Élelmezési Ipar, 1971 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
2 Élelmezési Ipar XXV. évf. 1. Sz. Gergely I.: Élelmiszerek minőségvédelme Élelmiszertermelés és minőségvédelem* GERGELY ISTVÁN / A korszerű minőségellenőrzési munka, a minőségvédelem problémáinak megoldása, a teljes élelmiszertermelés vonatkozásában meghatározó jelentőségű. A minőségvédelem következetes és maradéktalan végrehajtása jelentős mértékben hozzájárul — a fogyasztói érdekvédelem szempontjainak kielégítése mellett — a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés minőségi hatásfokának növeléséhez, a termelés gazdaságosságának emeléséhez, az előállított termékek exportképességének fokozásához, valamint a belföldi piac fokozott igényeinek kielégítéséhez. Az élelmiszertermelés jelentőségét támasztja alá a következőkben bemutatott világstatisztikai adatokat tartalmazó 1. ábra. A közgrafikon a világ 20 legfontosabb termékének viszonylagos értékét mutatja. A kör területén egy-egy fok több mint évi 30 milliárd forint termelési értéket jelent. Az ábrából látható, hogy a világ 20 legnagyobb pénzértékű termékéből 13 az élelmezést szolgálja és ezek a termelt értéknek kb. 2/з részét jelentik. Egy munkás normál táplálkozás esetén 70 év alatt elfogyaszt 86 q kenyeret, 33 q lisztet és kását, 80 dl tejet, 25 q húst, 16 q zsiradékot, 7500 db tojást, 80 q burgonyát, 48 q zöldséget és főzelékfélét, 9 q hüvelyest, 34 q gyümölcsöt, 2,4 q sót, 9 q cukrot és ezekhez elfogyaszt 240 hl . Az előadás elhangzott Győrben 1970. november 13-án az élelmiszerek minőségvédelmével kapcsolatos feladatok megvitatása érdekében rendezett országos tanácskozáson, vizet vagy egyéb folyadékot. Életében tehát bekebelez több mint 430 g élelmiszert és 240 hl vizet. Mintegy 670 g anyagot vonultat át a gyomrán, ami saját felnőttkori súlyának ezerszeres mennyisége. A nagyüzemi mezőgazdaság és élelmiszeripar kialakulása előtt ennek a hatalmas élelmiszertömegnek legnagyobb részét kis és középgazdaságokban termelték. Innen a nyersanyagok közvetlenül, vagy piacokon, vásárcsarnokokon keresztül jutottak el az egyes háztartásokba, majd konyhatechnikai átalakításukat követően a fogyasztó asztalára. A termelési viszonyokban bekövetkezett változások, a városiasodás, a tudomány és a technika fejlődése, az életszínvonal növekedése fokozatosan azt eredményezte, hogy a kis üzemekben, egyedi háztartásokban végzett munka egyre inkább nagyüzemi, ipari feladattá vált. Ezzel párhuzamosan változtak a fogyasztói szokások, az áruforgalom összetétele és jellege, az élelmiszerkereskedelemnek a módszerei is. A kis egységek spontán kapcsolatai a fejlődés eredményeként egyre határozottabb körvonalat öltöttek és egy új típusú szervezett munkamegosztást tartalmazó szerkezetté, ill. szervezetté alakultak át. Ez az új struktúra összefoglaló néven az élelmiszergazdaság. Ahhoz, hogy az élelmiszergazdaság által megkövetelt minőségvédelmi feladatainkat körvonalazni tudjuk, vizsgáljuk meg mit is értünk az élemiszergazdaság fogalomkör alatt. E vizsgálat eredményeként ugyanis egy olyan sémát lehet kialakítani, amely az élelmiszergazdaság keretében összefüggéseiben mutatja be a mezőgazdaság, élelmiszeripar és élelmiszerkereskedelem általános tevékenységét. Nézzük meg — bizonyos elvonatkoztatást figyelembe véve — azt, mi is jellemzi az élelmiszergazdaságot alkotó egyes népgazdasági ágazatok sajátos és ezen belül általános tevékenységét az élelmiszertermelés vonatkozásában . A mezőgazdasági termelés (növénytermesztés, kertészet, állattenyésztés) jellegzetes vonása, hogy valamilyen szaporító anyagból — az anyag jellegének megfelelő módszerekkel — a szaporítóanyag többszörösét kitevő mennyiségű, de azzal azonos tulajdonságú terményt, terméket állít elő. A mezőgazdasági termelési ciklusban keletkező anyagok részben nyers állapotú, vagy konyhai feldolgozást követő közvetlen fogyasztásra, részben ipari feldolgozásra, részben az újratermelés érdekében, mint