Erdészeti Kisérletek, 1907 (9. évfolyam, 1-4. szám)
1907 / 1-2. szám
2 Bartha Ábel részről pedig törés nélkül kell a görbének beleillenie a második és harmadik biztos pont közötti vonal irányába. A többi biztos, kiszámított pontok számértékeit is mind felrakva, azokat egyenletesen hajlított görbe vonallal kötöttem össze. 2—2 évi korkülönbséggel leolvastam erről a megfelelő vastagságokat s feljegyeztem sorban a görbe egyik oldalán; a másik oldalon pedig előbbiek különbségeit (2—2 évi növedék) képeztem. Osztottam ezeket kettővel és az így nyert egy évi növekvés számértékét a baloldali lépték szerint felhordtam a páratlan számú évek rendszálaira. A végpontokat összekötő zeg-zugos vonalon át egyenletesen hajlított görbét húztam, úgy, hogy a zeg-zugosból annyit messen az le, mint fölfelé. Minden év rendszála mellé felírtam itt az évi növedék nagyságát és biztos ponttól biztos pontig részletenként összegeztem azokat. Ha egyezett az eredmény az alappontok számértékével, akkor jól volt hajlítva a görbe, különben addig nyújtottam vagy görbítettem azt, míg a kívánt eredmény mutatkozott, illetőleg míg a görbe a számított pontokat biztosan fedte. Mindenesetre nehéz munka volt, de nem kerülhettem el. A számokból csak addig megokott következtetést vonni, míg a számítás maga nemcsak pontosan, de megfelelő részletességgel is van kifejtve. Az egész méretben 11 cm is alig látszik meg, a növedék változásánál azonban már a milliméternek századrésze is új irányt mutat. Az I. részben egészen 230 éves korú fáig számítottam ki az átlagos adatokat, ily korú fa azonban csak kivételnek tekinthető, egykorú erdőt már nem alkot. Az erdő, mint azt későbbi közleményemben számszerűleg ki fogom mutatni, 140 éves korán túl már nem állékony, túlkoros, faállománya fogy. Fölösleges lett volna odáig fejtenem a számításokat, hol a gyakorlati gazdálkodásnak tere nincs; csak 140 évig kutatom a növekvés menetét. 12 1. Magassági növekvés. A lucfenyő magasságának növekvése keletkezése évétől kezdve erőteljesen fokozódik (lásd az 1. számú rajzot és táblázatát). 22. évében 594 cm évi növekvéssel eléri maximumát és innen ismét rohamosan csökken, de a legnagyobb kornál sem szűnik meg. 140 éves lucfenyőnk az átlagos termőhelyen, 459 cm mellmagassági átmérő mellett 3373 m magasságot ér el. Összehasonlítva a Vépor elsőrendű termőhelyeiről gyűjtött adatokkal (lásd Erdészeti Kísérletek III. évf. 2. szám 51. lap), ott ugyanazon vastagságnál 37'81 + (0’9 X 0'34) , 3812 m, vagyis 4'39 m-rel magasabb a lucfenyő, mely különbség az elsőrendű és átlagos termőhely között, azt hiszem, ott is meg van. A rajzon és táblázatán a páros számú éveknek megfelelő egész ma-