Építőmesterek Lapja - A Munkaadó, 1938 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1938-01-06 / 1. szám
Bf fift'd'árpad, műszaki és Utkfgazdasági hetilap. XXV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM BUDAPEST, 1938 JANUAR fi A BUDAPESTI ÉPÍTŐMESTEREK IPARTESTÜLETE, A BUDAPESTI ÉPÍTŐMESTEREK SZÖVETSÉGE, A MAGYAR ÉPÍTŐMESTEREK EGYESÜLETE, AZ ÉPÍTŐMESTEREK ORSZÁGOS EGYLETE ÉS A MAGYAR ÉPÍTŐIPAROSOK ORSZ. SZÖVETSÉGE HIVATALOS LAPJA A magyar építőmesterekhez írta: Papp József m. kir. kormányfőtanácsos, az Ipartestületek Országos Központjának elnöke Ha csak a köteles udvariasságnak akarnék eleget tenni, akkor röviden boldog újévet kívánnék az ország építőmestereinek, de mivel az Építőmesterek Országos Egylete egyhangú meghívására vállaltam az egylet elnöki tisztségét, így az újév alkalmából meg kell szólalnom és fel kell hogy hívjam az egész ország építőmestereit a komoly munkára. Kedves Kartársak! Immár 53 éve annak, hogy a földmívelésügyi, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter által készített 1884. évi XVII. t.-c. megalkottatok és ez a törvény szabályozza az építőmesterség gyakorlását. A törvény megjelenése óta számtalan rendelettel iparkodott a mindenkori miniszter az építőmesterség gyakorlását szabályozni és számtalan minisztertől kaptunk ígéretet, hogy az építőipari törvényt mielőbb megalkotják, de sajnos, a mai napig az még mindig csak ígéret maradt. Hogy az építőipari törvény, melyet nemcsak az építőmesterek, hanem a kőműves-, kőfaragó- és rácsmesterek is hőn óhajtottak és óhajtanak, még mindég nincs megalkotva, ennek nemcsak a kormányzat, hanem mi, magunk is okai vagyunk. Okai vagyunk azért, mert amikor akadtak olyan derék jó minisztereink, akik az építőipari törvénytervezetet elkészítették, akkor mi nemhogy komolyan hozzáláttunk volna e törvény mielőbbi létrehozásához, hanem egymás között civakodva, széthúztunk és így, mivel az ügyünk iránt érdeklődő jóakaratú minisztereink látták, hogy mi magunk sem tudjuk egymást megérteni, félretették az építőipari törvénytervezetet, mi pedig elmélkedhettünk tovább, hogy vájjon mikor is lesz már rendcsinálás az építőiparban? Tehát okuljunk a múltakon és most, amikor igen nagy lehetőség nyílik arra, hogy az építőmesterség gyakorlását törvényes alapon szabályozzák, akkor fogjunk össze és kéz a kézben, testvéri szeretettel tömörüljünk egységben és kérjük jelenlegi iparügyi miniszterünket, hogyha az építőipari törvényt nem is, de az azt helyettesítő, a városrendezési és építési törvény alapján kiadandó végrehajtási utasítást velünk együtt a közeljövőben úgy alkossa meg, hogy ne csak a mintegy 1000 főnyi építőmesteri gárdának, hanem a többezer főből álló kőmüvesmesteri, kőfaragómesteri és ácsmesteri gárdának is megvédje érdekeit. Hogy célunkat elérhessük, meg kell szüntetni azt a harcot, amit eddig építőmester az építőmester ellen, vagy építőmester a kőművesmester ellen folytatott. Békét kell teremtenünk. Én e béke megteremtésére vállalkoztam akkor, amikor, mint az egész ország kézművesiparosságának elnöke, elvállaltam az Építőmesterek Országos Egyletének elnökségét. A legnagyobb bizalommal vagyok úgy az építőmesterek, mint a kőművesmesterek mostani ipartestületi és országos vezetői iránt, és épp ezért bízom abban, hogy az újév kezdetén sikerülni fog összehozni az érdekeltséget egy táborba, hogy így megerősödve, mint egy ember bar-. eoljunk érdekeink megvédéséért. Szerény tehetségemmel eddig is, mint az IPOK elnöke, azon tevékenykedtem, hogy az egymással szembenálló táborokat békés munkára, egysége tömörítsem. Úgy érzem, hogy ez a helyzet már a közeljövőben bekövetkezik, mert be kell, hogy következzék, ha azt akarjuk, hogy az építőiparosságnak szebb és boldogabb jövőt teremtsünk. Mint ahogy tisztségem elvállalásakor kijelentettem, nem szokásom programmot adni, mert nem is lehet; a programmot az építőiparossággal közösen kívánom megállapítani és hiszem, hogy azt békés együttműködéssel igen rövid időn belül meg is tudjuk állapítani. Ezért arra kérem mindazokat a kartársakat, akik ebben a közös, de nehéz munkában részt venni kívánnak, álljanak mellém, fogjunk össze és intézzük ügyeinket közös megértéssel, hogy azokat az eredményeket, amelyeket a magyar építőmesteri és a többi építőipari szervek talpraállítására szükségesnek tartunk, ebben az új esztendőben keresztül is vihessük. E kérésemet nemcsak mint az Építőmesterek Országos Egyletének elnöke, hanem mint az össziparosság országos elnöke intézem a magyar építőmesteri és kőművesmesteri karhoz, mert ez kötelességem és ha megértenek, akkor hiszem, hogy be fog következni a boldogabb a lesütendő. A békével is úgy vagyunk, mint az asszony jóhírével. Akkor van meg, amikor senki sem beszél róla. És mégis, ahhoz, hogy a béke meglegyen, beszélni is kell róla. Beszélni is, de nem csak beszélni! Mi a kari békét soha sem úgy képzeltük el, hogy a kartársak összejönnek egy nagy teremben és ott összeölelkeznek. Azonban úgy sem, hogy egy ülésen kölcsönös dicshimnuszokkal magasztalják egymást az égig, sem pedig úgy, hogy a gyengébbek az erősebbekhez, a kisebbek a nagyobbakhoz bocsánatkérő kézcsókra járulnak. Ezek az ünnepélyes megnyilvánulások lehetnek a béke eszközei, pl. Genfben, de nem biztosítják a békét az Irányi utcában. Amíg ugyanis a genfi „béke“ arra jó, hogy nyugodtabban lehessen a háborúra fegyverkezni, addig az Irányi utcai békének a legtökéletesebb együttdolgozásnak nem csak a lehetőségét, hanem a tényét is biztosítania kell. Mi nem azértkívánjuk a békét, hogy X jóban legyen Y-al, hanem azért, hogy a szerteágazó részerők egy eredőtre egyesülve szánjanak síkra a kar érdekeiért. Mert a karnak egy érdeke lehet csupán, mégpedig az, hogy nyugodt, becsületes munkával, tisztességesen meg lehessen élni az építőmesteri pályán. Ennél kevesebbet kívánni, vagy ennél többet akarni a testületünk, vagy bármely közös alakulatunk keretén belül, annyi, mint semmit sem akarni. Semmit, még a közösséget, az összefogást, tehát a munkát, a békét sem! Legalább ennyit akarni, maga a munka tisztessége és a megélhetés nyugalma. Ennél kevesebbet kívánni, vagy a tisztesség, vagy a megélhetés rovására lehet csupán. Ennél többet akarni az életigény, az élni tudás olyan többlete, ami kívül esik a közösség keretén és csak a munka tisztességének vasfegyelme fűzi a közösséghez. Akinek ez a vasfegyelem a vérében van, annak nem teher, aki tehernek érzi, annak erősebben kell azt a derekára kötni... Ennek a kívánságnak azonban számtalan előfeltétele, részalkotója van. Ezeket már évek, vagy évtizedek óta sorakoztatjuk fel minden rendes közgyűlésen, ankéten, stb. Ezek az ú. n. grammpontok. Eddig a magukat különállóknak tartók abban versenyeztek, hogy ki tud több programmpontot felsorakoztatni. Ma már annak jött el az ideje, hogy ezekből a részalkotókból valamit meg is valósítsunk. Amikor ezekről a programmpontokról hallunk beszélni, — ne sértődjön meg egyik árnyalat sem — mindig Háry János jut az eszünkbe. Amíg azonban az öreg obsitos az elmúlt idők meg-, vagy m meg nem történt dolgairól regélvén,nem állt senkinek és semminek sem az útjában, addig a mi reciprok Háry Jánosaink az esedékes cselekmények mikénti keresztülviteléről úgy tartanak szó és betűáradatot jelentő értekezéseket, hogy ezzel útját állják magának az esedékességnek, magánaka tettnek! Lássuk be már, hogy itt nem beszédre, nem írásra van szükség, hanem tettre, cselekedetre. Lássuk be, hogy az az idő, amit akár a Szövetség reneszánszára, akár az egyes árnyalatok összehangolására, kiegyensúlyozására fecsérelnek, nem egyéb, mint a tett elodázására szolgáló lázas semmitevés! Ma már nincs időnk közzenére, tehát úgy kell a drámát lepergetni, hogy díszlettologatásra se legyen szükség. Ma már bűn arról tanácskozni, hogy mit hogyan tegyünk és hogy ki tegye ezt, ki tegye azt, ma már még ha tanácskozás nélkül is, de tenni kell! Évek múltak el bűnös tétlenségben. Évek teltek el, hogy egymást bíráltuk anélkül, hogy közös bajainkkal törődtünk volna. Nem hinnők, hogy olyan jó sora volna az építőmesterségnek, hogy az ilyen fényűzést megengedhetné magának, mint ahogyan nem akarjuk hinni, hogy az építőmesteri általános műveltség nem érne odáig, hogy a kar egységes ereje legsürgősebb latbavetésének szükségességét meg nem tudná érteni! A békére szükség van, de a béke nem lehet a cél, hanem csak az eszköz, a fegyver a kar harcához. Az olajágat örömmel üdvözöljük, de nem mámoros elteltséggel, hanem acélos tettrekészséggel. A béke nem lehet nekünk fehér lobogó, melynek nyomában a tüzet szüntess következik, hanem ütegeink ama kiegészülése, amit oly régen vártunk és ami a döntő harcokhoz annyira szükséges! Nem lennénk azonban ügyünk igaz szószólói, ha ezt a békét, csak a magunk békéjének tekintenők. Az építőipar szerves kapcsolatban él a rokoniparokkal, szerves kapcsolata van mindama tényezőkhöz, melyeknek az ipari életben, ha nem is mint iparosoknak, de valami szerepük van. Az építőipar létszükségletét csak a fítiéd keUa béke HANG SZIGETELÉS eösteTBs 9AKTÓ8 OKCSÓ SCHULZ Tthelésteche. és Építési Rt. VII.,Aréna-út SO.sz. TeLi 1889-0* é* 1-410-421 f*S ff % . X A szab. fherniplior kéménybe több egymás fölötti emelet tüzelései köthetők. Kéménycsoportok feleslegesek. Ideális alaprajzi megoldások. Legjobb huzatviszonyok stb. ^ Pelvilágosítások: Duna jobboldalán a Duna baloldalán SC U112E Tüzeléstechn. és Építési Rt Paulas VII., Aréna út 80 Tel.: 1-329-04és 1-410-42 V., Nádor-utca 19 ÚJFAJTA SZELLŐZÉS gyűjtő rendszerrel lakások melléKísegyitségek részére Pál ide rr„lotV.T. . 1 _ 1 91l__07 I •zélvisszacsapÁsok ELLEN LEGJOBBAN VÉSZ CIKLON KÉMÉNYFELTÉT SCHULZ TÜZELÉSTECHNIKAI ÉS ÉPÍTÉSI R.T. BPRST VII., ARÉNA-UT 80. TEL.: 1-329-04 ÉS 1-410-49