Az Épitési Ipar, 1878 (2. évfolyam, 1/53-52/104. szám)

1878-09-15 / 37. (89.) szám

316 tarkoznak, nyomok, melyek egy nyolcszögű előcsarnokra utalnak. A második és harmadik szakasz falában, a keresett XIII-ik századból eredő ablakok nyomai helyett, XIV-ik századbeli nagyablakok találtattak. A negyedik szakasz képezte a kiemelkedő eredeti kereszthajó déli záradékát, melyben igen díszes faragású XIII-ik századbeli kapuzatra akadtunk. Tovább keletfelé haladva érjük az egyházfilakot. Ez a XV-ik században kápolna volt és nyolcszögű sugár középoszlopon nyugvó félköríves tágas nyílásokon át, közlekedett a déli hajónak a XIV-ik században meg­­hosszabított részével. Következik a déli szentélyzáradék, mely rendes nyolc­szögből alakul s a föszentélyhez simul, s a hasonló északi szentélylyel együtt annyira közre fogja ezt, hogy az eredeti szabatos elrendezés külső hatását sejtetni is alig hagyja. A föszentély záradékában talált három török ablak mint különösség érdemel megemlítést. A szentélyek alatt végig vonuló és a múlt század­ból eredő keleti fő krypta III-ik Béla király és nejének Székesfehérvárról idehozott csontvázát s több előkelő bu­dai lakos tetemét tartalmazta, de építészetileg semmi je­lentőséggel sem bírt; részint sziklába van vágva részint könnyű falazattal és boltozatttal bír. Az északi oldalhajóhoz csatlakozó egykorú jezsuita zárda épület a templom falaira támaszkodik, s annak ke­leti sarka alatt volt a sekrestye, melynek talajburkolata alatt, feltaláltattak a XV. századbeli »Gara kápolna« alap­falai, sőt a sekrestye fennálló északi fala, egyszersmind a Gara-kápolna éjszaki falát képezte; csonkított faragványai megmaradtak. Az északi melléksor többi része — az ottani helyi­ségek használatban lévén — még nincs teljesen felde­rítve. Az eddig ismert adatok azonban sejtetik hogy az ú. n. Zichy kápolnák helyén már régebben is lehettek kápolnák. Az északi mellékhajó torony melletti szakaszában egy kapuzat nyoma mutatkozik — mely szintén kibon­­tatlanul maradt. Az utóbb felsorolt részletek, csak alárendelt termé­szetűek a mennyiben a fő templom lényegére befolyással nincsenek. Mindezen műtörténeti adatok felderítése mellett, me­lyekkel a helyreállítónak számolnia kell, eléretett a jelen­legi anyagi állapot ismerete is. A felismert anyagi állapot igen szomorú képet nyújt. Egyes részek veszélyessége indokolta annak idejé­ben a templom bezáratását. A hajók negyedik szakaszától kelet felé nyúló tem­plomrész tarthatatlan, továbbá az északi hajó és hozzá ra­gasztott kápolna sor mostani állapotában szintén tartha­tatlan. Ezen részek a pénzügyminiszteri épülettel szoros összefüggésben vannak s részben ennek támaszul szolgál­nak. Végre a csonkult toronytörzsek is sokrendbeli fo­gyatkozással bírnak. Ha mindezen tényeket, melyeknek részleteit felso­rolni igen hosszadalmas volna, szemügyre vesszük, ak­kor bizonyára nem vonhatjuk kétségbe, miszerint ezen nevezetes műemlékünk helyreállításánál nagymérvű munkálkodás szüksége előtt állunk, mely te­temes pénzbeli áldozatot és hosszas idő­tartamot veene igénybe. A budavári főegyház nemcsak monumentális építé­szeti és történeti jelentősége által sorozandó Budapest el­sőrendű épületei közé, hanem helyzeténél fogva is kiváló, a­mennyiben az a várhegynek Duna felé néző legmaga­sabb pontját foglalja el, és a vár hoszának felezésébe esik. Tekintetbe véve, hogy a megindított stylszerű és szilárd helyreállítás ezen épület jövőjét sok századokra biztosítandja, úgy nem támadhat kétség, miszerint a vár ezen részének úgy is kilátásban levő rendezésénél a kör­nyéken nem található épület, mely annyira hivatva volna kiindulási pontot és alkalmazkodási tárgyat szolgálni, mint épen egyházunk. A helyreállítás szempontjából tekintve a környéket feleslegesnek tűnik fel azon indokolás, melylyel a tem­plomhoz csatlakozó épületrészek lebontása hosszasan bizo­­nyíttatnék." Egy tekintet a melléklendő helyszínraj­z-ter­­vezetre, legbiztosabb tájékozást nyújtani. A templom kiszabadításával kapcsolatban igen kívá­natos a környék élénk forgalma számára több közleke­dési út előállítása. Ilyen volna egy tágas lépcső a templom hossz­­tengelye irányában az Albrecht-útra lefelé, honnan tovább az egyenes összeköttetés a Duna partjához arány­lag csekély áldozattal létesíthető. A »Halászbástya« mely most is igen látogatott hely, az egyház déli homlokzatával szemben levő kisebb épü­letek lebontása által tetemesen bővítve s kertté alakítva, Budapest legszebb helyei közzé soroztatnék. De nemcsak ezen bástya bővítésének és a templom­kiszabadításának kedvéért kívánatos a déli oldalon levő kisebb épületek lebontása; még sokkal inkább előnyére válnék ez, azon egész házsornak, mely a templomtól a »Ferencz József« kapuig elterjed. Ezen házsor, mely gyönyörű fekvésénél fogva hivatva volna a vár fődíszét képezni, addig ki nem fejlődhetik, míg keleti oldalán köz­lekedési úttal nem bir. A keleti új út és az Albrecht út közötti teraszok, a nehéz alapozás miatt nagyobb épületek emelésére úgy is alkalmatlanok lévén, kertek és emeletesnél nem magasabb villák telepítésére volnának kijelölendők. A »Szent­háromság-tér« rendezése úgy a templom, valamint a tér kellemes csoportosítása érdekében bőví­tést kiván az északi oldalon — míg ellenben a déli oldal egy része beépíthető volna. Ezen rendezési tervezet már 1875. december havá­ban, midőn a magas torony építése volt szőnyegen, az építési bizottság közvetítésével felterjesztetett a nm. mi­niszter úrhoz; de miután utóbb veszélyes állapota miatt a keleti oldal helyreállítása mutatkozott sürgősebben szük­ségesnek, egyelőre félre tétetett, mindazonáltal teljesen figyelmen kívül nem hagyható, mert idővel a templom északi mellékhajójának, és az északkeleti sarkon levő épület­csoportnak létesítése alkalmával, — a­mi 3—4 év múlva kerülhet sorra, — itt a rendezkedés kikerülhetlenné válik. A templom keleti részének veszélyes állapota már évek óta különös figyelem tárgya volt. Az ott mutatkozó bajok orvoslására számos javaslatok és tervek készültek, míg végre a folyó év elején a felderítési munkák bevé­­geztével, beható tüzetes vizsgálatok után, melyeket a ve­zérépítészen kívül, az építési bizottság s több ízben Schmidt Frigyes cs. kir. építészeti főtanácsos is megejtett, általá­nossá vált azon meggyőződés, hogy itt darabonkint való kiváltás és csonkított részek kiegészítéséről szó sem lehet, hogy itt minden támasz, minden részlet rész, és hogy ennélfogva csak gyökeres megújítás van helyén. A helyreállítás számára kimerítő adatok nyerettek a kutatások alkalmával. A sokszorosan egymásba fonódott alakulások nyo­mán elindulva, csakhamar elérünk azon meggyőződésre, hogy a századok folyamában teljesített építések és átépí­tések között egyedül ez eredetinek tartható (korábbit ki­mutatni eddig nem lehet) t. i. a XIII-ik század tervezete bír azon egyöntetűséggel, mely mind a műszaki, mind a szépészeti követelményeknek megfelel. A következő száza­doknak, valószínűleg károsodások által előidézett tevé­kenysége mindkét tekintetben rontott az épületen, a­mennyiben az feltalált romlott állapot pillanatnyi szük­ségének, saját koruk műízlése szerint az összhangzatos épület szellemének tekintetbe vétele nélkül, feleltek meg.

Next