Épitő Ipar - Építő Művészet, 1921 (45. évfolyam, 1-22. szám)

1921-01-15 / 1-2. szám

2 ÉPÍTŐ IPAR :­ ÉPÍTŐ MŰVÉSZET 1921. január 15 Ezen magyar zászlót lobogtatva intézem hozzátok a kérést, hogy amikor a bilincsek súlya alatt az építés mestersége más lesz, az anyagi eszközök más kigondolást parancsolnak, vigyáz­zatok arra, hogy az építés ezután is technikai és művészi legyen, hogy ne sülyedjen le a drótozás avagy a tapasztás szintjére, s ne feledjétek el a legkisebb szükségleti építmény létesítésénél sem azt, hogy az a nemzeti géniusznak és kultúrának a tükre, melyet lépten-nyomon eleinkbe tarthatnak. Ebben a szellemben induljon és viruljon a lapunk! Ebben az irányban neveljétek az esetleges csüggedőket! Isten óvjon a megdicsőült mesterek, fii­d, Pollák, Ybl, Steindl tetemre hívásától! Ne feledjétek, amit Endrő­dy Sándor oly szépen megírt: »Szeresd a szépet igazán, Ez adja meg a lét becsét. Aki a szépet szereti, Széppé teszi az életét!" Jó szerencsét kívánok! Budapest, 1920. december 29-én. Alpár Ignác: Bárdi István, a főváros új műszaki tanácsnoka. A főváros közgyűlésének osztatlan bizalma a székesfőváros 111. ügyosztályának, a városépítési ügyosztálynak élére, tanács­noki ranggal, Bárdi István műszaki fő­tanácsost állította. Ezzel a választással a magyar technikuso­kat kettős öröm érte. Először ama rég sóvár­gott vágyuk ment teljesedésbe, hogy eme fontos és eminenter műszaki, jelesül építészi szakképzettséget megkövetelő vezető állásra végre technikus került, másodszor olyan férfiúra esett a választás, akit szakképzett­sége, munkaereje és egyéni kiválósága eme előkelő állásra elsősorban tesz méltóvá. Bárdi István a csendben, zajtalanul, de annál nagyobb pozitív eredménynyel dol­gozó technikus hivatalnokok közül való. Azon kevesek között is legelső, akik nem vártak és várnak nehéz és sokszor önfel­áldozó működésük után tapsokat és el­ismeréseket, mert ők ténykedéseik leg­szebb, legmaradandóbb jutalmát az elvégzett munka eredményében találják meg és ez nekik elég. Ha végigtekintünk élete pályáján, látjuk, hogy mindig a legfontosabb, legnehezebb pozíciókra kapott meghívást és soha nem csalódtak benne. Amit ő magára vállalt, azt mindig mint egész ember, teljes fel­­készültséggel, kiváló szaktudással és nagy gyakorlati érzékkel teljesítette. Mindig össze tudta egyeztetni a köz érdekeit az egyéni felek szükségleteivel és az ő páratlan igazságosságának, feltétlen becsületességének, megközelíthetetlen jellemének köszönheti a főváros, hogy a háború előtti óriási mérvű építkezések — melyek az ő felülbírálatán estek át — oly simán, zavartalanul és gyorsan lebonyolódtak. Az új tanácsnok 1860. I. 10-én született, így most 60 éves, tapasztalatainak és munkabírásának teljében van. Az építészi oklevelet a Kir. József Műegyetemen szerezte m­eg, ahol kiváló képzettségét azzal honorálták, hogy a műegyetem középítési tanszékének rendes tanársegédjévé választották meg. 1887. II. 14-től 1888. VIII. 31-ig működött itt, ahonnan a székesfőváros szolgálatába került és azóta állandóan, 32 és fél éven keresztül itt dolgozik a főváros érdekében. Hat évig vezette a főváros tűzrendészet és ipari ügyeit a központban és 17 évig dolgozott mint kerületi mérnök az I. és IX. kerületi elöljáróságokon. Innen kerül be már mint műszaki tanácsos a középpontba, ahol 1912. I.­­ óta mint műszaki főtanácsos vezette az építési engedélyeket intéző ügyosztályt. Az új tanácsnok modern ember, aki kiváló szakképzettségét nemcsak könyvekből, hanem közvetlen tapasztalatokból gyarapítá. Beutazta egész Európát és annak minden nagyobb városában tanulmányozta a városépítés ügyeit, így alig lehetett volna a városépítési ügyosztály vezetésére alkalmasabb magyar technikust találni nálánál. Nagy feladatok várnak Bárdi Istvánra ez ügyosztály élén. Legelső, legsürgősebb feladata lesz Budapest fejlesztési és sza­bályozási tervének a modern igényeknek megfelelő kivitelben Dr. Lipták Pál építész, kereskedelemügyi államtitkár. Az építő­ipar jövőjéről véleményem a lehető legrosszabb. Addig, míg pénzünk meg nem javul, míg országunk csonka, kilátástalannak tartom a nagyobbszabású építkezés megindulását. Amíg egy szoba-konyhás lakás építése 100.000 koronába kerül, addig nem lehet várni, hogy a tőkéket építkezésekbe helyezzék. Azonban az építő­ipart foglalkoztatnunk kell. Ez volt célom, mikor a szénbányatelepek munkáslakóházai­nak nagyarányú építési akcióját tervbe vet­tem és eddig is már kielégítő eredmény­nyel megvalósítottam. Ez az akció azért volt lehetséges, mert a hazai szénárak csekély megterhelésével az építkezésekhez szükséges tőkét meg tudtuk szerezni. Abból a pár koronás métermázsánkénti többletből, mely a hazai szenet a külföldi szénnel szemben még mindig igen előnyössé teszi, mi, a munkáslakóházak százait létesítettük, mely akciónkkal nemcsak a munkásjólét emelé­séhez járultunk hozzá, de a több termelést is erősen fokoztuk. Ez az akció tovább folyik és általa munkát tudunk adni az építő­ipar számára addig, míg a normális építő tevékenység meg nem indulhat. Ez a jövő programmja. Múlt évi főépítkezési programmunk a budapesti munkás- és szük­séglakásépítkezés volt, mely kitűnő ered­ménynyel végződött és további nagyszabású akciókra buzdít bennünket, melyekre az előkészületek most vannak folyamatban, a Budapesti Építőmesterek Egyesületének és Ipartestületének elnöke. Nem tudom, de nem is akarom a végzet útjait kutatni, de érzem a parancsoló kényszernek béklyóit, melyek hosszú időre megakasztják azt az építést, amelyet eddig folytattunk, amikor legjobb tudásunkkal végezve munkáinkat, abba belevittük műszaki tudásunkat és ipari készültségünket s végül beleleheltük lel­künket, hogy életet adjunk alkotásainknak. Tagadhatatlan, hogy az építés terén nagy időket éltünk, helyt állottunk mindannyian akkor is, amikor külön-külön uta­kon jártunk. Önérzettel vallom, hogy sok olyan alkotással büszkélkedünk, mely művészi és ipari qualitásával a gőgös nyugati államok és nemzetek alkotásai mögé semmiesetre, hanem igazságos elbírálás mellett, azok mellé sorakozik. S ha magyar művészetünk és kultúránk önérzetével oda kiáltom, hogy ezen alkotások az ő művészi és ipari tökéletes­ségükben a magyar kigondolás és a magyar munka termékei, úgy fittyet hányok a győzőknek azon őrült hazugsága elé, melylyel a mi kultúránkat az oláh vagy szerb kultúra mögé akarja sorakoztatni, s annak alája rendelni. Ezt meg fogjuk cáfolni, amíg magyar agyvelő működik, amíg magyar vezényszóra magyar munkás megindul és acélos karjai­val kovácsol, gyalul és farag és megboldogult Endrődy Sándor barátom látnoki mondása be fog teljesülni: „Lássátok, hogy korbács és bilincs alatt Ember meghal, de nem a gondolat." Alpár Ignác Bárdi István, a főváros új építész-tanácsnoka." való megállapítása. A rettenetes lakásmizériák megszüntetésének elősegítése az építési engedélyek megfelelő átalakításával — hogy csak a főbb feladatköröket említsük. Mi nagy­ bizalommal, igaz örömmel tekintünk az új tanács­nok működése elé és Isten áldását kérjük tervbe vett feladatai­nak sikeres megoldásához. A magyar építő­ipar és építő­művészet­­ jövőjéről. A leghatalmasabb iparág mai nyomasztó pangása idején kérdést intéztünk a magyar építész­kar­ legkiválóbb képviselői­hez, a műszaki közélet vezetőihez, lapunk régi barátaihoz és munkatársaihoz, hogy nyilatkozzanak: mi a véleményük a magyar építő­ipar és építő­művészet jövőjéről. A kérdés minden olda­lát kimerítő válaszokat beérkezésük sorrendjében a következőkben adjuk:

Next