jó minőségű ú. n. viscosus vaselineknél a káliumhypermanganat színe még néhány perc múlva is élénk rózsaszínű volt, ellenben a vaselinum veterinarium és vaselinum semiviscosumnál a hypermanganat színe egy percen belül elhalványodott. Abban az esetben, ha a fent említett vizsgálatot kénsavas közegben végeztem, az elszíntelenedés még az előbb említett viscosus vaselinnál is aránylag rövid időn belül (1 perc) bekövetkezett. Mivel ugyanazon vaselinféleségeknél a többször, azonos körülmények között megismételt káliumhypermanganatos próba ingadozó eredményeket adott, azért a káliumhypermanganatos próba kénsavas közegben nem alkalmas a vaselin tisztaságának a megítélésére. ■* Elszappanosítható anyagok, gyanták és zsírok. Elszappanosítható anyagokra, gyantákra és eszerszerű zsírokra a IV. gyógyszerkönyv a következőképpen vizsgáltat: „Forralj kis porcelláncsészében 10 kcm. nátronlúgot 5 g.