Az Épitési Ipar, 1885 (9. évfolyam, 1/418-52/469. szám)
1885-08-02 / 31. (448.) szám
316 képest kissé nagy arányú. Ebből a teremből egy oldalerkélyre lehet kilépni, melynek ajtajából visszanézve igen szép látvány tárul elénk. A királyné szobáját az elfogadó teremtől elválasztó fal közepe ugyanis át van törve, a nyílás tükörüveggel van elzárva, s így ezen keresztül nézve a szemközt levő tükör mindkét termet visszatükrözi, miáltal a perspektíva megkétszereződik s valóban tündéri látványt nyújt. A menyezet festését itt is Scholtz Róbert készítette, kár hogy a medaillonok kissé gyöngék; a nagy csillár Gierg-től való. Ezzel szemközt az elfogadó terem másik oldalán fekszik a király szobája, mely látszólagos egyszerűsége és komoly volta dacára az egész épületnek legsikerültebb része. A mennyezete amerikai diófa, a falburkolatok, ajtók és bútorok pedig hazai diófából vannak készítve. Az egésznek mestere Thék Endre, és munkáján meglátszik, hogy nem fizetésért, nem üzletszerűleg készült, hanem hogy abba Thék lelkét fektette bele, szeretettel csinálta, s hogy úgyszólván magamagán túl akart tenni. Ezt már az asztalos munka művészetének lehet nevezni. A két bejáró ajtó közötti részt egy könyvszekrény, a homlokfal ablaka melletti falsíkokat gyönyörű burkolatok foglalják el. Az oldalfal két ablaka mellett irományszekrények vannak elhelyezve, míg a hátsó fal közepét szintén falburkolatok közé foglalt fehér márványbetétes fakandalló díszíti. A szoba egyik sarkát a király íróasztala és széke, másik sarkát pedig egy kárpitozott bútorcsoport foglalja el. Az egész terem a legnemesebb renaissance stylben van tartva, mint már említettük komoly méltósággal, de a mellett faragásokkal és gazdag architektúrával annyira díszítve, hogy a renaissance ilynemű legszebb emlékeivel méltó versenyre kelhet. Csakis a legnagyobb elismeréssel szólhatunk a terem asztalos munkájának úgy rajzáról, mint szobrászati és szorosan vett asztalos munkájának megmunkálásáról is, mely mindkettő a lehető tökéletességig van víve. A bejáró ajtókra különösen megemlítendő, hogy azokon Thék a szomszéd terem asztalosával, Gregersennel, megosztozott oly módon, hogy minden ajtószárny vastagsága irányában két lapból van összetéve, melyek közül a külsőt Gregersen, a belsőt Thék készítette; még megjegyezzük, hogy az utóbbiak mindegyike egy darab diófából van készítve, nem pedig összerakva, mint ez rendesen szokás, s ennek dacára az ajtóban sem vetemedésnek, sem repedésnek semmi nyoma sem látható. A kandalló márványbetétét Seenger B. kőfaragónk készítette környezetéhez méltóan. A kárpitos munka Bambergertől való. E teremnek is kiváló díszére szolgál a Jungfer Gyula által készített gyönyörű kovácsolt vascsillár, mely ha gazdagságra nem is, de szépségre nézve bizonyosan vetekszik az elfogadó teremben levővel; ugyanez áll a kandallót díszítő karos gyertyatartókra is. Az egész épületben levő majolika díszítő tárgyakat Zsolnay Vilmos pécsi és Fischer Ignác budapesti gyára, a bronzműveket pedig a Testőry-féle gyár engedték át, míg a szövetek és szőnyegek Haas Fülöp és fiaitól valók, kik így az egésznek lakályossá tételéhez nem kis mértékben járultak hozzá. A királypavillonnak a kiállítás utáni sorsa még nincs eldöntve; eddig úgy áll a dolog, hogy kiki a mit hozott, a kiállítás bezárta után el is viszi; szükségtelen külön említenünk, hogy mily végtelen kár volna, ha ez a remekmű így földaraboltatván, elenyésznék! —eni. Az antwerpeni világkiállításról. (Vége.) Az antwerpeni világkiállításon látható s az építési ipar szakmájába vágó dolgokról az egyes nemzetek szerint csoportosítva röviden a következőket említhetjük meg. A főpalotában Németország kiállítását Grunert állami építőmester (Berlinben) rendezte. A német kormányok hivatalosan nem vettek részt a kiállításon, s ezért Németországnak az építészet terén való előrehaladottsága nem igen van feltüntetve. Csak a német folyam- és csatornahajózás emelése végett alakult központi egyesület mutatta be kellően Németországnak a csatornahajózás terén való haladását az újabb csatornaterveknek grafikus ábrákban, tervrajzokban és füzetekben, valamint egyes mintákban való ismertetésével. Az utóbbiak közül megemlíthető egy hajóvasút mintája, G. Meyer rendszere után, a Wernighféle vízi lokomotív mintája, és a Spree folyón Charlottenburg mellett építésiérben levő 10 méter széles dobos vízgát mintája. Az utóbbin az egészen új és meglepően egyszerű mozgató szerkezet érdemel különösen figyelmet. Megjegyezhetjük e helyen, hogy később ki lesznek téve a kiállításon azok a munkálatok is, amelyeket Stahl és Dusing állami építőmesterek illető hatóságaik megbízásából a frankfurti kikötőtelepekről és a majnai csatornásokról a Brüsselben tartandó nemzetközi belföldi hajózási kongresszus számára készítettek. A gépcsarnokban Németország részéről legfeltűnőbb a Stumm testvérek neukircheni vasgyárának kiállítását képező, s vasgerendák metszeteiből összerakott obeliszk. Az alsó rajna-vesztfáliai kőszénbányák együttes kiállítása — számos építménynek a mintáival — az építészre nézve sok érdekest nyújt; e helyen láthatók továbbá egy önműködő kocsibillentő készülékkel fölszerelt szénrakodónak részletes tervei is. J. Schröder cég, amelynek Darmstadtban tanmintákat és rajzeszközöket készítő gyára van, számos kitűnő mintát állított ki az építési ipar teréről, ezek között egy merevített láncú függő hídét is. A Vulcan hajóépítő vállalat Bredowból Stettin mellől számos gőzhajómintát, és a Krause et Co. müncheni lokomotivgyára több, másodrendű pályára való lokomotivot állított ki. A szorosabb értelemben vett gépészeti tárgyakról ez alkalommal nem teszünk említést, minthogy e sorok céljának keretén már kívül esnek. Belgium gazdag ipara a kiállításon nagyon teljes képet nyújt a szemlélőnek. Minden technikusra nagy érdekű mindjárt a belga kőszénbányák együttes kiállítása a hozzájuk tartozó építményeknek összes részleteivel , továbbá az Administration des Ponts et Chaussées kiállítása is, amelyben ott láthatók a Maass és a Schelde területének hydrografikus térképei, a genti kikötőnek, továbbá az ottani kőpartokon végzett pneumatikus caisson-alapozásnak és zsilipépítményeknek rajzai az építés különböző időszakaiból. Különös figyelemre méltók az antwerpeni Kattendyk-medence bejárati zsilipe felett levő 275 m. közti ismert hydraulikus görgőhídról készült részletes rajzok, valamint végül a Charleroi-tól Mons felé vezető, s már munkába vett Canal du centre helyszínrajza, hossz- és keresztmetszetei. Ez a csatorna a közönséges kamrás zsilipeken kívül még 4 helyen 1693 m. esésű függélyes hydraulikus zsilipemelőkkel (ascenseurs) lesz ellátva, amelyek közül a La Louviére mellett készítendő minden részleteivel ki van állítva. Ezen ascenseur nyomó hengerének mintegy 25 m. átmérős egyik darabját a Société Cockerill gyár Seraingból természetes nagyságban mutatta be, mely gyárról mellékesen említjük csak e helyen meg, hogy a gépcsarnokban berendezett kiállítása úgyszólván a legnagyszerűbb. Az említett nyomó henger 131 légkörnyomásra van megpróbálva. A csatorna kezdetén 1050 m. hosszú, teljesen kifalazandó tunelen megy át, amelynek belső szélessége 8 m., magassága pedig 9,25 m. leend. Megemlítendők még Belgiumból a brüsseli új posta- és telegráfépületnek, az antwerpeni egyik szárazon levő hajóműhelynek, s a Canal du centre egyik 42 m. esésű és két oldalt nagy töltőmedencével bíró zsilipének mintái, és számos hydrotechnikai készülék. Brüssel városa külön osztályban mutatta be műszaki berendezéseit és nyilvános építményeit, az építészet teréről többek közt a szépművészetek királyi akadémiájának tervét, a mérnöki