Drogista Szemle, 1942 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1942-01-01 / 1. szám
A DHOGISTA KAR ÉRDEKEIT ÉS TUDOMÁNYOS HALADÁSÁT SZOLGÁLÓ SZAKLAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: ÉVI 24 PENGŐHirdetések árc mm-soronként P. — V/ WFelelős szerkesztő: Dr. Tövissy Ernő Cl Felelős kiadó: Dr. Bartha-Kovács Lajos ( Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, V., Petőfi Sándor utca 11. Telefon: 380—613 Évfolyam: 1- szám. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én Budapest, 1942. január. A Az új essztendő Más csendesebb, években nem volt feladat az újságíró részére a rövid újévi cikk megírása, mert hiszen semmi mást nem kelett cselekednie, minthogy a szokásos, sablonná vált, azonban ennek dacára mégis mélyértelmű ,,boldog új évet kívánok" jókívánságot egy kissé részletesebben olvasóihoz juttassa. A nagy világégés, az eszméknek az egész világot lángba borító harcai közepette egy kissé anakronizmusnak hat a régi sablonos kívánság, dacára annak, hogy talán az emberiség sohasem vágyott annyira, mint imosht arra a boldogságra és megelégedettségre, mely eddig is tárgya volt a minden idők új esztendei jókívánságainak. Ma egyetlenegy ország sem vonhatja ki magát ebből a világégésből és közvetve, vagy közvetlemül mindenik részese ennek a nagy küzdelemnek, mert hiszen az úgynevezett semleges országok is, ha nem is véráldozatban, hanem gazdasági téren érzik a titáni küzdelem súlyát. Az ember alaptermészete az, hogy a legzimankósabb térben is melegségre, boldogságra vágyik s ezért még a ma is végtelenül nehéz napjainkban sem nevezhető anakronizmusnak a boldog új esztendőre vonatkozó jókívánság. Mert minél nehezebbre fordul a világ sorsa, annálinkábbrákényszeríti az embereket arra, a hogy az örömet és boldogságot ott keressék, ahol mindig és kizárólag keresni kellett volna, családjuk és barátaik körében. A boldogság és megelégedés igazi forrása ma is érintetlen, s ezért első és legkedvesebb kötelességünk, hogy az új esztendőben sok boldogságot, megértést és ezeknek szükségképpeni velejáróját, sok szeretetet kívánjunk a magyar drogista társadalom minden egyes tagjának azzal a hozzáadással, hogy ez a szeretet Vértezze fel őket arra a nagy küzdelemre, amelyet ma minden egyes hadban álló ország mindenik fiának végig kell harcolni nemzete és saját jövője érdekében. Mert az új esztendő a lemondás esztendeje lesz. Lemondani a megszokott jövedelem egy részéről s ennek megfelelően mérsékelni életszínvonalunkat: ma nemzeti kötelesség s így kötelessége a magyar drogista társadalomminden egyes tagjának is. A lemondás azonban nem jelenti azt, hogy jobb sorsra érdemes szakmánk jövőjével ne törődjünk. A szükségképpen felmerülő nehézségek közepette szakmánknak élénken őrködnie kell azon, hogy a szakma hozzájusson a lecsökkent árumenynyiségnek a szakmát méltán megillető részéhez s ezáltal biztosítsa üzletének s (ezen keresztül alkalmazottainak fennmaradását, illetve megélhetését. A modern háborúban nemcsak az emberanyag vitézsége, hanem a fegyverek jósága is döntő tényező, s ezért a drogista társadalomnak is a szakma érdekében kifejtendő küzdelmei során vigyázni kell arra, hogy ezt a harcot a drogista társadalom olyan prominens tagjai harcolják meg, kiknek személye alkalmas a küzdelem eredményes megvívására. Többször hangoztattukmár ezen nézetünket, szükségesnek tartottuk azonban, hogy az új esztendő kezdetén újból emlékezetébe idézzük ezt kartársainknak, mert másképpen szakmánk a fentvázolt küzdelemben eredményt elérni nem tud. Tiszta szívünkből kívánjuk, hogy a fentiekben összefoglalt rövid jókívánságaink valóra váljanak és a magyar drogista társadalomnak sok örömben, boldogságban és eredményes munkában legyen részé az új esztendőben. Dr. TE, Beszámoló a Keresztény Az új esztendő küszöbén szívből köszöntöm szövetkezetünk nevében a magyar drogista társadalmat. Hosszú esztendők eredménytelen múltján okulva végre elérkeztünk egy új szakmai évhez melyben szilárd talajt érzünk lábunk alatt s az európai háború okozta sok nehézség dacára az eddiginél nagyobb bizalommal tekinthetünk a drogista jövőbe. Ezen egyszerű beszámolómnak az a célja, hogy röviden összefoglalva mindazon kérdésekre megadjam a választ, melyeket a drogista társadalom egyes tagjai szövetkezetünkkel kapcsolatosan nekünk feladtak. Mielőtt azonban ezen beszámolómat elkezdeném, kötelességemnek tartom megemlékezni a Baross Szövetség drogista szakosztályáról, mert hiszen ebben, a hazánk szebb jövőjén munkálkodó drogista tömörülésben merült fel az a gondolat, melynek eredményeképen szövetkezetünk megalakulhatott. Meg kell azonban emlékeznem egész röviden arról a férfiről is, kinek üzleti elgondolásában és anyagi támogatásával a Baross drogisták célkitűzése rövid időn belül valóra vált és lehetővé tette azt, hogy ezen jelentésemben már elért eredményekről számolhatok be kartársaimnak. Drogisták Szövetkezetéről Zászlóbontásunk a drogista társadalom körében nagy megértésre talált s a keresztény drogista főnöki kar tekintélyes része értesített bennünket már arról, hogy tagjaink sorába kívánnak lépni. Ezen levelekből azonban azt is meg kell állapítanunk, hogy egyes kartársaink, dacára az ez ügyben írt cikkeknek és a megküldött nyomtatványnak, még mindig nem látják világosan azt az alapgondolatot, melyre szövetkezetünk alapítása felépült. A rendelkezésre álló időnk rövidsége és a felszaporodott munkák nagysága miatt a félreértések elkerülése érdekében ezen beszámolómban ismertetem az érdekelt kartársaimmal szövetkezeti alapításunk okait, a szövetkezet üzletmenetének jelenlegi állását és a szövetkezetbe való belépés feltételeit, válaszképen mindazon érdeklődésekre, melyeket belépni óhajtó kartársaim magyarázatot kértek, vagy kérhetnek. Szövetkezetünk alapítása szűkebb körben, a Baross Szövetség drogista szakosztályában tömörült kartársaink megbeszélései során alakult ki. Szerénységünk nem engedte, hogy idő előtt beszéljünk terveinkről, ezért hatott meglepetésként szövetkezetünknek teljes anyagi felkészültséggel bejelentett megalakulása.