Épitő Ipar, 1889 (13. évfolyam, 1/627-52/678. szám)
1889-03-03 / 9. (635.) szám
Az unitárius egyházi szertartás leginkább két főmozzanat körül csoportosul. E két főmozzanat: az egyházi szónoklat és az Úrvacsora-osztás. Az egyházi szónoklat, — mely tehát a szertartás lényeges része, — máris bizonyos határok közé szorítja a templom nagyságát és alakját, függővé téve ezeket a beszéd hallhatóságától s a hangterjedés törvényeitől. Az Úr asztalánál történő szent cselekmény pedig elengedhetetlen feltételül kívánja, hogy a szertartás e legmagasztosabb része a templom minden részéből ne csak szemmel kísérhető legyen, hanem hogy a figyelem is mintegy önkéntelenül e pontra tereltessék. Mindezeknek tekintetbe vételével az idézett értekezés a kálvinista templomok legmegfelelőbb alapalakjaként, nagyobb templomokban az ötszögletes, kisebbekben a háromszögletes alapalakot vagy az egyhajós elrendezést ajánlja. Már említtetett, hogy az unitárius templom elrendezése az illető vallás liturgiájánál fogva azonos kell hogy legyen a kálvinista templomok elrendezésével, így tehát alapalakjának meghatározásakor az imént említett eredményt kellett szem előtt tartani. A jelen esetben a templomnak bérházhoz való csatlakozása, illetőleg közbeépíthetése kedvéért az egyhajós elrendezést kellett választani, ahol a hátulsó rövid oldalon a nyolcszögletes karzárásban a szószék, előtte az Úr asztala, a mellső rövid oldalon pedig az orgona van elhelyezve. A templom belsejét egyrészt a mellső oromfalban elhelyezett 572 m. széles és 820 m. magas öt osztású tagozott mívű ablak, másrészt a karzáró sokszöglet oldalaiban alkalmazott ablakok világítják meg. A templomhoz vezető lépcsőknek megfelelőleg két bejárás van a hajó oldalfalaiban, melyeken át a hajó közepén annak koszában elhelyezett padsorokba lehet jutni. A templom boltozati rendszere a csatlakozó bérház főfalainak megfelelőleg olyképen van beosztva, hogy minden főfal egyszersmind a boltozás gyámosító rendszerébe is bele van vonva. Ez által a templom nemcsak külsőleg a párkányok s a kiszögelés beosztása által van az épületi építészeti rendszerével összeegyeztetve, hanem belsőleg is. az alaprajz elrendezésében belső szerves összefüggés létesíttetett. A góth stylben tartott épület külseje faragott kővel vegyes sajtolt téglaburkolattal van díszítve. A homlokzat képzésekor általános irányadó elvül az egyszerűség szolgált, melyet nemcsak a rendelkezésre álló aránylag kevés költség, hanem a conceptiónak szerkezeti jellege is megokol. Az építőanyagoknak a maguk természetességében való alkalmazása s a szerkezeti jellegnek minden tekintetben való hangsúlyozása, bizonyos komolyságot kölcsönöznek az épületnek, és ezek, párosulva az arányok és az építészeti tagozások ritmusával, az egészre mintegy az emlékszerűség bélyegét nyomják. Az épület bérházat képező része a modern igényeknek megfelelő nagyobb és kisebb lakásokat tartalmaz Az épület belsejének felszerelése akként van választva hogy a fentebb említett igények kielégítésével az égéselrendezés építészeti hangulatának is megfeleljen. A terv megtestesítését az előnyösen ismert Holtzspac A. és fiai cég átalányárban vállalta el. P. S. Budapest végleges vízműve. Lechner Lajosnak a főváros műszaki igazgatójának véleménye.*) A kitűzött cél csak az lehet: a város lakosságát elegendő és elég jó vízzel ellátni. Elegendő víz alatt csak az a vízmennyiség értendő. *) Mint Olvasóink emlékeznek, a főváros köztörvényhatósága a végleges vízvezeték kiépítése dolgában a mesterséges szűrők mellett nyilatkozott, a fővárosi közmunkák tanácsa azonban a DS0. évi június 19-én hozott, ugyanazon évi 27. számunkban közölt határozatában mesterséges szűrők által kívánja Budapestet vízzel ellátni; ezt a javaslatot a főváros törvényhatósága véleményezés végett újból kiadván a műszaki igazgatónak, ez a fennebbi jelentést terjesztette a városi tanács elé. A szerk. melyre a lakosságnak a hygienia újabbkori követelményei szerint szüksége van, s nem érthető tetszés szerint és határ nélkül való vízfogyasztás. Elég jó víz alatt pedig lehetőleg legjobb, okvetetlenül azonban oly víz értendő, mely az egészségre nem ártalmas, átlátszó, tiszta, inni nem kellemetlen s egyéb célokra is alkalmas. Elegendő víznek tartanak fejenkint 150 litert egész Európában oly helyeken, hol a víz szivattyúzás és gőzgépek által való emeléssel nyeretik, s nálunk a vízviszonyok a Duna balpartján annyiban előnyösebbek mint másutt, amennyiben számos helyen bő és jó vizű kutak csekély költséggel létesíthetők s használtatnak is. Oly vízfogyasztás mellett, mint most Budapest balpartján tapasztalható, ahol például december 6-kán kertek, utcalocsolás és szökőkutak nélkül 24 óra alatt 62,500 m3 víz fogyasztatott, azaz 200 liter egy főre, a nyári fogyasztás oly mérveket ölthet, hogy aligha lesz a városnak módjában ily igényeket kielégíthetni anélkül, hogy — fentartva a mostani díjakat és fizetési módozatokat — ez a városra nézve nagymérvű ráfizetéssel ne járna. Olcsóbban mint most a víz nem termelhető, mert a jövő vízmű szállítási távolsága is megdrágítja az üzemet, nem is említve a netaláni mesterséges szűrés nagyobb üzemköltségeit: a beruházás milliókat fog igényelni és ha később nagyobb lakosság közt jobban felosztva csak annyi víz fog fogyasztatni, mint most, a jövedelem nem lesz sokkal nagyobb, míg ha nagyobb lakosság mellett a mostani arányban fog a víz tovább fogyasztatni, akkor oly nagy mennyiséget kell termelni, hogy a jövedelem különbségét az üzem felemészti és marad a beruházás kamatja tisztán a városra. Épen nem fukar vagy takarékos, de csak okszerű vízfogyasztás mellett 200 liternél többet fejenként legmelegebb egyes nyári napon sem volna szabad nálunk fogyasztani, s a vízfogyasztó lakosságot a statisztikai hivatal szerint 25 év múlva a balparton 500,000-rel véve fel, 100,000 m® volna 25 év múlva a nyári maximum, míg ha a mostani 80,000 m3 maximális fogyasztás után indulunk, akkor 130,000 m3 vízvezetéki víz szükségeltetnék. Ezek roppant számok, de túlzottak is oly városban, ahol minden csepp vizet gőzerővel kell emelni és mélyföldekre szállítani. Meggyőződésem az, hogy a szükség fog rákényszeríteni az általányban elfogadott 150 liter napi fogyasztás határai között megférni, s ennélfogva a 80.000 m3 napi szállításnál nagyobb mérvű víztelep berendezését ma még túlzottnak és pazarnak tartok. Mert a tudomány és gyakorlat talán a közel időben tökéletesebb eszközöket nyújt a kérdés megoldására, mint például a Hyatt-féle szűrő is a mesterséges szűrésre nézve figyelemre méltó és rövid idő előtt még ismeretlen jelenség, s így talán tökéletlenebb módoknak évtizedekre megállapítása nem lehet a vízellátás érdekében, különösen, mikor az nem is okvetetlenül szükséges. Ugyanezen vizműnek pedig — Budára való tekintettel is, hol eddig baj épen nincs, miután ott kitűnő s bő víz van,—250,000 m3 szállító képességre való kiterjeszthetésére előre gondolni és intézkedni túlzásnak tartom. Ismétlésekbe bebocsátkozni, az első jelentésemben*z említettekre kiterjeszkedni fölöslegesnek vélem, de a kérdés teljesebb megvilágítása végett még a következőket kívánom megemlíteni. A víz jóságára nézve az elég jó víz elfogadható mindaddig, mig jó vagy kitűnő víz nem szerezhető; szokásaink s talán a klima folytán is vizet itt mindenki iszik s a jó ivóvíz nagy becseseink: a mostani szűrt vizünk átlátszó, tiszta, jó izű s a legmelegebb nyári napokat *) Ezt lapunk 1887. évi 2.r0. 26. 27. számában közöltük. A szerk.