Erdőgazdaság, 1949 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1949-01-15 / 1-2. szám
lit. évfolym. 1-2. szám. *Ф®гв1 í> FF «b'IBtot EHDOGÄZDÄSAG A MAG'AR ÁLLAMI ERDŐGAZDASÁG J. UJAIvteK HIVATALOS KÖZLÖN ------------------------------------ПиД^Г ----------------------------------------I-Tj 1949. január 15. YE A Központ önkritikája Az utolsó nyolc hónapban ismételten megsélaltattuk ezeken a hasábokon a hálát és önbírálat hangját. Ahogy z MDP pártszervezete erősödött a erdészet területén is,— ahol még eg éve sincsen, hogy egy maroknyi komunista kezdte meg a céltudatos munkát — úgy vettük sórra az eges erdőigazgatóságok problémáit. Felfedtük a reakciós gócokat, zárnátuk az erdészek politikai tájékoatlanságát. Megállapítottuk, hogyha várakozás, a színleltpolitikai közmbösség, a harmadik utas politizálsz az erdészeti kart zsákutcába »dorja. Megállapítottuk, hogy «« a politkus magatartás feltétlenül eszibe viszi a követőit, és a legjobb szakember is csak akkor oldhata meg helyesen a feladatát, ha felismeri a népi demokrácia célkitívéseit, ha tudja, hogy munkába a sztalista építésnek szerves része». Tisztázni igyekeztünk elvi síkon és gyakorlati unatkozásban egyaránt az erdésljpi és politika viszonyát, mindenár pontosan illeszkedve a magyr politikai élet fordulatai által kivetett újabb és újabb problémáhhoz. Most azonban, az erdőgácálkodás gyökeres átszervezésénelk küszökén, meg kell vizsgálnunk ngang'/'en szigorúsággal, sőt — mimogy az egész erdészeti politika orskérdéseiről van szó — lényegesen,kémé.. . .ggen, hogy mi történt elleg az erdészet irányításában, milyen clutaztások és hibák terhelik azt a vezetést, amelyet most alapjain újjá kell formálunk. Keményen felvizsgáljuk tehát önmagunkat. Azt akarjuk lérni, hogy a megalakuló erdőgazdsági nemzeti vás,zolatok ne örökljenek semmit a MALLERD-igazolás súlyos hiányosságaiból. Ugynakkor pedig eleget teszünk amint az erdőgondnokságok és erdőigagatóságok felől érkező egyre hangoabb kívánságnak, amely a Központ hibáit és mulasztásait is mérlegre kívánta tenni. S ez a hang annál erősebbé vált, ahogy az egyes vidéki szerveinkben megerősödtek és a munka irányításához is hozzányúltak az öntudatos, politikailag tisztánlátó kádereink. Vegyük sorra a legfontosabb bajokat, amelyeket a központi vezetésben mindeddig nem fedtünk fel eléggé, vagy nem láttunk elég tisztán . 1. A túlzottan felduzzasztott Központi Igazgatóság és a túlméretezett erdőigazgatóságok valósággal elárasztották adminisztrációs feladatokkal az üzemi alapszerveket, a gondnokságokat és természetesen állandóan a jelentési határidők be nem tartásáért rótták meg azokat a dolgozókat, akik éppen emiatt nem tudtak a termelő munkával kellőképpen foglalkozni. Súlyosbította a helyzetet, hogy sokszor fordultak elő párhuzamos, több központi osztály felől egyszerre kiinduló munkák, amelyek azután nagyrészt feleslegeseknek bizonyultak. Ugyanígy ismételten futottak ki egymást keresztező intézkedések. A népi demokrácia határozott állásfoglalása a túltengő bürokráciával szemben igen-igen aktuális volt az erdőgazdaság eddigi szervezetével szemben is. Itt is meg kell immár kezdeni, hogy— amint Lenin írta az ÁLLAM és FORRADALOM-ban — «az állami hivatal,nokok sajátos «parancsnoklását» felváltsa a dolgozók közvetlen ellenőrzése.» Mert valóban, sokszor igen különös volt ez a «parancsnoklás», amely az osztályuralom régi formái közt alakult ki az erdészet féltve őrzött «külön világában». Már a lenini iránymutatás szellemében történt meg a legutóbbi hónapokban az alkalmatlan főosztályvezetők sorozatos leváltása a Központban. Az új főosztályvezetők sokszor valóságos csődtömeget vettek át elődeiktől, a kuszáit, alapjában errejtött ügyvitelnek szédületes zűrzavarát. Nehéz munkájuk során pedig kiderült, hogy a régi szervezeti forma igen beteg volt és csak alapjában új szervezet kiépítésével lehet az erdőgazdálkodást végre már a magyar nép igazi érdekeinek szolgálatába állítani. 2. Egészen a legutolsó hetekig elmulasztottuk egy üzemgazdasági főosztály felállítását. Ennek hiányában természetesen kísérlet sem történt mindeddig, hogy az erdőgazdasági munkák menetének, racionális megszervezésének elvei és a gyakorlati kivitelezés módszerei tudományosan felmérhetők legyenek. Az erdészeti szakemberek enynyiből is megértik, hogy itt többről van szó, mint valamilyen üzemgazdasági elméleti tevékenységről : az erdőgazdasági üzemek racionalizálását kellett volna idejekorán elindítani. A legsúlyosabb mulasztás ezen a téren, hogy a helyes üzemgazdasági szervezés hiányosságai következtében az önköltségszámítás, a kalkuláció tekintetében csak homályban lehetett tapogatódzni. Be kell vallanunk : sohasem tudtuk megmondani, hogy egy űrméter tűzifának, vagy egy köbméter szerfának mi a tényleges termelési költsége. Holott a népi demokrácia nagy értékeivel való sáfárkodás megkövetelte volna, hogy mindenkor ki lehessen mutatni a termék egységére eső önköltséget. Ez a súlyos hiány jellemző arra az elködösítő módszerre, amely a régi Földmívelésügyi Minisztérium emlőin nevelkedett rendszerből logikusan következett. 3. A helyes szervezési elvek alkalmazásának hiányára vallott a szellemi munkaerőgazdálkodás vonalán bekövetkezett zűrzavaros állapot. Az erdőgondnokságokat jóformán sehol sem látták el megfelelő számú és minden tekintetben alkalmas személyzettel. p m