Az Épitési Ipar, 1881 (5. évfolyam, 1/209-52/260. szám)
1881-09-11 / 37. (245.) szám
Ezen nagy szellemi mozgalom élesztéséhez, külső körülmények is járulnak, így Bizánc elbukása és bevétele a törökök által 1453-ban számos görög tudóst és művészt kényszerített új hazát keresni, kiknek legtöbbje az ő enyhe éghajlatuknak leginkább megfelelő szép Itália földjén találta föl azt, hol fogékony talajra akadva, buzgalommal hozzá fogtak az antik hellén irodalom terjesztéséhez, melynek elsajátításában a pápák és egyháznagyok udvarai a kis fejedelmekkel és gazdag patríciusokkal vetélkedtek. A XV. század közepe táján Németországban feltalált könyvnyomtatás ismerete csakhamar ide is eljutott és a búvárkodás, tanulmány, tudás és alapos ismeret utáni vágykielégítésére a szellem termékeit mindinkáb közkincscsé tette és nagyban előmozdította a humanizmus győzelmét a felizgatott kedélyeket már ki nem elégítő hit és a középkor elavult hagyományai felett. Végre Amerika felfedezése a XV-ik század végével az emberiség honának ismeretét csodálatos módon tágította s nem csak a búvárkodó szellemnek, hanem a legmerészebb képzeletnek is tág teret nyitott. Ha tehát ezen nagy események s szellemi mozgalmak összehatása eléggé magyarázzák a középkori általános világnézet gyökeres megváltoztatását és egy új szabadabb iránykeletkezését, akkor az építészet terén a klaszikus irányzat újraébredésére döntő befolyással volt azon körülmény, hogy már a XV. század elején az olasz művészek, kik mint már említeni szerencsém volt, csak kedvetlenül fogadták el a mindig idegennek tartott, s a miatt általuk először „barbár“ vagy „got“-nak elnevezett stylust — műalkotásaikban, öntudatosan kezdték a klaszikus műidomokat és arányokat alkalmazni. Brunelesco építész és Donatello szobrász — jeles florenci mesterekről tudjuk, hogy már 1407-ben Rómába és Dél-Olaszországba mentek, s ott az akkor még jelentékeny számban és kiterjedésben levő római műemlékeket felásták, megmérték és lerajzolták. Brunelesco különösen a római boltozatok szerkezetét tanulmányozta azoknak legnagyszerűbb példányán az Agrippa által épített Pantheonon, mely szép arányai és rendkívüli magasztos űrhatásával mai napig csodálattal tölti el a szemlélőt. A tanulmányait az 1420-ban foganatba vett florenci dóm nagyszerű kupolájának szerkesztésénél értékesítette legelőször, úgy hogy e csodálatos építményt bátran a „renaisance“ építészeti styl kiindulási pontjának tekinthetjük. Brunelesco e remekműve bámulatra ragadta kortársait, kik vetélkedve és lelkesedéssel igyekeztek a kijelölt úton haladni. Igen tisztelt egyetemes szakülés! Műtörténelmi múltúnk szerencsés mozzanatának, a magyar nemzeti genius különös kedvezésének kell tekintenünk, hogy e korral az olasz renaissance fejlődésének fénykorával esik össze dicső emlékezetű Corvin Mátyás nagy királyunk uralkodása, kiről tudjuk, hogy családi összeköttetéseinél, valamint a tudományt és művészetet kedvelő voltánál fogva -- kivált olasz tudósokat és művészeket tartott állandóan fényes udvarán. Egyébiránt még Corvin Mátyás ideje előtt is már sűrűn érintkeztek magyar királyaink és országnagyaink olasz művészekkel, így Róbert Károlyról tudjuk, hogy Lénai Péter aranyművesnek a királyi pecsét művészi véséséért, valamint a háborúban kitűnt vitézségéért 1331-ben a Szepességben fekvő Jamnik helységet adományozta. A híres bécsi képes krónikát Nagy Lajos ideje alatt Floreneben készítették, végre Zsigmond alatt az olasz születésű Pipo Scolar temesi főispán Marolino festészt Olaszországból hazánkba hívta, hol az a XV. század elején több ideig tartózkodott. Mindezekből bátran következtethetjük, hogy a renaissance-stylt közvetlenül olasz művészek, mégpedig a styl fejlődés hajnalkorában hozták be hazánkba. Sajnos, hogy ezen dicső korszak „renaissance“-emlékei ép állapotban nem maradtak ránk, csak egyes rendkívüli érdekes építészeti művészletből meríthetünk biztos meggyőződést azok létezéséről. Ilyenek: a visegrádi vár úgynevezett Mátyás pavilonjában lévő nagy ablaknyilások, melyek már határozottan renaissance-stylűek. Továbbá a vajda-hunyadi várnak Mátyás-féle Arany-háza, melyen szintén remek renaissancestylű műrészletek fordulnak elő, a vonatot. A kiszálló társaságot Münster Tivadar polgár-mester, Komáromy László alispán és a kassai szaktársak régészéről Topscher Győző fogadták üdvözlő beszédekkel, kiknek Horváth Alajos felelt. Ezután kocsikra ült a társaság s a fellobogózott Széchenyi-hídon át, ahol a Rákócy-induló is szólt, bevonult a nagy vendégfogadóba. Reggeli után, azaz toilette-csinálás és azután reggeli után a város megtekintésére indultak, később pedig a templomok megszemlélésére. Tíz órakor volt az egyetemes szakülés a megyeház nagy termében. Miután az egyesületet Comáromy alispán üdvözölte, Tolnay Lajos tartalmas beszédben megnyitotta az ülést. Az értekezések sorát Kerpely Antal min. tanácsos nyitotta meg: „Reflexiók a m. k. vasművek újjászervezéséről.“ Azután Pártos Gyula építész: „A felső magyarországi műemlékekről“ s végül Ságody István a kassaoderbergi vasút helyettes igazgatója: „A kassa oderbergi vasútról.“ A nagyszámú közönség által nagy tetszéssel meghallgatott felolvasások után közebédre gyűlt a társaság, melyen a szokásos felköszöntőkön kívül különösen sikerült toaszokat mondottak Schwarczer Sándor, Kerpely Antalra s annak menyasszonyára Szende miniszter leányára; Ambrozovics Béla, Komáromy alispánra; Kiss István építész Abauj megye hölgyeire. Délután a társaság megnézte Henszlmann Imre vezetése alatt a dómot, azután megnézték a felső magyarországi múzeumot, sokan kirándultak Bankóra. Este közvacsora. TARCA. Az idei kirándulás.*) Ritkán esett kirándulás, mely rosszabb auspiciumok közt indult volna meg. — Elsőbb nem volt meg az, a mi a kiránduláshoz legszükségesebb: kiránduló résztvevők. Csak egy hét volt még, s nem volt több harminc vidéki tagnál, aki jelentkezett; fővárosi kettő-három. Hét nappal az indulás előtt volt vagy hatvan. Akkor aztán voltak résztvevők, de nem volt hivatalos elnök. Holtán altábornagy, egyesületi elnök sajnálkozását fejezte ki, hogy a nagy hadi gyakorlatok miatt el kell maradnia. Hieronymi államtitkár alelnököt szerencsétlenség érte inspiriáló útjában: lába súlyosan megsérült, nem jöhetett. Ybl alelnök ágyban fekvő beteg, Tonay a király útja miatt Miskolcon volt. Mégis kellett segíteni. Tolnayt telegráfi úton meg kellett kérni, hogy Kassán ő elnököljön, az utazás többi idejére pedig Horváth Alajos államvasúti aligazgató vállalta el a vezetést. Pénteken, augusztus 26-án este kilenc óra 45 perckor indult el a társaság különvonaton Kassa felé, helyről volt gondoskodva, s kiki aludhatott kényelmesen. Kassára reggel hat óra tájban ért a vonat. Dacára a kora időnek igen sok nép várt a pályaudvaron, kik éljenzéssel fogadták *) A kirándulásról — lapunk múlt számában adtunk ugyan már közleményt, mindazonáltal nem tartjuk fölöslegesnek a dolog teljessége érdekében — a fenti krónikaszerű tárcacikket is közölni. A szerk. 330