Erdőgazdaság, 1949 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1949-01-15 / 1-2. szám
Ez azután a munkák eredményességében bosszulta jijÿg magát. Hasonlóképifmént semmi sem történt az üzemi munkaerőgazdálkodás tekintetében : állandó erdei szakmunkások nevelését meg sem kezdték, beérték a feudális munkaformákkal, időszaki munkások anarchikus alkalmazásával. 4. Laza, statisztikai-becslési normák alapján kellett az erdőgazdasági munkabéreket megállapítani. S csak a múlt év őszén életbeléptetett kisebb normaemelések mutatták meg, hogy az erdőgazdálkodás milyen messze van még a tudományos normák kiépítésétől. 5. Hasonlóképpen gyenge és teljesítőképtelen maradt — helyesebben jóformán nem is volt — a statisztikai szolgálat. Öncélú adathalmozások, lassú és körülményes összesítések folytak, amelyeknek semmi közük sem volt az élethez. Az üzemvitel nélkülözte a legfontosabb adatok kiértékelését, így a legteljesebb bizonytalanság uralkodott abban a tekintetben, hogy milyen erdőállományok vannak ténylegesen a MALLERD kezén. De ez a jelenlegi szervezet mellett csaknem «természetes», amikor adatgyűjtéssel nemcsak, sőt elsősorban nem az erre hivatott statisztikai osztály, hanem minden egyes főosztály és osztály egymástól függetlenül foglalkozott és a megszerzett adatokat saját «szellemi tulajdonának» tekintette. Érthető tehát, hogy a MALLBRD eddigi statisztikái egyáltalán nem járultak hozzá a szocializmus építésének munkájához. 6. Végig lehet menni valamennyi főosztálynak a munkáján. Az egyik hiba és mulasztás a másikhoz kapcsolódik. A világos birtokállomány megállapítása terén a birtokpolitikai osztály éppen úgy elmulasztotta a tiszta helyzet kimunkálását, mint ahogy a pénzügyi főosztály és a vidéki pénzügyi osztályok nem tudtak könyvelési tekintetben úrrá lenni az anyagon. Kezdetben folyt az állami rendszerű, kamerális könyvelés, folyt a tétovázás a költségvetés tételei között, amelyek egyszer szoros gátként terpeszkedtek minden komoly munka útjában, máskor pedig felnyitották a zsilipeket a legcéltalanabb pénzügyi lépések számára. Majd megindult az állami költségvetés tételeihez igazodó formailag helyes, lényegében ugyanolyan használhatatlan üzemi kettős könyvelés, amely azonban nem tudott világos képet adni mindmáig az üzem életéről, így lehetne folytatni a képet az ipari főosztályról, amely beérte a vérszegény szemlélődéssel ; a műszaki főosztályról, amelynek kaotikus laza állapotát hónapok óta megfeszített erővel is alig tudja rendbe hozni az új vezetés. Műszaki vonalon csak a három éves terv előírásainak kemény korlátai vetettek véget a legönkényesebb és legötletszerűbb elhatározásoknak. Fel kellett számolni az erdőgazdaságtól idegen munkaterületeket, amelyek már-már azzal fenyegettek, hogy a MÁLLERD-et eltérítik igazi hivatásától , az erdősítésektől, az erdők nevelésétől, a fatermeléstől. Most tehát a tőzegtermelést, a gyümölcstermelést és hasonlókat az új erdészeti szervezet örömmel adja át a megfelelő államosított intézménynek. Külön ki kell emelni a személyi ügyeket intéző igazgatási főosztályt, ahol a múlt teljesen megmerevedett mindaddig, amíg a dolgozók képviselői kezükbe nem vehették az irányítást. Nem adtak módot egészen eddig az időpontig, hogy a haladó szellemű fiatal szakemberek érvényesüljenek és teljes tudásukat, lelkesedésüket, munkaerejüket a népi demokrácia szolgálatába állíthassák. Elzárkózott ez a főosztály a haladó szellemű dolgozók felvételétől, de ugyanakkor gátlástalanul alkalmaztak jelentős számban nem igazolt B-listázott vagy népbírósági ítélettel alkalmaztatástól eltiltott egyéneket. Illett ehhez a bürokratikus, beporosodott nyilvántartási rendszer, amelyet csak most lehet felváltani dialektikus szakmai és politikai nyilvántartással. Az igazgatási főosztályból, de a MALLERD egész központjából áradó avult szellem volt az oka, hogy a központ és a vidéki szervek között egészen furcsa alárendeltségi viszony fejlődött ki. Az erdőigazgatóságok és erdőgondnokságok nem érezték a budapesti központot a magukénak és különös szembeállítással úgy emlegették a Központi Igazgatóságot, hogy az a MÁLLERD, mintha ők maguk nem lennének ugyanennek a központnak szerves alkotóelemei. 7. Tervvonalon jellemző volt, hogy a MALLERD eredeti terve, — amelyet azután nem is fogadtak el, — teljesen távol állott a nemzeti jövedelem szempontjából a realitásoktól. Amikor a már elfogadott- terv megindult, arról egyáltalában nem gondos-kodtak, hogy azt a dolgozókhoz levigyék, tehát a végrehajtó szedők nem is lehettek tisztában azal, hogy a tervmunka milyen felad elé állítja őket. Az erdősítési terv elinte csupán számokból állt, de egyáltalában nem vol megállapítva konkrét formáan, hogy hol és milyen terletet kell erdősíteni Ennek természetszrűleg csak kapkodás és zűrzavari kivitelezés lehetett a következmnye. így fordulhatott elő, hogy z első tervévben alföldfásításra kiutalt öszszegekből vágásfelújítsra is fordítottak egyes tételeket Ezeket természetesen most vissa kell utalni. Általában az erdősítői tervek úgy készültek, hogy nemeak az erdősítést végrehajtó üzmi egységek, de maguk az erdőgazgatóságok sem tudták pontos feladataikat. Központi utasítás hiábában a terv megindulásakor az alabb szervek egyáltalában nem vok tisztában azzal, hogy miképp használják fel a tervpénzeket és hatán hogyan számolják el azokat. A gépesítésnél, a beszerzésnél tervszerűtlen kapkoás uralkodott ami sok esetben a minőség rovására ment. A műszál tervek során kell foglalkozni a borsodmegyei Parasznyánál terveett 32 km-es erdei vasút építéséek kérdésével , az építést megkezdte anélkül, hogy a vasút szükségességt kellő gondossággal megvizsgáltákolna. Ezt bizonyítja, hogy a terekbe illesztve már csak 4,2 km- ■ vasútszakasz építését engedélyezték!-' 8. Fel kell veti, a kérdést a múltra vonatkozóig, hogy miért nem lehetett a szerfa-kihasználást már az 4946/47-es termelési évben fokozni, amikor ma példátlan szerfakihozatali eredményeket tudtunk elérni anélkül, hogy olyan minőségeket hoznánk, aki amelyek nem volnának értéékesízetők. Ebben a vonatkozásban ékén érvényesült a volt magánáradónak és az állami erdőbirtokoknak SÁLLERD - hez került alkalmazásai egy részénél megnyilvánuló nyerség. 9. A vállalati temetések kiadásánál míg ilyen temelések voltak -—s nem fordított a kellő figyelmet arra, hogy a külöösen értékes állományok házi kezekben maradjanak. Ez természetesen jövedelemkiesést jelentett a MALERD-nél. Ugyanígy elejtették az idei mellékhaszonvételek komoly kimunkálásának sok lehetőségét, holott jövedelem fokozása ezen az mn igen komoly szempontja a gzdaságos üzem-Vpyptoshiph 10. Egészen 194-ig a MALLERD nem kapcsolódott wexporthoz. Általa-