Épitő Ipar - Építő Művészet, 1921 (45. évfolyam, 1-22. szám)

1921-01-15 / 1-2. szám

­ . Hogy a háború előtti árakat nem fogjuk elérni soha, az bizonyos, de mindenesetre annak egy bizonyos többszörösében fixírozódik az ár, amely a változott viszonyoknak megfelel. Ez csak a szabad versenynyel fog létrejönni. 3. Az országos felépítési kölcsön, amely 12, sőt több milliárdot biztosítana, kell hogy jegyeztessék. A sok meggazdagodott új exisztenciának kötelessége a kölcsönt jegyezni, mert ha a köl­csön nem jegyeztetnék, úgy az országnak el kell pusztulnia. Ma már oly nagy tőkék és vagyonok halmozódtak össze az új osztályban, hogy ezt az összeget, ha kell, kamat nélkül is ren­delkezésre kell bocsájtaniuk, ha azt akarják, hogy az utódok itt megéljenek. Az építő ipar az egyedüli, mely a lüktető erőt adja a többi iparra. Ezt már ismételve láttuk az elmúlt évtizedekben, hogyha az építő­ipar pangott, akkor az összes többi iparokban sem volt élet, nem volt kereskedelem, nem volt haladás, sem fejlődés. Báthory István a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középítési szakosztálya elnöke. A magyar építő­ipar jövőjéről a mai viszonyok között nyilatkozni nagyon nehéz probléma, félek, hogy véleményem olyan lesz, mint a viszonyok. Egyet azonban tudok, hogy ez függ az ország állapotától. Elsősorban tehát vissza kell sze­reznünk országunkat, másodsorban az ország elrejtett kincsei­nek és anyagainak felhasználásával iparkodnék tisztességes ipart és kereskedelmet létesíteni, mely az ország szükségletét bizto­sítaná és még esetleges kivitelt is teljesítene; harmadsorban összezúznék minden bürokratizmust, mely az életet gátolja és oly nagyszámú egyénnek biztosít, habár gyengén, tétlen meg­élhetést. Ha pedig meg kellene várnunk azt az időt, amíg országunk a természet erejénél és törvényeinél fogva ismét a miénk lesz, akkor is sürgősen elvégezném a másik két dolgot, hogy az első mielőbb teljesüljön. Emellett egy kicsit kevesebb művészi máz, több jó és meg­felelő szabványosítás, kevesebb kartel, több szabad és reális verseny, több tudás és kevesebb felületesség. Folytonos nagy feladatok megoldása helyett pedig helyesebb volna arra töre­kedni, hogy hazánknak jó lakóházakat, istállókat, gazdasági és egészségügyi berendezéseket tudjunk olcsó eszközökkel adni. És ha mindez meg­lesz, amelyhez még az egész vonalon egy kicsit több erkölcsöt is adnék, akkor szeretnék én az építő­iparban dolgozni — ezt az időt adja meg nekünk mielőbb a magyarok Istene, Medgyaszay István műépítész. Építő művészetünk bölcsője évezredek előtt a klasszikus Kelet messze földjén ringott. Az,ősi bölcsődal már csak magyar népünk lelke legmélyén zsong. És ha néha a nyugalom ihletett éveiben a csodás Kelet varázsával fel is hangzott, alig volt aki meghallja, alig volt aki megértse. Középosztályunk, főnemessé­günk és minden iskolánk az élősdi osztrákon keresztül szívta a nyugati művészet emlőit. Négy évszázadon át szívta a mos­toha hígított pótfejét. Csoda-e, ha csak a várostól érintetlen őseredeti néplélek sejti meg az ősi vér lüktetését, az átöröklött ősi művelődést? Ne is áltassuk magunkat! A magyar kulturéletben a magyar építő­művészet vágya még alig éled. Az építő­művészet — mint régen mondták — minden mű­vészet anyja. Az építő ipar — mondjuk ma — az összes ipar ivadéka. A legkésőbbi és a legkedvesebb ivadéka. Amely ország gazdasági élete egyensúlyban van, viruló és egészséges, az épül is. Magyar népünk azonban a népcsalók kettős forradalma után vagy ötvenszer lett szegényebb, bár kegyetlenül keserű tanul­ságokban sokkalta gazdagabb. De ime a legnagyobb nyomor napjaiban hazánk földjéből — az életért és szabadságért ezer éve ömlő magyar vértől meg­szentelt anyaföldből — új erők és új remények fakadnak. Tudó­saink szerint nemcsak felső színén, de titokzatos mélyén is, még Csonka-Magyarországon is, végtelen kincseket tartogat. És a szerető anyaföld ajándékainak, a nyersanyagoknak, feldol­gozásán ismét megerősödnek a tengődő iparok és újjászületik legkedvesebb sarjadékuk is: a magyar építő­iparunk. Bízó hit és komoly, vállvető munka kell és egész Magyarország nem­csak felépül, de talpra is áll! (Folytatjuk.) „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." ■A ÉPÍTŐ IPAR :: ÉPÍTŐ MŰVÉSZET 1921. január 15 ír nr ir^ Tk. n A c \ t iclv JLá M-S" £H Ä-/ £SL O A*. Lakásakció. Köztudatba ment már, hogy valamit hova­tovább már tenni kell, hogy az építkezés végre meginduljon. Ettől várják a felocsudást, mert megszokták régebbi időkből, hogy az építkezési kedv nagysága volt a közgazdasági állapotok fokmérője. S ebben van is valami. Az építő­ipar maga felöleli a felét az egész iparnak, de általánosságban s végeredményben az ipar 90°/o-át érdekli annak sorsa s állapota. Azonban tévedés azt hinni, hogy ha az építkezés megindul, akkor majd a viszonyok javulnak. Megfordítva áll, sajnos, a tétel. Előbb kell a viszonyoknak bizonyos mérvben lecsillapodniok, beszabályozódniok, akkor lehet csak reményünk, hogy előbújik a tőke és a hosszabb lélegzetű, kisebb hasznú vállalkozás, a tömeg pedig a vegetatív szükségletein felül a lakásra is képes lesz majd a szükséges mértékben áldozni. Ennek az idejét közelebb hozni, a viszonyok beszabályozá­sán dolgozni, ez a ma feladata.,Ezért csak örömmel üdvözöl­hetjük a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletet kezdeményező lépéséért. Mások is ajánlottak már egyes megoldást s kifej­tették , mitől várják az építés megindulását, de ezek az egyedül álló részletkérdések csak mozaikszerűek voltak, s önmagában egy-egy ily ötlet lehetett bármilyen jó, végeredményben mégis csak egy tényező volt a sok közül. Azon memorandumnak, melyet az Egylet mű- és középí­tészi szakosztálya elfogadott, s melyet küldöttségileg adott át a miniszternek, éppen az az erőssége, hogy a feladat egész tartal­mát igyekszik kimeríteni. Sürgősen kéri az új épületeknél a rekvirálás mentességét, a felmondási jog s szabad bérmegállapítás visszaállítását. Kimutatja a régi házbérek mai megkötöttségének közgazda­­sági hátrányait. Óriási nemzeti vagyon s állami adóalap pusztul el lassan, de biztosan azáltal, hogy a lakbérből nem marad annyi az adókon felül, hogy legalább a normális évi karbantartást fedezné. Feltétlen szükséges, hogy az állam a legtöbb kedvezmények előnyével segítsen a tetszhalottat életre hívni. Új ház a mai épí­tési­­ árak mellett semmiféle adót meg nem bír és nagy rövid­látás volna, ha a későbbi adóalapokra való tekintetek nélkül itt szűkkeblűség mutatkoznék. A régebbi 30 évi adómentességem felül, mindazon tőke, melyet ma a közel­jövőben (2—3 év) lakásépítésre fordítanak, mentesítendő volna az újabb adók, dézsma s illeték alól; építőanyag beszerzésnél mindama kedvez­ményben részesítendő volna, melyet az állami építkezések élvez­nek (kedvezményes fuvardíj és anyag kiutalás) lakóháztelepek, részére kisajátítási jog volna biztosítandó, hol helyben jó építő­anyag vagy más körülmény azt indokolja. Természetesen ezen kedvezmények idővel szűkítendők vol­nának a viszonyok javulásához mérten. Viszont a legtöbb ked­vezmény csak akkor volna nyújtható, ha a legszükségesebb ökonómia, úgy a térszükséglet, mint a majdani szabványok alkalmazása tekintetében kielégítést nyert már, s ha a bérek bizonyos határon belül maradva, tényleg a közszükségletet szolgálják. Nem volna teljes az akció, ha az építési hitel lehetővé tételét nem szorgalmazná. A valutakölcsönön kívül utal a községi, illetve törvényhatósági jelzálogkölcsönök jelentőségére. Budapest pl. 240 milliós kölcsönt bírna 7°/6-os általános lakbéradóval körül­belül 40 év alatt törleszteni, miből legalább 1200 kislakást tudna felépíteni a fenti kedvezmények mellett. Egyet nélkülözünk csak: a végkonklúziót. Magunk részéről még arra is felkérnénk a minisztert, hogy az állam az így meg­szervezendő megyei hiteleket kötelezően vétesse is igény* Hozza összhangzásba egy nagyobbszabású munkaprogrammal, melyben helyet foglal pl. a vidéki lakásszükség enyhítése, gazda­sági iskolák építése, lerongyolt állami épületek, utak karbahozása, öntöző csatornák, alföldi fásítás stb. létesítése, mind olyan mun­kák, melyek a magyar faj kulturfölényét s így területi épségé­nek gazdasági úton való visszaszerzését munkálják. Az a milliárd, mit így a gazdasági életnek elmeszesedő stagnációjából a vér­keringésbe visz át, pezsgésbe fogja hozni az ipart s az életet, természetesen, ha a hatalmak jóindulata is ezt akarja. F­eke­l­ibasi léről JH W 1 1

Next