Élelmezési Ipar, 1971 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

2 Élelmezési Ipar XXV. évf. 1. Sz. Gergely I.: Élelmiszerek minőségvédelme Élelmiszertermelés és minőségvédelem* GERGELY ISTVÁN / A korszerű minőségellenőrzési munka, a mi­nőségvédelem problémáinak megoldása, a teljes élelmiszertermelés vonatkozásában meghatározó jelentőségű. A minőségvédelem következetes és maradék­talan végrehajtása jelentős mértékben hozzá­járul — a fogyasztói érdekvédelem szempont­jainak kielégítése mellett — a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés minőségi hatásfoká­nak növeléséhez, a termelés gazdaságosságának emeléséhez, az előállított termékek exportké­pességének fokozásához, valamint a belföldi piac fokozott igényeinek kielégítéséhez. Az élelmiszertermelés jelentőségét támasztja alá a következőkben bemutatott világstatiszti­kai ada­tokat tartalmazó 1. ábra. A közgrafikon a világ 20 legfontosabb termé­kének viszonylagos értékét mutatja. A kör területén egy-egy fok több mint évi 30 milliárd forint termelési értéket jelent. Az ábrából lát­ható, hogy a világ 20 legnagyobb pénzértékű termékéből 13 az élelmezést szolgálja és ezek a termelt értéknek kb. 2/з részét jelentik. Egy munkás normál táplálkozás esetén 70 év alatt elfogyaszt 86 q kenyeret, 33 q lisztet és kását, 80 dl tejet, 25 q húst, 16 q zsiradékot, 7500 db tojást, 80 q burgonyát, 48 q zöldséget és főzelékfélét, 9 q hüvelyest, 34 q gyümölcsöt, 2,4 q sót, 9 q cukrot és ezekhez elfogyaszt 240 hl . Az előadás elhangzott Győrben 1970. november 13-án az élelmiszerek minőségvédelmével kapcsolatos feladatok megvitatása érdekében rendezett országos tanácskozáson, vizet vagy egyéb folyadékot. Életében tehát be­kebelez több mint 430 g élelmiszert és 240 hl vizet. Mintegy 670 g anyagot vonultat át a gyomrán, ami saját felnőttkori súlyának ezer­szeres mennyisége. A nagyüzemi mezőgazdaság és élelmiszer­­ipar kialakulása előtt ennek a hatalmas élelmi­szertömegnek legnagyobb részét kis és közép­gazdaságokban termelték. Innen a nyersanya­gok közvetlenül, vagy piacokon, vásárcsarnoko­kon keresztül jutottak el az egyes háztartásokba, majd konyhatechnikai átalakításukat követően a fogyasztó asztalára. A termelési viszonyokban bekövetkezett vál­tozások, a városiasodás, a tudomány és a tech­nika fejlődése, az életszínvonal növekedése fokozatosan azt eredményezte, hogy a kis üze­mekben, egyedi háztartásokban végzett munka egyre inkább nagyüzemi, ipari feladattá vált. Ezzel párhuzamosan változtak a fogyasztói szo­kások, az áruforgalom összetétele és jellege, az élelmiszerkereskedelemnek a módszerei is. A kis egységek spontán kapcsolatai a fejlődés eredményeként egyre határozottabb körvonalat öltöttek és egy új típusú szervezett munkameg­osztást tartalmazó szerkezetté, ill. szervezetté alakultak át. Ez az új struktúra összefoglaló néven az élelmiszergazdaság. Ahhoz, hogy az élelmiszergazdaság által megkövetelt minőségvédelmi feladatainkat körvonalazni tudjuk, vizsgáljuk meg mit is értünk az élemiszergazdaság fogalomkör alatt. E vizsgálat eredményeként ugyanis egy olyan sémát lehet kialakítani, amely az élelmiszergazdaság keretében összefüggéseiben mutatja be a mezőgazdaság, élelmiszeripar és élelmiszerkereskedelem általános tevékenysé­gét. Nézzük meg — bizonyos elvonatkoztatást figyelembe véve — azt, mi is jellemzi az élelmiszergazdaságot alkotó egyes népgazda­sági ágazatok sajátos és ezen belül általános tevékenységét az élelmiszertermelés vonatko­zásában . A mezőgazdasági termelés (növénytermesz­tés, kertészet, állattenyésztés) jellegzetes vo­nása, hogy valamilyen szaporító anyagból — az anyag jellegének megfelelő módszerekkel — a szaporítóanyag többszörösét kitevő mennyi­ségű, de azzal azonos tulajdonságú terményt, terméket állít elő. A mezőgazdasági termelési ciklusban keletkező anyagok részben nyers állapotú, vagy konyhai feldolgozást követő köz­vetlen fogyasztásra, részben ipari feldolgozásra, részben­­ az újratermelés érdekében, mint

Next