Erdészeti Kisérletek, 1917 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1917 / 1-2. szám
ERDÉSZETI KÍSÉRLETEK. A M. K. FÖLDMIVELÉSÜGYI MISTER FENHATÓSÁGA ALATT ÁLLÓ M.K. KÖZPONTI ERDÉSZETI KÍSÉRLETI ÁLLOMÁS FOLYÓIRATA. XIX. ÉVFOLYAM 1917. SELMECBÁNYA 1—2. SZÁM. A gyantatermelésről. ROTH GYULÁtól. Az »Erdészeti Lapok« múlt évi 7—8. füzetében megjelent hasonló című cikkemben rámutattam azokra a nehézségekre, amelyek Középeurópában a gyantabehozatal megszűnése következtében előállottak és amelyek ma már a mindennapi életben is lépten-nyomon érezhetők. A gyantára az iparnak nemcsak a mindennapi élet szükségleteihez, de a hadianyagok előállításához is okvetlenül szüksége van, tehát elő kell azt teremteni. Középeurópában az csak fenyőfélékből nyerhető, így tehát az erdőgazdaságra hárul az a feladat, hogy a szükséges nagy mennyiséget termelje. Ezért az erdészeti kísérleti állomásokat mindenütt élénken foglalkoztatja jelenleg a gyantanyerés kérdése. Németországban óriási arányú mozgalmat indítottak és országszerte megcsapolták az erdeifenyőt, amely a német erdőknek majdnem felét foglalja el, emellett — kisebb mértékben — a lúc gyantáját is termelik, de ennél nagyobbára a vadkárok következtében kicsurgó gyanta lekaparására szorítkoznak. Osztrákországban a háború nyomása alatt szakítottak a gyantázásnak megszokott rossz eljárásával, amely ellen pedig egyes kiváló szakférfiak már évtizedek óta hiába küzdöttek és francia mintára behozták a gyűjtőedényeket. Hazánkban az élőfák csapolásával csak nagyon szórványosan kísérleteztek, ellenben jelentős lépést tettünk a tuskó és gyökérfából való extrahálás útján, amiről az alább közölt és Dr. Austerweil Géza jel. honvédtüzér főhadnagy tollából eredő leírás részletesebb tájékoztatást ad. »A gyantatermelésről.« A következőkben ismételten hivatkozom erre a cikkre, amelynek végén az irodalmi forrásokat is felsoroltam, amiért itt csak a szöveg között utalok egyes munkákra. Erdészeti Kísérletek.1