Épitő Ipar - Építő Művészet, 1915 (39. évfolyam, 1/1982-52/2033. szám)

1915-01-03 / 1. (1982.) szám

2 ÉPÍTŐ IPAR :­ ÉPÍTŐ MŰVÉSZET (1. sz.) 1915. január 3 hogy templomunk mai szokatlan kéttornyos formáját ekkor nyerte. Később is alakítottak rajta, így 1773-ban boltozták be az oldalhajókat a megvastagított oszlopok irányában vont hevederek közé rakott keresztboltozatokkal. Orgona­karzata két hengeroszlopon nyugszik, mellvédjén az 1777. évszámmal. Középhajóját sík famenyezet fedi, melyet 1803. évben stukkó-díszszel láttak el. Oltára 1794. évből való barokk stylusú, szószéke 1888-ban készült. Újabb átalakításait különben a déli oldalhajó keleti falán lévő következő felirat örökíti meg: ANNO 1600 3jt btejeS OotteíTjnuő non MICHAEL WAIDA oenoüfttet ANNO 1634 toieber ucrbejjm tuorbcn ANNO 1732 nOraunfjI ocrOefjert ANNO 1773 eine uöHigc neue 33erbe|erung glücfticf) oolíenbet unb ANNO 1803 ©tofatirt toovbett A templomteret, a középkori szokáshoz képest, itt is templomerőd övezte, ahová a lakosság ellenséges táma­dáskor menekült s védelmet talált. A bekövetkezett békés idők azonban ezt fölöslegessé tették, falainak nagy részét lerombolták, köveit elhordták, csak déli része áll még fönn, két saroktornyával, melyben a szászok még ma is szalonnájukat raktározzák el (Roflischkämmer), s a harcias idők megmaradt építkezése békés célnak szolgál. (Vége köv.) Halaváts Gyula: A budapesti megújított terjedékegyezmény. E lapok 1914. évi 3. számában megjelent cikkemben jelez­tem, hogy az ú. n. terjedékegyezmény, mely a budapesti házhelyek szabályozása alkalmával az ingatlanokhoz eső, illetőleg azokból eleső terjedékeknek kártalanítását a székes­­főváros kisajátító alapja és a fővárosi közmunkák tanácsá­nak pénzalapja között rendezi s amely az elmúlt év végével lejárt, megújítóban van. Az egyezménynek az elkövetkező öt évre szóló új szövegét a székesfővárosi és a fővárosi közmunkák tanácsának kiküldötteiből alakult vegyes bizott­ság, 1913. évi december hó 19-én tartott ülésében dr. Bárczy István polgármester elnöklete alatt már megállapította, ezt a szöveget a törvényhatóság a maga részéről jóváhagyta és május hóban a miniszterelnök is megadta reá jóvá­hagyási záradékát. A szöveg tehát végleges s mint ilyent ismertetem az alábbiakban, a fősúlyt arra helyezvén, melyek az egyezménynek az elmúlt helyzettel szemben lényeges változást jelentő s a nagyközönséget érdeklő pontozatai. Egyike volt a rendezendő kérdéseknek a főváros budai részén levő telekkönyvezetlen terjedékek hová tartozandó­­sága. Ezekre nézve a bizottság, beható eszmecsere után arra a megállapodásra jutott, hogy „ezek a terjedékek vegyes bizottságilag megvizsgáltassanak és ügyük a terjedékegyez­­ménytől függetlenül intéztessék el." Félő, hogy a rendezés ezzel ismét azt graecas kalendas elodáztatott s ez a nagy­közönségre nézve éppen nem jelent előnyt, mert a két hatóság a terjedékkártalanítások, az értékszámítás s­ltalában a telekpolitika több lényeges kérdésében eltérő álláspontot foglalván el, az egyes ügyek itt vagy amott való letár­­gyalása nem közönyös dolog és sokszor tetemes anyagi differenciákat jelent a nagyközönségre nézve. A székesfőváros az új egyezmény keretébe óhajtotta továbbá illeszteni annak a kérdésnek a rendezését is, hogy a fővárosi közmunkák tanácsa a fővárosi pénzalap terhére vállalja el az olyan terjedékek kártalanításának megtérítését, melyek a székesfőváros által egész ingatlanokra nézve akár egyezségileg, akár bírói kártalanítás útján keresztülvitt kisajátítás folytán közterületül elesnek. Az eddigi jogállapot szerint ugyanis a fővárosi köz­munkák tanácsa csak esetről-esetre saját elhatározásából viseli egész ingatlanok kisajátításának költségét s nem szorít­ható ilyen, a szabályozás folytán egészben kisajátítandó ingatlanokból a közterületre eleső résznek kisajátítási költségeit a fővárosnak megtéríteni, hacsak erre nem vál­lalkozik. Nyilvánvaló, hogy miután a szabályozások túl­­nyomólag áldozattal járnak, a főváros különösen ilyen egész ingatlannak kisajátítástól vonakodik, melyekre az áldozat még növekedik akkor, ha az ingatlanon felépítmény is van. A javaslat elfogadása esetében szintén a székesfővárosra maradt volna az áldozat túlnyomó része, de mégis csök­kentetnék a közterületre eleső terjedék puszta telek után számított egyezségi, vagy bírói kártalanításának árával, ami mégis könnyebbé tenné a székesfővárosra az ilyen ingat­lanok megszerzését, melyek a legtöbbször igen nagy akadályai a városfejlesztésnek , ami továbbá tulajdon­képpen nem más, mint a fővárosi pénzalap törvényszabta rendeltetésének teljesítése; mert hisz ha a kérdéses ingat­lanok építő (önálló) telkek maradnának, a fővárosi köz­munkák tanácsának az eddigi egyezmény szerint is köteles­sége volna a közterületre eleső területrészek kártalanítása. A fővárosi közmunkák tanácsának kiküldöttei a javaslatot ilyen értelemben nem voltak hajlandók elfogadni, mert nézetük szerint ez a megoldás egyrészt ebbe az elvi akadályba ütközik, hogy általa a fővárosi pénzalap fölött, ezek a szóban­­forgó kisajátítások révén a székesfőváros is rendelkezhetnek, ami az 1870: X. t. cikkel össze nem egyeztethető; másrészt pedig utaltak arra, hogy itt ismeretlen, át nem tekinthető teherről volna szó s ilyen meg nem mérhető kötelezettséget a fővárosi pénzalap el nem vállalhat. Ez a megokolás nem éppen helytálló, s hogy a székesfőváros abba a közvetítő megoldásba, hogy ilyen kérdés felmerülése esetén minden egyes alkalommal külön-külön állapíttassák meg a fővárosi közmunkák tanácsa kártalanító kötelezettsége s ennek a mértéke, a székesfővárosi kiküldöttek előzékeny s számoló politikájának a javára írandó. Ami a végleges egyezményi szövegbe felvett s a múlttal szemben eltérő újításokat illeti, ezeknek legfontosabbika az, a most életbe lépett új építésügyi szabályzattal kapcsolatos intézkedés (II. pont 2. bekezdés), hogy az építkezésre ezentúl nemcsak a kiszökellékek, lábazatok és boltkapuzatok által elfoglalt közterületért fognak díjat kivetni, hanem a pincefelülvilágító aknák, nemkülönben az utcai vonalon épülő házakon tervezett zárt erkélyek is megadóztatás alá kerülnek. A pincefelülvilágítókat tulaj­donképpen eddig is megadóztatták, még­pedig maga a főváros szedett ezekért ablakonkint egy-egy aranyat az u. n. úri jog elismerése fejében, de a jövőben mégis az a különbség állhat elő, hogy a fővárosi közmunkák tanácsa esetleg szakítani fog az­­ arányos gyakorlattal s a terület­­használat után megállapítandó fizetés kötelezettségének mér­tékét, a kiszökellékek stb. analógiájára, viszonylatba hozza a mindenkori telekértékkel. A zárt erkélyek megadóz­tatásának kérdése elé a gyakorlati megoldást illetőleg különös érdeklődéssel tekinthetünk, mert itt tulajdonképpen a közterület felett lévő levegő és világosság igénybevételéért fizetendő ellenértékről lesz szó s a számítás alapja sokféle­képpen volna elgondolható­. 1. ábra. A morgondai ágost. ev. templom alaprajza.

Next