Erdőgazdaság, 1949 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1949-01-15 / 1-2. szám

lit. évfolym. 1-2. szám. *Ф®гв1 í> FF «b'IBtot EHDOGÄZDÄSAG A M­A­G'­A­R Á­LLAMI E­R­D­Ő­G­A­Z­D­A­S­ÁG J. UJAIvteK HIVATALOS KÖZLÖN ------------------------------------ПиД^Г ----------------------------------------­I-Tj 1949. január 15. Y­E A Központ önkritikája Az utolsó nyolc hónapban ismé­telten megsélaltattuk ezeken a ha­sábokon a h­álát és önbírálat hang­ját. Ahogy z MDP pártszervezete erősödött a erdészet területén is,— ahol még eg éve sincsen, hogy egy maroknyi komunista kezdte meg a céltudatos munkát — úgy vettük sórra az eges erdőigazgatóságok problémáit. Felfedtük a reakciós gócokat, zárná­tuk az erdészek poli­tikai tájékoatlanságát. Megállapí­tottuk, hogyha várakozás, a színlelt­­politikai közmbösség, a harmadik utas politizálsz az erdészeti kart zsákutcába »dorja. Megállapítot­tuk, hogy «« a politkus magatartás feltétlenül eszibe viszi a követőit, és a legjobb szakember is csak akkor oldhata meg helyesen a feladatát, ha felismeri a népi demo­krácia célkit­ívéseit, ha tudja, hogy munkába a szt­­alista építésnek szer­ves része».­­ Tisztázni igyekeztünk elvi síkon és gyakorlati unatkozásban egy­aránt az erdésljpi és politika viszo­nyát, mindenár pontosan illesz­kedve a m­agyr politikai élet for­dulatai által kivetett újabb és újabb problémáhhoz. Most azon­ban, az erdőgác­­álkodás gyökeres átszervezésénelk küszökén, meg kell vizsgálnunk ngang'/'en szigorúság­gal, sőt — mimogy a­z egész erdé­szeti politika orskérd­­éseir­ől van szó — lényegesen,kémé.. . .ggen, hogy mi történt elleg az erdészet irá­nyításában, milyen clutaztások és hibák terhelik azt a vezetést, a­melyet most alapjain újjá kell for­málunk. Keményen fe­lvizsgáljuk tehát önmagunkat. Azt akarjuk lérni, hogy a meg­alakuló erdőgazdsági nemzeti vás­,­zolatok ne örökljenek semmit a M­ALLERD-igazolás súlyos hiá­nyosságaiból. Ugynakkor pedig ele­get teszünk amint az erdőgondnok­ságok és erdőigagatóságok felől ér­kező egyre hangoabb kívánságnak, amely a Központ hibáit és mulasz­tásait is mérlegre kívánta tenni. S ez a hang annál erősebbé vált, ahogy az egyes vidéki szerveinkben megerősödtek és a munka irányítá­sához is hozzányúltak az öntuda­tos, politikailag tisztánlátó káde­reink. Vegyük sorra a legfontosabb ba­jokat, amelyeket a központi veze­tésben mindeddig nem fedtünk fel eléggé, vagy nem láttunk elég tisz­tán . 1. A túlzottan felduzzasztott Köz­ponti Igazgatóság és a túlméretezett erdőigazgatóságok valósággal elárasz­tották adminisztrációs feladatok­kal az üzemi alapszerveket, a gond­nokságokat és természetesen állan­dóan a jelentési határidők be nem tartásáért rótták meg azokat a dol­gozókat, akik éppen emiatt nem tudtak a termelő munkával kellő­képpen foglalkozni. Súlyosbította a helyzetet, hogy sokszor fordultak elő párhuzamos, több központi osz­tály felől egyszerre kiinduló mun­kák, amelyek azután nagyrészt fe­leslegeseknek bizonyultak. Ugyan­így ismételten futottak ki egymást keresztező intézkedések. A népi demokrácia határozott állásfoglalása a túltengő bürokráciá­val szemben igen-igen aktuális volt az erdőgazdaság eddigi szervezeté­vel szemben is. Itt is meg kell immár kezdeni, hogy­­— amint Lenin írta az ÁLLAM és FORRA­DALOM-ban — «az állami hivatal­,­nokok sajátos «parancsnoklását» fel­váltsa a dolgozók közvetlen ellen­őrzése.» Mert valóban, sokszor igen különös volt ez a «parancsnoklás», amely az osztályuralom régi for­mái közt alakult ki az erdészet féltve őrzött «külön világában». Már a lenini iránymutatás szel­lemében történt meg a legutóbbi hónapokban az alkalmatlan főosz­tályvezetők sorozatos leváltása a Köz­pontban. Az új főosztályvezetők sokszor valóságos csődtömeget vettek át elődeiktől, a kuszáit, alapjában erre­jtött ügyvitelnek szédületes zűrzavarát. Nehéz munkájuk során pedig kiderült, hogy a régi szerve­zeti forma igen beteg volt és csak alapjában új szervezet kiépítésével lehet az erdőgazdálkodást végre már a magyar nép igazi érdekeinek szolgálatába állítani. 2. Egészen a legutolsó hetekig elmulasztottuk egy üzemgazdasági fő­osztály felállítását. Ennek hiányá­ban természetesen kísérlet sem tör­tént mindeddig, hogy az erdőgaz­dasági munkák menetének, racio­nális megszervezésének elvei és a gyakorlati kivitelezés módszerei tudományosan felmérhetők legye­nek. Az erdészeti szakemberek eny­­nyiből is megértik, hogy itt többről van szó, mint valamilyen üzemgaz­dasági elméleti tevékenységről : az erdőgazdasági üzemek racionalizá­lását kellett volna idejekorán elindí­tani. A legsúlyosabb mulasztás ezen a téren, hogy a helyes üzemgazdasági szervezés hiányosságai következ­tében az önköltségszámítás, a kalku­láció tekintetében csak homály­ban lehetett­ tapogatódzni. Be kell vallanunk : sohasem tud­tuk megmondani, hogy egy űrméter tűzifának, vagy egy köbméter szer­fának mi a tényleges termelési költ­sége. Holott a népi demokrácia nagy értékeivel való sáfárkodás megkövetelte volna, hogy minden­kor ki lehessen mutatni a termék egységére eső önköltséget. Ez a súlyos hiány jellemző arra az elködösítő módszerre, amely a régi Földmíve­lésügyi Minisztérium emlőin nevel­kedett rendszerből logikusan követ­kezett. 3. A helyes szervezési elvek alkal­mazásának hiányára vallott a szel­lemi munkaerőgazdálkodás vonalán bekövetkezett zűrzavaros állapot. Az erdőgondnokságokat jófor­mán sehol sem látták el meg­felelő számú és minden tekin­tetben alkalmas személyzettel. p m

Next