Épitő Ipar - Építő Művészet, 1920 (44. évfolyam, 1/2301-24/2324. szám)
1920-06-01 / 11. (2311.) szám
1920. június 1 ÉPÍTŐ IPAR : ÉPÍTŐ MŰVÉSZET (11. sz.) 43 Bizonyítani fogjuk ellenben, hogy az építő vállalkozók az építkezést megdrágítják, vagy silány munkát szállítanak. Ha törvényes hatáskörükben mozognak, vagyis építkezést vállalva, jogosított iparosoknak adják viszontvállalatba a munkát, az építkezést megdrágítják, mert szükségszerűen az iparos is, meg a vállalkozó is keresni akar az építkezésen. Viszont ha a rendeletek megkerülése és átlépése útján iparos kikapcsolása által ennél olcsóbban készítik el az építkezést, akkor silányabb munkát és anyagot szállítanak, amit a használat folyamán, esetleg csak évek múlva lehet megállapítani, amikor a reális alapokat, sőt állandó lakóhelyet is nélkülöző vállalkozót már megtalálni sem lehet. Számos példával szolgálhat erre nézve az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár, amely a tőkefedezeti rendszerbe tartozó építőiparos igazgatósági tagok nyomása alatt kénytelen volt 8—10 évre visszamenőleg földolgozni a hátralékokat. Ez alkalomból igen sok olyan építő vállalkozó után kutatott a Pénztár, akik a betegsegélyző és balesetbiztosítási járulékokkal hátralékban maradtak, s a legszorgosabb kereséssel sem lehetett őket feltalálni. Tekintettel pedig arra, hogy annak idején az üzembejelentési kötelezettségüknek sem tettek eleget, az építtetők kilétét sem lehetett megállapítani; emiatt az őket terhelő járulékokat azokra az építőiparosokra kellett utólag áthárítani, akik rendesen megfeleltek kötelezettségeiknek. Ezek az iparosok természetszerűleg drágábban kénytelenek dolgozni, mint az előbb említett vállalkozók, mert az üzemüket állandóan fenntartván, nagy régió-költség, adó,betegsegélyző-, balesetbiztosító járulék, irodai személyzet költségei — sőt az említett esetekben a jogosulatlan építő vállalkozók kötelezettségei is — őket terhelik; a tág lelkiismeretű vállalkozó pedig a haszonnal odább áll, az adók és egyéb terhek alól kibúvik. Gyakran a rokonépítő iparosokat és az építtetőt is koldusbotra juttatják. Sok esetben volt alkalmam tudomást venni arról, hogy egyes vállalkozók különösen kis emberekkel: postások, hivatalszolgák stb. szemben helyrehozhatatlan visszaéléseket követtek el. Az építkezést olcsón elvállalták, majd nagy előlegeket fölvéve, a munkát kezdetleges állapotban elhagyták. Minthogy tehát ezek értelmében az építő vállalkozók a jogosított építő iparosokra mindenképpen, az építtető nagyközönségre nézve pedig sok esetben káros működést fejtettek ki, az építő vállalkozást sürgősen szabályozni kell. Legcélszerűbb, ha átmenetileg a kereskedelemügyi minisztérium az ipartörvény 10. §-ában biztosított felhatalmazás alapján rendelettel oldja meg e kérdést az alábbi szempontok figyelembe vételével : 1. A magasépítés terén építő vállalkozással csak képesítéssel és iparengedélylyel bíró, önálló építő-, kőműves-, kőfaragó- és ácsmesterek foglalkozhassanak az érvényben levő rendeletekben megállapított hatásköreikben. 2. Tekintettel arra, hogy az építőipar gyakorlását szabályozó első körrendelet megjelenése óta eltelt 35 esztendőlatt bőséges számú építő-, kőműves-, kőfaragó- és ácsmester szerzett törvényes képesítést, akik a jogukban maradó kisebb építőiparosokkal együtt úgy a történeti, mint a mai szűk határok közt élő Magyarország szükségletét fölös mértékben el tudják látni, a kisebb kőműves, kőfaragó és ácsipar gyakorlására jogosító iparengedélyek további kiadása szüntettessék meg s ezentúl csakis képesített, helyesebben vizsgálatot tett építő iparosok nyerhessenek iparengedélyt. 3. Minthogy az építő vállalkozók a részükre kiszabott hatáskörben — az építkezések financírozásában — nem maradtak meg, hanem egy „Strohmann" beállításával és aláírása mellett az építő ipar tényleges gyakorlására vetették magukat, az építő vállalkozói iparigazolványok hatályon kívül helyezendők. 4. A házilagos építkezést — a szaktudást nem igénylő apró javítást kivéve — teljesen meg kell szüntetni, mert ezen a címen a törvényeket és rendeleteket kijátszani tág tér kínálkozik. 5. A kihágás vitathatásának elkerülése, illetőleg könnyű megállapítása szempontjából az önálló iparűzés fogalma állapíttassák meg. Önálló építőiparosnak tekintessék az olyan, aki tulajdon vagy bérelt szerszámmal és eszközökkel, saját üzleti kockázatával végez építkezést, amelyhez a maga számlájára és terhére szállított anyagot használ föl, a munkásokkal kizárólag ő rendelkezik, úgy az ezek alkalmazásából, valamint az építkezésből származó magánjogi tartozások és követelések őt terhelik. 6. Hogy az építkezések megindulása esetén Budapesten a kerületi mérnökök túlterheltsége miatt az ellenőrzés el ne lanyhuljon és mellékösvényre ne kerüljön, az Építő Ipartestület felhatalmazást kapjon arra, hogy az építkezéseket abból a szempontból ellenőrizhesse, váljon jogosult iparos végzi-e a munkát s az eljárásra illetékes hatóság előtt kezdeményező és véleményező joga legyen. 7. Jogosulatlan iparűzés esetén a közigazgatási hatóságnak kötelessége legyen az építkezést betiltani és szükség esetén az építkezés hatósági őrizetét elrendelni. A karhatalmi kirendeltség költségeit elsősorban a jogosulatlan vállalkozó, ha ezen nem lehet behajtani, az építtető viselje. 8. Mivel az ipartörvény 158. §-ában megállapított büntetés a változott viszonyok folytán védelemnek egyátalán nem minősíthető, mindazok, akik az építőipart jogosulatlanul űzik, a vállalati összeg, illetőleg az érték 20°/6-áig terjedő, de legalább 2000 k. birsággal, behajthatatlanság esetén megfelelő elzárással, visszaesés esetén a pénzbírságon felül hat hónapig terjedő szabadságvesztéssel juttassanak. Friedrich F. Géza VEGYESEK. Kinevezések. A kereskedelemügyi miniszter Schoditsch Lajost az Építőmesterek Képzettségének megvizsgálására szervezett Orsz. Bizottság elnökévé, Ferenczi Emil mérnököt min. oszt. tanácsost ugyanannak tagjává, a földmívelésügyi miniszter a Balaton kormánybiztosává Lowt István mérnököt nevezte ki. A József-műegyetem tanácsa a jövő évre rektor magnificussá Rejtő Sándort, a mérnök- és építész-szakosztály dékánjává ifj. Szily Kálmán dr.-t, a gépészmérnöki osztály dékánjává dr. Bresztovszky Bélát, a vegyész- és egyetemes osztály dékánjává dr. Tangl Károlyt, a közgazdasági osztály dékánjává pedig dr. Heller Farkast választotta meg. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet június 5. és 6. napján tartja évi rendes közgyűlését, amely a választmány és az Egyleti Tanács harmadán kívül elnököt és egy alelnököt választ; elnökjelölt dr Zielinski Szilárd, alelnökjelölt pedig Kertész K. Róbert. Kauser Gyula budapesti építőmester május 25-én 65 éves korában elhunyt. Kortársai körében vezérszerepet játszott — főleg évek előtt a munkaadók élén, érdemesült elnöke volt a Magyar Építőmesterek Egyesületének és a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet középítési szakosztályának, tevékeny tagja az Építőmesteri Képzettség megvizsgálására alakított Bizottságának, a Józsefvárosi kath. hitközség, továbbá a kőműves-, kőfaragó- és ácsmesteri képzettséget megvizsgáló bizottság stb. tagja, de egyebek közt Budapest közügyeinek jelentős tényezője volt. Munkás élet után költözött a nyugalom honába. A résztvevők nagy tömegében és szaktársak nevében Ziegler Géza egyesületi elnök búcsúzott el szeretett kartársuktól. — Francsek Imre a Fővárosi Közmunkák Tanácsának építésze, mint tanácsos május 21-én 56 éves korában Budapesten meghalt. „Újabb és különleges épületszerkezetek" címmel Sándy Gyula műegyetemi tanár, építész közrebocsátotta azokat az előadásait, melyekben a hadviselt építészek és mérnökök számára pótolni akarta — ezeknek a hosszú háború idején kényszerű mulasztásait. 130 ábrában és megfelelő terjedelmű, 9 ívnyi szövegben ismerteti a címben megnevezett tartalmat: az épületek alapozását, főfalait, választófalait, menyezeteit, erkélyeit, lépcsőit, födeleit és ezek mellékszerkezeteit, a falak stb. külső felületeinek a kiképzését, a talaj burkolatait, az ajtó- és ablakszerkezeteket, az üzleti nyílásokat és ezek tartozékait, a szerelő munkákat, végre az állásozásokat és az építőgépeket. Célja — korrajznak mondott művében — bizonyságot tenni arról, hogy a