Erdőgazdaság, 1949 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1949-01-15 / 1-2. szám

Az erdészeti költségtényezők racionalizálása Az Erdőgazdaság legutóbbi két számában jelent meg Káldy József­nek, a pécsi erdőigazgató-helyettes­­nek tanulmánya a termelési és szállítási költségtényezők raciona­lizálásáról. Az értékes okfejtést mindenfelé az országban nemcsak örömmel üdvözölték, mert valóban konkrét, gyakorlati és a nyilvános­ság előtt még alig tárgyalt kérdé­seket vetett föl, hanem egyre-másra érkeztek szerkesztőségünkhöz a hozzászólások, amelyek sok vonat­kozásban tovább viszik a tanul­mány szerzőjének gondolatmenetét. Az érdekes hozzászólások lényeges részeit a következőkben állítottuk össze és kérjük olvasóinkat, hogy a felvetett problémák megvitatá­sába minél többen kapcsolódja­nak be : Fodor Gyula : Káldy József megállapításával tehát hogy a racionalizálás elsősorban a termelési és szállítási költségtényezők csökkentésére kell, hogy irányuljon, egyetértünk, de gondoskodnunk kell arról, hogy a mecha­­nizálással elért jelentékeny munkaerő­­megtakarításból származó munkaerő­­kiesést egyrészt a félgyártmányok ter­melése, másrészt az ipari feldolgozás terén előálló új munkaerőszükséglettel, továbbá a feltárással és az erdők korszerűbb ápo­lásával előálló munkaterületen pótoljuk, amire a lehetőség meg is van-A­­ láncos motorfűrészek alkalmazását illetően nálunk többnyire az a nézet alakult ki, hogy ezek a rakodókon és a rönktéren elvitathatatlan előnyeik mel­lett a vágásterületen kevésbbé jól alkalmaz­hatók. Magam is folytattam annak idején kísérletet motorfűrésszel a visegrádi erdőn s csak utóbb jutottam arra az eredményre, hogy szakembereink a termelés lényeges meggyorsítását a motorfűrész-próbák során azért nem érték el, mert hozzáérő munkások nélkül egy-egy géppel, csak rövidebb ideig és rendszerint nem a meg­kívánt munkaszervezéssel próbálkoztak. Ha azonban több motorfűrész egy tartalék­géppel, szakértő szerelővel, jól betanított állandó szakmunkásokkal, megfelelő munka­­szervezéssel dolgozik egy-egy vágásterüle­ten, úgy — amint azt­ Káldy József leírja —­­kétségtelen a motorfűrészekkel elérhető jelentős munkaerőmegtakarítás és a ter­melés lényeges meggyorsításának ténye. Ezeknek a munkásbrigádoknak a mun­kája azonban összehangolandó a vágásban folyó folytatólagos, a döntést nyomon követő többi munkával, mert ennek a párhuzamban folyó egyéb munkának zavarmentes, akadálytalan és veszélytelen lebonyolítása nagy körültekintést, új munkaerőszervezést és további kísérlete­zést kíván. A külföldi példák amellett szólnak, hogy a hazai viszonyaink között tapasztalt tartózkodás kétségkívül a gya­korlottság és a rendszeresség hiányára, vagy a nem megfelelő típusú motor­fűrész alkalmazására vezethető vissza. Káldy József a továbbiakban a teher­gépkocsikkal való szállítás előnyeit tárja elénk. Ez megfelelő útviszonyok között szinte már átment a köztudatba, de a gépkocsitípus helyesebb megválasztására értékes útmutatást ad. A mi tapasztala­taink szerint azonban a GMC kocsik fogyasztása az általa említett 70—80 1-es fogyasztással szemben maximálisan 50 1. Mindenesetre kívánatos a teherautók egységesítése és az alkatrészek utánpót­lása miatt a hazai gyártmányok felkaro­lása, a rossz utainkhoz alkalmazkodó erősebb alvázzal és futóművel. A nyers­olajmotorok külső téli garagekrozás esetén annyira lehűlnek, hogy csak külön elő­melegítéssel indíthatók, ezért a hazai gyártmányok beépített előmelegítővel konstruálandók. Az útépítés terén, — mint ahogy az az erdészeti szállítóberendezésnél elemi kívá­nalom — az építési költségek csökken­tésén van a hangsúly. Az erdei utaknál tehát a műszaki követelményekből az építési költségek olcsóvá tétele érdekében sok esetben kénytelenek vagyunk nagyobb engedményeket tenni, még akkor is, ha az év egy-egy kisebb szakaszában a szállí­tást emiatt szüneteltetni kell. A termelés mechanizálása és a szállítás racionalizálásában Káldy József a döntő kérdéseket tárta elénk. Szeretném ezeket a tervszerű újításokat néhány egri ötlettel kiegészíteni, amelyek érdemben ugyan kisebb jelentőségűek, de szintén hozzá­járulnak a termelés és szállítás meggyor­sításához és olcsóbbá tételéhez. A fényespusztai erdőgondnokságban szerkesztettek egy f­eltérhető vit­át, amellyel a mátramindszenti rakodón a rönkanyag vagonba terhelésénél mi­ként 2­ 20 forint megtakarítást értek el. A vasúti kocsik falának, részint a sínnek nekifeszülő gerendavázas szerkezet, csigán átvetett és villára felfutó sodronykötél segítségével a felterhelést lényegesen megkönnyíti és gyorsítja. Az anyagiakban elért meg­takarításon kívül szociális szempontból különös előnye, hogy a rönkterhelés rend­kívül nehéz munkájában az emberi erőt gépi erővel pótolja és a baleseteket csökkenti. Közelebbi felvilágosítással a fényespusztai erdőgondnokság (Parád) szolgál. A szer­kezetet a mátramindszenti vasúti rakodón Magyar György erdész — akinek nagy érdemei vannak e segédeszköz konstruálá­sában — bármikor bemutatja­ A szilvásváradi erdőgondnokságban Jahn Rezső főerdőtanácsos a Bükkfen­­síkon levő felső erdei vasutat az alsó iparvasúttal összekötő siklópálya felső állomását 7000.— forint költséggel átépí­tette akként, hogy így a felső iparvasútról odaérkező kocsik átterhelés nélkül közvet­lenül leereszthetők a siklópályán át az alsó iparvasúti pályára, onnét a fűrész­telepre és a MÁV-rakodóra. Lényeges időmegtakarítás és több teljesítés mellett ekként a szállítási költség mi­ként kb. 2­50 forinttal csökkent. A 7000.5 forintos befektetéssel szemben évi 6000 m* rönk leszállítása mellett 10 év alatt mintegy 150.000 forint megtakarítás érhető el. A bükkhe­ységi fuvarosok rönkfának szekérre való felterhelésénél jó eredmény­nyel használják a Lugosi-faemelő hévért. Ennek a segítéségével egy fuvaros — esetleg egy fő segítségével — képes bár­mily nagyságú rönköt szekérre terhelni. Enélkül a kocsikerekek kiszedésével és a rönkök lassú felterhelésével járó küzködés, avagy nehezebb rönknek kocsira való fel­emelése — amit 4—6 ember rudak segít­ségével ereje túlfeszítésével végez .— igen primitív módszerek, míg a fenti emelővel való terhelés lényegesen könnyebb és gyorsabb­ A hévért bármely falusi kis­iparos csekély költséggel előállítja. (Köze­lebbi leírással Bánky Gyula erdőtanácsos Eger, szívesen szolgál.) Tüzifaközelítésnél megfelelő sejtviszony­­— meredek telep — mellett és főleg tar­vágásokban igen előnyösen használható a Király­ féle vascsúsztató (lemezből ké­szített csatorna) főleg ott, ahol a kocsi­val való közelítés a terep miatt kivihetet­len és ahol elegendő tűzifa vár leközelí­­tésre. A 2—3 m-es szakaszokból álló, egy­­egy ember által szállítható, szétszedhető és átállítható vascsúsztatóval, adott viszo­nyok között tetemes költségmegtakarítás érhető el, sokszor pedig más módon szinte kihozhatatlan tűzifának valamely erdei úthoz való leközelítését igen meg­könnyíti, az alátelepült fiatalost kíméli. (Részletesebb leírást Király Lajos köz­ponti felügyelő nyújthat.) A bányafa jobb kihozatalára és a ter­melés meggyorsítására szellemes és kézies kis bányafaátlalót szerkesztett a péter­­vásárai erdőgondnok. (Biró Lajos erdő­mérnök.) Bármily bányafaméretű rönknél az áttatással egyidejűleg mindjárt a leg­megfelelőbb hossz is leolvasható, ekként a kosztoló vagy akár a fatermelő munkás fejtörés nélkül világosan látja, hogy az adott vastagság mellett milyen méretben kell a bányafát kosztolnia. A hosszskála az egyes bányák által kívánt méreteknek megfelelően változtatható. Alkalmazása egyszerű, gyors és kézies. Sok bányafát ment meg. Közelebbi adatok a feltalálónál szerezhetők be, aki annak a miskolci Ládi-fűrészen leendő gyártása iránt­ in­­tézkedett. Egy-egy átlaló ára kb. 15 forint lesz. Káldy József cikke értékes eszmecserét indított el, amelynek a termelés és szállítás racionalizálásában további termékeny eredményei várhatók. Keltai Árpád : Anélkül, hogy polémiába kívánnék keveredni Káldy kortárssal, két részre bontom az elgondolt munkafolyamatot — termelés és szállítás —­­ kevésbbé fontos­nak tartom foglalkozni a termelési résszel, tehát a fűrészgéppel, hanem sokkal inkább irányt veszek a költségesebb munka­szektorok, a szállítási problémák felé, amelyeket ismét két részre bontok.

Next