Épitő Ipar, 1889 (13. évfolyam, 1/627-52/678. szám)

1889-03-03 / 9. (635.) szám

Az unitárius egyházi szertartás leginkább két fő­mozzanat körül csoportosul. E két főmozzanat: az egyházi szónoklat és az Úrvacsora-osztás. Az egyházi szónoklat, — mely tehát a szertartás lényeges része, — máris bi­zonyos határok közé szorítja a templom nagyságát és alakját, függővé téve ezeket a beszéd hallhatóságától s a hangterjedés törvényeitől. Az Úr­ asztalánál történő szent cselekmény pedig el­engedhetetlen feltételül kívánja, hogy a szertartás e leg­­magasztosabb része a templom minden részéből ne csak szemmel kísérhető legyen, hanem hogy a figyelem is mintegy önkéntelenül e pontra tereltessék. Mindezeknek tekintetbe vételével az idézett értekezés a kálvinista templomok legmegfelelőbb alapalakjaként, na­gyobb templomokban az ötszögletes, kisebbekben a három­szögletes alapalakot vagy az egyhajós elrendezést ajánlja. Már említtetett, hogy az unitárius templom elrendezése az illető vallás liturgiájánál fogva azonos kell hogy legyen a kálvinista templomok elrendezésével, így tehát alapalakjának meghatározásakor az imént említett ered­ményt kellett szem előtt tartani. A jelen esetben a templomnak bérházhoz való csat­lakozása, illetőleg közbeépíthetése kedvéért az egyhajós elrendezést kellett választani, ahol a hátulsó rövid oldalon a nyolcszögletes karzárásban a szószék, előtte az Úr­ asztala, a mellső rövid oldalon pedig az orgona van elhelyezve. A templom belsejét egyrészt a mellső oromfalban elhelyezett 5­72 m. széles és 8­20 m. magas öt osztású tagozott mívű ablak, másrészt a karzáró sokszöglet oldalaiban alkalmazott ablakok világítják meg. A templomhoz vezető lépcsőknek megfelelőleg két bejárás van a hajó oldalfalaiban, melyeken át a hajó köze­pén annak koszában elhelyezett padsorokba lehet jutni. A templom boltozati rendszere a csatlakozó bérház fő­falainak megfelelőleg olyképen van beosztva, hogy minden­­ főfal egyszersmind a boltozás gyámosító rendszerébe is bele­­ van vonva. Ez által a templom nemcsak külsőleg a párká­nyok s a kiszögelés beosztása által van az épületi építészeti rendszerével összeegyeztetve, hanem belsőleg is. az alaprajz elrendezésében belső szerves összefüggés létesíttetett. A góth stylben tartott épület külseje faragott kővel vegyes sajtolt téglaburkolattal van díszítve. A homlokzat képzésekor általános irányadó elvül az egyszerűség szolgált, melyet nemcsak a rendelkezésre álló aránylag kevés költség, hanem a conceptiónak szerkezeti­­ jellege is megokol. Az építő­anyagoknak a maguk ter­mészetességében való alkalmazása s a szerkezeti jellegnek minden tekintetben való hangsúlyozása, bizonyos ko­molyságot kölcsönöznek az épületnek, és ezek, párosulva az arányok és az építészeti tagozások ritmusával, az egészre mintegy az emlékszerűség bélyegét nyomják. Az épület bérházat képező része a modern igények­nek megfelelő nagyobb és kisebb lakásokat tartalmaz Az épület belsejének felszerelése akként van választva hogy a fentebb említett igények kielégítésével az égés­­elrendezés építészeti hangulatának is megfeleljen. A terv megtestesítését az előnyösen ismert Holtzspac­ A. és fiai cég átalányárban vállalta el. P. S. Budapest végleges vízműve. L­e­c­hn­e­r Lajosnak a főváros műszaki igazgatójának véleménye.*) A kitűzött cél csak az lehet: a város lakosságát elegendő és elég jó vízzel ellátni. Elegendő víz alatt csak az a vízmennyiség értendő. *) Mint Olvasóink emlékeznek, a főváros köztörvényhatósága­­ a végleges vízvezeték kiépítése dolgában a mesterséges­­ szűrők mellett nyilatkozott, a fővárosi közmunkák tanácsa azonban a DS0. évi június 19-én hozott, ugyanazon évi 27. számunkban kö­­­­zölt határozatában mesterséges szűrők által kívánja Budapestet­­ vízzel ellátni; ezt a javaslatot a főváros törvényhatósága vélemé­nyezés végett újból kiadván a műszaki igazgatónak, ez a fennebbi jelentést terjesztette a városi tanács elé. A szerk.­­ melyre a lakosságnak a hygienia újabbkori követelmé­nyei szerint szüksége van, s nem érthető tetszés szerint és határ nélkül való vízfogyasztás. Elég jó víz alatt pedig lehetőleg legjobb, okvetetle­­nül azonban oly víz értendő, mely az egészségre nem ártalmas, átlátszó, tiszta, inni nem kellemetlen s egyéb célokra is alkalmas. Elegendő víznek tartanak fejenkint 150 litert egész Európában oly helyeken, hol a víz szivattyúzás és gőz­gépek által való emeléssel nyeretik, s nálunk a vízvi­szonyok a Duna balpartján annyiban előnyösebbek mint másutt, amennyiben számos helyen bő és jó vizű kutak csekély költséggel létesíthetők s használtatnak is. Oly vízfogyasztás mellett, mint most Budapest bal­partján tapasztalható, a­hol például december 6-kán kertek, utcalocsolás és szökőkutak nélkül 24 óra alatt 62,500 m3 víz fogyasztatott, azaz 200 liter egy főre, a nyári fogyasztás oly mérveket ölthet, hogy aligha lesz a városnak módjában ily igényeket kielégíthetni anél­kül, hogy — fentartva a mostani díjakat és fizetési mó­dozatokat — ez a városra nézve nagymérvű ráfizetés­sel ne járna. Olcsóbban mint most a víz nem termelhető, mert a jövő vízmű szállítási távolsága is megdrágítja az üze­met, nem is említve a netaláni mesterséges szűrés na­gyobb üzemköltségeit: a beruházás milliókat fog igényelni és ha később nagyobb lakosság közt jobban felosztva csak annyi víz fog fogyasztatni, mint most, a jövedelem nem lesz sokkal nagyobb, míg ha nagyobb lakosság mellett a mostani arányban fog a víz tovább fogyasztatni, akkor oly nagy mennyiséget kell termelni, hogy a jövedelem különbségét az üzem felemészti és marad a beruházás kamatja tisztán a városra. Épen nem fukar vagy takarékos, de csak okszerű vízfogyasztás mellett 200 liternél többet fejenként leg­melegebb egyes nyári napon sem volna szabad nálunk fogyasztani, s a vízfogyasztó lakosságot a statisztikai hi­vatal szerint 25 év múlva a balparton 500,000-rel véve fel, 100,000 m® volna 25 év múlva a nyári maximum, míg ha a mostani 80,000 m3 maximális fogyasztás után indulunk, akkor 130,000 m3 vízvezetéki víz szükségel­tetnék. Ezek roppant számok, de túlzottak is oly városban, a­hol minden csepp vizet gőzerővel kell emelni és mély­földekre szállítani. Meggyőződésem az, hogy a szükség fog rákénysze­ríteni az általányban elfogadott 150 liter napi fogyasztás határai között megférni, s ennélfogva a 80.000 m3 napi szállításnál nagyobb mérvű víztelep berendezését ma még túlzottnak és pazarnak tartok. Mert a tudomány és gyakorlat talán a közel időben tökéletesebb eszközöket nyújt a kérdés megoldására, mint például a Hyatt-féle szűrő is a mesterséges szűrésre nézve figyelemre méltó és rövid idő előtt még ismeretlen jelen­ség, s így talán tökéletlenebb módoknak évtizedekre megállapítása nem lehet a vízellátás érdekében, különö­sen, mikor az nem is okvetetlenül szükséges. Ugyanezen vizműnek pedig — Budára való tekintettel is, hol eddig baj épen nincs, miután ott kitűnő s bő víz van,­—­250,000 m3 szállító képességre való kiterjeszthetésére előre gondolni és intézkedni túlzásnak tartom. Ismétlésekbe bebocsátkozni, az első jelentésemben*z említettekre kiterjeszkedni fölöslegesnek vélem, de a kér­dés teljesebb megvilágítása végett még a következőket kívánom megemlíteni. A víz jóságára nézve az elég jó víz elfogadható mind­addig, mig jó vagy kitűnő víz nem szerezhető; szokása­ink s talán a klima folytán is vizet itt mindenki iszik s a jó ivóvíz nagy becsesei­nk­: a mostani szűrt vizünk átlátszó, tiszta, jó izű s a legmelegebb nyári napokat *) Ezt lapunk 1887. évi 2.r0. 26. 27. számában közöltük. A szerk.

Next