Épitő Ipar - Építő Művészet, 1921 (45. évfolyam, 1-22. szám)

1921-01-15 / 1-2. szám

XLV. ÉVFOLYAM 1-2. SZÁM 1921. JANUAR 15. A BUDAPESTI ÉPÍTŐMESTEREK IPARTESTULETE, A MAGYAR ÉPÍTŐMESTEREK EGYESÜLETE, A HADVISELT MÉRNÖKÖK, ÉPÍTÉSZEK ÉS MŰSZAKI TISZTEK NEMZETI SZÖVETSÉGE, AZ ^ÉPÍTŐMESTERI KÉPZETTSÉG MEGVIZSGÁLÁSÁRA SZERVEZETT BIZOTTSÁG, A VÁROSI MÉRNÖKÖK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI ÁRAK i EGY ÉVRE 120 K. EGY SZÁM 6 K. FELELŐS SZERKESZTŐ t DR FÁBIÁN GÁSPÁR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL t BUDAPEST, I., FEHÉRVÁRIÉT 15/c, V. 38. Beköszöntő. Nehéz, szinte kilátástalannak tetsző időben vet­tük át a 45-ik életévéhez ért „Építőipar — Építő Művészet" szerkesztését. Odaálltunk öreg, szere­tett lapunk mellé, mert úgy éreztük, hogy a magyar építő iparnak ezt a régi, kipróbált, min­dig" nemesen küzdő, önzetlenül és függetlenül az igazságot feltáró orgánumát nem szabad cserben hagyni ma, mikor bár az építő tevékenység pang, de hazánk kulturális fel­építéséhez mihamar hozzá kell látnunk, nagy veszteségeinket pótolnunk és a mi iparunk körül csoportosuló pozitív munká­nak a magyar iparban a méltó helyet biztosítanunk. Ma és még nagyon sokáig a fősúly nem az építő művészeten, hanem a céltudatos, takarékos, szakmaszerű, becsületes építő ipari tevé­kenységen fog nyugodni, ami természetesen nem zárja ki a szép kultuszát az építészetből, mert hiszen a legkisebb, legegyszerűbb építőmunkán is kell, hogy a lélek szép akarása, teremtő ereje megnyilvánuljon. Nagy feladatok várnak reánk. Hosszú évek kielégítetlen szük­ségleteit kell pótolnunk nemcsak városi lakóházakban, de főként a vidék, a falu mindennemű építkezéseiben. Fel kell világosítanunkaz érdekelteket, a hatóságokat, hogy Magyarország kulturális előre­haladottságának egyik legelső feltétele, hogy a vidék építkezése terén eddig uralkodott anarchia helyébe céltudatos, képzett szakemberek közreműködésével történő, a szakmaszerűségnek, célszerűségnek és szépészeti követelményeknek egyaránt meg­felelő építkezési módszer állíttassák. A városok és községek szabályozása törvényesen elrendelendő. Az egészségügyi beren­dezések rettenetes elmaradott állapota a mai követelmények szerint helyrehozandó. Mert lehetetlen tovább tűrnünk, hogy az elmaradott építkezési viszonyok miatt, legegészségesebb munka­körben forgó falusi lakosságunk soraiban pusztítson legjobban a tüdővész. Lapunk ez irányban soha nem lankadó működést óhajt kifejteni, mert ez fajunknak, nemzetünknek, hazánknak ügye. De nem nélkülözhetjük a magasabb' építkezési tevékenységek körébe vágó feladatok ismertetését sem. Habár tán hamarosan nagyszabású építőművészeti alkotások nem fognak létesülni, mégis lapunk régi hivatásához hűen, ezirányban az érdeklődést fenntartani kötelességünknek tartjuk. A háború alatt és után sok szép és monumentális alkotás létesült, melyeket lapunkban be fogunk mutatni, hogy a nagy feladatok iránti érzéket és lelke­sedést állandóan éberen tartsuk. Lapunk az építő iparral foglalkozó szakkörök és egyesületek hivatalos orgánuma. Azt akarjuk, hogy itt találkozzanak közös érdekeink, itt vitassanak meg bajaink és szükségleteink. Lapunk vigye el kívánságainkat a műszaki hatóságok képviselőihez, akik között régi meghitt támogatóinkat és barátainkat tisztelhetjük. Az „Építő ipar — Építő Művészet" sorsa nem a mi személyes ügyünk, hanem a magyar építő ipari gárda egyetemes ügye. Mi a legnagyobb önfeláldozással, önzetlenséggel, munkakedvvel és lelkesedéssel ragadtuk kezünkbe lapunk zászlaját, mert átéreztük, átértettük e lap hivatásának fontosságát, hisz bukásával a magyar építő iparnak 44 éves, nagy eredményekre visszatekinthető szó­csövét és erőteljes támaszát veszítenénk el. Nem hinnők, hogy a magyar építő ipar harcosai cserben hagynák az öreg zászlót most, mikor azt fenntartani bár nehéz — de szent és becsület­beli kötelesség. Da Fábián Gáspár. Az 1921. évi kezdethez. A keserűségek és csalódásoknak elmúlt évében nagy csapás érte az „Építő Ipar — Építő Művészet" szaklapunkat. Elsírattuk főszerkesztőnket, az építőmesterek — az egész építő ipar elvesz­tette egyik legnagyobb támogatóját és barátját, a mindig méltá­nyosan és igazságosan gondolkodó és cselekvő Ney Bélát Mintha a haldokló építő művészetnek és iparnak a sírja elől akarna menekülni, úgy költözött el örök pihenőjére. Az új év kezdetén pedig felelős szerkesztőnk, Mihályfi József kezéből is kicsavarta a halál a szerkesztői tollat, melyet sok éven át ügyünk érdekében nagy odaadással, tudással, törhetetlen energiával és becsülettel forgatott. Égy Ney Béla, mint Mihályfi József érdemeinek méltatására még meg kell keresni a méltó formát.*) A magyar műszaki világ hálával emlékezik meg Mihályfi József nagy érdemeiről, melyet művészetünk és iparunk érde­kében évtizedes írói munkájával szerzett. Emléke körünkben örökké élni fog! És mo,st, ti kedves barátaim, kik az új világ ébredés küszö­bén az „Építő Ipar — Építő Művészet" szerkesztését átveszitek, tudjátok meg, hogy zászlósok szerepére vállalkoztatok, vigyáz­zatok arra, hogy e zászló mindig magyar legyen! s a magyar munka szeplőtlen jelvénye maradjon! *) Érdemes szerkesztőnk áldásos tevékenységéről jövő számunkban fogunk részletesen megemlékezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék