Az Épitési Ipar, 1885 (9. évfolyam, 1/418-52/469. szám)

1885-08-02 / 31. (448.) szám

316 képest kissé nagy arányú. Ebből a teremből egy oldalerkélyre lehet kilépni, melynek ajtajából visszanézve igen szép lát­vány tárul elénk. A királyné szobáját az elfogadó teremtől elválasztó fal közepe ugyanis át van törve, a nyílás tükör­­üveggel van elzárva, s így ezen keresztül nézve a szem­közt levő tükör mindkét termet visszatükrözi, miáltal a perspektíva megkétszereződik s valóban tündéri látványt nyújt. A menyezet festését itt is Scholtz Róbert készítette, kár hogy a medaillonok kissé gyöngék; a nagy csillár Gierg­­-től való. Ezzel szemközt az elfogadó terem másik oldalán fek­szik a király szobája, mely látszólagos egyszerűsége és komoly volta dacára az egész épületnek legsikerültebb része. A mennyezete amerikai diófa, a falburkolatok, ajtók és bútorok pedig hazai diófából vannak készítve. Az egész­nek mestere Thék Endre, és munkáján meglátszik, hogy nem fizetésért, nem üzletszerűleg készült, hanem hogy abba Thék lelkét fektette bele, szeretettel csinálta, s hogy úgyszólván magamagán túl akart tenni. Ezt már az asztalos munka művészetének lehet nevezni. A két bejáró ajtó közötti részt egy könyvszekrény, a homlokfal ablaka melletti falsíkokat gyönyörű burkolatok foglalják el. Az oldalfal két ablaka mellett irományszekrények vannak elhelyezve, míg a hátsó fal közepét szintén falburkolatok közé foglalt fehér márványbetétes fakandalló díszíti. A szoba egyik sarkát a király íróasztala és széke, másik sarkát pedig egy kárpitozott bútorcsoport foglalja el. Az egész terem a legnemesebb renaissance stylben van tartva, mint már említettük komoly méltósággal, de a mellett faragásokkal és gazdag architektúrával annyira díszítve, hogy a renaissance ilynemű legszebb emlékeivel méltó versenyre kelhet. Csakis a legnagyobb elismeréssel szólhatunk a terem asztalos munkájának úgy rajzáról, mint szobrászati és szorosan vett asztalos munkájának meg­munkálásáról is, mely mindkettő a lehető tökéletességig van víve. A bejáró ajtókra különösen megemlítendő, hogy azokon Thék a szomszéd terem asztalosával, Gregersennel, megosztozott oly módon, hogy minden ajtószárny vastag­sága irányában két lapból van összetéve, melyek közül a külsőt Gregersen, a belsőt Thék készítette; még meg­jegyezzük, hogy az utóbbiak mindegyike egy darab diófából van készítve, nem pedig összerakva, mint ez rendesen szokás, s ennek dacára az ajtóban sem vetemedésnek, sem repedésnek semmi nyoma sem látható. A kandalló márványbetétét Seenger B. kőfaragónk készítette környe­zetéhez méltóan. A kárpitos munka Bambergertől való. E teremnek is kiváló díszére szolgál a Jungfer Gyula által készített gyönyörű kovácsolt vascsillár, mely ha gazdagságra nem is, de szépségre nézve bizonyosan vetek­szik az elfogadó teremben levővel; ugyanez áll a kandallót díszítő karos gyertyatartókra is. Az egész épületben levő majolika díszítő tárgyakat Z­s­o­l­n­a­y Vilmos pécsi és F­i­s­c­h­e­r Ignác budapesti gyára, a bronzműveket pedig a Testőr­y-féle gyár engedték át, míg a szövetek és szőnyegek Haas Fülöp és fiaitól valók, kik így az egésznek lakályossá tételéhez nem kis mérték­ben járultak hozzá. A királypavillonnak a kiállítás utáni sorsa még nincs eldöntve; eddig úgy áll a dolog, hogy kiki a mit hozott, a kiállítás bezárta után el is viszi; szükségtelen külön emlí­tenünk, hogy mily végtelen kár volna, ha ez a remekmű így földaraboltatván, elenyésznék! —­e­n­i. Az antwerpeni világkiállításról. (Vége.) Az antwerpeni világkiállításon látható s az építési ipar szakmájába vágó dolgokról az egyes nemzetek szerint cso­portosítva röviden a következőket említhetjük meg. A főpalotában Németország kiállítását Grunert állami építőmester (Berlinben) rendezte. A német kormá­nyok hivatalosan nem vettek részt a kiállításon, s ezért Németországnak az építészet terén való előrehaladottsága nem igen van feltüntetve. Csak a német folyam- és csatorna­hajózás emelése végett alakult központi egyesület mu­tatta be kellően Németországnak a csatornahajózás terén való haladását az újabb csatornaterveknek grafikus ábrák­ban, tervrajzokban és füzetekben, valamint egyes mintákban való ismertetésével. Az utóbbiak közül megemlíthető egy hajóvasút mintája, G. Meyer rendszere után, a Wernigh­­féle vízi lokomotív mintája, és a Spree folyón Charlotten­­burg mellett építésiérben levő 10 méter széles dobos vízgát mintája. Az utóbbin az egészen új és meglepően egyszerű mozgató szerkezet érdemel különösen figyelmet. Megjegyezhetjük e helyen, hogy később ki lesznek téve a kiállításon azok a munkálatok is, a­melyeket Stahl és Dusing állami építőmesterek illető hatóságaik megbízá­sából a frankfurti kikötő­telepekről és a majnai csatorná­sokról a Brüsselben tartandó nemzetközi belföldi hajózási kongresszus számára készítettek. A gépcsarnokban Németország részéről legfeltűnőbb a Stumm testvérek neukircheni vasgyárának kiállítá­sát képező, s vasgerendák metszeteiből összerakott obeliszk. Az alsó rajna-vesztfáliai kőszénbányák együttes kiállítása — számos építménynek a mintáival — az építészre nézve sok érdekest nyújt; e helyen láthatók to­vábbá egy önműködő kocsibillentő készülékkel fölszerelt szénrakodónak részletes tervei is. J. Schröder cég, a­melynek Darmstadtban tan­mintákat és rajzeszközöket készítő gyára van, számos ki­tűnő mintát állított ki az építési ipar teréről, ezek között egy merevített láncú függő hídét is. A Vulcan hajóépítő vállalat Bredowból Stettin mellől számos gőzhajómintát, és a Krause et Co. müncheni lokomotivgyára több, másodrendű pályára való lokomotivot állított ki. A szoro­sabb értelemben vett gépészeti tárgyakról ez alkalommal nem teszünk említést, minthogy e sorok céljának keretén már kívül esnek. Belgium gazdag ipara a kiállításon nagyon teljes képet nyújt a szemlélőnek. Minden technikusra nagy ér­dekű mindjárt a belga kőszénbányák együttes kiállítása a hozzájuk tartozó építményeknek összes rész­leteivel , továbbá az Administration des Ponts et Chaussées kiállítása is, a­melyben ott láthatók a Maass és a Schelde területének hydrografikus térképei, a genti kikötőnek, továbbá az ottani kőpartokon végzett pneuma­tikus caisson-alapozásnak és zsilipépítményeknek rajzai az építés különböző időszakaiból. Különös figyelemre méltók az antwerpeni Kattendyk-medence bejárati zsilipe felett levő 27­5 m. közti ismert hydraulikus görgő­hídról készült részletes rajzok, valamint végül a Charleroi-tól Mons­ felé vezető, s már munkába vett Canal du centre hely­színrajza, hossz- és keresztmetszetei. Ez a csatorna a kö­zönséges kamrás zsilipeken kívül még 4 helyen 16­93 m. esésű függélyes hydraulikus zsilipemelőkkel (ascenseurs) lesz ellátva, a­melyek közül a La Louviére mellett készí­tendő minden részleteivel ki van állítva. Ezen ascen­­s­e­u­r nyomó hengerének mintegy 2­5 m. átmérős egyik darabját a Société Cockerill gyár Seraingból termé­szetes nagyságban mutatta be, mely gyárról mellékesen említjük csak e helyen meg, hogy a gépcsarnokban be­rendezett kiállítása úgyszólván a legnagyszerűbb. Az em­lített nyomó henger 131 légkörnyomásra van megpróbálva. A csatorna kezdetén 1050 m. hosszú, teljesen kifalazandó tunelen megy át, a­melynek belső szélessége 8 m., magas­sága pedig 9,25 m. leend. Megemlítendők még Belgiumból a brüsseli új posta- és telegráfépületnek, az antwerpeni egyik szárazon levő hajóműhelynek, s a Canal du centre egyik 4­2 m. esésű és két oldalt nagy töltőmedencével bíró zsilipének mintái, és számos hydrotechnikai készülék.­­ Brüssel városa külön osztályban mutatta be műszaki berendezéseit és nyilvános építményeit, az építészet teréről többek közt a szépművészetek királyi akadémiájának tervét, a mérnöki

Next