Épitő Ipar, 1907 (31. évfolyam, 1/1565-52/1616. szám)

1907-07-07 / 27. (1591.) szám

1907 julius 7 ÉPÍTŐ­IPAR (27. sz.) A Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesületének cinkotai új árvaháza. A nemzet dicsőemlékű két vértanújának, gr. Batthyány Lajos és Damjanich János özvegyeinek kezdeményezésére és Hollán Ernőné hathatós közreműködésével a múlt század hatvanas évei elején megalapították a Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesületét avval az üdvös célzattal, hogy a magyar hazafias társadalom bevonásával és támogatásával leányárvaházat és nevelőintézetet fognak fenntartani, melyben az elszegényedett középosztály árva leánygyermekeit a zülléstől megmentik és derék, szor­galmas honleányokká nevelik. Közel ötven éves áldásos működés tanúskodik a kitűzött nemes cél eléréséről. A mindinkább fejlődött intézet és a hozzáfűzött foko­zottabb igények szükségessé tették új intézeti otthonról gondoskodni, mert a damjanich utcai régi épület kezdet­leges berendezésével sehogy sem felelt meg többé a jogos igényeknek. Nagy és nehéz kérdés volt annak eldöntése: hova épüljön az új intézet? Annál inkább, mert előreláthatólag a hely megválasztása döntő befolyással lesz az intézet további életére. Három telek közt kellett választani: az egyik a régi épület szép nagy telke a Damjanich- és Hernád-utca sarkán, a másik az egyesületnek Budán, az Orbánhegyi- és Istenhegyi-út sarkán esetleg ily célokra megvett s még ma is az egyesület birtokában levő telek és a harmadik a Cinkotán kínálkozó terület közt. És itten röviden ki kell térnem arra, hogyan keletkezett a cinkotai elhelyezkedés dolga? Benitzky Batthiány Ilona grófnő —■ kinek nevéhez a bálozott magyar technikusság múltjából oly érdekes emlékek fűződnek — dicsőült édesanyja, özv. Batthyány Lajosné iránti kegyeletből, de azért is, mert második házasságából néhai Benitzky Gábortól származott egyetlen kis Lea lánya, kit bálványozásig szeretett, meghalt és a kedves kis halottat a einkotai parkba temette, örökösödési szerződésileg einkotai kastélyát közel hat katasztrális hold nagyságú gyönyörű parkkal együtt halála utánra a Magyar Gazdasszonyok Egyesületének hagyományozta. A nemzet nagy vértanújának gr. Batthiány Lajos másik leánya, özv. gr. Batthiány Gézáné — nagynevű édes­anyjának méltó utóda — az egyesület védnöke és özv. Damjanich Jánosné elnök vezetése alatt az egyesület hölgyválasztmányának ritka előrelátása és céltudatosságá­ról tesz fényes tanúbizonyságot, mily szerencsésen oldot­ták meg a nehéz telekkérdést. Mindennekelőtt véglegesen elhatározták, hogy Cinkotára építenek s még mielőtt a parknak tényleges birtokába lépnének, egy szerintem genialis combinatióval biztosítják az intézeti új épület — mint internátus — számára a gyönyörű park közvetetten közelségét. Ugyanis a park hosszában egy közel 5 öles széles út vezetett, mely a község főterét a falu szélével, illetőleg a h. é. vasúti állomással kötötte össze; az út másik oldalán kes­keny, hosszú paraszttelkeken kis viskók állottak; az egyesület elnöksége Cinkota község elüljáróságával meg­egyezett abban, hogy megvesz két ily szalagszerű paraszt­­háztelket, azokat lerombolja és a régi utat az egyik ház­telekkel együtt építőtelekül elfoglalja, a másik telket, illetőleg a megfelelő területet pedig az új út céljaira cserébe adja. így kerülhetett az új árvaház egész hosszában közvetetlenül a cinkotai park mellé s így élvezhetik a benlakók a gyönyörű fenyvespark üde levegőjét; így volt csak lehetséges, habár nagy anyagi áldozatok árán, oly modern leányinternátust teremteni, mely a főváros közel környékén, annak zajától s egyéb hátrányaitól nem érintve, a művelt külföld legideálisabb internátusait meg­közelíti. Az árvaház programmja szerint az intézet 100—120 leánygyermek bennlakására, illetőleg nevelőintézetéül épült; magában kellett foglalnia: felvételi irodát, 8 tantermet (4 polgári, 4 elemi), munka- és nappali foglalkozó ter­meket, könyvtárt, szertárt, tanári szobát, rajztermet, zongora­szobákat, 8 hálótermet mosdókkal, tágas ruhatárt, nagy tornatermet és dísztermet, betegosztályt, igazgató hivatalt és 8—10 tanítónő lakását és néhány vendégszobát, kényelmes gazdasági helyiségeket, nagy és kis ebédlőt, a szolgaszemélyzet lakószobáit, közös és külön fürdőket, elegendő árnyékszéket, fő- és melléklépcsőt, tágas folyo­sót stb. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet közbejöttével rendezett tervpályázatból az én tervemet fogadták el az építés alapjául s engem bíztak meg az építkezés műveze­tésével is. Az épület tervezésekor tekintettel kellett lenni arra, hogy idővel, ha a park tényleg az intézeté lesz, a helyes összeköttetés a parkkal biztosítva legyen, mely célból az épület középső csoportjában elhelyezett főlépcső elé a park felé nyúló csarnok készült, mely később a parkoldal­ról főbejáróul fog szolgálni; e csarnok födéme terrass­­szerűen kiképezve az I. emeleti lépcső nyugvó helyéről elérhetően kellemes üdülő­helyül kínálkozik. Tervem további fe­déspositiója a következő: A főbejárás a tér felé néző épülettömb közepén van, mely egyenes irányban a kényelmes folyosóba vezet, amely végig fut az egész épületen s a hátsó épülettömb közepén nyíló kijáratban végződik a játszó­tér, illetőleg a gazdasági udvar és konyhakert felé. A folyosó a hosszépület közepén csarnokszerűen tágul, melynek jobboldalán van a főlépcső, balra a különböző nagy termek az egyes emeletsorokban; a hosszú folyosó jobboldalán a park felé vannak a különféle szobák és termek, az udvar, illetőleg új utca felé a melléklépcsők és árnyékszékek. Az épület részletes felosztása a következő: A térfelüli főbejáraton a magas földszintre felérve, jobbra van a felvételi iroda és a látogatók szobája, balra a kapus szobája és a gondnoknő lakása, a park felé az összes tantermek, tanári szoba és szertár, az utca felé, az épület közepén, szemben a főlépcsővel a nagy torna­terem, a hátsó udvar, illetőleg játszótér felé teljesen elkülönítve a betegosztály. Az első emeleten vannak a tér felé az igazgatónő lakása és a hivatalos látogatók szobája; a park felé a könyvtár, rajzterem és munkaterem a munkavezetőnő szobájával; a főlépcsőn túl egy vendégszoba, a nappali foglalkozó szobák, a hátsó udvar felé a zongoraszobák, szemben a főlépcsővel a díszterem. A második emeleten vannak a hálótermek olyképpen csoportosítva, hogy mindig két hálóterem közt van egy közös mosdó s minden hálóterem mellett, az éjjeli fel­ügyelet szempontjából egy tanítónői szoba. A díszterem felett van a tágas ruhatár, a ruhatárosnő szobája, továbbá a tanítónők közös fürdőszobája, végre két cipőtisztító helyiség. Az alagsorban vannak a kényelmes gazdasági helyi­ségek (főző- és mosókonyhák, éléskamrák stb.), a szolga­személyzet lakószobái, a központi fűtés és világítás helyi­ségei, fa- és szénraktárak, valamint közös nagy fürdő­­medence külön öltözővel, végre a főlépcsővel szemben illetőleg mellette a nagy ebédlőterem és kis ebédlő. Az egyesület elnöksége nem kímélt semmiféle anyagi áldozatot, hogy az intézet a modern hygienikus követel­ményeknek mindenben megfeleljen; az intézet be van rendezve külön vízvezetékkel az árnyékszékek öblítésére, a mosdók és fürdők ellátására; központi alacsony nyo­mású gőzfűtéssel, melylyel az összes helyiségek, a folyo­sók és lépcsőházak tetszés szerint szabályozhatóan fűttet­­nek, külön központi cseppfolyó-gázvilágítással, végre külön csatornahálózattal a péce- és szennyvizek elvezetésére; s miután ezek a falu alatti mély árokba elvezethetők nem voltak, az elnökség azt az áldozatot is meghozta, hogy az intézet telkén a hátsó konyhakertben Dittler-féle 263

Next