Az Épitési Ipar, 1878 (2. évfolyam, 1/53-52/104. szám)
1878-09-15 / 37. (89.) szám
316 tarkoznak, nyomok, melyek egy nyolcszögű előcsarnokra utalnak. A második és harmadik szakasz falában, a keresett XIII-ik századból eredő ablakok nyomai helyett, XIV-ik századbeli nagyablakok találtattak. A negyedik szakasz képezte a kiemelkedő eredeti kereszthajó déli záradékát, melyben igen díszes faragású XIII-ik századbeli kapuzatra akadtunk. Tovább keletfelé haladva érjük az egyházfilakot. Ez a XV-ik században kápolna volt és nyolcszögű sugár középoszlopon nyugvó félköríves tágas nyílásokon át, közlekedett a déli hajónak a XIV-ik században meghosszabított részével. Következik a déli szentélyzáradék, mely rendes nyolcszögből alakul s a föszentélyhez simul, s a hasonló északi szentélylyel együtt annyira közre fogja ezt, hogy az eredeti szabatos elrendezés külső hatását sejtetni is alig hagyja. A föszentély záradékában talált három török ablak mint különösség érdemel megemlítést. A szentélyek alatt végig vonuló és a múlt századból eredő keleti fő krypta III-ik Béla király és nejének Székesfehérvárról idehozott csontvázát s több előkelő budai lakos tetemét tartalmazta, de építészetileg semmi jelentőséggel sem bírt; részint sziklába van vágva részint könnyű falazattal és boltozatttal bír. Az északi oldalhajóhoz csatlakozó egykorú jezsuita zárda épület a templom falaira támaszkodik, s annak keleti sarka alatt volt a sekrestye, melynek talajburkolata alatt, feltaláltattak a XV. századbeli »Gara kápolna« alapfalai, sőt a sekrestye fennálló északi fala, egyszersmind a Gara-kápolna éjszaki falát képezte; csonkított faragványai megmaradtak. Az északi melléksor többi része — az ottani helyiségek használatban lévén — még nincs teljesen felderítve. Az eddig ismert adatok azonban sejtetik hogy az ú. n. Zichy kápolnák helyén már régebben is lehettek kápolnák. Az északi mellékhajó torony melletti szakaszában egy kapuzat nyoma mutatkozik — mely szintén kibontatlanul maradt. Az utóbb felsorolt részletek, csak alárendelt természetűek a mennyiben a fő templom lényegére befolyással nincsenek. Mindezen műtörténeti adatok felderítése mellett, melyekkel a helyreállítónak számolnia kell, eléretett a jelenlegi anyagi állapot ismerete is. A felismert anyagi állapot igen szomorú képet nyújt. Egyes részek veszélyessége indokolta annak idejében a templom bezáratását. A hajók negyedik szakaszától kelet felé nyúló templomrész tarthatatlan, továbbá az északi hajó és hozzá ragasztott kápolna sor mostani állapotában szintén tarthatatlan. Ezen részek a pénzügyminiszteri épülettel szoros összefüggésben vannak s részben ennek támaszul szolgálnak. Végre a csonkult toronytörzsek is sokrendbeli fogyatkozással bírnak. Ha mindezen tényeket, melyeknek részleteit felsorolni igen hosszadalmas volna, szemügyre vesszük, akkor bizonyára nem vonhatjuk kétségbe, miszerint ezen nevezetes műemlékünk helyreállításánál nagymérvű munkálkodás szüksége előtt állunk, mely tetemes pénzbeli áldozatot és hosszas időtartamot veene igénybe. A budavári főegyház nemcsak monumentális építészeti és történeti jelentősége által sorozandó Budapest elsőrendű épületei közé, hanem helyzeténél fogva is kiváló, amennyiben az a várhegynek Duna felé néző legmagasabb pontját foglalja el, és a vár hoszának felezésébe esik. Tekintetbe véve, hogy a megindított stylszerű és szilárd helyreállítás ezen épület jövőjét sok századokra biztosítandja, úgy nem támadhat kétség, miszerint a vár ezen részének úgy is kilátásban levő rendezésénél a környéken nem található épület, mely annyira hivatva volna kiindulási pontot és alkalmazkodási tárgyat szolgálni, mint épen egyházunk. A helyreállítás szempontjából tekintve a környéket feleslegesnek tűnik fel azon indokolás, melylyel a templomhoz csatlakozó épületrészek lebontása hosszasan bizonyíttatnék." Egy tekintet a melléklendő helyszínrajz-tervezetre, legbiztosabb tájékozást nyújtani. A templom kiszabadításával kapcsolatban igen kívánatos a környék élénk forgalma számára több közlekedési út előállítása. Ilyen volna egy tágas lépcső a templom hossztengelye irányában az Albrecht-útra lefelé, honnan tovább az egyenes összeköttetés a Duna partjához aránylag csekély áldozattal létesíthető. A »Halászbástya« mely most is igen látogatott hely, az egyház déli homlokzatával szemben levő kisebb épületek lebontása által tetemesen bővítve s kertté alakítva, Budapest legszebb helyei közzé soroztatnék. De nemcsak ezen bástya bővítésének és a templomkiszabadításának kedvéért kívánatos a déli oldalon levő kisebb épületek lebontása; még sokkal inkább előnyére válnék ez, azon egész házsornak, mely a templomtól a »Ferencz József« kapuig elterjed. Ezen házsor, mely gyönyörű fekvésénél fogva hivatva volna a vár fődíszét képezni, addig ki nem fejlődhetik, míg keleti oldalán közlekedési úttal nem bir. A keleti új út és az Albrecht út közötti teraszok, a nehéz alapozás miatt nagyobb épületek emelésére úgy is alkalmatlanok lévén, kertek és emeletesnél nem magasabb villák telepítésére volnának kijelölendők. A »Szentháromság-tér« rendezése úgy a templom, valamint a tér kellemes csoportosítása érdekében bővítést kiván az északi oldalon — míg ellenben a déli oldal egy része beépíthető volna. Ezen rendezési tervezet már 1875. december havában, midőn a magas torony építése volt szőnyegen, az építési bizottság közvetítésével felterjesztetett a nm. miniszter úrhoz; de miután utóbb veszélyes állapota miatt a keleti oldal helyreállítása mutatkozott sürgősebben szükségesnek, egyelőre félre tétetett, mindazonáltal teljesen figyelmen kívül nem hagyható, mert idővel a templom északi mellékhajójának, és az északkeleti sarkon levő épületcsoportnak létesítése alkalmával, — ami 3—4 év múlva kerülhet sorra, — itt a rendezkedés kikerülhetlenné válik. A templom keleti részének veszélyes állapota már évek óta különös figyelem tárgya volt. Az ott mutatkozó bajok orvoslására számos javaslatok és tervek készültek, míg végre a folyó év elején a felderítési munkák bevégeztével, beható tüzetes vizsgálatok után, melyeket a vezérépítészen kívül, az építési bizottság s több ízben Schmidt Frigyes cs. kir. építészeti főtanácsos is megejtett, általánossá vált azon meggyőződés, hogy itt darabonkint való kiváltás és csonkított részek kiegészítéséről szó sem lehet, hogy itt minden támasz, minden részlet rész, és hogy ennélfogva csak gyökeres megújítás van helyén. A helyreállítás számára kimerítő adatok nyerettek a kutatások alkalmával. A sokszorosan egymásba fonódott alakulások nyomán elindulva, csakhamar elérünk azon meggyőződésre, hogy a századok folyamában teljesített építések és átépítések között egyedül ez eredetinek tartható (korábbit kimutatni eddig nem lehet) t. i. a XIII-ik század tervezete bír azon egyöntetűséggel, mely mind a műszaki, mind a szépészeti követelményeknek megfelel. A következő századoknak, valószínűleg károsodások által előidézett tevékenysége mindkét tekintetben rontott az épületen, amennyiben az feltalált romlott állapot pillanatnyi szükségének, saját koruk műízlése szerint az összhangzatos épület szellemének tekintetbe vétele nélkül, feleltek meg.