Az Épitési Ipar, 1886 (10. évfolyam, 1/470-52/521. szám)
1886-02-14 / 7. (476.) szám
megoldásában és gyors intézkedések megtételében a szükséges tájékozást egy egész folyamrendszerre, menten minden külhibától, és összpontosítva percről-percre, fokról-fokra megbízható adatokat nyújt, a mai kor követelte nélkülözhetetlen eszköznek kell, hogy tekintessék. A következőkben egy, a kitűzött célnak — véleményünk szerint teljesen megfelelő elektromos önjelző vízmércét mutatunk be, mely első ízben a budapesti országos kiállításon állott a közönség rendelkezésére, mégpedig mindjárt működésben, mivel a Dunafolyammal egy 5000 m hosszú telegráfvezeték által összekötve öt teljes hónapon át graphice jelezte a Duna vízállását és annak változásait. Ezt a készüléket, mely Egger B. gépész budapesti gyárában készült, jelenleg Klimm Mihály műegyetemi tanár a budai vízvezeték szívókútja vízbőségének megállapítására használja. A készülék működése két részre oszlik u. m. a mechanikai és elektromagnetikus hatásra. Az előbbihez tartozik az úszó és vele a kapcsolatban levő alkotórészek, valamint az ingaóra s a mozgó fatábla; az utóbbihoz pedig az elektromos telep, telegráfvezetékek és az elektromágnesek. A mellékelt rajzokból első pillantásra észrevehetni, hogy a készülék tulajdonképen kettős, vagyis egyik része belső, mely a szobában, s a másik külső, mely a helyszínen a folyamban működik. A külső készülék adja a jelzést, tehát mint motor szerepel, míg a belső a hatást láthatóvá teszi, tehát közvetít. a) A külső készülék. Az 1. és 2. ábra*) előtünteti a külső és belső készülék összeműködését vázlatos rajzban. A külső készülékben az A-val jelölt kerék Mssum. játsza a főszerepet, melyen az X úszó és Y ellensúly fognek. Ha a víz áradásával X úszó emelkedik, akkor az A kerék függőleges síkban vízszintes tengelye körül úgy forog, mint az óramutató, tehát igenlegesen ; ellenben az apadáskor X úszó süllyedve az A kerék ellenkező irányban vagyis nemlegesen forog. Az A kerék szélén egy-egy centiméter vízmagasságnak megfelelően vannak az apró gyűrűcskékkel jelölt kiszökellő szögecskék alkalmazva. Nyilvánvaló, hogy az A kerék mindkét irányú forgása tulajdonképen a fődolog és ennek átvitelére szolgálnak a többi alkotórészek, úgymint a h, h, és A2-re jelölt háromkarú emeltyű, mely szintén vízszintes tengelye körül kezd forogni, mihelyt az A kerék valamelyik szögecskéje a Aj ágához ér. Könnyebb megértés végett előre kell bocsátani, hogy az 1. és 2. ábra alatti vázlat mind a belső, mind a külső készüléket egyensúlyi helyzetben ábrázolja. Tegyük fel, hogy az A kerék igenlegesen forog, akkor a háromkarú emeltyű a pontozott állásba kerül, mert az alsó karját a szögecske magával vitte. A h és A, ágak végén kerekecskék vannak alkalmazva, melyek a C és C,-gyel jelölt egykarú emeltyűkre támaszkodnak. E két egymástól független egykarú emeltyű mindegyike c és c,-gyei jelölt vízszintes tengelye körül fel és alá mozoghat, és H és az előre és hátra tolható nehezékekkel van ellátva és az egyensúlyi helyzet tartama alatt a D és Dt-gyel jelölt, g és g,-nél derékszöglet alatt meghajlított, d és (f, vízszintes tengely körül forogható kétkarú emeltyűknek alsó behajlítására támaszkodik. Ezen egymástól szintén független kétkarú emeltyűk L és L.-nél előre és hátra tolható nehezékekkel láttattak el azért, hogy a készülék felállításakor szükséges egyensúlyi helyzet könnyen és biztosan helyreállítható legyen; mihelyt ez megtörtént, a nehezékek helye csavarokkal állandósíttatik. De ne tekintsük most a háromkarú emeltyűt, hanem csak a kétkarú szögletemeltyűket, az alattuk levő egykarú emeltyűkkel, akkor világosan látható, hogy egy egyszerű emeltyűrendszer áll előttünk, mely még ekkor sem veszti el egyensúlyi helyezetét, mert a most mellőzött háromkarú emeltyű rendeltetése nem az alátámasztás, hanem az emelés. Megjegyzendő, hogy a kétkarú emeltyűk p és pnnól szilárdan alá vannak támasztva, tehát ezen ponton alul nem mozoghatnak. Lássuk most, hogy működik a háromkarú emeltyű, ha a pontozott állásba jut, feltételezve az A kerék igenleges forgását. A háromkarú emeltyű felemeli a C-vel jelölt egykarú emeltyűt és addig tartja fenn, míg az apró gyűrűcskékkel jelölt szögecske a A2-vel jelölt ágat hirtelen el nem ereszti, vagyis míg azon túl el nem csúszott. Mihelyt ez bekövetkezett, a háromkarú emeltyű egyensúlyi helyzetébe visszaesik, ellenben a C egykarú emeltyűn levő H nehezék most a szabadesés törvénye szerint lezuhan a D kétkarú szögletemeltyű nyelvére és avval magával rántja magát a D kétkarú szögletemeltyűt addig, míg annak másik karja a + AT-val jelölt elektromos sarkpontokhoz nem ütődik, mire megindul az elektromos áram. A D kétkarú emeltyű ezen állása (lásd a pontozott vonalt) csakis pillanatnyi tartamú, mert L nehezéke szintén iparkodik az emeltyűt eredeti állásába rohamosan visszaterelni; de ezt megakadályozza a D emeltyűn g-nél alkalmazott pecek, mely az emeltyű lecsapása következtében a fölötte alkalmazottS-sel jelölt fogaskerékbe kapaszkodva, csak mérsékelt mozgást enged, mert az S- fogaskerék tengelyén alkalmazott szélfogók a gyorsforgatást kizárják s így a Demeltyű visszacsapódása nem lehetséges. Ez a fogaskerék tulajdonképen egy kettős vagyis két külön kerék, amelyek egy vízszintes tengelyen egymás mögött szilárdan vannak megerősítve és majd igenleges majd nemleges irányban foroga t hatnak. (A rajzban a szélfogók nem láthatók s a fogaskerekeknek csak fele van kirajzolva, hogy az ellentétes fogazás is látható legyen.) Amint a rajz is mutatja a g és d,-nél levő peckek nem kapaszkodhatnak a kerekek fogaiba, míg a D és D, kétkarú emeltyűk egyensúlyi helyzetben vannak. A két fogaskerék s a hozzátartozó két pecek g és D, csakis arra valók, hogy az elektromos kontaktust adó D és D, kétkarú emeltyű egyensúlyi helyzetébe való visszaesésekor visszacsapódás ne jöjjön létre, mert ha az bekövetkeznék, mindkét emeltyűrendszer mozgásba jönne és gyorsan egymás után két jelzés, mégpedig egy nemleges és egy igenleges jönne létre. Ezt közelebb megvilágítandók, előttünk kell képzelnünk az együttesen lehajlott C és D emeltyűket, de különösen a C emeltyűt, mely a háromágú emeltyű közvetítése által a Cj emeltyűt is felemeli; ha most a D emeltyű visszacsapódnék, akkor a Cj emeltyű lecsapódnék a Dj emeltyűre, mely - ié-nál levő telepsarkokból megindítaná a folyamot. Hogy ez be nem következhetik, abban rejlik éppen a készülék szerkezetének sajátszerűsége.— Végre B jelenti az elektromos telepet, mely 6 darab Leclanchée-elemből állíttatott össze. Ennek két sarka —Késeiánál szilárdan álló és egymástól teljesen elszigetelt kontakt-csavarokhoz van vezetve. Elektromagnetikus műfolyam. A mint az A keréknél egy nemleges és egy igenleges forgásirányt kölönböztetünk meg, az elektromos telepnél is egy nemleges és egy igenleges sarkot, vagyis kétféle folyamot látunk, mely egymással ellenirányú ; az A kerék forgásirányának megfelelően majd igenleges majd nemleges elektromos folyamot bocsáthatunk a belső készülékhez. Az eddig előadottakból láttuk, hogy a D és D, emeltyűk rendeltetése majd M AC-nál, majd + K-nál a B elektromos telep sarkait a vezető dróttal zárni. Ez úgy történik, hogy a D és D, emeltyűkaron egymástól jól elszigetelve levő két vezetődrót véget a D esetleg D, emeltyű lerohanásakor pillanatnyi érintkezésbe hozatnak af K, illetve a D K * A 2. ábra jövő számunkban, a cikk folytatásában lesz. A szerk.