Az Épitési Ipar, 1878 (2. évfolyam, 1/53-52/104. szám)

1878-09-15 / 37. (89.) szám

Előfizetési ár: 8 frt. A m. mérn. és ép. egyi tagjainak 4 frt. 2 frt. Egész évre Félévre 6 frt 3 frt /fr 37—89. szám. Vasárnap, szept. 15 Szerkesztőség: Budapest, IV. kerület, Zöldfa-utca, 13. szám. Kiadó­hivatal : IV. k. Borz-utca, 9. sz. Reclamációk a kiadó­ hivatalhoz intézendők. Tartalom: Dr. Szelényi Károly úr nyaralója Szt.­Lőrincen. (Rajzmelléklettel) — Jelentés, a budavári főegyháznál folytatott építésről. (Folytatás.) — A tárlat az építő­művészeti rajzokban. — Vegyesek. — Fővárosi ügyek. — Ajánlati árlejtés. — Hív. hirdetmények. — Időjárási adatok. — Hirdetések. Egész évre . Félévre . . . Negyedévre. * Dr. Szelényi Károly úr nyaralója Sz.-Lőrincen. (Rajzmelléklettel.) — Bukovics Gyulától. — Lapunk mai rajzmellékletén egy díszes villát, melyet körülbelül 2 kataszt. hold területű angol kert övez, mu­tatunk be olvasóinknak. A villa építése Bukovics Gyula szaktársunk tervei szerint s fővállalata alatt 1876. okt. 8. kezdetett meg, s 1877. máj. 1-én fejeztetett be. Az épület styl-je könnyű, olasz villa-styl, kényelmes beosztással. A főépületben pusztán csakis urasági lakó és vendég­szobák vannak. Ez utóbbira megjegyezzük, hogy azok szaporítása idővel, az épület hosszirányában a padláson, illetőleg első emeleten fog eszközöltetni. A konyhaépület és kertészlakás elkülönítve egymástól, egy födél alatt a telek északkeleti sarkán van elhelyezve, mely körülkerítve a gazdasági udvart képezi. Ugyancsak itt van a mosó­konyha, mángorló helyiség, sütőkemence stb. A konyhaként mellett tornázási célokra szabad tér van berendezve. A belső berendezés, gazdag kiállítású bútorok ugyan­csak Bukovics Gyula tervei szerint renaissaince stylben gazdagon kidolgozva, viaszkkal bevonva és kék színnel vonalazva készültek. Ez utóbbiakat Müller B. asztalos dicséretreméltóan állította elő. Az angol kert berendezése, tekintettel azon körül­ményre, hogy régi becses fák állottak a villa­telken, nem kis nehézséggel járt, s e végből minden egyes fának felvé­tele után lehetett a tervet sikerrel s a célnak legmegfe­­lelő módon elkészíteni. Ez, mint rajzmellékletünkön látható, kitűnően sikerült, annyira, hogy a díszes park és villa számos látogatót vonz magához. Az összes munka, épületekkel, parkberendezéssel együtt 1­5.aoo­ortba került. II. Jelentés a budavári főegyháznál 1874-től az 1878-ik évi julius haváig teljesített helyreállítási munkákról. (Folytatás.) A műtörténet évszázados lépteinek nyomai követhe­tők, sőt felismerhető miként törölte el egyik nyom a másikat és többszörös átalakítás dacára felismerhető a XIII-ik század szervezete mint alapeszme, mely leginkább bírt az egyöntetűség és állandóság kellékével. A következő átalakítások az eredeti szerkezet cson­kításával hiányosan csatlakoztak a megmaradt régihez, nem forrtak össze vele egységesen. Egynémely alakulásból apró részleteknél több nem maradt fen emlékül. Mindezek csupán alárendelt műtörténeti jelentőség­gel bírnak. Az épület lényegére azonban nagy befolyással volt a mellékhajóknak a XIV-ik században teljesített emelése és megnyújtása, a mennyiben templomunk ez által csar­nok-templommá jön. A templom alapelrendezésében nyilvánul azon typus, mely középkori magyar templomoknál előfordul, s mely ennélfogva kiválóan magyarnak nevezhető. A talált részletek világosan bizonyítják, miszerint a templom ere­detileg basilicális alakkal bírt; alacsony mellékhajók közül kiemelkedő, keletre egy szakaszszal kinyúló középhajóval, melynek keleti záradéka egy fél 14 szögből alakított szen­télyből áll ; nyugati végén ikertornyok vannak elrendezve, melyek közül az éjszakinak tömege csupán a templom tetőzetének magasságáig áll, míg a déli torony Mátyás király által alapjától fogva újonnan és igen jól építtetett, azonban tűzhatása folytán annyira szenvedett, hogy meg­újítása nagy részben elkerülhetlen. A XIII-ik századbeli északi torony északi és nyu­gati falában felvezető lépcső találtatott, míg a déli és keleti fal, régi faragott és színezett kövekből alkalmasint a XV-ik században lakva, elzárja a templom felé eredeti­leg nyitva volt torony­csarnokot. Szép faragású oszlop­­cs­oportok jelezik a hajdankor elrendezését. Feltűnő a talajkülönbség a nyugati oldalon levő tér és a templom belseje között, hova már eredetileg is 12 lépcsőn le kellett szállani. Itt előcsarnokot építettek a jezsuiták. A kutatás leleplezte a nyugati homlokzat nagy ab­lak­rózsáját (4,5 m. átmérővel), melynek belső kerete régi színezéssel bír. Általában színezés nyomai a templom belsejében mindenütt találtattak, sőt a külsején is egyes helyeken, így például mind a két déli kapuzat részletein. A déli oldalfal rész állapota már fennebb említve volt; ezen oldalon végzett földleásás régi alapfalakat és egy meglehetős ép boltozatú de teljesen beiszapolt helyi­séget hozott napfényre. A déli fal első szakaszában levő XV-ik századbeli déli nagyobb kapuzat több részlete kitakartatok. Itt mu­

Next