Élelmezési Ipar, 1988 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

Új hangsúlyok az élelmiszeripar fejlesztésében VILLÁNYI MIKLÓS A magyar élelmiszergazdaság az elmúlt évtized­ben nemzetközi mércével mérve is jó eredménye­ket ért el. A kiegyensúlyozott — évről évre kitel­jesedő — belföldi ellátás mellett nettó termelését jobban növelte a népgazdasági átlagnál. A nem rubel elszámolású export—import tevékenységnél számottevő — 1987. évben 600 M $-os — pozitív egyenleget ért el, ezzel a népgazdaságban külke­reskedelmi egyenlegjavító szerepet töltött be. Az eredmények mellett ugyanezen időszak alatt olyan külső és belső folyamatok bontakoztak ki, amelyek kedvezőtlenül hatottak az élelmiszer­­gazdaság gazdálkodási feltételeire és egyes terü­leteken feszültségeket okoztak. A külső verseny éleződése, a tőkés piacon több éve alacsony árak, a mezőgazdasági nyersanyag-termelésiben a több éve tartó rendkívüli — aszályos — időjárás, he­lyenként a szakmai munka hiányosságai, a nép­gazdaság egyensúlyát javítani hivatott szigorító intézkedések együttesen azzal jártak együtt, hogy a tervezettnél rosszabb körülményeket teremtet­tek az előttünk álló feladatok megvalósításához. Ez az élelmiszer-termelés terén is önvizsgálatot követel meg, szükségessé teszi a kialakult helyzet kritikus áttekintését, a közép- és hosszútávú fel­adatok újrafogalmazását. Ezt célozza a mezőgaz­daság és az élelmiszeripar 3 éves munkaprogram­ja, amely az Országgyűlés ülésszakán a Kormány, program mellékletét képezte. A változások és a tennivalók a következőkben körvonalazhatók. I. Főbb követelmények Az élelmiszer-gazdaság 1990-ig terjedő munka­­proramja szorosan kapcsolódik a Kormány mun­kaprogramjához. Itt újfajta gondolkodásra, cse­lekvésre van szükség. Meg kell szilárdítani az el­ért eredményeket, el kell vetnünk a már túlhala­dott gyakorlatot és gyorsabban kell alkalmazkod­nunk a belső és külső környezetünkben végbe­ment és folyamatosan megvalósuló változások­hoz. Az élelmiszer-termelés alapvető feladata az 1988—90-es években: — a belföldi ellátás folyamatos javítása, — a külgazdasági egyensúly erősítéséhez nagyobb hozzájárulás, — a jövedelem­teremtő képesség jelentős növe­lése. Változik a prioritások sorrendje. Előtérbe ke­rülnek a minőségi tényezők, a jövedelmezőség és csak ezt követi a termelés volumennövelése. Ki­hangsúlyozandó, hogy a munkaprogram a minő­ség programja, amelynek a gazdálkodás minden területére ki kell terjednie. Az egyenletesen ja­vuló minőség a hazai élelmiszer-termelés verseny­­képességének, fejlődésének sarokköve. Az élelmiszer-termelésen belül az élelmiszeripar feladatainak végrehajtását segíti, hogy — közép- és hosszútávon bővülő mezőgazda­­sági nyersanyagtermeléssel és nem visszafej­lesztéssel számolhat, — az élelmiszeripar 1987. évi tényszámai kedve­zőek, jó alapot nyújtanak a továbblépéshez. Az előző évben és a tervhez képest is termelésnö­vekedés valósult meg a létszám kisebb mérté­kű csökkenése, a termelékenység növekedése és a jövedelmezőség javulása mellett. A rea­lizált eredmény meghaladja a tervezettet. Ez akkor is figyelemreméltó, ha 2­3 élelmiszer­­ipari szakágazatban a szokásosnál nagyobb gon­dok halmozódtak fel. Mindez együtt azt jelenti, hogy a hároméves munkaprogram végrehajtását viszonylag rende­zett pozícióból kezdheti meg az élelmiszeripar, az erőinket, a rendelkezésre álló eszközöket és szelle­mi teljesítőképességet a megoldandó új feladatok­ra lehet összpontosítani. A megvalósításhoz nagy felelősségtudatra, hozzáértésre és áldozatvállalás­ra van szükség. II. Piac Nemrég még — a hiánygazdálkodás körülményei között — minden termék értékesíthető volt. A minőségi követelmények ebben az időszakban háttérbe szorultak, a mennyiségi szemlélet ural.

Next