Az Épitési Ipar, 1885 (9. évfolyam, 1/418-52/469. szám)

1885-11-08 / 45. (462.) szám

A 2. ábra e hegyoldal metszetét mutatja a lejtők bepontozott eredeti állásával együtt. Ily tiszta, úgyszólva ideális csúszó felületet azonban ritkán lehet látni, mert az együtt haladó nagy tömegben — részei laza összefüggése következtében több helyen, különböző irányú, kevésbbé mélyen ható, másodlagos csúszások lépnek fel, melyek a hegyoldalt sok apró hullámmal borítják el, úgy hogy a medence határait és csúszásának irányát csak gyakorlott szem képes pontosan felismerni. E nagy tömegek haladása lassú de folytonos Jellem­zésül egy példát említek fel a m. k. államvasutak keleti 1. ábra vonaláról, hol Benne és Kaca állomás közt egy­ általam észlelt 600 m. hosszú és majdnem ily széles medence a rajta átvonuló bemetszéssel és egy 06 m. nyílású, falazott nyílt átereszszel együtt, a pálya felszíne alatt 10’0 m. mélyen fekvő csúszó rétegen, 1872 1880 évig 8 év alatt 118 m.-t haladt völgy felé a nélkül, hogy az áteresz legkevésbbé is megsérült volna. A talajnak eme csúszása már magában véve is ve­szélyes lehet a felette levő építményekre; ezek súlya azonban rendszerint még inkább megzavarja az amúgyis megbomlott egyensúlyt és sietteti a katasztrófát annál inkább, minél nagyobb tömegű a csúszó föld tömegéhez képest. Ily számba vehető tömegek a köz- és vasutak nagyobb felépítményei és a meredek hegyoldalon létesített épületek részére szükséges levágások. Ezek a csúszó tömeg súlyában nagy változást idéznek elő és ez­által nemcsak a lassú mozgást teszik gyakran rohamossá, hanem maguk körül rendszerint másodlagos csúszásokat is létesítenek. Nagy töltések a csúszó medence változatlan nagyságú súrlódó felületén növelik a tömeg súlyát, és ezzel a mozgás gyorsaságát és intensitását is. Azonkívül a fellágyult anyag­ban súlyuk által másodlagos csúszást indítnak, a­mi a töltés fennállására még veszélyesebb, mint a főmozgás, mert míg ez lassú oldalmozgást és egyenletes ülepedést okoz, addig amaz egyoldalú és rendesen gyors sülyedést idéz elő. Bemetszésekben két esetet különböztethetünk meg a szerint, a­mint a fenék a csúszó felület alatt vagy felett van. Ha a fenék ez alatt a nyugvó talajban van, tehát a mozgó tömeget egészen átvágtuk: a felső rész, melyben a csúszó felület nagyobb esésénél fogva jóval nagyobb az indító erő, az alsóbb, kisebb esésű rész ellensúlyától meg­szabadítva, gyorsabb haladásnak indul és igyekszik kitölteni a bemetszés által kivágott rést; a bemetszés feneke azonban nyugodtan áll. Komplicáltabb a második eset, ha a bemet­szés feneke a csúszó felület felett a mozgótalajban van. Az alsó — rétegzése kisebb esésénél fogva — lassúbb mozgásra hajlandó rész, most már csak a bemetszés feneke alatt maradt metszetben érintkezvén a felső részszel, kisebb nyomást szenved felülről és ezáltal mozgása lassúbb lesz, míg a felső rész az ellensúly kisebbedése folytán gyor­sabban megindul. E két különböző sebesség a bemetszett I alatt érintkezik és azáltal nyer kiegyenlítést, hogy a fenék — hol a kiemelt tömeg súlyánál kisebb a terhelés, mint a hegyoldal többi részén — fölemelkedik. Mindkét esetben hozzá­járulnak még a másodlagos — műszaki építmények okozta — csúszás­ok. A bemetszés oldalnak fellágyult tömege a kiképzett rendes lejtőkkel megállani nem bír, hanem saját súlyánál fogva kidudorodik és a bemetszés mélységét 2-szer -3 szer meghaladó hosszú­ságú darabokban kikagylózik. Ama fentebb említett, átlag 4 m. mély bemetszett fenekét minden évben 0.30 -0.40 m. kellett beereszteni, hogy a pályafelszín rendes maradjon. Ugyanezen meden­cében egy körülbelül 200 m. hosszú, eredetileg 300 m. mélyen kiemelt bemetszésdarab van, melyet 1872-ben a pálya építésekor — azért hagytak abba, mert a jelentkező talaj­csúszás miatt a pálya tengelyét néhány méterrel a völgy felé tették át; e bemetszés már csak egy méter mély és szélessége alig fele az eredetileg kiemeltnek. A­mit itt a bemetszésekről elmondtunk, ugyanaz áll a hegyoldalba bevágott építő terekről is. Meg kell jegyezni e helyen, hogy töltésekben néha a talajcsúszás és a töltés súlya által fellépő másodlagos mozgásokon kívül speciális töltéscsúszások is for­dulnak elő, függetlenül az altalajtól, csupán a töltés anya­gának hiányos minősége folytán. E csúszások kifejlődésének theóriását először Dobrecki Sándor írta le a Magy. Mérnök- és Építész-Egylet út-, vasút-és hídépítési szakosztályának ez évi április hó 15-ei ülésén tartott értekezésében ; elégnek tartom itt azt a t. szaktársak emlékébe fölidézni. (Vége következik.) Szabó Ince: Az építési ipar az országos kiállításon. (Folytatás.*) Az építési vasipar termékei után meg kell említenünk­­ a különféle bádognemeket is, melyek mintegy kiegészítő részét képezik az építési fémiparnak. Építési viszonyaink mellett, melyek az országos álta­lános szegénység folytán inkább a takarékosság, mint inkább a soliditás céljait igyekeznek elérni, fősúlyt kell fektetnünk az olcsóbb befödő fémanyagokra. Ilyeneket állított ki az »Union« nevű cs. és kir. szab. vaslemezgyár­­társulat, mely az ónozott, horganyzott, ólmozott és külön­féle fémbefuttatási színekre festett vasbádogokat a legna­gyobb sokoldalúságban mutatta be. E csoportos kiállítás gyakorlati értékét fölötte emelte az egyes bádognemeknek vastagságuk, illetve súlyaik szerint való osztályozása. A közönségnek így legalább volt alkalma e tekintetben az olcsóbb és drágább bádognemeket, egyszersmind roszabb és jobb minőség szerint is klaszifikálni, ha ugyan a közön­ség figyelme, meg az építtetőké is erre kiterjedt. Rézbádogok is nagyobb mennyiségben voltak kiállítva , fölötte kár azonban, hogy e kitűnő fémet, mely természeti tulajdonságainál fogva hivatva van az építési fémiparban igen nagy szerepet betölteni, nálunk csak elvétve — csak egy­­egy Maecenás engedi meg alkalmazni. A kiállított rézipari tárgyak, illetve a réznek gyáripari megmunkáltatása is erre vallanak. Mint rúd, vagy gömbölyűréz vagy mint lemezek alig bírtak a kiállított mutatványok nagyobb jelentőséggel, mint a különféle üstrezek. Legkitűnőbb annyagot állított ki az iglói »Felső­magyarországi bányapolgárság« sárosmegyei »Phönix-hutá­­jából« és a szepesmegyei »István-hutájából« ; a táblarezek réztartalma majdnem megközelíti a vegyileg tiszta rézfémet, amennyiben ugyanis a réztartalom bennük 99'869%-ra rúg! Szontágh Pál Csetnekről kitűnő lemezrézfémet állított ki; egyes lemezek kiterjedése TOO m. szélesség mellett megközelítette a 4­5 m.-nyi hosszúságot; e mellett külön­féle rúdréz és üstréz egészítették ki e csoportot. Ellenben Pryhradnyi Ernő iglói rézhámoraiból csakis üstrezeket küldött be. *) Lásd lapunk 23. 24. 27. 29. 32. 33. 37. 39. és 42. számát. 468

Next