Drogista Szemle, 1942 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1942-01-01 / 1. szám

A DHOGISTA KAR ÉRDEKEIT ÉS TUDOMÁNYOS HALADÁSÁT SZOLGÁLÓ SZAKLAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: É­V­I 24­ P­EN­GŐ­Hirdetések árc mm-soronként P. — V/ W­Felelős szerkesztő: Dr. Tövissy Ernő Cl Felelős kiadó: Dr. Bartha-Kovács Lajos ( Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, V., Petőfi Sándor­ utca 11. Telefon: 380—613 Évfolyam: 1- szám. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én Budapest, 1942. január. A Az új essztendő Más csendesebb, években nem volt feladat az újságíró ré­szére a rövid újévi cikk megírása, mert hiszen semmi mást nem kelett cselekednie, minthogy a szokásos, sablonná vált, azonban en­nek dacára mégis mélyértelmű ,,boldog új évet kí­vánok" jókívánságot egy kissé részletesebben olvasóihoz jut­tassa. A nagy világégés, az eszméknek az egész világot lángba­­ bo­rító harcai közepette egy kissé anakronizmusnak hat a régi sablonos kívánság, dacára annak, hogy talán az emberiség so­hasem vágyott annyira, mint imosht arra a boldogságra és meg­elégedettségre, mely eddig is tárgya volt a minden idők új esztendei jókívánságainak. Ma egyetlenegy ország sem vonhatja ki magát ebből a világégésből és közvetve, vagy közvetlemül mindenik részese ennek a nagy küzdelemnek, mert hiszen az úgy­nevezett sem­leges országok is, ha nem is véráldozatban, hanem gazdasági téren érzik a titáni küzdelem súlyát. Az ember alaptermészete az, hogy a legzimankósabb térben is melegségre, boldogságra vágyik s ezért még a ma is végtele­nül nehéz napjainkban se­m nevezhető anakronizmusnak a boldog új esztendőre vonatkozó jókívánság. Mert minél nehe­zebbre fordul a világ sorsa, annál­­inkább­­rákényszeríti az em­bereket arra, a hogy az örömet és boldogságot ott keressék, ahol mindig és kizárólag keresni kellett volna, családjuk és barátaik körében. A boldogság és megelégedés igazi forrása ma is érintetlen, s ezért első és legkedvesebb kötelessé­günk, hogy az új eszten­dőben sok boldogságot, megértést és ezeknek szükségképpeni velejáróját, sok szeretetet kívánjunk a magyar drogista társa­dalom minden egyes tagjának azzal a hozzáadással, hogy ez a szeretet Vértezze fel őket arra a nagy küzdelemre, amelyet m­a minden egyes hadban álló ország mindenik fiának végig kell harcolni nemzete és saját jövője érdekében. Mert az új esztendő a lemondás esztendeje lesz. Lemon­dani a megszokott jövedelem egy részéről s ennek megfelelően mérsékelni életszínvonalunkat: ma nemzeti kötelesség s így kötelessége a magyar drogista társadalom­­minden egyes tagjá­nak is. A lemondás azonban nem jelenti azt, hogy jobb sorsra érdemes szakmánk jövőjével ne törődjünk. A szükségképpen felmerülő nehézségek közepette szakmánknak élénken őrködnie kell azon, hogy a szakma hozzájusson a lecsökkent árumeny­­nyiségnek a szakmát méltán megillető részéhez s ezáltal biz­tosítsa üzletének s (ezen keresztül alkalmazottainak fennma­radását, illetve megélhetését. A modern háborúban nemcsak az emberanyag vitézsége, hanem a fegyverek jósága is döntő tényező, s ezért a drogista társadalomnak is a szakma érdekében kifejtendő küzdelmei so­rán vigyázni kell arra, hogy ezt a harcot a drogista társada­lom olyan prominens tagjai harcolják meg, kiknek személye alkalmas a küzdelem eredményes megvívására. Többször han­goztattuk­­már ezen nézetünket, szükségesnek tartottuk azonban, hogy az új esztendő kezdetén újból emlékezetébe idézzük ezt kartársainknak, mert másképpen szakmánk a fentvázolt küz­delemben eredményt elérni nem tud. Tiszta szívünkből kívánjuk, hogy a fentiekben összefoglalt rövid jókívánságaink valóra váljanak és a magyar drogista társadalomnak sok örömben, boldogságban és eredményes munkában legyen rész­é az új esztendőben. Dr. T­E, Beszámoló a Keresztény Az új esztendő küszöbén szívből köszöntöm szövetke­zetünk nevében a magyar drogista társadalmat. Hosszú esztendők eredménytelen múltján okulva végre elérkeztünk egy új szakmai évhez melyben szilárd talajt érzünk lábunk alatt s az európai háború okozta sok nehéz­ség dacára az­ eddiginél nagyobb bizalommal tekinthetünk a drogista jövőbe. Ezen egyszerű beszámolómnak az a célja, hogy röviden összefoglalva mindazon kérdésekre megad­jam a választ, melyeket a drogista társadalom egyes tagjai szövetkezetünkkel kapcsolatosan nekünk feladtak. Mielőtt azonban ezen beszámolómat elkezdeném, köte­lességemnek tartom megemlékezni a Baross Szövetség drogista szakosztályáról, mert hiszen ebben, a hazánk szebb jövőjén munkálkodó drogista tömörülésben merült fel az a gondolat, melynek eredményeképen szövetkeze­tünk megalakulhatott. Meg kell azonban emlékeznem egész röviden arról a férfiről is, kinek üzleti elgondolásában és anyagi támoga­tásával a Baross drogisták célkitűzése rövid időn belül valóra vált és lehetővé tette azt, hogy ezen jelentésemben már elért eredményekről számolhatok be kartársaimnak. Drogisták Szövetkezetéről Zászlóbontásunk a drogista társadalom­ körében nagy megértésre talált s a keresztény drogista főnöki kar tekin­télyes része értesített bennünket már arról, hogy tagjaink sorába kívánnak lépni. Ezen levelekből azonban azt is meg kell állapítanunk, hogy egyes kartársaink, dacára az ez ügyben írt cikkeknek és a megküldött nyomtatványnak, még mindig nem látják világosan azt az alapgondolatot, melyre szövetkezetünk alapítása felépült. A rendelkezésre álló időnk rövidsége és a felszaporodott munkák nagysága miatt a félreértések elkerülése érdekében ezen beszámo­lómban ismertetem az érdekelt kartársaimmal szövetke­zeti alapításunk okait, a szövetkezet üzletmenetének jelen­legi állását és a szövetkezetbe való belépés feltételeit, válaszképen mindazon érdeklődésekre, melyeket belépni óhajtó kartársaim magyarázatot kértek, vagy kérhetnek. Szövetkezetünk alapítása szűkebb körben, a Baross Szövetség drogista szakosztályában tömörült kartársaink megbeszélései során alakult ki. Szerénységünk nem en­gedte, hogy idő előtt beszéljünk terveinkről, ezért hatott meglepetésként szövetkezetünknek teljes anyagi felkészült­séggel bejelentett megalakulása.

Next