Építőmesterek Lapja - A Munkaadó, 1936 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-02 / 1. szám
'im mnamv A BUDAPESTI ÉPÍTŐMESTEREK IPARTESTÜLETéNEK, A BUDAPESTI ÉPÍTŐMESTEREK SZÖVETSÉGÉNEK, A MAGYAR ÉPÍTŐMESTEREK EGYESÜLETÉNEK ÉS A MAGYAR ÉPÍTŐIPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA •a f iWAHji 1Tcm fc,pl.2tr. BÁTHORY istvani KÖZGAZDASÁGi, MUSZAKI És ÉPÍTŐIPARI HETILAP Felelős szerkesztő és kiadó: FARKAS ELEK | XXIII. Budapest, 1936 január 21. szám . A szab. THERMOPHOR KÉMÉNYRE TÖBB EGYMÁSFÖLÖTTI EMELET TÜZELÉSEI KÖTHETŐK. Kéménycsoportok feleslegesek Ideális alaprajzi megoldások Legjobb huzatviszonyok stb. Tovább Kedves falak szárazzá tétele a szab, áramló levegő rendszerrel. Felvilágosítások SCHULZ tüzeléstechnikai és építési r. t. VH Aréna út 80. sz. Tel: 329—04. és 410-42. PAULUS PÁL EDE V., Nádor utca 19. sz. Tel. : 12007 Építőmesterek újéve Újév napján csaknem teljes számban jelent meg az Ipartestület elöljárósága a testületi székház földszinti fogadótermében, hogy az év kezdetén Báthory István elnökkel szemben az elnökségnek a múlt évben kifejtett munkásságáért köszönetét és elismerését fejezze ki s a további küzdelmes munkához ragaszkodásuk biztosítása mellett -szerencsét kívánjanak. Az elöljáróság nevében Kosáry Ödön tartott üdvözlő beszédet, amelynek keretében visszapillantást vetett az elmúlt év eseményeire, amelyek az elnökségtől és a kartól egész kivételes erőkifejtést kívántak meg. Az építőmesteri karnak szerencséje, hogy ilyen körülmények között Báthory István erős, tiszta kezére, egyenes, keménykötésű jellemére és elnöktársaival együtt kifejtett, minden hálát és köszönetét megérdemlő, önzetlen munkásságára volt bízva. A testület elöljárósága nevében kéri, hogy olyan kedvvel és eréllyel vezesse tovább a kart, mint amilyen szeretettel és bizalommal az elöljáróság ő vele szemben van. Isten áldását kérte az elnök munkájára és biztosította, hogy az elnök és elnöktársai az új esztendőben is mindenkor maguk mellett fogják az elöljáróságot találni. Báthory István elnök az üdvözlésre az alábbi beszéddel válaszolt: Kedves Kartársaim! Barátaim! Midőn az ipartestület hagyományaihoz híven szívesek voltatok itt megjelenni, hogy egymásnak boldog újévet kívánjunk — én a ti megjelenésieket ma fokozott mérvben köszönöm. Mert akkor, amidőn az ipartestület vezetősége csaknem állandó támadásoknak gócpontjában áll, amidőn ezen támadások már túllépve házunk küszöbét, hatóságainkat, bíróságainkat és közvéleményünket is foglalkoztatják, akkor szükséges, hogy megerősítsetek bennünket abban, hogy a mi célkitűzéseink ami — az építőmesteri kar célkitűzéseivel azonosak. Őszintén megvallva, a támadások folytán igen sokszor töprengés fog el, várjon miért is tartjuk pozíciónkat, amikor a kartársak egy része a mi működésünket annyira helyteleníti, amidőn felettes hatóságaink is igen gyakran úgy intézkednek, hogy az intézkedés támogatás helyett inkább az ellenkezőjének volna minősíthető, amidőn egyénileg is csak az lehet az érzésünk, hogy ezen pozíció betöltése részünkről igen sok, túl sok áldozatot kíván. Ha megválasztatásom harmadik, utolsó évében mégis itt vágyott, ennek oka más nem lehet, minthogy a mi és a kor komoly és túlnyomó részének véleménye szerint ez az irányzat, amelyet követünk, az egyedül helyes út és ezen az irányzaton változtatni nem szabad. Itt szerzett tapasztalataim alapján meg kell állapítanom azt is, hogy az ipartestület vezetőségének a törvényeinkben előírt szerepének egyenes és becsületes betöltése sok ellenségeskedésnek természetszerű folyománya. Például a kontárkodás, a tagdíjnemfizetés ellen követett eljárásunk bennünket igen sok tagunk előtt gyűlöletessé tesz és mégis szilárd meggyőződésem, hogy a kar érdekében nekünk ezen ügyekben feltétlenül így kell eljárnunk és nem tűrhetjük azt, hogy a törvényeket és rendeleteket megtartó kartársainkat megkárosítsák azok, akik ezen rendelkezéseket be nem tartják. Érzem, hogy súlyos hiba volna megengedni, hogy az építőmesteri pálya hatáskörét megcsorbítsák, főleg akkor, amikor az építőmesteri kar tagjainak számát szinte mesterséges eszközökkel úgy megnövelték, hogy ma nem lehetséges annyi fóka, mint amennyit az eszkimók száma joggal megkívánhatna. Érzem, hogy a vezetőség kötelessége ezen viszonyok között oly árvédelmet létesíteni, amely megszünteti a viszonyok előidézte erkölcstelen, mindenkit károsító árrombolást, amely nem tűri a kár presztízsének meg nem felelő építési feltételek elfogadását. Érzem, hogy a kar tekintélyét felv . r ,n arra a nívóra, amely meg azérd. mesteri pályán vállalandó a ': .u.'t ■ íiuiva nem szádéul oldűzni a szándékot, amely egyedül a felelősséget kívánja reánk hárítani hozzávaló tudás és hatáskör nélkül. Tisztában vagyok azzal is, hogy az építőipar és annak élén az építőmesteri pálya fontosságát sem hatóságaink, sem társadalmunk kellőkép megérteni nem tudja. Agrárország voltunk és vagyunk, kultúránk még nem emelkedhetett fel oly fokra, de nekünk mégsem szabad engednünk jogaink megcsonkítását nemcsak saját magunk érdekéből, de általános hazai érdekből sem. Még sok — igen sok kérdés volna jobban, helyesebben megoldandó. Itt van például műszaki bíráskodásunk egyáltalában meg nem nyugtató kérdése — itt van az OTI hazai kereteinkhez erősen túlméretezett és az ipari létében fenyegető intézmények is stb., stb. Mindezek már régen foglalkoztatnak bennünket — hallunk ugyan reformokról — sajnos, többé-kevésbé oly irányban, mely ellenkezik a tapasztalat tanúságaival. Sajnosan kell megállapítanunk azt is, hogy hatóságaink nem igen veszik komolyan az ipart tényleg képviselők véleményét, sőt örvendenek a még oly kisszámú iparostág véleményének, ha ez részben különbözik, vagy legalább is különbözőnek kíván feltűnni. Az elmúlt évről csak röviden kívánok megemlékezni. Egész tavaszig kétségbeejtőnek láttuk a helyzetet. Foglalkoztatott munkásaink létszáma oly minimumra csökkent, amilyen még egyáltalában nem volt. Ekkor szervezeteink az iparkamara támogatásával a pénzügyminiszter úrhoz fordultak és az ő megértő és bámulatos gyors intézkedéseivel sikerült egy, az előzőhöz képest aránylag erősnek mondható építkezési tevékenységet előidézni. Nem mulaszthatom el, hogy ezért erről a helyről most is őszinte köszönetünket ne tolmácsoljam Fabinyi miniszter úr őnagyméltóságának. Sajnos, ezt a fellendülést csakhamar megakadályozta a szakszervezet sztrájkja. Ezen sztrájk következményei és főleg ennek folyományán tett kissé ötletszerű kormányintézkedések már nem mondhatók megnyugtatóiknak, ipari szempontból. Az építés fellendülése magával hozta az anyagok árának emelkedését is. Mi nem kívánhatjuk az anyagok előállítási áron alóli árusítását, de viszont küzdésünk kell azoknak oly mérvben való fdsrófolása ellen, amely természetesen az építkezések meg nem engedett drágulását és csökkenését idézné elő. Kívánjuk a békeviszonyokhoz képest is igen magas cement és vas árának csökkentését. Erős küzdelmet folytattunk ez évben is a csonka jogú építőmesterek ügyében és magunk részéről mindent, elkövettünk, hogy ez a jogcsonkító intézkedés reperáltassék. J Épúgy erős akciót fejtettünk ki a kisipari minősítés mai teljesen helytelen meghatározása tárgyában. Kívántuk az építőmesteri kamara felállítását, szakképviseleteket a kontár ügyekben, fegyelmi jog biztosítását és növelését. Sajnos, az ipartestületi szék intézménye, bár a szék tagjaira igen nagy és súlyos feladatot rótt, a hatóság részéről nem kapta meg a szükséges támogatást, mert az oda került panaszok a polgármesteri hivatalban tisztán formai alapon intéztettek el és nem az általános helyzet érdemi elbírálása alapján. Ha ezt felettes hatóságaink továbbra is így kezelnék, akkor ezen különben is kis hatáskörű intézmény teljesen értéktelenné válnék. Ezek voltak azok a főbb momentumok, amelyek ipartestületünket az elmúlt évben foglalkoztatták és ezen irányelvek, amelyek alapján dolgoztunk és a jövőben is dolgozni kívánunk. Amidőn most ismételten köszönöm nektek szíves jókívánságaitokat, amelyeket szívből viszonzok, engedjétek meg, hogy végül megemlékezzek arról, amiről sokan és sokat beszélnek, amelyről Valkó kartársam cikket írt Pax sacra címen a Munkaadó karácsonyi számában. Erre nézve igaz keresztényi meggyőződésemmel bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vetkezőknek — békejobbomat kínálom a magam és vezetőség link nevében mindazoknak, akik az építőmesterség ügyének becsületes, tisztességes, önzetlen védelmében és rendezésében részt kívánnak venni. (f. f. g.) MINIPHON Tökéletes Tartós Olcsó HANGSZIGETELÉS SCHULZ tüzeléstechnikai és építési r.-t. VII., Aréna út 80. T.: 329-04 és 410-42