Drogista Szemle, 1940 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1940-01-01 / 1. szám
A DROGISTA KAR ÉRDEKEIT ÉS TUDOMÁNYOS HALADÁSÁT SZOLGÁLÓ SZAKLAP * ELŐFIZETÉSI ÁRA: ÉVI 24.— PENGŐ. — Hirdetések ára mm-soronként P. —,40 Felelős szerkesztő: Dr. Kővissy Ernő Cl Felelős kiadó : Dr. Bartha-Kovács Lajos Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Petőfi Sándor utca 11. Telefon 189—041 II. ÉVFOLYAM 1. SZÁM. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én BUDAPEST, 1940 JANUÁR 1. BOLDOG t1 ÉVET KÍVÁNUNK KEDVES OLVASÓINKNAK! Az új esztendő felfokozott és egyetértő munkát kíván a magyar haza minden fiától. Ma minden magyarnak sokkal nagyobb odaadással, sokkal nagyobb egyetértéssel és munkaerejének teljes kifejtésével kell állania őrhelyén, ahova őt a magyar sors állította. El kell feledni minden valódi és vélt sérelmet és becsületesen kezet kell fogni a nagy cél, a haza boldogulása érdekében. Ez a megállapítás nem politikai jelszó, hanem igazság. És nemcsak azért igazság, mert az ország vezetői is hirdetik. Igazság, mert a szívében, a lelkében él minden igaz magyarnak, ki a magyar hazában nemcsak az ő egyéni boldogulásának lehetőségét, hanem édes anyaföldjét is látja. A munka nehezebb és felelősségteljesebb lesz az új esztendőben, ez a rendkívüli idők természetes következménye. Az egy célért dolgozó igazi magyarok között ezért ma nem lehetnek ellentétek, mert ezek megszüntetése magyar kötelesség. Az ellentétek kiküszöbölése érdekében a legnagyobb szigorúsággal kell mérlegelni az azt előidéző okokat s ezután el kell dönteni azt, hogy az ellentétes felfogás hasznára, avagy kárára van-e a nemzeti közösség jelenlegi érdekeinek. Ami áll a nagy nemzeti közösségre, ugyanaz áll a nemzet egyes társadalmi rétegeire, s így a magyar drogistaságra is. A nemzeti közösség csak úgy tudja a rendkívüli idők diktálta célkitűzéseit elérni, ha ebben a közösség minden társadalmi rétege segítségére siet. Hogy ezt megtehessék, szükséges, hogy az egyes társadalmi rétegek a nagy erőkifejtéshez szükséges erkölcsi és anyagi kellékekkel rendelkezzenek, s ha ezekkel valamelyik nem rendelkeznék, úgy annak nemcsak a maga, hanem nemzete iránt való kötelessége a nagyobb erőkifejtéshez szükséges feltételek kiharcolása. A magyar drogista társadalomra, sajnos, ez az utóbbi tétel teljes egészében fennáll s egyben meg is szabja a drogistaságnak az új esztendőben való legnagyobb kötelességét is. Erős összetartással és vállvetett munkával kell küzdenünk társadalmi rétegünk elesettségének megszüntetéséért. Mérlegre kell helyeznünk az ellentéteket, szigorúan meg kell vizsgálnunk az ellentétek rugóit és meg kell teremtenünk az eredményes harcos munka legfontosabb előfeltételét, az egységet. Személyek és partikuláris érdekek nem játszhatnak szerepet ebben a munkában, mert egyedül csak a cél fontos. És a cél eléréséhez szükséges ezen fontos előfeltétel megteremtéséért kezet kell fogni minden igaz magyar embernek, tehát az egész magyar drogista társadalomnak is, mert nem tudom elképzelni, hogy akadna valaki közöttünk, aki ne tartaná magát igaz magyar embernek. Az önbírálat azonban a mai vészterhes időkben nem elég, tettekkel is bizonyítani kell a tényt, mert csak ez lehet a fokmérője annak, hogy valaki teljesíti-e a magyar drogistaság és a haza iránti parancsoló kötelességét. Lapunk hasábjai rendelkezésre állanak az ellentétek tisztázására. — Mindenkinek véleményét le fogjuk közölni a cél érdekében s ha másképpen a cél el nem érhető, lapunk ki fog lépni eddigi tartózkodásából s személyi és tárgyi okokra való tekintet nélkül, harcot indít az egység megteremtése érdekében. — Ez kötelességünk a mai rendkívüli időkben. Az új esztendőben pedig dolgozzunk, becsületesen dolgozzunk és főként egyetértéssel dolgozzunk a drogista társadalomért. A magyar hazáért. . " Dr. TÖVISSY ERNŐ Béke, megértés, összetartás Irta: Mezey Lajos ipartestületi alelnök. A drogista szakmát ezernyi gondja-baja mellett gyakran érik támadások, melyek kivédésére a vezetőség minden tőle telhetőt elkövet. Ezeket az állandóan visszatérő küzdelmeket már megszoktuk, hiszen a drogisták egész múltja a harcok jegyében telt el, melyet a jobb, a szebb drogista jövőért folytatott! Megszoktuk azt, hogy minden kis eredményért hosszú, nehéz küzdelmet kell vívnunk, de a saját portánkon a békét, a megértést, az összetartást hirdetjük és nagy általánosságban gyakoroljuk is. Annál kevésbé tudnánk megszokni azt, hogy befelé is harcolnunk kelljen, mert hiszen közös bajok és gondok gyötörnek mindannyiunkat, és azokat csak vállvetett munkával lehet úgy-ahogy elintézni. Sajnálatos, hogy mégis akaduik egyesek, akik a megértés, az összetartás szükségességének állandó hangoztatása és gyakorlása helyett a széthúzás, a torzsalkodás magját hintik el, nem gondolva arra, hogy ezzel az amúgy is csekély drogista erőt gyengítik, szétforgácsolják és veszélyeztetik. Az Országos Drogista Testület legutóbbi választmányi ülésén támadás hangzott el a Budapesti Drogista Ipartestület ellen, melyet annál is inkább vissza kell utasítanunk, miután olyan valaki részéről történt ez, aki az Ipartestületünk elöljárósági tagja, és mint az Országos Testület egyik vezetője a szerdai elnökségi értekezleteken is hivatalosan részt vesz. Ezzel nyilvánvalóvá válik az, hogy az illető kartársnak alkalma nyílott volna arra, hogy minden ügyet letárgyaljon és szorgalmazzon; éppen ezért különös és megdöbbentő az a kijelentés: „az Ipartestület nem intéz el semmit!“ — „Nem intézte el az 1939. aug. 26. árszint be nem tartása miatt bepanaszolt cégek ügyeit.” Ezzel a nagyhangúi kijelentéssel szemben kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy minden ügy elintéztetett, egyet kivéve, melynek adatait — miután a céggel álláspontunkat elfogadtatni nem sikerült — az álkormánybiztossághoz tettük át! Az Ipartestület körlevelet küldött a kartársakhoz, kérve azt, jelentsék be, ha egyes cégek rabatt csökkentést, kondíciómegváltoztatást, vagy bármily más, akár nyílt vagy burkolt áremelést akarnak keresztülvinni, és az Ipartestület a beje-