Az Épitési Ipar, 1885 (9. évfolyam, 1/418-52/469. szám)
1885-11-08 / 45. (462.) szám
A 2. ábra e hegyoldal metszetét mutatja a lejtők bepontozott eredeti állásával együtt. Ily tiszta, úgyszólva ideális csúszó felületet azonban ritkán lehet látni, mert az együtt haladó nagy tömegben — részei laza összefüggése következtében több helyen, különböző irányú, kevésbbé mélyen ható, másodlagos csúszások lépnek fel, melyek a hegyoldalt sok apró hullámmal borítják el, úgy hogy a medence határait és csúszásának irányát csak gyakorlott szem képes pontosan felismerni. E nagy tömegek haladása lassú de folytonos Jellemzésül egy példát említek fel a m. k. államvasutak keleti 1. ábra vonaláról, hol Benne és Kaca állomás közt egy általam észlelt 600 m. hosszú és majdnem ily széles medence a rajta átvonuló bemetszéssel és egy 06 m. nyílású, falazott nyílt átereszszel együtt, a pálya felszíne alatt 10’0 m. mélyen fekvő csúszó rétegen, 1872 1880 évig 8 év alatt 118 m.-t haladt völgy felé a nélkül, hogy az áteresz legkevésbbé is megsérült volna. A talajnak eme csúszása már magában véve is veszélyes lehet a felette levő építményekre; ezek súlya azonban rendszerint még inkább megzavarja az amúgyis megbomlott egyensúlyt és sietteti a katasztrófát annál inkább, minél nagyobb tömegű a csúszó föld tömegéhez képest. Ily számba vehető tömegek a köz- és vasutak nagyobb felépítményei és a meredek hegyoldalon létesített épületek részére szükséges levágások. Ezek a csúszó tömeg súlyában nagy változást idéznek elő és ezáltal nemcsak a lassú mozgást teszik gyakran rohamossá, hanem maguk körül rendszerint másodlagos csúszásokat is létesítenek. Nagy töltések a csúszó medence változatlan nagyságú súrlódó felületén növelik a tömeg súlyát, és ezzel a mozgás gyorsaságát és intensitását is. Azonkívül a fellágyult anyagban súlyuk által másodlagos csúszást indítnak, ami a töltés fennállására még veszélyesebb, mint a főmozgás, mert míg ez lassú oldalmozgást és egyenletes ülepedést okoz, addig amaz egyoldalú és rendesen gyors sülyedést idéz elő. Bemetszésekben két esetet különböztethetünk meg a szerint, amint a fenék a csúszó felület alatt vagy felett van. Ha a fenék ez alatt a nyugvó talajban van, tehát a mozgó tömeget egészen átvágtuk: a felső rész, melyben a csúszó felület nagyobb esésénél fogva jóval nagyobb az indító erő, az alsóbb, kisebb esésű rész ellensúlyától megszabadítva, gyorsabb haladásnak indul és igyekszik kitölteni a bemetszés által kivágott rést; a bemetszés feneke azonban nyugodtan áll. Komplicáltabb a második eset, ha a bemetszés feneke a csúszó felület felett a mozgótalajban van. Az alsó — rétegzése kisebb esésénél fogva — lassúbb mozgásra hajlandó rész, most már csak a bemetszés feneke alatt maradt metszetben érintkezvén a felső részszel, kisebb nyomást szenved felülről és ezáltal mozgása lassúbb lesz, míg a felső rész az ellensúly kisebbedése folytán gyorsabban megindul. E két különböző sebesség a bemetszett I alatt érintkezik és azáltal nyer kiegyenlítést, hogy a fenék — hol a kiemelt tömeg súlyánál kisebb a terhelés, mint a hegyoldal többi részén — fölemelkedik. Mindkét esetben hozzájárulnak még a másodlagos — műszaki építmények okozta — csúszások. A bemetszés oldalnak fellágyult tömege a kiképzett rendes lejtőkkel megállani nem bír, hanem saját súlyánál fogva kidudorodik és a bemetszés mélységét 2-szer -3 szer meghaladó hosszúságú darabokban kikagylózik. Ama fentebb említett, átlag 4 m. mély bemetszett fenekét minden évben 0.30 -0.40 m. kellett beereszteni, hogy a pályafelszín rendes maradjon. Ugyanezen medencében egy körülbelül 200 m. hosszú, eredetileg 300 m. mélyen kiemelt bemetszésdarab van, melyet 1872-ben a pálya építésekor — azért hagytak abba, mert a jelentkező talajcsúszás miatt a pálya tengelyét néhány méterrel a völgy felé tették át; e bemetszés már csak egy méter mély és szélessége alig fele az eredetileg kiemeltnek. Amit itt a bemetszésekről elmondtunk, ugyanaz áll a hegyoldalba bevágott építő terekről is. Meg kell jegyezni e helyen, hogy töltésekben néha a talajcsúszás és a töltés súlya által fellépő másodlagos mozgásokon kívül speciális töltéscsúszások is fordulnak elő, függetlenül az altalajtól, csupán a töltés anyagának hiányos minősége folytán. E csúszások kifejlődésének theóriását először Dobrecki Sándor írta le a Magy. Mérnök- és Építész-Egylet út-, vasút-és hídépítési szakosztályának ez évi április hó 15-ei ülésén tartott értekezésében ; elégnek tartom itt azt a t. szaktársak emlékébe fölidézni. (Vége következik.) Szabó Ince: Az építési ipar az országos kiállításon. (Folytatás.*) Az építési vasipar termékei után meg kell említenünk a különféle bádognemeket is, melyek mintegy kiegészítő részét képezik az építési fémiparnak. Építési viszonyaink mellett, melyek az országos általános szegénység folytán inkább a takarékosság, mint inkább a soliditás céljait igyekeznek elérni, fősúlyt kell fektetnünk az olcsóbb befödő fémanyagokra. Ilyeneket állított ki az »Union« nevű cs. és kir. szab. vaslemezgyártársulat, mely az ónozott, horganyzott, ólmozott és különféle fémbefuttatási színekre festett vasbádogokat a legnagyobb sokoldalúságban mutatta be. E csoportos kiállítás gyakorlati értékét fölötte emelte az egyes bádognemeknek vastagságuk, illetve súlyaik szerint való osztályozása. A közönségnek így legalább volt alkalma e tekintetben az olcsóbb és drágább bádognemeket, egyszersmind roszabb és jobb minőség szerint is klaszifikálni, ha ugyan a közönség figyelme, meg az építtetőké is erre kiterjedt. Rézbádogok is nagyobb mennyiségben voltak kiállítva , fölötte kár azonban, hogy e kitűnő fémet, mely természeti tulajdonságainál fogva hivatva van az építési fémiparban igen nagy szerepet betölteni, nálunk csak elvétve — csak egyegy Maecenás engedi meg alkalmazni. A kiállított rézipari tárgyak, illetve a réznek gyáripari megmunkáltatása is erre vallanak. Mint rúd, vagy gömbölyűréz vagy mint lemezek alig bírtak a kiállított mutatványok nagyobb jelentőséggel, mint a különféle üstrezek. Legkitűnőbb annyagot állított ki az iglói »Felsőmagyarországi bányapolgárság« sárosmegyei »Phönix-hutájából« és a szepesmegyei »István-hutájából« ; a táblarezek réztartalma majdnem megközelíti a vegyileg tiszta rézfémet, amennyiben ugyanis a réztartalom bennük 99'869%-ra rúg! Szontágh Pál Csetnekről kitűnő lemezrézfémet állított ki; egyes lemezek kiterjedése TOO m. szélesség mellett megközelítette a 45 m.-nyi hosszúságot; e mellett különféle rúdréz és üstréz egészítették ki e csoportot. Ellenben Pryhradnyi Ernő iglói rézhámoraiból csakis üstrezeket küldött be. *) Lásd lapunk 23. 24. 27. 29. 32. 33. 37. 39. és 42. számát. 468