Drogista Szemle, 1944 (6. évfolyam, 1-23. szám)

1944-01-01 / 1. szám

A DROGISTA KAR ÉRDEKEIT ÉS TUDOMÁNYOS HALADÁSÁT SZOLGÁLÓ SZAKLAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: ÉVI 24.— PENG 6. — fürdetések ér­o mm-sorontcent P —,46 Felelős szerkesztő: Dr. Tövissy Ernő □ Felelős kiadó: Dr.. Bartha-Kovács Lajos Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest IV., Petőfi Sándor­ utca 11. Telefon: 380—513 VI. évfolyam. 1- szám. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én Budapest, 1944. január 1. A­z, (tf CS2 fand# Az új esztendő küszöbén — úgy érezzük — valami kedveset, kellemeset illik írni olvasóinknak. A béke za­vartalan éveiben ennek könnyen eleget tehettünk, mert az­ élet nem lépett fel velünk szemben fokozott követel­ményekkel, ha elvégeztük munkánkat, ha józanul, beosz­tással éltünk, mindnyájunk előtt ott állhatott a szerény polgári lét biztató bázisa. Most ellenben a háború ötödik évét éljük. A világ­égés, ha el is kerülte eddig — hála a Mindenhatónak - Magyarország területét, hatásai alól azonban sem ha­zánk, sem gazdasági életünk nem vonhatta ki magát. A világpiacok a blokád következtében máról-holnapra el­veszítették jelentőségüket. A tegnapi szállítások megáll­tak, a gyarmatok fűszerárui, nyersanyagai eltűntek a szemünk elől s bekövetkeztek nálunk is a mindnyájunk által jól ismert kényszerintézkedések, melyek a termelést, áruforgalmat, kereskedelmet és a közellátást kívánták a háború szükségéhez képest bizonyos megszabott keret­be szorítani. Az intézkedések helyesek és előrelátóak voltak. Meg­szoktuk a kényszerhelyzetet, lemondtunk sok mindenről, mert így kívánta az ország helyzete. A drogériák is megértették a háborús viszonyokat. A nyersanyagok hiánya rövidesen olyan nagyforgalmú cikkek árusítását szüntette meg, melyek már önmaguk­­ban is érzékeny veszteséget jelentettek mindnyájunknak. Ezdek kiesése azonban maga után vonatta azt is, hogy az a vásárló, amely eddig a mindennapi pipereszappan­ját, mosószappanét, háztartási cikkeit a megszokott dro­gériájából vásárolta meg, ritkábban kereste fel drogistáját s így más cikkek vásárlását is csökkentette. Hiszen na­gyon jól tudjuk, hogy a vásárláshoz alkalom kell. Ha a vásárló békeidőben egy pipereszappant jött venni hoz­zánk, rendszerint meglátott még néhány apróságot, ami megnyerte tetszését és azt is megvette. Ezek az „alkal­mak“ bizony mostanában meglehetősen megcsappantak. Sorsunk tehát nem rózsás, de nem is kétségbeejtő. A háború is befejeződik egyszer s ekkor majd ismét kárpó­tolhatjuk magunkat. Addig pedig összeszorított fogakkal kell dolgoznunk, többet, mint eddig s igényeinket is job­ban le kell szorítani, mint mostanáig, így kívánja ezt a magyar sorsközösség. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a bé­kére nem kell felkészülnünk. Ha igaz az a megállapítás, hogy a háborút a legjobban felkészült és felszerelt had­sereg nyeri, kétszeresen igaz az, hogy a békét az fogja tudni saját részére legjobban kihasználni és egzisztenciá­ját megalapozni, aki a legjobban felkészül rá és tudásá­nak teljében vesz részt azon a versenyfutáson, mely kereskedelmi életben a háború lefújása­ után feltétlenül meg fog indulni. Ez a tétel hatványozottan áll a magyar drogistatársadalomra, melynek a békeévekben alaposan helyt kell állania majd abban a konkurenciában, melynek ,,áldásait­, már eddig volt alkalma tapasztalni. Hogyan lehet felkészülni erre? Csakis a tudás és szakismeret fokozásával. Az utóbbi időben több megjegyzés hangzott el elő­adásokon és közleményekben arról, hogy bizonyos refor­mok szükségesek, a gyakorlati oktatás fejlesztése szüksé­gessége halaszthatatlan, stb. Ezekkel a jószándékú, de nem kifejezetten jól tájékozott felszólalásokkal részlete­sen és külön fejtegetés formájában fogunk foglalkozni. Most csak be akarnánk mutatni azt az új tananyagot, amelyet az elmúlt évben állítottak be szakiskolánkban. Az új tárgy is már a békeévekre való felkészülést szolgál­ja. Nem vertük dobra ezt az új tanulmányi területet — jóllehet hasonló megmozdulást más tanonciskolákban ha­sábos cikkek ismertettek más szakmai lapokban — mert úgy éreztük, hogy ez a drogista társadalom és drogista utánpótlás legsajátabb belügye. Most is csak azért írjuk meg, hogy az új esztendő kü­szöbén rámutassunk azokra a komoly erőfeszítésekre, me­lyeket végre kell hajtanunk a szakmai tudás fokozása és a békeévekre történő felkészülés érdekében. Szakiskolánkban új tantárggyal bővült az oktatás. Az új tárgy: Árusítástan. Tanára: Komjáthy Béla drogista­ mester, kinek szaktudását, tapasztalatát, óriási gyakorlatát éppen úgy ismeri a szakmánk minden tagja, mint ahogy jó modoráért, rokonszenves egyéniségéért mindenütt szeretik és megbecsülik. Az ő kezében ezs áru­sítástan valóban Szakavatott kézbe került s örülhetünk annak, hogy nehéz munkájára sikerült őt megnyerni. Az árusítás­tan valóban igen fontos tárgya az ifjú­sági n­evelés és tanítás tananyagának. Gyakorlatot, asz­ életet vetíti a pályára készülőnek szeme elé, s megtanítja a kereskedői pálya nélkülözhetetlen tudnivalóira. Az árusítástant két éven keresztül tanulja a drogista tanuló. Az első és harmadik osztályban. Néz­zük, mit is tanulnak ebben a tárgykörben. (Az alábbiakban csak a főbb témaköröket soroljuk fel.) Önfegyelmezés. Viselkedés a munkahelyünkön. Vi­selkedés eb. üzleten kívül. Ruházkodás. Fellépés.­­A jó kerekedő nélkülözhetetlen jótulajdonságai. Az eladó rossz tulajdonságai. Köszönés, megszólítási búcsúzás. Az em­berismeret szükségessége a kereskedő életében. Kik boldo­

Next