Épitő Ipar, 1890 (14. évfolyam, 1/679-52/730. szám)

1890-04-06 / 14. (692.) szám

146 T^y^r1^ wwtpüwrwr -”* -m?**? szab: feltöltésért 3 frt 55 krt, kőegyenlítésért 50 krt, kőeltávolításért 1 frt 80 krt, kövezésért 1 frt 80, 2 frt 50 krt, és 3 frt 50 krt, vegyes kőhányásért 1 frt 80 krt köbméterenkint. — A negyedik ajánlat Hajdú Gyuláé, a­ki a következő árakat szabja : a szabad folyó­ban való repesztésekért 16 frt 15 krt, a Vaskapuban 8 frt 80 krt, a törmelék előállításáért 3 frt 92 krt, kő­­kiegyenlítésekért 74 kr, a kövek elhordásáért 3 frt 54 krt, kövezésért 2 frt 55 krt, 3 frt 77 krt, vegyes kőhányásért 1 frt 57 krt, egy bidért 10,100 frtot, egy korlátért 1 frt 90 krt köbméterenkint. A Magy. Mérnök- és Építész-Egylet közlönyének ez évi II. füzete a következő tartalommal jelent meg: A va­súti felépítményről (10 ábra és 1 tábla) Kádár Gusz­táv. — A karbon alakja a vasban (ábra) Illés Aladár. — Az elektrotechnikai fénymérésről (15 ábra) Hollós József. — A vas-keresztaszat (6 ábra) Nészl Ede. — A budapesti aszfaltutak. S­zerdahe­l­yi Ágost.— Könyv­­ismertetés: »Vignola oszloprendszerei« s Malóczi Antaltól, Ney Béla. — A márciusi füzet tartalma pedig ez: Az elektromos erőátvitelről (17 ábra). Kovács Pál. — Ajánlat az alsó Duna­i Ómoldova és Turnszeverin közt levő hajózási akadályok elhárításának módszerére (2 ábra és 2 tábla) Zielinsky Szilárd. — A faburkolat (tábla) Wohlfahrt Henrik. — Monier rendszere szerint ké­szült elektromos csatornák elektromos vezetékek számára. — Az elektromos világítás terjedése Berlinben. — Alumi­­niumipar Ausztriában. — A technikus »doktor«. A műbarátok körének választmánya márc. 25-én a műcsarnokban gróf Dessewffy Aurélné szül. Károlyi Pálma grófnő elnöklete alatt ülést tartott, melyben megalakí­totta a kör szakbizottságait. E szerint az irodalmi bi­zottság elnöke: gr. Csáky Albinné, előadója Justh Zsigmond, állandó szakértő tagok : Berczik Árpád, Szana Tamás és Zichy Antal, a képzőművészeti bizott­ság elnöke : gróf Károlyi Gyuláné, előadó Feszty Árpád, állandó szakértők: Benczúr Gyula, Keleti Gusztáv és Zala György; az iparművészeti bizottság elnöke: Zichy Nép. .Jánosné grófnő, előadó ifj. B­a­tt­h­­­án­y Géza gróf; állandó szakértők: Fittler Kamill, Györgyi Géza, Rauscher Lajos; a zenészeti bizottság előadója: Hubay Jenő; állandó szakértők : Aggházy Károly, Manojlo­­vich Emil és verebi Végh János. A kör titkárának egy­hangúlag megválasztották Kadocsa Lippich Elek mint segédfogalmazót. A választmány köszönettel fogadta Neu­­gebauer Lászlónak önzetlen ajánlatát, mely szerint a kör pénztárnoki teendőinek dí­jtalan ellátását magára vállalni hajlandónak nyilatkozott. A magy. kir. technológiai iparmúzeum felügyelő-bi­zottsága március 28-án Zichy Jenő gróf elnöklete alatt tartotta negyedévi ülését, melyen Hegedűs Károly fő­igazgató jelentette, hogy a lefolyt téli időszakban összesen 27 előadást tartottak, részint az elektrotechnika köréből, részint a párisi kiállításról. Az elektrotechnikai előadá­sokra 270-en jelentkeztek, de csak 150-en kaphattak helyet, a párisi kiállításról tartott előadásokra pedig 235-en jelentkeztek. A szakrajz-gyakorlatokra 85 iparos­segéd vétetett fel, kik közül 50 el is végezte a tanfolya­mot. A műhelygyakorlatokon pedig 126 segéd vett részt. A múzeum gyűjteményeit újabban 16 gyáros gyarapította, ezek között 13 francia cég. Utóbbiak a múlt évi párisi kiállítás alkalmakor ígért gyűjtemény­ tárgyaikat küldötték be. A technológiai múzeumot január elseje óta 7076 sze­mély látogatta. Árlejtés eredménye. A budapesti Kőbányai­ út bur­kolására április 2-án következő ajánlatok érkeztek be: Hirsch S. mauthauseni és kissebesi gránittal 358,937 frt — a Kőszénbánya- és téglagyár - társaság keramittal 306,726 frt. — (mindkettő 6 év után még 14 évig éven­­kint és négyzetméterenkint 10 kr. fenntartási árral). — Hirsch M. és Reinisch H. mauthauseni gránittal 365,478 frt. — Fischer H. ugyanazzal 379,346 frt. MAGYAR MÉRNÖK-ÉS ÉPÍTÉSZ-EGYLET. A gépészeti és gyáripari szakosztályok ülése március 29-én. Elnök Bexhert Mór, jegyző Kelényi Ödön, jelen volt 41 tag. — A Hollán-pályadíjjakat oda ítélő bizottságba Kelényi Ödön és Wagner Jenő válasz­tatott meg. — Ezután a műszaki kamarákra vo­natkozó javaslat tárgyaltatott; mindenekelőtt a jegyző ismertette a külföldről szerzett adatait, melyek szerint sem Angliában sem Amerikában nincsenek hasonló intéz­mények, Franciaországban is csak az állami szolgálat van megszorítva a minősítés kimutatása által, és a magán­mérnökök külön egyesületet képeznek, nálunk pedig az ipar szempontjából sok nehézségbe ütköznék a kamara.­­ Ezután Szűcs Béla olvasott föl 42 tagtól aláírt indítványt, melynek értelmében a javaslat el­vetendő , mire a szakosztályok a törvény­javaslatot egy­hangúlag elvetették. Az indítvány megokolása a kö­vetkező : »Műszaki gyakorlatra vonatkozó törvényjavas­lattól, melyet mérnökök terveznek és kérelmeznek, el kell várni, hogy sem a közönségnek, sem az iparnak, sem a mérnököknek belőle kára ne legyen, hanem min­den ezeknek hasznára váljék.­­ A szóban forgó tör­vényjavaslat a műszaki magán­gyakorlatot csak olyanok­nak akarja megengedni, kik a m. kir. József-műegyetemen oklevelet szereztek és a felállítandó mérnöki kamarák egy tagjánál legalább három évet a gyakorlatban töltöttek.­­ E javaslat tehát a műszaki gyakorlatot és ezzel magát az ipart olyan korlátok közé óhajtja szorítani, mely sze­rintünk sem a közönségnek, sem az iparnak érdekében nincs.­­ Nem tartjuk megengedhetőnek, hogy műszaki gyakorlatra csak műegyetemet végzettek és három évi gyakorlattal bíró mérnökök bocsáttathassanak. A főiskola csak arra való, hogy ott valaki egészséges elméleti ala­pot szerezzen, a­mely képesítse arra, hogy idővel azon szakmában, melyre lépett, a kellő tapasztalatokat gyűjtve igazi szakférfiúvá legyen. Nincs azonban kizárva annak a lehetősége sem, hogy valaki magán úton szerzi meg a szükséges elméleti alapismereteit. Ez csak fundamentum, de még nem épület. Az elmélet a legtöbb műszaki mun­kához szükséges, de némelyikhez nem okvetetlenül szük­séges. A három évi praxis kamarai tag mellett nem sokat mond, mert tölthet valaki 3 évet kamarai tagnál másolással vagy efféle irodai munkával elfoglalva a­nél­kül, hogy gépet látott volna, házat épített volna, vizet szabályozott volna, — ha csak nem a papiroson. — Ha tehát e javaslat célja az is, hogy műszaki munkák végre­hajtásakor a közönség személyes vagy vagyoni biztosságát megóvja, akkor célra­ tévesztett tervnek kell tartanunk, mert e célt a fentebbi okok miatt nem vélhetjük elér­hetőnek, sem azt megengedhetőnek, hogy valakinek mű­szaki képességeit azon tudományából legyen szabad meg­ítélni, mely neki volt, mint 25 éves, iskolát végzett és három évi kamarai gyakorlattal bíró fiatal embernek. Nem látjuk e javaslatból azt sem, hogy kontár kezek mű­szaki gyakorlattól távol tartassanak, mert mindig akad­hat kamarai tag, a­ki aláírását odaadja műszaki mun­kálat végrehajtására, a­kinek cégérével megy végbe szín­­leg a munka, valóságban pedig nem szakértők vezetése alatt.­­ Nem látjuk tehát e javaslatból a közönség vagyoni és személyes érdekének megóvását műszaki munkák végrehajtásában, de látjuk belőle azon károkat, melyeket e javaslat maga a közönségnek és az ipar­nak magának okozni fog, ha törvénynyé válik. U. i. e ja­vaslatot nem tarthatjuk másnak, mint tervezetnek ipar korlátozására, fejlesztésének meggátlására, a szellemi fog­lalkozás céhrendszerbe való szorítására.­­ Hogy e ja­vaslat az ipar haladásának csak akadálya, az kitűnik abból, hogy a gyárak fejlődésének rendes processzusát nem veszi tekintetbe. Gyárak nem úgy szoktak fejlődni mint e javaslat óhajtaná, nem diplomás mérnökök művei azok, hanem egyszerű munkás emberek alkotásai, kiket

Next