Az Épitési Ipar, 1877 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-01 / 26. szám

545 AZ ÉPÍTÉSZ ipar,­ ­ mint a magános építtetők és építészek érdekében szükséges volna, hogy ezen terület általános szabályozási terve is meg legyen állapítva. Budaváros területe beltelkeinek és a Lágymányosnak szabályozási tervezete elvileg 1876-ban lett a fővárosi ha­tóság által megállapítva, de csak mint vázlat, s az egyes területi részletek, környékek, utcák stb. végleges szabályo­zása, létesítés esetén, külön tárgyalásoknak tartatott fenn, mert az előterjesztett igen kis mértéjű terv nem volt eléggé­­ alkalmas arra, hogy a hatóság a felett, a részletekre nézve is, biztos tájékozást és áttekintést nyerhetett volna. Pest város területének — a bel- és kültelkekre kiter­jedő általános szabályozási terve azonban még 1872-ben megállapíttatott, tehát az úgynevezett »szédelgő« években, a midőn a szokatlan léptekkel megindult fejlődés elkapatta­­ az egész országot, s nemcsak egyesekben (a tervezőkben), de magában a higgadtan gondolkozó hatóságban is a leg­szebb reményeket kelte a jövő iránt, mert mindenki rózsa­színű szemüvegen látta azt, a­mit látni óhajtott, a­minek a bekövetkezését kívánta. Azon meggyőződésben éltünk akkor, hogy a főváros fejlődése rohamosan fog haladni amaz úton, melyen meg­indult, azt hittük, hogy fővárosunk egy évtized alatt kiépül és világvárossá lesz, s általában képzelni sem bírtuk, a­mit az 1873-dik év magával hozott, s a­minek nyomását ma is sajnosan érezzük! A főváros általános szabályozási tervének megálla­pításánál csak a jelenre (az akkori jelenre) gondoltunk, és teljesen figyelmen kívül hagytuk azt, hogy jöhetnek — még­pedig hamar — idők, midőn a körülmények lényege­sen is pedig kedvezőtlenebbekké változnak; s jöhet idő, mely a felburjánzott szép reményeket, a gyors fejlődésnek indult hitet egy pár hét alatt porba dönti, és megtanít arra, hogy a napi eseményeket, e pillanatnyi élénk lendü­letet, s az ezek által felcsigázott kedvező látszatot an­nak vegyük a m­i, és letevén a nagyító rózsaszínű szem­üveget, a tényeket szabad­ szemmel, látérzékeink fokozása s kápráztatása nélkül úgy tekintsük, a mint tényleg léteznek, mint a tényleges szükség kifolyását, s egy város szabályozásánál, fejlődése irányzatának megállapítá­sánál ne a pillanatnyi szokatlan lendületet vagy tespedést vegyük zsinórmértékül, hanem a természetes rendszeres fejlődés normális szükségleteit és viszonyait! Pest város általános szabályozási tervének megálla­pítását egy nagy díjjal egybekötött pályázat előzte meg, s ez a legmerészebb képzelet-szülte tervezeteket hozta létre. Voltak a pályaművek közt eszmék, tervek, melyek az akkori­­állapotot »tabula rasa«-nak tekintették, s egy egészen új »eszményi« várost alkottak — a papíron! Ezen általános szabályozási tervezetek alapján jött létre Pest város új szabályozásának és rendezésének terve, melyet a pályázat folytán begyűlt különféle eszmék és anyag tetszés szerinti alkalmazása és felhasználásával a merész tervezéseiről ismert néhai Reitter Ferenc dolgozott ki, a­ki — mint mérnök (általában meg is érdemelt) nagy hírnek és tekintélynek örvendett, é­s melyet, midőn tár­gyalt és megállapított, nemcsak a fővárosi közmunkák ta­nácsa, de maga a fővárosi hatóság is, ha nem is rózsaszínű szemüvegen tekintett és bírált meg, de mindenesetre ré­szint a tervező nimbusa, részint a virágzó viszonyok benyo­mása alatt állva, e mellett pedig a fővárosnak világvárossá tétele eszméjétől áthatva, oly tág keretben állapított meg, mely a fokozott fejlődést általában, de különösen a végre­hajtásra rendelkezés alatt álló anyagi erőket t­ú­l-­­ szárnyalta. S ennek az lett a következménye, hogy Pest város ál­talános szabályozási tervezetébe oly megállapodások is be­vezettek, melyek végrehajtása egy későbbi nemzedék: az évtizedek egész sorának feladatává esik át; s olyanok is, minek csakis a főváros fokozott mérvben lendületnek indult fejlődését túlbecsülő, de a csakhamar bekövetkezett esésre nem is gondoló lelkesültség mámorában jöhettek létre, azonban általános közlekedési, szépítési vagy közegészségi szempontból nem föltétlenül szükségesek, sőt itt-ott fölös­legesek vagy célszerűtlenek is. Ez állításunkat szomorúan igazolják a következmé­nyek, melyeket az 1873. évi pénz- és hitelválság­ okozta ál­talános visszaesés és evvel járó pangás idézett elő. Alig egy év múlva a pestvárosi általános szabályozási tervezet hatóságilag történt megállapítása után egyremásra következtek a módosítások, s alig volt közgyűlés a lipót­­utcai városház díszes termében, s alig volt egy ülése a köz­­építési bizottmánynak és a fővárosi közmunkák tanácsának, melyen az általános szabályozási terv egy-egy részletének megváltoztatása, vagy a tervezet elejtése szükségesnek nem találtatott volna. Ilyenek: a Szervita tér jelenlegi állapotá­ban hagyása, a gyártelepítvényi területek beosztásának módosítása, a tervezett új köztemető áthelyezése, az Új­­utca folytatásának, a külső Aradi­ utca áthelyezésének, a Nagy­körút szomszédságában létező utcák folytatásának, s számtalan tervezett utcának elejtése, a Nagy­körút tör­­vényhatóságilag is elfogadott vonalának módosítása, leg­utóbb a régi lőportárak telkeire tervezett új lóversenytér­nek az új városliget területére történt áthelyezése, a­mi az általános szabályozási tervezet, két részben is jelentékeny, lényeges módosítását vonja maga után stb. stb. Nem szándékunk mind felsorolni az általános szabá­lyozási terven időközben tett változtatások sorozatát, azt ismerni fogja mindenki, a­ki a napilapokat olvassa, s azt hisszük, már a felsorolt egy-két eset is elég azon nézetünk igazolására, hogy az általános szabályozási tervet revi­deálni és lényegesen leszállítani szükséges. Szükséges pedig 1-szer az általános szabályozási terv megállapításánál mellőzhetlen szempontokból: t. i. a szük­ségesség, kívánatosság, célszerűség, vagyis az indokoltság szempontjából; 2-er a fedezet, a végrehajtási eszközök, költségek szempontjából; 3-er a tulajdonnal való szabad rendelkezési jog és a polgárok vagyoni érdekeinek tiszte­lete folytán, és 4-er a közigazgatási hatóság tekintélyé­nek megóvása, és az ügykezelés egyszerűsítése, az idő kí­mélése szempontjából. Fuchs Gusztáv fővárosi bizottsági tag, ki a közigaz­gatási bizottságnak és a főv. közmunkák tanácsának is tagja, megtette a közgyűlés előtt az indítványt az általá­nos szabályozási terv revisiójára nézve, de azt hisszük, nem elég szerencsésen indokolta, s csak ennnek tulajdonít­ható, hogy úgyszólván egyedül maradt. Az indítvány, mely egy kissé határozatlanul is lehetett formulázva a teen­dőkre nézve, s a teendőket közelebbről jelző javaslatok nélkül­­elejtetett. Ennek dacára foglalkozni kívánunk ez eszmével, mert azt úgy a főváros, mint a közönség érdekét tekintve, sok­kal fontosabbnak tartjuk, hogysem egyszerűen mellőz­­hetnek. Nem szándékunk mindent felforgatni és halomra dönteni, a­mit tekintélyes szaktestületek és hatóságok évek alatt megállapítottak, de teljességgel nem kívánjuk elhall­gatni abbeli határozott véleményünket, hogy az álta­lános szabályozási terv igen sok módosí­tást megtűr. Oly nagy szabású és oly nagy természetű intézkedé­seket, melyek hatálya nem évtizedekre, de legalább egy egész századra kiterjed, egy két év rendkívüli eseményeinek behatása alatt, s azok által befolyásoltatva megállapítani nem szabad, mert egy fejlődésnek indult főváros szabályo­zása, rendezése, kiépülése oly nagy mozzanat, mely nem egy-két év alatt megy végbe, szoros összefüggésben áll a közgazdasági, ipar és kereskedelmi ügy állásának külön­

Next