Építőmesterek Lapja - A Munkaadó, 1935 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-03 / 1. szám

1­935 Köszöntjük olvasóinkat, most, amikor újabb esztendőt köszöntünk. Szeretnék, ha kifejezést adhatnánk mindannak a jókívánságunkak, amit olvasóink számára magunkban érzünk, de akadozik a tollunk, mikor írni aka­runk ezekről a jókívánságokról. Hiszen az az esztendő, amelytől búcsúzunk, olyan kevés jót hozott és annyi rosszra­­fordulást rejtett magában, hogy el­csüggeszti még a hívőket, a bizakodó­kat, a legoptimistábbakat is. És sehol a kelő nap fénye, amely meleg sugár­ral üdvözölhetné az építőpályán szor­­goskodókat. Egy-két évi kísérletezés után, amely időtartam alatt hirdetni próbálták ne­künk hivatalos helyekről, hogy a vál­ság mélypontján túlvagyunk s a javu­lás jelei mindig sűrűbben és határozot­tabban jelentkeznek és most, íme, az év végén államgazdaságunk nemzet­közileg kirendelt ellenőrző biztosa meg­állapítja, hogy a magyar állam minden erőlködése mellett is megálloit a javu­lást jelző események sora, amelyekről mi úgyis csak ilyen jelentésekből és ün­nepi hivatalos beszédekből szerezhet­tünk tudomást és hogy egy féléve im­már újra a visszaesés, romlás további jelenségei mutatkoznak gazdasági éle­tünkben. És mégsem akarunk lemondást, két­ségbeesést hirdetni. Lehetetlen, hogy egy olyan ország, mint a mi megcsonkí­tott Magyarországunk és egy olyan kar, mint ennek az országnak építő­ipari érdekeltsége, elpusztuljon egy sze­rencsétlen háború és szörnyű békeren­delet következtében, holott sem a há­borút elő nem idézte, sem a békerende­­letet meg nem érdemelte. És éppen ez a két körülmény szolgál alapul annak a várakozásunknak. Kell, hogy a következő esztendő javulást hoz­zon, kell, hogy a meg nem érdemelt baj, nyomorúság immáron megszűnjön. És ez a hitünk képesít bennünket arra, hogy az egész építőkarnak és hű­séges olvasóinknak boldog új esztendőt kívánjunk. Munkalehetőséget adjanak csak és erős a meggyőződésünk, hogy a­­javu­lás, a boldogabb új esztendő is be fog következni, az építőmesteren űb­sztensféle Régi szokáshoz híven a budapesti építőmesteri kar az évforduló alkalmá­val újév délelőttjén összegyűlt az épí­tőmesterek házában, hogy üdvözölje ve­zetőit, akik az egész év folyamán ön­zetlenül, legjobb tudásuk szerint, fá­radtságos munkára­ igyekeztek szol­gálni az építő rízszeri kar általános érdekeit. Az ipartestület részéről az üdvözlő beszédet Báthory István elnök­höz Havas Sándor intézte s az üdvözlés a következőképpen hangzott el: Tisztelt Kartársaim! Egy leküzdött év fordulóján gyüle­keztünk ide, hogy az új év ismeretlen küzdelmeinek küszöbén köszöntsük El­nökünket. Szemtől szembe elmondhat­juk neki, hogy fáradhatatlan munká­ját, melyet az építőmesteri kar érdeké­ben műszaki és gazdasági területeken szívós kitartással, a külső támadások­tól megedzve, a belső visznvonásoktól meg nem gyengítve, egyenes és megin­gathatatlan törekvéssel hajtott végre, kartársai, kik a személyi érdekeket a kar összességének vitális érdekeitől el tudják választani, köszönettel és hálá­val ismerik el. Az új esztendő a küzdés terén új ne­hézségeket ígér, nem látunk remény­ségeket általános gazdasági fellendü­lésre, építőiparunk kilátásai pedig sem­mi biztatást sem ígérnek. Ilyen körülmények között Testületünk vezérlése még fokozottabb előrelátást, az­­összes erők összegyűjtését kívánja kartársainktól, s megfeszített küzdést, minden energiának munkába állítását követeli a vezetőtől. Meggyőződésünk, hogy a kar a létét fenyegető veszedel­mekkel szemben megtalálja önmagát, megérzi a létfenntartás ösztönét, s eggyé válik abban a kívánságban, hogy testületünket s ebben minden tagját en­nek az egyesülésnek a pusztulástól megóvja és egy jobb jövő számára kon­zerválja. Meggyőződésünk, hogy ebben a törekvésben elnökünk a helyes utat jelölte ki, s e helyes úton sikerrel ve­zet a kívánt eredményre bennünket. Hogy ez az eredmény a köz érdekében hiánytalanul bekövetkezzék, biztosítjuk őt teljes bizalmunkról, mindegyikünk felajánlja a tőle telhető munkakészsé­gét és energiáját és kérjük őt, hogy hozza magával az új esztendőbe is a kar jövőjére, a kar elhívatására ép­pen a küzdelemben megacélosodott meg­győződését. Kedves Elnökünk! Amikor az új nagy munkához a Min­denható segítségét kérem, hogy Neked a­­meggyőződésedből merített erőt adja meg, arra kérlek, hogy bizalmunkat fogadd azzal a nyíltsággal, mellyel ezt Neked felajánljuk, segítségünket köve­teld azzal a mértékkel, amelyet az el­következő szükség parancsol. A nagy tetszéssel fogadott üdvöz­lésre Báthory István elnök a következő nagy figyelemmel és tetszéssel kísért beszéddel válaszolt: Kedves Kartársaim! Kedves Barátaim! Hálásan köszönöm nektek, hogy az új év küszöbén engem jókívánataitok­­kal felkeresni szíveskedtetek — én eze­ket a jókívánatokat tiszta szívből vi­szonozom. Régi szokáshoz híven ennek az új év­nek a küszöbén rövid visszapillantást kívánok vetni az elmúlt évre és ebből szeretném megkonstruálni a követendő helyes utat a jövőre nézve. Örömmel kell megállapítanom, hogy ama törekvéseink, hogy az építőmes­teri kar törvénybe lefektetett jogai ne csorbíttassanak meg — sikerült. Sőt a közszállítási szabályzat a vállalkozói kérdésben bizonyos tisztázatlan ügye­ket tisztázni látszik. Reméljük, hogy e szabályzatban meg­nyilvánult elvek a gyakorlatban is ke­resztül fognak menni és e részben há­lás köszönetünket kell nyilvánítanunk a kereskedelmi miniszter úrnak, aki az ő helyes gazdasági felfogásával, da­cára az ellene irányuló erős befolyás­nak, megértette a m­i jogos kívánal­mainkat. De hálás köszönetünket kell kifejez­nünk kereskedelmi kormányzatunknak azért is, hogy az új közszállítási sza­bályzat a régivel szemben javulást tün­tet fel és hogy a racionalizáló bizott­ság útján módot ad — ennek további javítására. Viszont sajnálattal kell megállapíta­nom, hogy igen sok ügyben, bármeny­­nyire jogosult volna is ezek rendezése, eredményt elérni nem tudtunk, így a csonkajogú építőmesterek ügyében, az építőmesteri képesítésnek mérnök-ka­marai elismerése ügyében, az ipartes­tület országos jellegének érdekében is csak egész kevés eredményt sikerült el­érnünk, dacára annak, hogy ez az egész közérdek szempontjából a hazai viszo­nyainknál fogva szükséges volna. Az ipartestületi szék hatáskörének kiterjesztésében, annak országos jelle­gűvé való tétele és hatalmának emelése érdekében tett fáradozásaink helyes, jogos voltát felettes hatóságaink ugyan belátták, de e részben eredményt elérni nem tudtunk. Igyekezetünk a műszaki bíróság fel­állítása és az építőipari követelések biztosításaira eredménytelen volt. Nagy haladás, sőt hatóságaink részé­ről több megértés nyilvánult meg ez évben a kontárkodás ügyében — azon­ban itt is még sok javításra lesz szük­ség. E részben szintén köszönetünket kell hogy nyilvánítsam Duday tanács­nok a­ megértése iránt. Mindez ügyekben folytatnunk kell a küzdelmet, mert ha némi haladás konstatálható­­s —­ ez­­kielégítőnek egy­általában nem mondható. Sajnos, egyáltalában nem mutatko­zik eredmény az árro­mbolás megakadá­­lyozásána­k ügyében. Már nagyon ré­gen fejtegetjük hatóságaink előtt, hogy a legolcsóbb ajánlati rendszerrel kapcsolatban álló árrombolás, erkölcsi­leg mily súlyos bajokat, közérdek szem­pontjából mily óriási károkat idéz elő, hány reális és munkára hivatott ténye­zőt tesz anyagilag is tönkre. Hatósá­gaink ezt megérteni nem akarták — vagy nem tudták, — pedig az élet eléggé igazolta igazunkat. Mi ezt a lehetetlen helyzetet automatikus úton kívántuk megszüntetni, hatóságaink e helyett az új közszállítási szabály­zatba az érdekképviselet elv bevonását vette tervbe. Mindenesetre ez is ered­mény, de sajnos, eddig legalább, nem látjuk ennek hatását. Hatóságaink meg nem értésének és a mi veszedelmes helyzetünknek arra kell bennünket késztetnie, hogy ebben rendezés történjék és minden eszközzel, ha kell a külföld példájára syndikátus létesítésével, illetőleg kiépítésével kell .M17 A BUDAPESTI ÉPÍTŐMESTEREK I­P­A R T­E S T­Ü L E T­É N E­K, A BUDAPESTI ÉPÍTŐMESTEREK SZÖVETSÉGÉNEK, A MAGYAR­­ ÉPÍTŐMESTEREK EGYESÜLETÉNEK ÉS A MAGYAR ÉPÍTŐ­IPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA L­a­pvezér: BÁTHORY ISTVÁN KÖZGAZDASÁGI, MŰSZAKI ÉS ÉPÍTŐIPARI HETILAP Felelős szerkesztő és kiadó: FARKAS ELEK XXII. évfi­um Budapest, 1935 Január 3­1. szám % * ti ' i et) íf) . ?oq­­ PS 1— r* N *-j ¥*■ CB « J '+ Welward és Kutas! okleveles mérnökök L. Forrás-u. 4* Tol. 63-4-Mk Kazánfalazás, e&árRgmenvérmás Kemenceáaftás Csővezetékek hőszigetelő«» ETERNIT Az összes * r m építési PALA CSÖVEK anyagok TELEFON: 28­0-74 Steiner Bel­la BÓTHORY-U. 16 A szab. THERMOPHOR KÉMÉNYBE TÖBB EGYMÁSFÖLÖTTI EMELETI T­ÜZELÉSEI KÖTHETŐK. Kéménycsoportok feleslegesek Ideális alaprajzi megoldások Legjobb huzatviszo­­nyok stb. Továbbá nedves falak szárazzá tétele a szab. áramló levegő rendszerrel. Felvilágosítások SCHULZ tüzeléstechnikai és építési r. t. VII., Aréna­­út 80. sz. Tel.: 329—04, és 410—42. PAULUS PÁL EDE V., Nádor­ utca 19. sz. Tel. : 120—70

Next