Az Épitési Ipar, 1881 (5. évfolyam, 1/209-52/260. szám)
1881-10-23 / 43. (251.) szám
Előfizetési ár: Egész évre . . 8 frt. A m. mérn. és ép. egyl. tagjainak Félévre .... 4 frt. . Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre. . 2 frt. Egyes szám ára 25 kr. 43 — 251. szám. Vasárnap, október 23. Szerkesztő- és kiadó-iroda: VII. ker. Kerepesi út 24. sz. III. e. 4. ajtó. Minden a lapot illető küldemény ide intézendő. Kiadják: Amon József, Senkii Károly, Brecska Adolf, Bukovics gyula, Dötzer Lipot, Sanda József, geszti Adolf, ganz és Társa, Hauszmann Alajos, gieronymi Károly, Hofhauser Lajos, gallina Mór, gauser János, géler Napóleon, gundendre, Langenfeld grigyes, Lechner Lajos, Luksegábry Béla, Mechwart András, Neuschloss gmil, Neuschloss J. fiai, Ney Béla, gr. gártos Béla, gártos gyula, Bucher József, Schlick Béla, Slavek Vince, Stteindl Imre, Tolnay Lajos, Weber Antal, Ybl Miklós, Zalay Alajos,Zellerin ,Mátyás, gártos G Gyula, a kiadótulajdonosok képviselője. Felelős szerkesztő: Ney Béla. Tartalom : Meghívó. Gyáriparunk érdekében. Reflexiók a m. kir. vasmüvek fölött — Tárca: Első benyomás Deák Ferenc ideiglenes szobránál. — Vegyesek. (Rajzmelléklet: a kassai dóm oldalnézete. — M. Mérn.- és Építész-Egylet — Fővárosi ügyek. — Pályázatok. — Hirdetések. Meghívó. A Magy. Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középítészeti szakosztályai jövő hétfőn folyó évi október hó 24-én esti 6 órakor az egyesület helyiséségében (Csillag-utca 12. sz. a.) szakülést tartanak, amelynek tárgyai: 1. A Székesfehérváron építendő laktanya terveinek megbirálása ügyében kiküldött bizottság jelentéstétele. 2. Weisz Sándor és fiainak egy sírbolt építése tárgyában az egyesülethez intézett megkeresése. 3. Folyó ügyek és indítványok. Czigler Győző s. k. Ybl Miklós s. k. szakoszt. jegyző, szakoszt. elnök Gyáriparunk érdekében. Hazánkban az ipar, sőt a művészet felvirágozásának is egyik leglényegesebb akadálya azon, mintegy nemzeti bűnné vált természetünk, hogy míg egyrészről a külföldi termékekért rajongunk, addig másrészről a polgártársaink munkálkodása iránt nagyon szigorú bírák, igen gyakran méltánytalanok is vagyunk. Nagyon sok példával lehetne ezen állításunkat igazolnunk, azért az általánosság terén mozogni ez alkalommal nem is szándékozunk. Épen egy hete, hogy e lap hasábjain a magyar építészeknek hazánk építőművészete érdekében történt erélyes felszólalásával találkoztunk, s e példa arra indít, hogy egy másik, nem kevésbbé fontos és hasonló bajban sietődő iparágunk állapotára hívjuk fel a közügyeimet. Ismeretes azon szerep, melyre egy ország háztartásában a gyáripar hivatva van, s nagyon jól érezhetjük azon milliók hiányát, amelyeket hazánk zsebéből a külföld gyáripara fölemészt. Ha öntudatosan cselekednénk, hazánk gyáriparát a külföldé miatt háttérbe szorítanunk sehol sem lenne szabad. De sajnos, ez az öntudatosság vajmi kevés esetben róható fel még napjainkban akár az egyesek, akár a községek és vállalatok érdemének, ellenkezőleg szakadatlan lajstromot lehetne vezetnünk azon esetekről, melyekben a hazai ipar minden ok nélkül méltánytalanul mellőztetett. Ezek közül a jelen alkalommal csupán egyet emelünk ki, részint azért, mert ezt valóban nem reméltük, és még inkább azért, mert ez eset olyan helyen történt, ahová az egész ország feszülten figyel, ahonnan tehát a rossz példa nagyon messze elragad. Hazánk fővárosáról a hazafiatlanságot nem feltételezhetjük. Hogyan történt tehát meg, hogy a fővárosi elevátor gépezeteit, gőzgépeit, kazántelepét külföldi gyárak fogják szállítani, s ezáltal pár százezer forintot gépiparunk hátrányára ismét a külföld fog zsebre tenni? A munkák kiadása már megtörtént, a bajon ez alkalommal segíteni már nem lehet, de a jövő érdekében azt hisszük, nem lesz felesleges tisztába hoznunk azt a kérdést, hogy szabad-e az ilyen esetnek épen a fővárosban megtörténni, és ha nem, akkor mi teendő vár gépgyárosainkra, hogy az ilyen mellőztetés ismétlődését meggátolják? Nem ismerjük az elevátori gépezetek pályázata történetének apró részleteit, de azt tudjuk, hogy ezen munkálatokra több olyan fővárosi gyáros nyújtott be nagyon előnyös ajánlatot, akiknek eddigi gyártmányai munkájuk jóságáról a jövőre nézve is kezeskednek. Ezek ellen sem a gyár kellő felszerelése, sem a kellő szakértelem tekintetében nem lehet senkinek sem kifogása. És valóban azt hisszük, hogy ezen gyárosok a mi viszonyaink között le is szálltak az engedékenység utolsó határáig, csakhogy az elevátor munkálatait megkaphassák, mert azok sikeres elkészítése nagyban emelte volna jó hírüket, és az ily helyen felmutatható siker bizonnyára segített volna hazánk gépipara számára meghódítani a hazai iparvállalatoknak jó nagy részét, amelyek gépeik és segédeszközeik megrendelésénél a legszívesebben a külföldhöz folyamodnak. Az ilyen esetben kicsinyeskedésnek tűnik fel legalbb is, sőt még rosszabb benyomást okoz az állapotok ismerői előtt a főváros részéről véghezvitt cselekmény. Megengedjük, hogy a külföld részéről, illetőleg Ausztria gyárosai ál