Építőmesterek Lapja - A Munkaadó, 1936 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-02 / 1. szám

'im mnamv A BUDAPESTI ÉPÍTŐMESTEREK IPARTESTÜLETéNEK, A BUDAPESTI ÉPÍTŐMESTEREK SZÖVETSÉGÉNEK, A MAGYAR ÉPÍTŐMESTEREK EGYESÜLETÉNEK ÉS A MAGYAR ÉPÍTŐ­­IP­AROS­O­K ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA •a f iWAHji 1Tcm fc,pl.2tr. BÁTHORY istvani KÖZGAZDASÁGi, MUSZAKI És ÉPÍTŐIPARI HETILAP Felelős szerkesztő és kiadó: FARKAS ELEK | XXIII. Budapest, 1936 január 2­1. szám . A szab. THERMOPHOR KÉMÉNYRE TÖBB EGYMÁSFÖLÖTTI EMELET TÜZELÉSEI KÖTHETŐK. Kéménycsoportok feleslegesek Ideális alaprajzi megoldások Legjobb huzatviszo­nyok stb. Tovább Kedves falak szárazzá tétele a szab, áramló levegő rendszerrel. Felvilágosítások SCHULZ tüzeléstechnikai és építési r. t. VH Aréna út 80. sz. Tel: 329—04. és 410-42. PAULUS PÁL EDE V., Nádor­ utca 19. sz. Tel. : 120­07 Építőmesterek újéve Újév napján csaknem teljes számban jelent meg az Ipartestület elöljárósága a testületi székház földszinti fogadóter­mében, hogy az év kezdetén Báthory István elnökkel szemben az elnökségnek a múlt évben kifejtett munkásságáért köszönetét és elismerését fejezze ki s a további küzdelmes munkához ragasz­kodásuk biztosítása mellett -szerencsét kívánjanak. Az elöljáróság nevében Kosáry Ödön tartott üdvözlő beszédet, amelynek ke­retében visszapillantást vetett az el­múlt év eseményeire, amelyek az elnök­ségtől és a kartól egész kivételes erő­kifejtést kívántak meg. Az építőmes­teri karnak szerencséje, hogy ilyen kö­rülmények között Báthory István erős, tiszta kezére, egyenes, keménykötésű jellemére és elnöktársaival együtt ki­fejtett, minden hálát és köszönetét megérdemlő, önzetlen munkásságára volt bízva. A testület elöljárósága nevében kéri, hogy olyan kedvvel és eréllyel vezesse tovább a kart, mint amilyen szeretet­tel és bizalommal az­ elöljáróság ő vele szemben van. Isten áldását kérte az el­nök munkájára és biztosította, hogy az elnök és elnöktársai az új esztendőben is mindenkor maguk mellett fogják az elöljáróságot találni. Báthory István elnök az üdvözlésre az alábbi beszéddel válaszolt: Kedves Kartársaim! Barátaim! Midőn az ipartestület hagyományai­hoz híven szívesek voltatok itt megje­lenni, hogy egymásnak boldog újévet kívánjunk — én a ti megjelenésieket ma fokozott mérvben köszönöm. Mert akkor, amidőn az ipartestület vezető­sége csaknem állandó támadásoknak góc­pontjában áll, amidőn ezen támadások már túllépve házunk küszöbét, hatósá­­­gainkat, bíróságainkat és közvélemé­nyünket is foglalkoztatják, akkor szük­séges, hogy megerősítsetek bennünket abban, hogy a mi célkitűzéseink a­mi — az építőmesteri kar célkitűzéseivel azonosak. Őszintén megvallva, a támadások folytán igen sokszor töprengés fog el, várjon miért is tartjuk pozíciónkat, amikor a kartársak egy része a mi mű­ködé­sünket annyira helyteleníti, ami­dőn felettes hatóságaink is igen gyak­ran úgy intézkednek, hogy az intézke­dés támogatás helyett inkább az ellen­kezőjének volna minősíthető­, amidőn egyénileg is csak az lehet az érzé­sünk, hogy ezen pozíció betöltése ré­szünkről igen sok, túl sok áldozatot kí­ván. Ha megválasztatásom harmadik, utolsó évében mégis itt vágyott, ennek oka más nem lehet, minthogy a mi és a kor komoly és túlnyomó részének vé­leménye szerint ez az irányzat, amelyet követünk, az egyedül helyes út és ezen az irányzaton változtatni nem szabad. Itt szerzett tapasztalataim alapján meg kell állapítanom azt is, hogy az ipartestület vezetőségének a törvé­nyeinkben előírt szerepének egyenes és becsületes betöltése sok ellenségeske­désnek természetszerű folyománya. Pél­dául a kontárkodás, a tagdíjnemfize­tés ellen követett eljárásunk bennünket igen sok tagunk előtt gyűlöletessé tesz és mégis szilárd meggyőződésem, hogy a kar érdekében nekünk ezen ügyekben feltétlenül így kell eljárnunk és nem tűrhetjük azt, hogy a törvényeket és rendeleteket megtartó kartársainkat megkárosítsák azok, akik ezen ren­delkezéseket be nem tartják. Érzem, hogy súlyos hiba volna meg­engedni, hogy az építőm­esteri pálya hatáskörét megcsorbítsák, főleg akkor, amikor az építőmesteri kar tagjainak számát szinte mesterséges eszközökkel úgy megnövelték, hogy ma nem lehet­séges annyi fóka, mint amennyit az eszkimók száma joggal megkívánhatna. Érzem, hogy a vezetőség kötelessége ezen viszonyok között oly árvédelmet létesíteni, amely megszünteti a viszo­nyok előidézte erkölcstelen, mindenkit károsító árrombolást, amely nem tűri a kár presztízsének meg nem felelő építési feltételek elfogadását. Érzem, hogy a kar tekintélyét fel­v . r ,n arra a nívóra, amely meg­­­ az­érd. mesteri pályán vállalandó a ': .u.'t ■ íiuiv­­a nem szádéul old­űzni a szándékot, amely egyedül a felelős­séget kívánja reánk hárítani hozzávaló tudás és hatáskör nélkül. Tisztában vagyok azzal is, hogy az építőipar és annak élén az építőmes­teri pálya fontosságát sem hatósá­gaink, sem társadalmunk kellőkép megérteni nem tudja. Agrárország vol­tunk és vagyunk, kultúránk még nem emelkedhetett fel oly fokra, de nekünk mégsem szabad engednünk jogaink megcsonkítását nemcsak saját magunk érdekéből, de általános hazai érdekből sem. Még sok — igen sok kérdés volna jobban, helyesebben megoldandó. Itt van például műszaki bíráskodásunk egyáltalában meg nem nyugtató kér­dése — itt van az OTI hazai kereteink­hez erősen túlméretezett és az ipari létében fenyegető intézmények is stb., stb. Mindezek már régen foglalkoztat­nak bennünket — hallunk ugyan refor­mokról — sajnos, többé-kevésbé oly irányban, mely ellenkezik a tapasztalat tanúságaival. Sajnosan kell megállapí­tanunk azt is, hogy hatóságaink nem igen veszik komolyan az ipart tényleg képviselők véleményét, sőt örvendenek a még oly kisszámú iparostág vélemé­nyének, ha ez részben különbözik, vagy legalább is különbözőnek kíván fel­tűnni. Az elmúlt évről csak röviden kívánok megemlékezni. Egész tavaszig kétségbeejtőnek lát­tuk a helyzetet. Foglalkoztatott mun­kásaink létszáma oly minimumra csök­kent, amilyen még egyáltalában nem volt. Ekkor szervezeteink az ipar­kamara támogatásával a pénzügymi­niszter úrhoz fordultak és az ő meg­értő és bámulatos gyors intézkedéseivel sikerült egy, az előzőhöz képest arány­lag erősnek mondható építkezési tevé­kenységet előidézni. Nem mulaszthatom el, hogy ezért erről a helyről most is őszinte köszönetünket ne tolmácsoljam Fabinyi miniszter úr őnagyméltóságá­­nak. Sajnos, ezt a fellendülést csakha­mar megakadályozta a szakszervezet sztrájkja. Ezen sztrájk következményei és főleg ennek folyományán tett kissé ötletszerű kormányintézkedések már nem mondhatók megnyugtatóiknak, ipari szempontból. Az építés fellendülése magával hozta az anyagok árának emelkedését is. Mi nem kívánhatjuk az anyagok előállítási áron alóli árusítását, de viszont küzdé­sünk kell az­­oknak oly mérvben való f­dsrófolása­ ellen, amely természetesen az építkezések meg nem engedett drá­gulását és csökkenését idézné elő. Kí­vánjuk a békeviszonyokhoz képest is igen magas cement és vas árának csök­kentését. Erős küzdelmet folytattunk ez évben is a csonka jogú építőmesterek ügyé­ben és magunk részéről mindent, elkö­vettünk, hogy ez a jogcsonkító­­ intéz­­kedés reperáltassék. J­ Épúgy erős akciót fejtettünk ki a kisipari minősítés mai teljesen helyte­len meghatározása tárgyában. Kívántuk az építőmesteri kamara felállítását, szakképviseleteket a kon­tár ügyekben, fegyelmi jog biztosítását és növelését. Sajnos, az ipartestületi szék intéz­ménye, bár a szék tagjaira igen nagy és súlyos feladatot rótt, a hatóság­ ré­széről nem kapta meg a szükséges tá­mogatást, mert az oda került panaszok a polgármesteri hivatalban tisztán for­mai alapon intéztettek el és nem az ál­talános helyzet érdemi elbírálása alap­ján. Ha ezt felettes hatóságaink to­vábbra is így kezelnék, akkor ezen kü­lönben is kis hatáskörű intézmény tel­jesen értéktelenné válnék. Ezek voltak azok a főbb momentu­mok, amelyek ipartestületünket az el­múlt évben foglalkoztatták és ezen irányelvek, amelyek alapján dolgoztunk és a jövőben is dolgozni kívánunk. Amidőn most ismételten köszönöm nektek szíves jókívánságaitokat, ame­lyeket szívből viszonzok, engedjétek meg, hogy végül megemlékezzek arról, amiről sokan és sokat beszélnek, amely­ről Valkó kartársam cikket írt Pax sacra címen a Munkaadó karácsonyi számában. Erre nézve igaz keresztényi meggyő­ződésemmel­­ bocsásd meg a mi bű­neinket, miképpen mi is m­egbocsáj­­tun­k az ellenünk vetkezőknek — béke­­jobbomat kínálom a magam és veze­tőség­ link nevében mindazoknak, akik az építőmesterség ügyének becsüle­tes, tisztességes, önzetlen védelmében és rendezésében részt kívánnak venni. (f. f. g.) MINIPHON Tökéletes Tartós Olcsó HANGSZIGETELÉS SCHULZ tüzeléstechnikai és építési r.-t. VII., Aréna­ út 80. T.: 329-04 és 410-42

Next