Az Épitési Ipar, 1886 (10. évfolyam, 1/470-52/521. szám)

1886-02-14 / 7. (476.) szám

megoldásában és gyors intézkedések megtételében a szük­séges tájékozást egy egész folyamrendszerre, menten minden külhibától, és összpontosítva percről-percre, fokról-fokra meg­bízható adatokat nyújt,­­ a mai kor követelte nélkülözhe­tetlen eszköznek kell, hogy tekintessék. A következőkben egy, a kitűzött célnak — véleményünk szerint teljesen megfelelő elektromos önjelző vízmércét mutatunk be, mely első ízben a budapesti országos kiállí­táson állott a közönség rendelkezésére, még­pedig mindjárt működésben, mivel a Dunafolyammal egy 5000 m­ hosszú telegráfvezeték által összekötve öt teljes hónapon át graphice jelezte a Duna vízállását és annak változásait. Ezt a készü­léket, mely Egger B. gépész budapesti gyárában készült, jelenleg Klimm Mihály műegyetemi tanár a budai vízvezeték szívókútja vízbőségének megállapítására használja. A készülék működése két részre oszlik u. m. a mechanikai és elektromagnetikus hatásra. Az előbbihez tartozik az úszó és vele a kapcsolatban levő alkotórészek, valamint az inga­óra s a mozgó fatábla; az utóbbihoz pedig az elektromos telep, telegráfvezetékek és az elektromágnesek. A mellékelt rajzokból első pillantásra észre­vehetni, hogy a készülék tulajdonképen kettős, vagyis egyik része belső, mely a szobá­ban, s a másik külső, mely a helyszínen a folyamban működik. A külső készülék adja a jelzést, tehát mint motor szerepel, míg a belső a hatást láthatóvá teszi, tehát közvetít. a) A külső készülék. Az 1. és 2. ábra*) előtünteti a külső és belső készülék összeműködését vázlatos rajzban. A külső készülékben az A-val jelölt kerék Mssum. játsza a főszerepet, melyen az X úszó é­s Y ellensúly fognek. Ha a víz áradásával X úszó emelkedik, akkor az A kerék függőleges síkban­­ vízszintes tengelye körül úgy forog, mint az óramutató, tehát igenlegesen ; ellenben az apadás­kor X úszó sü­llyedve az A kerék ellenkező irányban vagyis nemlegesen forog. Az A ke­rék szélén egy-egy centiméter vízma­gasságnak megfele­lően vannak az apró gyűrűcskékkel jelölt kiszökellő szögecskék alkalmazva. Nyil­vánvaló, hogy az A kerék mindkét irányú forgása tulajdonképen a fődolog és ennek átvitelére szolgálnak a többi alkotórészek, úgymint a h,­­ h, és A2-re­­ jelölt háromkarú emeltyű, mely szintén vízszintes tengelye körül kezd forogni, mihelyt az A kerék valamelyik szögecskéje a Aj ágához ér. Könnyebb megértés végett előre kell bocsátani, hogy az 1. és 2. ábra alatti vázlat mind a belső, mind a külső készüléket egyen­súlyi helyzetben ábrázolja. Tegyük fel, hogy az A kerék igenlegesen forog, akkor a háromkarú emeltyű a pontozott állásba kerül, mert az alsó karját a szögecske magával vitte. A h és A, ágak végén kerekecskék vannak alkalmazva, melyek a C és C,-gyel jelölt egykarú emeltyűkre támaszkod­nak. E két egymástól független egykarú emeltyű mindegyike c és c,-gyei jelölt vízszintes tengelye körül fel és alá mozog­hat, és H és az előre és hátra tolható nehezékekkel van ellátva és az egyensúlyi helyzet tartama alatt a D és Dt-gyel jelölt, g és g,-nél derékszöglet alatt meghajlított, d és (f, vízszintes tengely körül forogható kétkarú emeltyűk­nek alsó behajlítására támaszkodik. Ezen egymástól szintén független kétkarú emeltyűk L és L.-nél előre és hátra tolható nehezékekkel láttattak el azért, hogy a készülék felállításakor szükséges egyensúlyi helyzet könnyen és biztosan helyre­állítható legyen; mihelyt ez megtörtént, a nehezékek helye csavarokkal állandósíttatik. De ne tekintsük most a háromkarú emeltyűt, hanem csak a kétkarú szögletemeltyűket, az alattuk levő egykarú emeltyűkkel, akkor világosan látható, hogy egy egyszerű emeltyűrendszer áll előttünk, mely még ekkor sem veszti el egyensúlyi helyezetét, mert a most mellőzött háromkarú emeltyű rendeltetése nem az alátámasztás, hanem az emelés. Megjegyzendő, hogy a kétkarú emeltyűk p és pnnól szilárdan alá vannak támasztva, tehát ezen ponton alul nem mozog­hatnak. Lássuk most, hogy működik a háromkarú emeltyű,­­ ha a pontozott állásba jut, feltételezve az A kerék igenleges forgását. A háromkarú emeltyű felemeli a C-vel jelölt egy­karú emeltyűt és addig tartja fenn, míg az apró gyűrűcs­­kékkel jelölt szögecske a A2-vel jelölt ágat hirtelen el nem ereszti, vagyis míg azon túl el nem csúszott. Mihelyt ez bekövetkezett, a háromkarú emeltyű egyensúlyi helyzetébe visszaesik, ellenben a C egykarú emeltyűn levő H nehezék most a szabad­esés törvénye szerint lezuhan a D kétkarú szögletemeltyű nyelvére és avval magával rántja magát a D kétkarú szögletemeltyűt addig, míg annak másik karja a + AT-val jelölt elektromos sarkpontokhoz nem ütődik, mire megindul az elektromos áram. A D kétkarú emeltyű ezen állása (lásd a pontozott vonalt) csakis pillanatnyi tartamú,­­ mert L nehezéke szintén iparkodik az emeltyűt eredeti állá­sába rohamosan visszaterelni; de ezt megakadályozza a D emeltyűn g-nél alkalmazott pecek, mely az emeltyű lecsapása­­ következtében a fölötte alkalmazott­­S-sel jelölt fogaskerékbe kapaszkodva, csak mérsékelt mozgást enged, mert az S- fogaskerék tengelyén alkalmazott szélfogók a gyorsforgatást kizárják s így a Demeltyű visszacsapódása nem lehetséges. Ez a fogaskerék tulajdonképen egy kettős vagyis két külön kerék, a­melyek egy vízszintes tengelyen egy­más mögött szilárdan vannak­­ megerősítve és majd igenleges majd nemleges irányban foroga t hatnak. (A rajzban a szélfogók nem láthatók s a fogaskerekeknek csak fele van kirajzolva, hogy az ellentétes fogazás is látható le­gyen.) A­mint a rajz is mutatja a g és d,-nél levő peckek nem kapaszkodhatnak a kerekek fogaiba, míg a D és D, kétkarú emeltyűk egyensúlyi helyzetben vannak. A két fogaskerék s a hozzátartozó két pecek g és D­, csakis arra valók, hogy az elektromos kontaktust adó D és D, kétkarú emeltyű egyen­súlyi helyzetébe való visszaesésekor visszacsapódás ne jöjjön létre, mert ha az bekövetkeznék, mindkét emeltyűrendszer mozgásba jönne és gyorsan egymás után két jelzés, m­ég­pedig egy nemleges és egy igenleges jönne létre. Ezt köze­lebb megvilágítandók, előttünk kell képzelnünk az együttesen lehajlott C és D emeltyűket, de különösen a C emeltyűt, mely a háromágú emeltyű közvetítése által a Cj emeltyűt is felemeli; ha most a D emeltyű visszacsapódnék, akkor a Cj emeltyű lecsapódnék a Dj emeltyűre, mely - ié-nál levő telepsarkokból megindítaná a folyamot. Hogy ez be nem következhetik, abban rejlik éppen a készülék szerkezetének sajátszerűsége.— Végre B jelenti az elektromos telepet, mely 6 darab Leclanchée-elemből állíttatott össze. Ennek két sarka —Kés­e­iánál szilárdan álló és egymástól tel­jesen elszigetelt kontakt-csavarokhoz van vezetve. Elektromagnetikus műfolyam. A mint az A keréknél egy nemleges és egy igenleges forgásirányt kölönböztetünk meg, az elektromos telepnél is egy nemleges és egy igenleges sarkot, vagyis kétféle folyamot látunk, mely egymással ellenirányú ; az A kerék forgásirányának megfelelően majd igenleges majd nemleges elektromos folyamot bocsáthatunk a belső készü­lékhez. Az eddig előadottakból láttuk, hogy a D és D, emel­tyűk rendeltetése majd M AC-nál, majd + K-nál a B elektro­mos telep sarkait a vezető dróttal zárni. Ez úgy történik, hogy a D és D, emeltyűkaron egymástól jól elszigetelve levő két vezetődrót véget a D esetleg D, emeltyű lerohanásakor pillanatnyi érintkezésbe hozatnak a­­f K, illetve a D K * A 2. ábra jövő számunkban, a cikk folytatásában lesz. A szerk.

Next