Az Épitési Ipar, 1877 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1877-07-01 / 26. szám
545 AZ ÉPÍTÉSZ ipar, mint a magános építtetők és építészek érdekében szükséges volna, hogy ezen terület általános szabályozási terve is meg legyen állapítva. Budaváros területe beltelkeinek és a Lágymányosnak szabályozási tervezete elvileg 1876-ban lett a fővárosi hatóság által megállapítva, de csak mint vázlat, s az egyes területi részletek, környékek, utcák stb. végleges szabályozása, létesítés esetén, külön tárgyalásoknak tartatott fenn, mert az előterjesztett igen kis mértéjű terv nem volt eléggé alkalmas arra, hogy a hatóság a felett, a részletekre nézve is, biztos tájékozást és áttekintést nyerhetett volna. Pest város területének — a bel- és kültelkekre kiterjedő általános szabályozási terve azonban még 1872-ben megállapíttatott, tehát az úgynevezett »szédelgő« években, a midőn a szokatlan léptekkel megindult fejlődés elkapatta az egész országot, s nemcsak egyesekben (a tervezőkben), de magában a higgadtan gondolkozó hatóságban is a legszebb reményeket kelte a jövő iránt, mert mindenki rózsaszínű szemüvegen látta azt, amit látni óhajtott, aminek a bekövetkezését kívánta. Azon meggyőződésben éltünk akkor, hogy a főváros fejlődése rohamosan fog haladni amaz úton, melyen megindult, azt hittük, hogy fővárosunk egy évtized alatt kiépül és világvárossá lesz, s általában képzelni sem bírtuk, amit az 1873-dik év magával hozott, s aminek nyomását ma is sajnosan érezzük! A főváros általános szabályozási tervének megállapításánál csak a jelenre (az akkori jelenre) gondoltunk, és teljesen figyelmen kívül hagytuk azt, hogy jöhetnek — mégpedig hamar — idők, midőn a körülmények lényegesen is pedig kedvezőtlenebbekké változnak; s jöhet idő, mely a felburjánzott szép reményeket, a gyors fejlődésnek indult hitet egy pár hét alatt porba dönti, és megtanít arra, hogy a napi eseményeket, e pillanatnyi élénk lendületet, s az ezek által felcsigázott kedvező látszatot annak vegyük a mi, és letevén a nagyító rózsaszínű szemüveget, a tényeket szabad szemmel, látérzékeink fokozása s kápráztatása nélkül úgy tekintsük, a mint tényleg léteznek, mint a tényleges szükség kifolyását, s egy város szabályozásánál, fejlődése irányzatának megállapításánál ne a pillanatnyi szokatlan lendületet vagy tespedést vegyük zsinórmértékül, hanem a természetes rendszeres fejlődés normális szükségleteit és viszonyait! Pest város általános szabályozási tervének megállapítását egy nagy díjjal egybekötött pályázat előzte meg, s ez a legmerészebb képzelet-szülte tervezeteket hozta létre. Voltak a pályaművek közt eszmék, tervek, melyek az akkoriállapotot »tabula rasa«-nak tekintették, s egy egészen új »eszményi« várost alkottak — a papíron! Ezen általános szabályozási tervezetek alapján jött létre Pest város új szabályozásának és rendezésének terve, melyet a pályázat folytán begyűlt különféle eszmék és anyag tetszés szerinti alkalmazása és felhasználásával a merész tervezéseiről ismert néhai Reitter Ferenc dolgozott ki, aki — mint mérnök (általában meg is érdemelt) nagy hírnek és tekintélynek örvendett, és melyet, midőn tárgyalt és megállapított, nemcsak a fővárosi közmunkák tanácsa, de maga a fővárosi hatóság is, ha nem is rózsaszínű szemüvegen tekintett és bírált meg, de mindenesetre részint a tervező nimbusa, részint a virágzó viszonyok benyomása alatt állva, e mellett pedig a fővárosnak világvárossá tétele eszméjétől áthatva, oly tág keretben állapított meg, mely a fokozott fejlődést általában, de különösen a végrehajtásra rendelkezés alatt álló anyagi erőket túl- szárnyalta. S ennek az lett a következménye, hogy Pest város általános szabályozási tervezetébe oly megállapodások is bevezettek, melyek végrehajtása egy későbbi nemzedék: az évtizedek egész sorának feladatává esik át; s olyanok is, minek csakis a főváros fokozott mérvben lendületnek indult fejlődését túlbecsülő, de a csakhamar bekövetkezett esésre nem is gondoló lelkesültség mámorában jöhettek létre, azonban általános közlekedési, szépítési vagy közegészségi szempontból nem föltétlenül szükségesek, sőt itt-ott fölöslegesek vagy célszerűtlenek is. Ez állításunkat szomorúan igazolják a következmények, melyeket az 1873. évi pénz- és hitelválság okozta általános visszaesés és evvel járó pangás idézett elő. Alig egy év múlva a pestvárosi általános szabályozási tervezet hatóságilag történt megállapítása után egyremásra következtek a módosítások, s alig volt közgyűlés a lipótutcai városház díszes termében, s alig volt egy ülése a középítési bizottmánynak és a fővárosi közmunkák tanácsának, melyen az általános szabályozási terv egy-egy részletének megváltoztatása, vagy a tervezet elejtése szükségesnek nem találtatott volna. Ilyenek: a Szervita tér jelenlegi állapotában hagyása, a gyártelepítvényi területek beosztásának módosítása, a tervezett új köztemető áthelyezése, az Újutca folytatásának, a külső Aradi utca áthelyezésének, a Nagykörút szomszédságában létező utcák folytatásának, s számtalan tervezett utcának elejtése, a Nagykörút törvényhatóságilag is elfogadott vonalának módosítása, legutóbb a régi lőportárak telkeire tervezett új lóversenytérnek az új városliget területére történt áthelyezése, ami az általános szabályozási tervezet, két részben is jelentékeny, lényeges módosítását vonja maga után stb. stb. Nem szándékunk mind felsorolni az általános szabályozási terven időközben tett változtatások sorozatát, azt ismerni fogja mindenki, aki a napilapokat olvassa, s azt hisszük, már a felsorolt egy-két eset is elég azon nézetünk igazolására, hogy az általános szabályozási tervet revideálni és lényegesen leszállítani szükséges. Szükséges pedig 1-szer az általános szabályozási terv megállapításánál mellőzhetlen szempontokból: t. i. a szükségesség, kívánatosság, célszerűség, vagyis az indokoltság szempontjából; 2-er a fedezet, a végrehajtási eszközök, költségek szempontjából; 3-er a tulajdonnal való szabad rendelkezési jog és a polgárok vagyoni érdekeinek tisztelete folytán, és 4-er a közigazgatási hatóság tekintélyének megóvása, és az ügykezelés egyszerűsítése, az idő kímélése szempontjából. Fuchs Gusztáv fővárosi bizottsági tag, ki a közigazgatási bizottságnak és a főv. közmunkák tanácsának is tagja, megtette a közgyűlés előtt az indítványt az általános szabályozási terv revisiójára nézve, de azt hisszük, nem elég szerencsésen indokolta, s csak ennnek tulajdonítható, hogy úgyszólván egyedül maradt. Az indítvány, mely egy kissé határozatlanul is lehetett formulázva a teendőkre nézve, s a teendőket közelebbről jelző javaslatok nélkülelejtetett. Ennek dacára foglalkozni kívánunk ez eszmével, mert azt úgy a főváros, mint a közönség érdekét tekintve, sokkal fontosabbnak tartjuk, hogysem egyszerűen mellőzhetnek. Nem szándékunk mindent felforgatni és halomra dönteni, amit tekintélyes szaktestületek és hatóságok évek alatt megállapítottak, de teljességgel nem kívánjuk elhallgatni abbeli határozott véleményünket, hogy az általános szabályozási terv igen sok módosítást megtűr. Oly nagy szabású és oly nagy természetű intézkedéseket, melyek hatálya nem évtizedekre, de legalább egy egész századra kiterjed, egy két év rendkívüli eseményeinek behatása alatt, s azok által befolyásoltatva megállapítani nem szabad, mert egy fejlődésnek indult főváros szabályozása, rendezése, kiépülése oly nagy mozzanat, mely nem egy-két év alatt megy végbe, szoros összefüggésben áll a közgazdasági, ipar és kereskedelmi ügy állásának külön