Élelmezési Ipar, 1988 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Új hangsúlyok az élelmiszeripar fejlesztésében VILLÁNYI MIKLÓS A magyar élelmiszergazdaság az elmúlt évtizedben nemzetközi mércével mérve is jó eredményeket ért el. A kiegyensúlyozott — évről évre kiteljesedő — belföldi ellátás mellett nettó termelését jobban növelte a népgazdasági átlagnál. A nem rubel elszámolású export—import tevékenységnél számottevő — 1987. évben 600 M $-os — pozitív egyenleget ért el, ezzel a népgazdaságban külkereskedelmi egyenlegjavító szerepet töltött be. Az eredmények mellett ugyanezen időszak alatt olyan külső és belső folyamatok bontakoztak ki, amelyek kedvezőtlenül hatottak az élelmiszergazdaság gazdálkodási feltételeire és egyes területeken feszültségeket okoztak. A külső verseny éleződése, a tőkés piacon több éve alacsony árak, a mezőgazdasági nyersanyag-termelésiben a több éve tartó rendkívüli — aszályos — időjárás, helyenként a szakmai munka hiányosságai, a népgazdaság egyensúlyát javítani hivatott szigorító intézkedések együttesen azzal jártak együtt, hogy a tervezettnél rosszabb körülményeket teremtettek az előttünk álló feladatok megvalósításához. Ez az élelmiszer-termelés terén is önvizsgálatot követel meg, szükségessé teszi a kialakult helyzet kritikus áttekintését, a közép- és hosszútávú feladatok újrafogalmazását. Ezt célozza a mezőgazdaság és az élelmiszeripar 3 éves munkaprogramja, amely az Országgyűlés ülésszakán a Kormány, program mellékletét képezte. A változások és a tennivalók a következőkben körvonalazhatók. I. Főbb követelmények Az élelmiszer-gazdaság 1990-ig terjedő munkaproramja szorosan kapcsolódik a Kormány munkaprogramjához. Itt újfajta gondolkodásra, cselekvésre van szükség. Meg kell szilárdítani az elért eredményeket, el kell vetnünk a már túlhaladott gyakorlatot és gyorsabban kell alkalmazkodnunk a belső és külső környezetünkben végbement és folyamatosan megvalósuló változásokhoz. Az élelmiszer-termelés alapvető feladata az 1988—90-es években: — a belföldi ellátás folyamatos javítása, — a külgazdasági egyensúly erősítéséhez nagyobb hozzájárulás, — a jövedelemteremtő képesség jelentős növelése. Változik a prioritások sorrendje. Előtérbe kerülnek a minőségi tényezők, a jövedelmezőség és csak ezt követi a termelés volumennövelése. Kihangsúlyozandó, hogy a munkaprogram a minőség programja, amelynek a gazdálkodás minden területére ki kell terjednie. Az egyenletesen javuló minőség a hazai élelmiszer-termelés versenyképességének, fejlődésének sarokköve. Az élelmiszer-termelésen belül az élelmiszeripar feladatainak végrehajtását segíti, hogy — közép- és hosszútávon bővülő mezőgazdasági nyersanyagtermeléssel és nem visszafejlesztéssel számolhat, — az élelmiszeripar 1987. évi tényszámai kedvezőek, jó alapot nyújtanak a továbblépéshez. Az előző évben és a tervhez képest is termelésnövekedés valósult meg a létszám kisebb mértékű csökkenése, a termelékenység növekedése és a jövedelmezőség javulása mellett. A realizált eredmény meghaladja a tervezettet. Ez akkor is figyelemreméltó, ha 23 élelmiszeripari szakágazatban a szokásosnál nagyobb gondok halmozódtak fel. Mindez együtt azt jelenti, hogy a hároméves munkaprogram végrehajtását viszonylag rendezett pozícióból kezdheti meg az élelmiszeripar, az erőinket, a rendelkezésre álló eszközöket és szellemi teljesítőképességet a megoldandó új feladatokra lehet összpontosítani. A megvalósításhoz nagy felelősségtudatra, hozzáértésre és áldozatvállalásra van szükség. II. Piac Nemrég még — a hiánygazdálkodás körülményei között — minden termék értékesíthető volt. A minőségi követelmények ebben az időszakban háttérbe szorultak, a mennyiségi szemlélet ural.