Erdőgazdaság, 1949 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1949-01-15 / 1-2. szám

lit. évíolym. 1-2. szám. I-Tj 1949. január 15. *Ф®гв1 í> FF «b'IBtot EHDOGÄZDÄSAG A M A G' A R Á LLAMI E R D Ő G A Z D A S ÁG J. ÜJAIvÍeK HIVATALOS KÖZLÖN------------------------------------ПиД^Г ----------------------------------------­Y E A Központ önkritikája ßm Az utolscnyolc hónapban ismé­telten megsólaltattuk ezeken a ha­sábokon a b álát és önbírálat hang­ját. Ahogy z MDP pártszervezete erősödött aardészet területén is,— ahol még eg éve sincsen, hogy egy maroknyi kmmunista kezdte meg a céltudatosmunkát — úgy vettük sóira az eges erdőigazgatóságok problémáit. Felfedtük a reakciós gócokat, tárná tuk az erdészek poli­tikai tájékoatlanságát. Megállapí­tottuk, hogyha várakozás, a színlelt 'politikai közmhösség, a harmadik utas politizálsz az erdészeti kart zsákutcába »dórja. Megállapítot­tuk. hogy «« apolitkus magatartás feltétlenül estibe viszi a követőit» és a legjobb szakember is csak akkor oldhata meg helyesen a feladatát, ha ielismeri a népi demo­krácia célkit ív-seit, ha tudja, hogy munkába a szt íalista építésnek szer­ves része». X Tisztázni igyekeztünk elvi síkon és gyakorlati unatkozásban egy­aránt az erdésjjpi és politika viszo­nyát, mindenár pontosan illesz­kedve a niagyv politikai élet for­dulatai által kivetett újabb és újabb problénJchoz. Most azon­ban, az erdőg/c lálkodás gyökeres átszervezésénelkViszöbén, meg kell vizsgálnunk nganU'/'en szigorúság­gal, sőt — mimogv & z egész erdé­szeti politika orskércP-éseh ől van szó — lényegese',kémé:. . <V>en, hogy mi történt edeg az erdészet irá­nyításában, milyen Esulaztások és hibák terhelik azt svezetést, a lelvet most alapjain újjá kell for­málunk. Keményen féilvizsgáljuk tehát önmagunkat. Azt akarjuk lérni, hogy a meg­alakuló erdőgazásági nemzeti váj-, tolatok ne örööljenek semmit a M ÁLLERD-igazotás súlyos hiá­nyosságaiból. Ügynakkor pedig ele­get teszünk amist az erdőgondnok­ságok és erdőigagatóságok felől ér­kező egyre hangoabb kívánságnak, amely a Központ hibáit és mulasz­tásait is mérlegre kívánta tenni. S ez a hang annál erősebbé vált, ahogy az egyes vidéki szerveinkben megerősödtek és a munka irányítá­sához is hozzányúltak az öntuda­tos, politikailag tisztánlátó káde­reink. Vegyük sorra a legfontosabb ba­jokat, amelyeket a központi veze­tésben mindeddig nem fedtünk fel eléggé, vagy nem láttunk elég tisz­tán : 1. A túlzottan felduzzasztott Köz­ponti Igazgatóság és a túlméretezett erdőigazgatóságok valósággal elárasz­tották adminisztrációs feladatok­kal az üzemi alapszerveket, a gond­nokságokat és természetesen állan­dóan a jelentési határidők be nem tartásáért rótták meg azokat a dol­gozókat, akik éppen emiatt nem tudtak a termelő munkával kellő­képpen foglalkozni. Súlyosbította a helyzetet, hogy sokszor fordultak elő párhuzamos, több központi osz­tály felől egyszerre kiinduló mun­kák, amelyek azután nagyrészt fe­leslegeseknek bizonyultak. Ugyan­így ismételten futottak ki egymást keresztező intézkedések. A népi demokrácia határozott állásfoglalása a túltengő bürokráciá­val szemben igen-igen aktuális volt az erdőgazdaság eddigi szervezeté­vel szemben is. Itt is meg kell immár kezdeni, hogy -— amint Lenin írta az ÁLLAM és FORRA­DALOM-ban — «az állami hivatal-, nokok sajátos «parancsnoklását» fel­váltsa a dolgozók közvetlen ellen­őrzése.» Mert valóban, sokszor igen különös volt ez a «parancsnokiás», amely az osztályuralom régi for­mái közt alakult ki az erdészet féltve őrzött «külön világában». Már a lenini iránymutatás szel­lemében történt meg a legutóbbi hónapokban az alkalmatlan főosz­tályvezetők sorozatos leváltása a Köz­pontban. Az új főosztályvezetők sokszor valóságos csődtömeget vettek át elődeiktől, a kuszáit, alapjában elro ütött ügyvitelnek szédületes zűrzavarát. Nehéz munkájuk során pedig kiderült, hogy a régi szerve­zeti forma igen beteg volt és csak alapjában új szervezet kiépítésével lehet az erdőgazdálkodást végre már a magyar nép igazi érdekeinek szolgálatába állítani. 2. Egészen a legutolsó hetekig elmulasztottuk egy üzemgazdasági fő­osztály felállítását. Ennek hiányá­ban természetesen kísérlet sem tör­tént mindeddig, hogy az erdőgaz­dasági munkák menetének, racio­nális megszervezésének elvei és a gyakorlati kivitelezés módszerei tudományosan felmérhetők legye­nek. Az erdészeti szakemberek eny- nyiből is megértik, hogy itt többről van szó, mint valamilyen üzemgaz­dasági elméleti tevékenységről : az erdőgazdasági üzemek racionalizá­lását kellett volna idejekorán elindí­tani. A legsúlyosabb mulasztás ezen a téren, hogy a helyes üzemgazdasági szervezés hiányosságai következ­tében az önköltségszámítás, a kalku láció tekintetében csak homály ban lehetett- tapogatódzni. Be kell vallanunk : sohasem tud­tuk megmondani, hogy egy ürméter tűzifának, vagy egy köbméter szer­fának mi a tényleges termelési költ­sége. Holott a népi demokrácia nagy értékeivel való sáfárkodás megkövetelte volna, hogy minden­kor ki lehessen mutatni a termék egységére eső önköltséget. Ez a súlyos hiány jellemző arra az elködösítő módszerre, amely a régi Földmíve lésügyi Minisztérium emlőin nevel kedett rendszerből logikusan követ kezett. 3. A helyes szervezési elvek alkal­mazásának hiányára vallott a szel­lemi munkaerőgazdálkodás vonalán bekövetkezett zűrzavaros állapot. Az erdőgondnokságokat jófor­mán sehol sem látták el meg­felelő számú és minden tekin­tetben alkalmas személyzettel.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék