Épitő Ipar, 1906 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-22 / 29. szám

1906. július 22. építő­ipar 29. sz. A budapesti Rózsadomb. II. Kettős családi ház. (Budapest, II. ker., Zárda­ utca 57. sz.) Az építész feladata volt két család részére kényelmes és egészséges lakást létesíteni oly megszorítással, hogy a befektetendő tőke kamatja a budapesti polgári lakás­bérnél nagyobb ne legyen, vagyis hogy a két lakás a fővárosi bérházakban ily lakásoknak megfelelő lakás­bérnél többe ne kerüljön. A tervező a fővárosi telek­viszonyok tanulmányozása után a II. ker. Zárda­ utcát szemelte ki, ahol a villatelkek legkisebb területe 300 □-ösben van szabályrendeletileg megállapítva. A Zárda­utca már ki lévén építve, csatornázás, víz- és légszesz­­vezetékkel már el van látva, elektromos világítás is kilá­tásba volt helyezve, ennélfogva az építendő házban a lakások, a fővárosi vi­szonyoknak megfele­lően kellő kényelemmel felszerelhetők. A szó­ban forgó telek a leg­közelebbi közúti vasút, valamint a csavargőzös megállóhelyétől alig 8—10 percnyi távol­ságra fekszik, miért a közlekedés szempont­jából is kedvező fek­vésű. Az ára pedig 1904. évben f-ölen­­kint 45 koronával el­fogadható volt. A telek a Zárda­utcában a Levél­ utca sarkán fekszik, mind­azonáltal a kettős csa­ládiház beosztásakor fi­gyelemmel kellett lenni az éghajlati viszonyok­ra és az uralkodó észak­­nyugati szelekre, amiért a lakószobák keletre és délre, a lépcsőház nyu­gatra és a háztartás he­lyiségei északnyugatra helyeztettek el. A lakószobák területe 28 és 32 m2 közt váltakozik; a reggeli szoba, melyet északnyugat felől a lépcsőház véd, 18 /772-res, a háztartás helyiségeinek méretei, a szokásos fővárosi méretekkel szemben 50°/o-kal nagyobbak; az emeletmagasságok 3­96 m. A lakóhelyiségeken kívül az épület déli és északi részén, téli és nyári tartózkodásra egy-egy födött és nyitott veranda létesült. A földszinti és I. emeleti lakások beosztása teljesen azonos. Az épület alsó földszintjén egy tágas szoba és konyhából álló házmesterlakás van, az alsó földszint többi részében mosókonyha, mángorló helyiség, tűzifa- és zöldségpincék és az épület déli oldalának közepén egy nagy pince­­helyiség terveztetett a kert fenntartására szükséges anya­gok, növények és szerszámok raktározására, a lépcsőház mellett a II. emeleten pedig a reggeli szobák felett még egy 20 /re2 területű vendégszoba is van. Az épület homlokzata egyszerű és az építész nem any­­nyira az építészi formákat, melyek az építést tetemesen drágítják, mint inkább az épület körül ültetett futó­növényzetet gondolta díszítő elemül felhasználni; a tetőzet újlaki cserépzsinder. A belső kiképzés is a polgári lakásoknak megfelelő; a lakószobák ablakai esslingeni redőkkel vannak fel­szerelve, az ajtók itt kétszárnyúak, a szalonok menyezete párkányos, a lakó- és reggeli szobák menyezete pedig látható, pácolt, boszniai, fekete fenyőből készült; a szobák padozata tölgyfa, amerikai, a falak pedig papiroskárpittal vannak bevonva; a világítás villamos. Ennek az épületnek, melynek homlokzatát, alaprajzát és metszetét mutatjuk be, beépített f­öle 662, 6 köbmétere pedig 16 koronába került; megjegyzendő, hogy ez összeg­ben a telek ára, a kert és kerítés létesítésének költsége nincs beszámítva. Bierbauer István: Szennyvizek tisztítása. E lapok I. évi 20. és 21. számában a „A kieli tengerész­kaszárnyák szennyvizének megszűrése" címmel közölt cikk a közegészségi technikának mai napság mindinkább fon­tossá váló feladatának megoldásmódjáról adott tudósítást. Mekkora fontosságot tulajdonítanak Németországban a szennyvizek tisztításának, már abból is kitetszik, hogy arra Berlinben külön hatóság van: „Der kö­­nigl. preussische Ver­suchs- und Prüfungs­anstalt für Wasserver­sorgung und Abwas­ser-Beseitigung“. Ami­dőn még hozzáteszszük, hogy pl. Dr. Salamon „Abwasser - Lexikon"­­ja 3 vaskos kötetbe fog­lalja a Németország különböző városaiban eddig létesített szenny­víztisztító-telepeket, tö­kéletesen elégnek hisz­­szük ezt fölemlíteni annak konstatálására, hogy a mai industriális világban mennyire nél­külözhetetlen és szük­séges a műszaki szol­gálatot ez irányban ér­vényesíteni e köz­egészségi feladat meg­oldásán közreműködni. A szennyvizek tisztí­tásának szüksége ná­lunk is országszerte mindenütt jelentkezik. Szerencsés az a város, ahol, mint pl. Budapesten, hatal­mas folyó áll rendelkezésre, ahová a csatornavizek egy­szerűen és aggodalom nélkül bebocsáthatók. Az ily sze­rencsés helyzet azonban ritka s különösen hazánk kiter­jedt zónáin és sík területén alig van mód s alkalom folyóba vezetni a csatornák tartalmát abból az egyszerű okból, mert ily folyó nincsen. .. Az ily városok vagy községek részére tehát igen nehéz problémát alkot az egészségre veszedelmet hozó szenny­vizeket eltakarítani, ártalmatlanná tenni. Épp oly nehezek a körülmények más egyes intézetekre, lakóházakra s egyéb emberi tartózkodásra szolgáló épületekre, ahol rationális csatornázás nincsen, avagy annak létesítésére minden elő­feltétel hiányzik. Örömmel veszszük azért gazdasági életünk felvirágozását hirdető aeránkban, hogy ezt a fontos problémát is föl­karolta a vállalkozó szellem s a Pesti magyar kereskedelmi bank aégise alatt, magyar „Szennyvíztisztító vállalat részvénytársaság“ alakult Budapesten, amely az e téren eddig legjobban bevált biológiai s pedig „Dittler“-rend­szerű szennyvíztisztító-telepek létesítését tűzte maga elé célul. Szolgálatot vélünk teljesíteni lapunk olvasóinak, építész szaktársainknak, ha röviden előadjuk a Dittler-féle szennyvíztisztító eljárás lényegét, Tervezte Bierbauer István: Családi ház, 267

Next