Az Épitési Ipar, 1879 (3. évfolyam, 1/105-52/156. szám)
1879-09-21 / 38. (142.) szám
Előfizetési ár: Egész évre . . 8 frt. A m. mérn. és ép. egyl. tagjainak Félévre .... 4 frt. I Egész évre 6 frt Félévre 3 frt. Negyedévre. . 2 frt. Egyes szám ára 25 kr. 38—142. szám. Vasárnap, szept 21. Szerkesztő- és kiadó-iroda: IX. ker. Csillag utca 10. sz. Minden a lapot illető küldemény ide intézendő. Tartalom: A M. Mérnök- és Építész-Egylet társas kirándulásának jelentőségéről. — Vegyesek. (Rajzmelléklet: a gyomai templom alaprajza.) — Fővárosi ügyek. — Ajánlati árlejtések. — Hirdetések. — Tárca: Utóhangok az egyleti kiránduláshoz. A M. Mérnök- és Építész-Egylet társas kirándulásának jelentőségéről. Az egyleti- vagy társas-kirándulások — különféle, néha követelőbb, máskor szerényebb címek alatt — elég gyakoriakká váltak nálunk az utolsó évtizedben s valljuk meg, nem a legjobb hitellel bírnak, sem az illetékes szakkörök, sem a közönség nagy része előtt. A hitelvesztés okait, meg vagy meg nem érdemelt voltát kutatni vagy arról bármely irányban ítéletet mondani nem célunk ezúttal, sőt magát a tényt konstatálni is csupán azért hisszük szükségesnek, mivel azzal szemben okvetlenül kell hogy fölmerüljön a kérdés : vájjon mi indította, vájjon mi indíthatta épen most a M. Mérnök és Építész-Egylet választmányát arra, hogy ily nagyobszabásu társas-kirándulást rendezzen mint a milyen az erdélyi volt, s az u. n. „vándor-gyűléseket“ a mérnök-építész egylet működési keretébe is fölvegye ? Hogy a fölvetett kérdésre válaszolhassunk, kissé szemügyre kell vennünk hazai általános technikai állapotainkat s különösen azon társadalmi helyzetet melyben a technikusok nálunk sínylődnek; sietünk azonban mindjárt itt kijelenteni, hogy e sorok közlésére nézve semmifféle mandátummal nem bírunk, s hogy mindazt, amit itt elmondunk, csupán saját egyéni folfogásunk és meggyőződésünk sugallta . . . Hogy a technikus nálunk (vagy talán nem csupán nálunk) a társadalomnak még mindig nagyon mostoha gyermeke, hogy azt a helyet, amelyet ismeretei, képzettsége és társadalmi fontossága alapján méltán követelhet, még mindig nem sikerült elfoglalnia, hogy a többi, régibb társadalmi osztályok tagjai — részint tájékozatlanságból másrészt azonban saját, „jól fölfogott“ érdekükben — a technikusról még ma sem hajlandók elismerni, hogy velük teljesen egyenértékű tényezője a társadalmi és állami fejlődésnek, s hogy ennélfogva az egyenrangot is joggal követelheti (mely rangot azonban az ősidőktől fogva »intra muros« lévők saját jószántukból megadni semmi áron sem hajlandók) mindez oly tény és oly igazság, ami számtalanszor el volt már mondva, számtalanszor el is volt már ismerve — szóval, s valahányszor a technikus társadalmi állásának vagy fontosságának kérdése, bármely alkalomból, újra szőnyegre jut, mindig diadalmasan kerül ki a vita tisztító tüzéből. De azért tényleg marad minden a régiben, azért a technikus tovább is csak az »eszköz« lealázó szerepére van kárhoztatva, azért ezentúl is csak a »megtűrt« bántó, mert T .Á. ÍR. O -A.. Utóhangok a Magy. Mérnök- és Építészegyleti kiránduláshoz. Az eszme megvalósult, az ige testtelen! . . . A magyar Mérnök- s Építész-egylet első társas kirándulása minden igényt kielégítőleg sikerült. E siker után erkölcsi kötelességünknek tarjuk: e lapok hasábjain is kifejezést adni azon érzelmeknek, melyeket, az általunk képviselt magyar technikai ügy iránt tanúsított, collegiális szellem, és jóakaratú közreműködés, Önkint ébresztett keblünkben! Meg kell vallanunk, hogy a kolozsvári nagyérdekű felolvasásokra következett sikerült szónoklatokban s felköszöntésekben, a jelzett hálás érzelem már kellőképen nyilvánult ugyan, de ennek sajtó útján is kifejezést kell adni, mert „verba volant litter a scripta manet! Tehát: a magyar Mérnök- s Építész-egylet első társas kirándulását elfogultság nélkül sikerültnek mondhatni, mind szellemi, mind anyagi tekintetben. ... Az egyetemes szakülés első tárgya: „A technikai technikusok Magyarországon“ című, nagyszabású, gyönyörű fölolvasásban foglaltak az üröm keserűségével, de egyidejűleg az öröm édes érzetével is tölték el keblünket. A keserűség a fölolvasás azon tételéből eredt a mely konstatálta, hogy a műszaki téren honfiaink — habár a külföldről ide származott idegen szaktudósoknál legtöbbször semmivel sem állanak hátrább — gyakran háttérbe szoríttatnak, és pedig csupán csak azért, mivel egy régi példaszó szerint: senki sem próféta — saját honában. Honi kitűnőségeink legtöbb esetben csak úgy s akkor részesülnek nálunk elismerésben, ha hírnévre előbb a külföldön sikerül szert tenniük, s a külföld nimbusának aegise alatt képesek megjelenni itthon! . . . Egy Liszt, Joachin Auer, egy munkácsi, Markó, Zichy, s. a. t. kik, a zenei festészet egén csillagosként va n." Ezen számunkhoz van mellékelve a „MŰSZAKI NAPTÁR“ előfizetési fölhívása.