Épitő Ipar, 1895 (19. évfolyam, 1/939-52/990. szám)

1895-06-26 / 26. (964.) szám

Tizenkilencedik évfolyam. 26 -964. szám. Szerda, 1895. június 26-án. ÉPÍTŐ IPAR Tartalom: A budai fazekastéri ev. ref. templom. (L) — A lóvasút átalakítása. — Az épülő fővámtéri hídnál. — Az országos Ipar­egyesület közgyűlése. — Vegyesek. — Fővárosi ügyek. — Üzleti rész. Vasúti előmunkálati engedélyek. — Üzleti és vállalati hírek. — Pályázatok. — Versenytárgyalások. — Hirdetések. MŰSZAKI HETILAP. Jelen számunkhoz van mellékelve Schnédár János allítje, n.d­y a n.ull számiéi tlmaratíl. A budai fazekastéri ev. ref. templom. Közli Sándy Gyula. I. A budai ev. ref. templom sugár­torony csúcsára múlt héten helyezték föl a záró követ, illetőleg a villámhárító rudat aranyozott, szélkakasával.­­ A templom építkezé­­­­sének e fontos mozzanatát fölhasználjuk arra, hogy rövid vonásokban megismertessük olvasóinkkal a templom törté­netét és építő­művészeti kiképzését, habár különösen utóbbit­­ sokan már eléggé ismerik. Körülbelül 10 év előtt indult meg a mozgalom a budai kálvinisták között, hogy maguknak saját külön egyházat szerezzenek, mely mozgalmat erősítette és megokolta a rohamos szaporodás, úgy, hogy a pesti ref. egyház­nak máris szűkké vált kálvintéri székhelyén többé el­férni alig bírtak. 1885 szeptemberben lelkesítő fölhívásokat osztottak ki a hívek között a Budán építendő református templom építésére. A budai hívek azonban az önállóság­­ eszméjétől fölbuzdúlva nem voltak képesek bevárni az új templomnak még bizonytalan időben való elkészültét, s így addig is, míg saját házuk fölépül a testvér ágostai evangélikusokhoz fordultak, kik készségesen átengedték használatul várbeli kis templomukat a reformátusoknak is. A templom-alapra gyűjtő mozgalom élén buzgó pártfogó­ként Tisza Kálmánná állott, ki egymaga majdnem 50.000 írtot gyűjtött össze, úgy hogy a 10 év előtti szándék 8 év alatt megvalósulhatott. 1. Az ügynek legnagyobb lendületét adta a felekezeti, iskolai és közmívelődési célokat mindig nagylel­kűen támogató Főváros, mely a templom építését 30.000 foltal gya­­solította, de mindenek fölött avval segítette, hogy az építkezéshez a legszükségesebb dologgal, a telekkel járult hozzá, a lehető legszebb ponton, az épülő ország­házzal szemben — a dunaparti Fazekasteret ajándékozván a templom céljaira. Akadtak sokan még a hívek között is, kik e remek hely ellen kifogást emeltek. A budai polgárok közül sokan sajnálták a teret kálvinista templom céljaira; a hívek közül egyesek saját központjuktól messze esőnek találtak; voltak, kik abbeli aggodalmaiknak adtak kifejezést, hogy a kál­vinista „templomocskára" a környékbeli épülendő nagyobb bérházak nyomasztólag fognak hatni .... (?), mások a templomnak ide helyezésével a teret teljesen beépített­nek és elveszettnek hitték. Most, hogy a templom elkészül, azt hiszem, mindezek az aggodalmak örvendetesen el fognak oszolni: a budaiaknak valláskülönbség nélkül büszkeségük lesz ez az építkezési nevezetesség, mely a Dunaparton állva és annak víztükrében tükröződve, legjobban érvényre jut, az idegen és ottlakó figyelmét egyaránt magára tereli és egész Buda váltakozó körvonalait festőileg egészíti ki; a híveknek is, ha belátják, hogy fővárosban laknak, hol néhány száz lépés nem megy távolság­számba, saját vonzó ereje által fog központjukká válni templomuk. Azokról nem is akarok szólani, kik a környéktől féltették a temp­lomot, sem azokról, kik a környéket féltették emettől: mindegyikük szemét a kész épület fogja fölnyitni. A sugár­torony legmagasabb az egész Dunaparton, a szépen csoportosuló és terraszra emelt templom uralkodik a környezet fölött — körülé pedig maradt szabad tér még elég, s a­ki ott üdülni akar, egy év múlva szépen rendezett befásított parkban sétálhat, melybe a Duna szabad völgye szolgáltat folyton friss levegőt. A hívektől és a fővárostól előkészített mozgalom megeredése után 1890-ik év derekán a templom tervének és költségvetésének beszerzésére pályázatot írtak ki 800 frt első és 600 frt második díjjal. A tervezés programmja szépen össze volt állítva, a határidő elég nagy volt, de talán mivel kissé sok szellemi és fizikai munkát követeltek, ehhez pedig aránylag csekély pályadíjak voltak kitűzve, az eredmény az lett, hogy a feladat megoldásának csak három építész ment neki, és az 1892 évi január 1-én lejárt határidőig összesen a három tervezőtől csak négy pályamunka érkezett be. A pályatervek megbírálására a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletet kérték föl, a­melynek képviseletében Czigler Győző, Kiss István és Schulek Frigyes urakból álló bizottság ejtette meg a bírálatot. A tervek közül egyik messze mögötte maradt három társának, s azt tervezője még a bírálat kihirdetése előtt visszakérte. A nagy körül­tekintéssel megejtett szakvéleményt az építtető egyház­tanács magáévá tette, s ennek alapján az I. díjat az („Ötszög“) jeligéjű terv szerzőjének (Pecz Samu műegye­temi tanárnak), a II. díjat pedig a (hatszögű csillagban C betű /A) jeligéjűének (Kauser Józsefnek) ítélte oda, egyszersmind az I. díjat nyert, s a bíráló bizottság véle­ménye szerint a többi munkákat messze felülmúló és a református vallási gyakorlatnak leghelyesebb architektúrás alaptípust érvényre juttató templom-tervezet szerzőjét bízta meg a részletes tervek elkészítésével és a művezetéssel. Nem lesz talán ismeretlen olvasóink előtt, hogy Pecz Samunak ez nem első alkotása e téren; a debreceni új ev. ref. templom és ama tanulmány, melyet ő a kálvinista­­ templom építészete terén Schulek Frigyes mesterének­­ nyomán lelt, eleve biztosíthattak mindenkit róla, hogy a végrehajtással való megbízás jobb kezekbe nem juthatott. A pályázat eredményét 1892. évi december hóban tették közzé. 1893. év elején elkészültek a részletes tervek, az alaprajzi elrendezésnek teljes megtartásával, a külső kiképzés némi módosításával és csiszolásával. A kész tervek nyomán néhány jeleset­!) fővárosi építőmestert zártkörű ajánlattételre szólítottak föl, mely ajánlatok közül, mint legkedvezőbbet, Majorossy Gézáét fogadták el, ki mint az összes munka vállalkozója, a templom­építés valamennyi munkáját — a belső fölszerelés nélkül — egységárak alapján, a költségvetésben kimutatott mennyiségek szerint, mintegy 130.000 frtért elvállalta. A lóvasút átalakítása. A különböző sajátszerű fölfogások, az érdekek oly sokfélesége, melyek fővárosunk bizottságait alaposan meg­­békézzák, bizony minden jóravaló ok nélkül bonyolítják össze ezt a sürgős ügyet, a lóvasutak villamossá való át­alakításának ügyét.

Next