Az Épitési Ipar, 1885 (9. évfolyam, 1/418-52/469. szám)
1885-10-18 / 42. (459.) szám
pák egy-egy feszítőrúd által vannak összekötve, (ezek 6—7 cm. vastagok); a hullámlemez szélessége 1'00 m., a reája eső egyenletesen elosztott nyugvó teher 1200 kg., ami 1 m2-re körülbelül 4800 kg. megterhelést képvisel. Mindenesetre oly megterhelés, melyek még oly annyira igénybe vett födémszerkezeteknél is (kikötői áruházak, vámházak stb.) távolról sem fordulnak elő. A vízszintesen fekvő hullámlemezszerkezet 2,5 cm-es feszítőrúd mellett (melynek itt elenyésző szerepe van az előbbihez képest) 225 m2 területen 6200 kg-ot hord, tehát m2-enként közel 3000 kg-ot. E terhelés mellett a hullámlemez szabad szemmel megítélhető több mm.-nyi behajlást mutat. Ezeken a terheléspróbákon kívül a hullámlemezzel készült tűzmentes födémek szerkesztésmódjának részletei vannak feltüntetve, amelyekről hihető, hogy előbb utóbb általánosabban el fognak terjedni. A Ganz-féle vasgyár saját különlegességeinek gazdag gyűjteményét állította ki; különösen építési vasneműek nincsenek kiállítva. Úgyszintén a kohászati és építési ipari pavillonban inkább kisipari öntött vastárgyak, kályhák, lemezek, rúdvasak és vasbádogok vannak kiállítva, mintsem különösen építési vasneműek. Egyedül az Osztrák-Magyar Vaskohó-társulat küldött márkusfalvai vasgyárából többféle sarokvasat és nehézkes profilú vasgerendákat. A vasgerendák az egyes gyárak szerint mind másmás típusok szerint készültek; pedig kétségtelen, hogy minden tekintetben — úgy technikai, mint üzleti tekintetben előnyösebb volna, hogyha a vasgerendák — mint külföldön legtöbb országban — országszerte kötelező azonos minták szerint készülnének. — n — (Folyt. köv.) 438 A német mérnökök egyesületének folyó évi közgyűléséből. A német mérnökök egyesületének f. é. aug. havában Stettinben tartott XXVI-ik közgyűléséről s annak lefolyásáról e lap hasábjain már röviden megemlékeztünk; nem tartjuk azonban érdektelennek a közgyűlésen elmondott értekezéseket is, legalább kivonatosan ismertetni. Az első értekezést dr. Delbrück, a Stettin mellett levő zürchowi portland-cement gyárnak igazgatója tartotta ,a németországi cementipar fejlődéséről és a cement megvizsgálásának módszereiről, a hozzájuk szükséges készülékek bemutatásával.! Az értekezésnek történelmi adataiból megemlíthető, hogy a német cementipar kezdetét Stettinben 1852-ben lehet megtalálni, ahol dr. Bleibtreu tette az első kísérleteket, figyelmessé téve egy geológiai munkának azon jegyzete által, hogy Pommern-ban az Oder partján ugyanolyan septerien anyag fordul elő, mint amilyen Angolországban a cementgyártáshoz használatik. Dr. Brebreu kezdeményezéséből Zürchowban mihamar virágzó cementipar fejlődött, úgy, hogy 1856-ban már 30,000 hordó cementet termeltek évenként. Ma már 60 cementgyárnál több van Németországban, évenként átlag 5 millió hordó, vagyis 850 millió kilogramm cementtermeléssel. A gyártásmódok ismertetése után dr. Delbrück megemlíti, hogy a német cementipart nagy veszély fenyegeti az újabb keverés miatt, amennyiben a cementhez értéktelen testeket, mint pl. salaklisztet stb. adnak. E miatt a külföldi piacokon a német cement kereslete csökkenni fog, s hogy ezt meggátolhassák, azért 55 német cementgyár a kormányhoz felterjesztést intézett, kérve annak elrendelését, hogy portland-cementnek csak azt a gyártmányt lehessen nevezni, amelyben főalkotó részek gyanánt mész- és agyagtartalmú anyagok vannak bensőleg keverve, s amelyet azután a zsugorodásig égetnek, és lisztfinomságúvá őrölnek. Ezenkívül a porosz közmunkaügyi minisztert is felkérték, hogy adjon ki olyan rendeletet, amely szerint a középítményekhez idegen anyaggal kevert portland-cementnek a szállítása megtiltatik. Második előadó Haack a Stettin mellett levő »Vulkan« hajógyár igazgatója volt s a »német vas- és acél hajóépítés fejlődéséről« értekezett. Először is utalt arra, hogy még 30 évvel ezelőtt a keleti tengerbe ömlő folyóknak a partjain élénk tevékenység uralkodott a fahajók építésében, ami manapság már csak csekély javításokra szorítkozik, a vas és acél gőzhajók készítése ellenben úgyszólván szakadatlanul folyik. Németország e tekintetben Anglia példáját követte, ahol a vashajók építése már az ötvenes években igen fejlett állapotban volt. Németországban a viszonyok javulására tulajdonképen a német császári hajóhad gyakorolt irányadó befolyást, mégpedig nem csupán a magán hajógyárakra bízott számos megrendeléssel, hanem azokkal a munkálatokkal is, a melyek a Wihelmshafen-ben, Kiel-ben és Danzig-ban felállított három állami hajógyárban készültek s a melyeknél úgy a munka tökéletességét, valamint az anyagok gondos megválasztását különösen is meg kell említeni. A használandó anyagokat előbb próba alá kellett vetni az angol hajóhadnak e tekintetben fenálló szabályai értelmében, s ezért aztán a hajók gyártásához jobb anyagot kellett választani és alkalmazni, mint korábban a kereskedelmi hajókon szokásban volt. — Németországban két olyan társulat alakult, amelyek főként a hajók építésére ügyelnek fel, t. i. a »Germanische Lloyd« és a »Bureau Veritas«, amelyeknek külön hivatalnokai vannak arra a célra, hogy a vas- és acélgyárakban eszközölt anyagpróbáknál jelen legyenek és a helyszínen megállapítják, hogy az illető anyag hajókra vagy hajógépekre használható-e, miáltal úgy az idő, valamint a szállítási költségek is megtakaríttatnak. Ezen próbáknál megvizsgálják az anyagnak abszolút szilárdságát, nyúlékonyságát és kovácsolható voltát, továbbá az acélnak a keménységét; az ilyen próbák kétségen kívül kedvező hatást gyakoroltak a vas- és acélhajók építésére. Sajnos azonban, hogy mindeddig alig tettek valami különbséget a vas- és acélhajók relatív értékében az anyag jóságának szempontjából, a hajóknál használt különféle osztályozások az anyag minőségétől függetlenül többnyire csupán az anyag vastagságára voltak alapítva, amelyet a kisebb osztályú hajókon csekélyebbre lehet venni, mint a magasabb osztályúakon. Nem lehet aztán rajta csodálkozni, hogyha az új hajót építtetők nem rendelnek meg hozzá jobb minőségű acélt vagy vasat, minthogy az ebből eredő költségtöbbletet semmi módon sem térítik meg nekik. Ezen az állapoton segíteni kellene. A Értekező végül örömmel hozza fel azt a tényt, hogy a német hajóépítő ipar jelenleg csaknem független a külföldtől, holott 1870-ig a legtöbb anyagot Belgiumból vagy Angolországból kellett szállítani. A harmadik előadást végül A. Martens, a charlottenburgi műszaki mechanikai kísérleti állomás főnöke tartotta »az újabb szilárdságvizsgáló gépekről.« — Az értekezésnek egyes szerkezetekre vonatkozó, s a részletezésig beható fejtegetéseit nem akarjuk ugyan a jelen alkalommal ismertetni, megemlékeztünk azonban erről is, hogy habár csak vázlatosan, képét nyújtsuk a német mérnökök f. évi közgyűlésének, amelyen, mint már több év óta szokták, az egyesület ügyeinek, s a szakmát érdeklő korszerű kérdéseknek tárgyalásain kívül megfelelő tért juttattak a szakszerű előadásoknak is. A példa követésre méltó volna nálunk is! A párisi „naposzlop“. (Folytatás.*) Végül megmarad az ingadozás kérdése, melynek min-den magas épület alá van vetve, amit mindenki tapasztalhatott, ha ritkán vagyunk is abban a helyzetben, hogy azt megfigyelhessük. — Emlékezzünk meg a kémények. *) Lásd lapunk 34, 35. és 39. számát.