Épitő Ipar, 1903 (27. évfolyam, 1/1356-52/1407. szám)
1903-01-04 / 1. (1356.) szám
Huszonhetedüs évfolyam. 1—1356. szám. Vasárnap, 1903. január 4. ÉPÍTŐ IPAR MŰSZAKI HETILAP. Az Építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett Bizottság és a Budapesti építőmesterek, kőműves-,kőfaragó- és ácsmesterek ipartestületének HIVATALOS LAPJA. Előfizetési Felhívás C ...... ■ ...........- ■ ■ AZ ÉPÍTŐ IPAR MŰSZAKI HETILAP HUSZONHETEDIK (1903-iki) ÉVFOLYAMÁRA. Amikor az Építő Ipar-t, most huszonhat éve, megalapítottuk, az általános viszonyok, de szakbeli viszonyaink is, egészen mások voltak, mint manapság. A nemzeti, az állami fejlődés útján, e fejlődés segítségével és azzal párhuzamban, nagyon sok dolog javult, erősödött, izmosodott a mi szakunk terén is, de tagadhatatlan, hogy viszont sok dolog romlott, gyöngült, silányult, és ha egyfelől büszkén mutathatunk rá a szakfejlődöttség azóta létrejött kiváló monumentumaira, nem hunyhatunk szemet másfelől azok előtt az elszomorító, néha szinte szégyenletes jelenségek előtt, amelyek a legislegtöbb esetben, a létért való — nem mindig dicsőséges — küzdelem, gyakran a kenyérírigység megdöbbentő mozzanatára vezethetők vissza. Most egy negyedszázada ideális kort éltünk ; az emberek akkor — és a mi szakunk munkásai is!— magasabb, eszményi szempontból nézték az életet, a munkát, a törekvéseket, ma — mi tagadás benne — ez az eszményi zománc mindjobban kopik és kedvetlen szürkeségnek ad helyet .... Az Építő Ipar — ezt fölemelt fővel, nyílt homlokkal, önérzetes hangon mondhatjuk — maradt, ami akkor volt, a mikor, mint az építőszaki magyar irodalom úttörője, pályáját megkezdte. Iránya, célzata, hangja s mindamaz eszközök tekintetében, a melyekkel a maga elé tűzött föladatokat megoldani igyekszik, nem változott; az Építő Ipar nem hajlott, nem ingott, célja, törekvése, lénye: semper idem. Haki ezt megérti, az meg is becsüli az Építő Ipart, aki nem becsüli, az nem érti, vagy nem akarja megérteni. Hiszszük, reméljük, óhajtjuk, hogy a mai túlságosan reális közfölfogás csak átmeneti időszakot jelez s hogy megint megjön az ideálisabb fölfogások napja, amelyért dolgozni, küzdeni nem fogunk megszűnni a jövőben sem! Az Építő Ipar előfizetési ára, mint eddig: Egész évre....................................16 korona Fél évre......................................8 » Negyed évre................................4 » Tisztelettel kérjük lapunk tisztelt barátait, hogy előfizetésüket mielőbb megújitni s lapunknak újabb barátokat is szerezni sziveskedjenek. Pártos Gyula, Neil Béla, a kiadótulajdonosok képviselője, szerkesztő. TARTALOM: Előfizetési felhívás. — Az országház. — Az iparművészeti kiállítás. — Könyvismertetés. — Vegyesek. — Fővárosi ügyek. — Hirdetések. Az országház. Steindl Imre alkotása. IV. (Két szövegábrával.) Az Építő Ipar tavaly évfolyamának közleményei közt ismételten visszatértünk már az országház ismertetésére, de meg vagyunk róla győződve, hogy olvasóink szívesen veszik a minden tekintetben kiváló, nagyszabású építőművészeti alkotás további részletes bemutatását, mint olyan épületműét, amely korunk egyik legmaradandóbb és legragyogóbb monumentuma. Az új évfolyamot alig is kezdhetnék méltóbb közleménynyel, mint ezen, máris európai hírességűvé emelkedett épületmű még eddig be nem mutatott részeinek és részleteinek ismertetésével, mely épület a becses, érdekes és tanulságos közlendőknek valóban szinte kimeríthetetlen kincsesháza. Mai egyik rajzközleményünk a dunai homlokzat egy részét mutatja be, az egyik toronynyal, amelynek csúcsán a rézlemezből domborított Mátyás-korabeli páncélos vitéz áll, amely Jungfer Gyula kiválóan sikerült munkája. A dunai homlokzat kőbe faragott többi szobrai pedig, amelyeknek néhánya képünkön is látható, a magyar fejedelmeket és királyokat ábrázolják, kronologikus sorrendben. Zsolttól (Árpád szobra az északi homlokzat főbejáróját díszíti) egész V. Ferdinándig. E szobrok modelljeit ifjabb kiváló szobrászművészeink készítették. Másik képünk a közös (főrendi- és képviselőházi) étterem belsejét mutatja, eléggé sikerült ábrázolásban. Kiváló érdekességet adnak e teremnek az al tempera képek, amelyek szinte a képcsarnok jellegével ruházzák föl. A plafon három képe Kremier Viktor alkotásai, s a »Bőséget«, az »Aratást« és a »Szüretet« ábrázolják, magas fölfogású kompozíciókban. A két homlokfalat egészen elborító óriási két kép, melyek egyike a »Vadászatot«, másika a »Halászatot« varázsolja szemeink elé, Kriesch Aladár sikerült művei, míg az ablaksorral szemközti fal 7 részre osztott síkjának középső öt képsíkján, ugyannyi gyönyörű, történelmi vonatkozású, hangulatos hazai tájkép bilincseli le érdeklődésünket, amelyek K. Spányi Béla remeklő ecsetének köszönik létrejöttüket. E festmények tárgyai: Vajda-Hunyad, Árva-vára, Visegrád, Clissa és Trencsén. A két szélső képsíkon végül, Stein János fiatal festőművész (Lotz mester egyik legizmosabb tehetségű tanítványa) festött egy-egy csoport-kompozíciót, melyeknek az a hivatásuk, hogy a Spányi-féle s a Kriesch-féle képek közt mintegy átmenetet képezzenek. Az egész terem pedig a nagyszerűség, s e mellett mégis az intim, meleg hangulat benyomását kelti, oly helyiségét, a melyben jól esik a tartózkodás. 1902. évi december 22-én a főrendiház is megtartotta első ülését az új palotában, mely alkalommal Csáky Albin gróf, a főrendiház elnöke magas szárnyalású beszéddel nyitotta meg az ülést. Legyen e szózat, a mely az építész munkájának a megbecsülését is oly ékes szavak-