Épitő Ipar, 1905 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1905-11-19 / 47. szám
1905. november 19. építőipar 47. sz. síinkre adja továbbá Mármarosszigettől a Dunáig a folyó hoszszelvényét, 1804 db keresztszelvényét, több száz emésztési és hullámtéri szelvényt —• magasságilag a Petronelli síkra vonatkoztatva, — melyen az 1842. évben Vásárhelyi személyes vezetése alatt egy napon és egy ugyanazon órában az egész Tisza hosszában végzett kisvízszín fixírozás adatai, a folyónak nagy gonddal és körültekintéssel megállapított 1830. évi árvízszíne, mindkét partja, medermélységei pontosan mind hosszban, mind magasságban méretezve, valamint a szükséges helyi meghatározások rajta vannak. Szóval rendelkezésünkre szolgáltat a szabályozást megelőző időből a Tisza folyó 1212 km hosszára kiterjedő minden szükséges karakteristikus rajzi és számolási adatot oly tökéletes pontossággal, hogy ennél pontosabbat ma sem lennénk képesek előállítani, de csak addig a határig menő részletességgel, ami egyenesen Vásárhelyi geniális szakavatottságát magasztalja, amennyi feltétlenül szükséges s amennyi ez alapvető munkálatnak mind részeiben mind teljességében való tökéletes hasznavehetőségét és időtlen időkig való legteljesebb aktuálítását biztosítja. A Vásárhelyi Pál által személyesen concipiált geniális szabályozó terv részletes ismertetését mellőzöm, minthogy azt egyesületi közlönyünk 1879-iki évkönyvében néhai Herrich Károly miniszteri tanácsos szellemes tollából megjelent értekezés kimerítően tárgyalja s azon kívül mind Honda műve, Kolosváry Ödön tagtársunk közelebb megjelent munkája mind „Magyarország mederrendezése és árvédelmi munkálatainak fejlődéséről" azzal szintén bővebben foglalkoznak. Csupán annyit hozok emlékezetbe, hogy Vásárhelyi számot vetve azzal, hogy a Tiszának Tiszaújlaktól kezdve, hol a dombvidékből kilép, a Dunáig terjedő 1212 km hosszú eredeti vonalán csak 44 64 m abszolút esés áll rendelkezésre, első teendőül a folyó káros kanyargásainak kiküszöbölésével, hosszának megrövidítését tűzte ki célul, mi végre 120 átvágásnak létesítését s ezekkel 458's km megrövidítést hozott javaslatba, míg a hullámterek ármentesítését a helyi körülményeknek és viszonyoknak minden esetben való beható mérlegelésével, másodsorban jövő feladatul olyképpen írta elő, hogy az a folyó szabályozásával összhangban és szerves összefüggésben hajtandó végre. A folyószabályozását tudvalevőleg híven Vásárhelyi tervezete szerint végezték, ámde, mert a véleményadásra utóbb felhívott nagynevű Paleocapa, ki idő rövidsége miatt csak felületesen ismerkedett meg a viszonyokkal, kissé elsietett szakvéleményében az ármentesítés érdekelteit előbbre tolta s csak a Tokajon alul levő folyórészen javasolt átvágásokat létesíteni, az ármentesítést még a szabályozás előtt megindították s azt azzal nem kellő összhangban hajtották végre. Mint tudjuk a jelenlegi földmivelésügyi m. kir. minisztérium kormányzati körébe tartozó Országos Vízépítési Igazgatóságnak vízrajzi osztálya már évtizedek óta hangyaszorgalommal dolgozik a hazai folyóinkra vonatkozó mindennemű hidrográfiai és csapadék-adatok összegyűjtésén, mi mellett a 90-es évek alatt nagyszabású önálló újabb felvételt is végzett egyebek közt a Tisza folyó is, mely munkálata közben bőséges alkalma volt a Vásárhelyi-féle eredeti szintezési hálózat pontosságáról meggyőződést szerezni. Ez újabb keletű munkálatai befejezte után a vízrajzi osztály páratlan nagy szorgalmú vezetője, néhai Péch József miniszteri tanácsos, java korában elhunyt derék kartársunk, Szibert Arthur miniszteri főmérnöknek önfeláldozó segédletével a „Tisza hajdan és most" cím alatt a múlt évtized II. felében, nagy szabású óriás adathalmazt felölelő művet adott ki, melynek tengernyi számadataiból vont következtetések összehasonlításban a Vásárhelyi nevén nevezett szabályozás előtti eredeti felvétel adataival, elsősorban arra a hivatalosan konstatált eredményre vezettek, hogy a Vásárhelyi-felvételek pontosssága kifogástalan s a technika mai fejlettségén is bámulatos, s továbbá mikép az eredeti felvétel ideje után 50 év múltán megismételt újabb felvétele a folyó medrének, azt a felette megnyugtató bizonyítékot nyújtja, hogy a Tisza folyó mederviszonyai beágyazottság, szelvényalak és fejlődöttség tekintetében, az időközben történt szabályozásfolytak, nem hogy romlottak volna, hanem inkább átalánosságban az egész vonalon javultak. Vannak ugyan egyes szakaszok, hol az eredetivel való összehasonlítás csekélyebb jelentőségű kedvezőtlen változásokat tüntet fel, ámde minden egyes esetben szembetűnő, hogy ezeket vagy a betorkoló mellékfolyók hordaléka, vagy pedig a folyószabályozásnak befejezetlen állapota, illetőleg a hullámtereknek egyes szakaszokon még ma is fenálló rendezetlenségei okozták. Vagyis az összehasonlító eredmények világosan kimutatják, hogy a folyómeder a szabályozás folytán nem emelkedett, sőt inkább mélyült s egyenesen reá vezetik a figyelmet a folyó mindazon szakaszaira, melyek további különös gondozást igényelnek, valamint a módozatokra is, amelyekkel e helyi bajok orvoslást nyerhetnek. Elképzelhető ezek folytán, hogy minő véghetetlen megnyugtató a mai vízi mérnökre és lesz tovább is az idők végtelenségéig, hogy a Vásárhelyi-féle eredeti alapfelvétel birtokában biztos összehasonlításra szolgáló hidrográfiai adataink vannak a szabályozást megelőző időről arra nézve, hogy a folyó mederviszonyait, nagy és kis vizes járásának jellegzetességeit, a szintén ismert csapadék adataival egybevetve, folytonos megfigyelés s tanulmány tárgyává tehessük s kezünkbe van adva annak is a kulcsa, hogy a kedvezőtlen fejlődésű folyórészeket felismerve, ezek megjavítására minő végrehajtási módozatokat alkalmazzunk. Vásárhelyi halhatatlan emlékének kifejezhetetlenül nagy dicsőségére szolgál, hogy az általa concipiált, de már az utódok által végrehajtott Tisza-szabályozás fényesen bevált, melynek érdeméből a Tisza völgyét a múltban nem csekély számban ért árvízhalamítások mitsem vonnak le, mivel ezek egyes egyedül s kizárólag a töltések elégtelen méretei miatt állottak elő s csak fokozhatja Vásárhelyi iránt való igaz hódolatunkat az a tudat, hogy a külföldi szakférfiak már régen elismerték a Tisza-szabályozásnak tudományos nagy jelentőségét s e téren egyedül álló fényes sikerét, mit élénken igazol az a körülmény is, hogy a Tisza-szabályozás ismertetésével és méltatásával majdnem minden külföldi műegyetemen kimerítően foglalkoznak s eme tárgy a vízépítészeti tananyagnak fontos kiegészítő és magyarázó része. (Vége köv.) Műemlékek könyve. Régen érzett hiányt pótol az a könyv, melynek első kötete nemrégiben jelent meg a németországi könyvpiacon. A címe: Handbuch der Deutschen Kunstdenkmäler — Band I. Mitteldeutschland, 1906.“ A műemlékek megóvása ügyében Dresdában 1900-ban tartott ülés elhatározta a jelzett mű kiadását és ebből a célból Dr. Cornelius Gurlitt dresdái, Hugo Loersch bonni, Dr. A. von Oedelhaeuser karlsruhei ismert nevű szakemberekből álló bizottságot bízta meg a terv végrehajtásával. E bizottság Dehir-ben találta meg azt a férfiút, ki e feladat megoldására leginkább hivatott, és minthogy több állami hatóság és a német császár saját pénztárából tekintélyes összeggel hozzájárult a mű költségeihez, az aránylag rövid idő alatt megjelenhetett. A könyv könnyen áttekinthető rendszerben mutatja be és röviden ismerteti Közép-Németország műemlékeit abc-rendben felsorolva. E munka a műemlékek leltározásáinak kiegészítését képezi. A leltározás a német birodalomban már 30 éve folyamatban van és immár befejezéséhez közeledik. Eme leltárak nagy terjedelmüknél fogva áttekinthetetlenek, éppen azért volt szükség az említett műre, amely csakugyan hézagpótlónak nevezhető. Nem sorol fel minden egyes műemléket, hanem a lényegesebbeket, az egységes szempontok szerint kiválasztottakat ismerteti röviden, tömören, a tárgyhoz méltó egyszerű stílusban. Az egész anyag öt kötetre oszlik, a birodalom mostani politikai felosztása szerint. A most megjelent I. kötet a Szász Királysággal, Merseburg, Erfurt, Kassel porosz, Ober 387