Épitő Ipar, 1890 (14. évfolyam, 1/679-52/730. szám)
1890-02-23 / 8. (686.) szám
1890. BUDAPEST AZ ÉPÍTŐMESTERI KÉPZETTSÉG MEGVIZSGÁLÁSÁRA SZERVEZETT BIZOTTSÁG, VALAMINT A BUDAPESTI ÉPÍTŐMESTEREK. KŐMŰVES-, KŐFARAGÓ- ÉS ÁCSMESTEREK IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Kiadják: Ámori József, Benti Károly, Bukovics, Gyula, Czigler Győző, Devecis Delvecchio Ferenc, Dötzer Lipót, Fanda József Feszti Adolf Ganz és Társa, Hauszmann Alajos■ Hieronymi Károly, Hofhauser Lajos, Kallina Mór, Kauser János, Kéler Napoleon, Krajcsovits Lajos, Kund Endre, Langenfeld Frigyes, Lechner Lajos, Lukse-Fábry Béla, Mechwart András, Neuschloss Emil, Neuschlosz Ödön és Marcell, Ney Béla, Pártos Gyula, Pucher József, Schlick Béla, Steindl Imre, Tolnay Lajos, Ybl Miklós, Zellerin Mátyás, Zsigmondy Béla, — A kiadótulajdonosok képviselője : Pártos Gyula. ...................................................................................................................................................................................... Mihályfi József, főmunkatárs. Felelős szerkesztő: IVey Béla. Tartalom. Andrássy Gyula gróf. — Emlékezések Andrássy grófról. Meghívó. — A fagyasztással való alapvetés (4 ábrával). — A La Manche csatorna vasúti hídjának tervezetéről. — Tárca: Úti levelek. III. — Vegyesek. — Magy. Mérnök- és Építész- Egylet. — A budapesti építőmesterek, kőműves-, kőfaragó- és ácsmesterek ipartestülete. — Főváros ügyek. — Ajánlati árlejtések. — Pályázatok. — Hirdetések. ANDRÁSSY GYULA GRÓF. (1823—1890) Hogyan jut e nagy név, a melynek viselője birodalmak és népek sorsának intézésére volt elhatározó befolyással, e szerény lapok homlokára? Honnan nyertük a jogot, Őt a mienknek is tekinteni és odaállni a gyászolók közé, ahol együtt sírnak az ország legelsői, élükön a fejedelemmel, akinek fejére tette föl a nemzet koronáját? Ha van, akinek lelkében, a gyász e napjaiban, ilynemű sivár kérdés fölmerülhet, annak bátran felelhetjük, hogy a mienk is volt, nemcsak mint nagy ember, nemcsak mint nagy magyar, akinek az elvesztése fölött érzett közös fájdalomból a minket megillető részt, mint emberek és mint honfiak, mi is megköveteljük , hanem a mienk volt mint Budapest újjáteremtője, és szakunk, az építőiparnak és művészetnek nem csupán maecenása, lelkes kedvelője, hanem hozzáértő művelője is! Igen, művelője, nem tollal és körzővel, hanem eszmével, gondolattal, bátorsággal s az eszmény felé buzdító, lelkesítő szavával! Az igazi nagy ember minden téren és mindig nagy, nagy a nagyok, és nagy a kicsinyek között; kitűnik a nagysága, ha birodalmak ügyeit intézi, vagy városok reconstructióját contemplálja, vagy ha egy emelendő épület jelenik meg lelki szemei előtt; nincs az a kis kérdés, amelynek megítélésekor magas, közönséges emberektől nem is sejtett magasságú nézőpontra ne bírna emelkedni, és ne bírna olyan eszmékkel világítni be a jövőbe, amelyek első pillanatra talán visszatetszők, legalább szokatlanok, de utóbb nemcsak igazaknak, hanem a lángész szikráinak is bizonyulnak s bámulatra ragadják a szakértőket. Nem törődik a részletekkel, a végrehajtás apró nehézségeit másokra bízza: ezeket majd legyőzik azok, a kiknek ez a föladatuk; ő kitűzött útjáról magát eltéríttetni — olyan dolgok miatt, a melyeket mellékeseknek tud — nem engedi; előtte a nagy cél lebeg, az egésznek körvonalait tartja szem előtt s erős kézzel tartja a kormánykereket, a melylyel a hajó irányát szabja meg. Ilyen volt a nagy gróf, működésének minden terén, minden fázisában; ilyen volt, a mikor lelke — pihenést és egyúttal élvet keresve — az építőművészet virányaira szállt és ott fejlesztette szelleme virágait. Mi lenne ma Budapest, ha a nemzet mai nagy halottja, mindjárt működése első idején, ezernyi fontos és legfontosabb gondja közt, lelkébe nem fogadja e város fejlesztésének addig oly árva ügyét, és biztos, tétovát nem ismerő kezekkel ki nem szabja a fejlődés irányát, meg nem állapítja a vázlatrajz nagy kontúrjait, s meg nem teremti a tért és eszközöket a fejlődés számára? És mi lenne építőművészetünk, és hol maradt volna építőiparunk, ha meg nem találtuk volna benne azt, aki látnoki szemmel nézve a jövőbe, megadja a föltételeket, amelyre művészetünknek és iparunknak, hogy megbokrosodhassék, föltétlenül szüksége vola ?! És milyen volt e nagy ember mint ember! Szédítően magas állásából, megszámlálhatatlan kitüntetései közepett, mennyire megbecsülte az emberben: az embert, a szellemet, a tudást; hogyan magához bírta emelni azt, aki emelkedni egyáltalán képes volt, mennyire elfeledtette az óriás különbséget, amelye)t állásban, rangban és legtöbbször szellem erőben is, a fölemelttől különben elválasztó! Ezek azok a mozzanatok, amelyek jogot adnak nekünk, hogy őt a mienknek is tekintsük s pantheonunk legelső rangú magaslatán jelöljünk helyet emlékének, a melyet a bámulat, a hála és kegyelet igaz érzelmeivel fogunk megőrizni mindenha! Béla.