Épitő Ipar, 1888 (12. évfolyam, 1/574-52/625. szám)
1888-06-03 / 23. (596.) szám
1888. BUDAPEST. mi........ . Előfizetési ár: Egész évre. . . . 8 frt Félévre..................4 frt Negyedévre . . 2 frt Egy szám ára 25 kr. 23.-596. sz. — Vasárnap, június 3-án. XII. ÉVFOLYAM. iiiiiiiiiiimiimmiH.'iiiiiiiiiPiiiiiiiiiiiiii.iiiiiimmiiiimiiiiiuiuiiiiiiiii iiiininitiiiuiiHiiiiiiwiMjiiiiiiiiiIniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiidiiiiiHiiiiiiniiiniiuiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMniiiiMiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHliiiMiiiiimiiuiiiiiiiiiiim Szerkesztő- és kiadó iroda: VII. kerület, Kerepesi út 24. szám, III. em., 4. ajtó MŰSZAKI HETILAP. AZ építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság, valamint a budapesti építőmesterek, KŐMŰVES-, KŐFARAGÓ- ÉS ÁCSMESTEREK IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Kiadják: Anton József, Benkó Károly, Bukovics Gyula, Czigler Győző, Devecis Delvecchio Ferenc, Dötzer Lipót, Fanda József, Feszti Adolf, Ganz és Társa, Hauszmann Alajos, Hieronymi Károly, Hofhauser Lajos, Kallina Mór, Kauser János, Kéler Napoleon, Krajcsovits Lajos, Kund Endre, Langenfeld Frigyes, Lechner Lajos, Lukse-Fábry Béla, Mechwart András, Neuschloss Emil, Neuschlosz Ödön és Marcell, Ney Béla, Pártos Gyula, Pucher József, Schlick Béla, Steindl Imre, Tolnay Lajos, Weber Antal, Ybl Miklós, Zellerin Mátyás, Zsigmondy Béla.—A kiadótulajdonosok képviselője: Pártos Gyula, .................................................................................................................................................................................................................................................................................................... IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIHHIIIIIIIHMIIIIIIMIIIIII.....llllllllllllllllllllllH.......IIIIMIMlimiMIMIIIIIIIIIIIIIIIIinifinilllllIHimi.............................. .1/t/l(IlljJL József, főmunkatárs. Felelős szerkesztő: Yi‘H Held, Minden a lapot illető küldemény ide intézendő. Tartalom. Meghívó. — Folyószabályozásaink ügye a képviselőházban. — Az amerikai viszonyokról (Folytatás.) — Alsóausztriai jubiláns iparkiállítás. — Vegyesek. — Könyvészet. — M. Mérnök- és Építész-Egylet. — Fővárosi ügyek. — Ajánlati árlejtések. — Hirdetések. iiiMiMiMiimimmmiMiiiiiiiMiiimiiiioiiiiiiiiiiMiiiimiiHiiiiiiiiiiiimiiiiiMiiiimimiiiiiimiiiiiiiimiMiMMiiiiiiiiiMiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimmiiiniiiiiimiitiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiii 01C^/ÍtÍt?Ó. . A Magy. Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középítési szakosztályai jövő hétfőn, folyó hó 4-én esti 61/* órakor az egyesület helyiségeiben (Andrássy út 25. szám, 1. emelet) ülést tartanak, melynek tárgyai: 1. A 11. kis pályázat bíráló bizottságának jelentése. 2. Folyó ügyek, indítványok. Ybl Miklós, Kiss István, szakoszt. elnök. szakoszt. jegyző. iiniuwiiiiiiiimiuiiiigiHOtitnuinitmmimuiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiMiiinimHiiiinHffiunmnmmiHniiHiiniMiiiifliHiiiiuimiiiiiiHiiiRMmwnmHiHiffliininAflmminiinimumRibi.nmim Folyószabályozásaink ügye a képviselőházban. A magyarországi folyószabályozások, különösen a Tiszavölgy rendezésének kérdése nagyszabású vitára adott alkalmat a képviselőház május 24., 25. és 26-iki ülésén. A közlekedésügyi miniszternek május 24-én és 26-án mondott beszédet, melyekben a tiszai ügyek műszaki ellátására vonatkozólag több fontos reformot helyezett kilátásba, emlékezetessé teszik a tárgyalást akár hazai mérnöki szakunk történetében is. Midőn ezért arról e helyütt megemlékezünk, részletes ismertetésébe talán fölösleges lesz bocsátkoznunk. Szaktársaink bizonyára úgyis siettek maguknak a napi sajtó útján ez ülésekről lehető részletes tudomást szerezni. Csupán arra fogunk tehát szorítkozni, hogy a vitának eredményeit összefoglaljuk, s ennek kapcsán néhány megjegyzést tegyünk. Ami először is a tiszaszabályozás kérdésének súlypontját t. i. a követett szabályozási rendszernek helyességét illeti, arra nézve azt hiszszük, hogy az ország aggódó közvéleményének megnyugtatásához nem csekély mértékben fog hozzájárulni az a körülmény, hogy a közlekedésügyi miniszter, akinek tudvalevelei a szabályozási rendszer tekintetében a múltra nézve kötelezettségei nincsenek, meggyőződésének teljes hevével szállott síkra e rendszer mellett, s hogy véleményéhez a többi felszólalók túlnyomó része is hozzájárult. A Tiszavölgy természeti s jelen gazdasági helyzetében a begázolás és átmetszések rendszerénél megfelelőbb nincsen. Ez ellen számbavehető ellenvetést a vita folyamán sem hallottunk. Hogy ez a meggyőződés irányadó mérnöki köreinkben már régtől fogva nem képezi véleménykülönbség tárgyát, azt szakemberek előtt talán fölösleges is külön kiemelnünk. S hogy nemcsak azok a körök gondolkoznak így, melyeket e rendszer ellenesei »érdekeltek« gyanánt szeretnek feltüntetni (az ő szemükben u. i. »érdekelt« mindenki, aki nincsen velük egy véleményen), hanem mindazok, kiknek vízépítési dolgok közül bővebb tapasztalatuk s szélesebb látókörük van, arra nézve legyen szabad felhoznunk egyik jeles hidrotechnikusunknak — Klimm Mihály műegyetemi tanárnak— kit bizonyára senkinek sem fog eszébe jutni az »érdekeltekhez« sorozni — erre vonatkozó véleményét, melyet egyik külföldi útjáról írott tanulmányában mond:*) » . . . A dolog úgy áll, hogy okvetetlenül két rossz között kell választanunk. Vagy begátoljuk a folyót, — s földjeinket egy időre megmentjük a káros elárasztástól, — de elzárjuk az üdvös és termékenyítő iszapréteg elől is, — az állapotot a jövőre nézve belvízlevezetés, gátfenntartás tekintetében azonban határozottan rosszabbra, aggodalmasabbra fordítjuk, vagy pedig földjeinket nem gátoljuk be, nem zárjuk el tőle a termékenyítő iszapréteget, de kitesszük magunkat annak, hogy nedves időszakokban az árvíz elrontja a termést. Hogy melyik a két rossz közül a kisebbik, azt csupán az illető helyi körülmények szerint lehet eldönteni — arra általános érvényességű válasz nincs. —■ A hol csak csekély az ártér, az el nem árasztott területhez képest, tehát hol könnyebben kiheverhető a netaláni árvízkár — ott kétségtelenül jobb a szóbahozott ut — illetőleg nagyon is régi — rendszer; de a hol az ártér nagy, mire a Tiszán a maga nemében páratlan példánk van, s hol rá vagyunk szorulva arra, a mi a természetes ártérben terem, — ott bizony, ha megélni akarunk, meg kell küzdenünk a bajjal, — iparkodnunk kell, hogy a begátolással járó s attól elválaszthatat-an hátrányokat legalább a lehetőségig csökkentsük, — gátjainkat jó karban tartsuk, — a belvizek eltávolításáról pedig mesterséges uton gondoskodjunk. Harmadik megoldás egyszerűen nincs«. Az átmetszésekre vonatkozólag pedig ezeket mondja: » ... Az árvíz lefolyásának gyorsítása vagy az árvízszínnek alább szállítása sem érhető el mindig, nevezetesen akkor nem, ha a folyó völgyének egyátalán nincs elegendő esése. Csupán ha eséssel rendelkezünk, lehet a vízfolyási viszonyoknak jelentékenyebb átalakítását elérnünk. Mert végső elemzésben a lefolyási viszonyoknak minden ily átalakításában a folyási sebesség viszi a főszerepet; ezt kell ama határok közé hoznunk, melyeket a folyó természete és feladatunk megoldása megkövetel. Már pedig a folyási sebesség és az esés között igen szo mati jegyzetek a vízépítés köréből. A Magy. Mérnök- és Épitész-Egylet Közlönyének 1883-iki évfolyamában.