Erdőgazdaság, 1951 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1951-01-05 / 1. szám
9 . Hosszú, 34 évi megszakításnál kül szolgálatom alatt szerzett tapasztalatain és megfigyeléseim alapjána csemenetenevelésnél és ültetésnél, legjobban bevált és alkalmazott módszereket és eljárásokat kívánom az alábbiakban ismertetni. Ez elsősorban a fenyőimig félékrevonatkozik, de „ ezek az eljárások más, egyéb aprómagvaknál is sikerrel alkalmazhatók. . .. 1. A vetésre jól előkészített és megmunkált talajon, a Csameteágy -szélén, annak hosszanti irányában, kifeszített zsinór mentén meghúzom a barázdát. (Azért hosszanti, és nem szélességi ■ irányban, mert ezzel időt és munkát takarítók illeg.) A vetőbarázda mélysége 3 cm, szélessége 5 cm, az alján lapos. A sorok távolsága 20 cm. Haj, sor tesz ki egy egész ágyat. Ezután következik a 30 cm széles gyomláló-nösvény. Az ágyasokat nem előzetesen, hanem a vetési folyamat előtt közvetlenül kerítem el. 2. Mikor a vetőbarázda előkeszült, akkor öntözőkannából, melynek csövéről az öntözőrózsát előzőleg már levettem, közel a barázda fenekéhez, tartott vízszórórózsa nélküli , esőből bőséges vizet bocsátok a barázda fenekén lévő földre. A porhanyó föld a vizet gyorsan elissza. Rögtön utána halad amagvető, aki a szükséges magmennyiséget egyenletesed, a barázda fenekére szórja. Az így beszórt magot utána rögtön betakarja 4,5 cm vastagon, a már előre elkészített földkeverékkel, melynek össszetétele: 20% humusz, 30% homok- és 10% fűrészpor. A fűrészpor alkalmazása elkerülhetetlen és nélkülözhetetlen, mert az igen jó nedvességtartós s a földet a megcserepesedéstől óvja. Ha nem volna elegendő a humusz, akkor több homokot teszek a keverékbe és 10—15%-ra emelem a fűrészpor mennyiségét is. A vizes barázdába került porhanyó , földtakaró a barázda nedvességét rövid időn belül magába szívja, miáltal az elvetett mag nedves magágyat kap, ahol rögtön duzzadni kezd s rövid időnbelül csírázásnak indul. Az тчуmődon elvetett, jó csíra képességű mag 100%-ban kikel. Ezt a vetési módot alkalmazom már évek óta, s mindig igen jó eredménnyel. Március végén, április elején, mikor a fenyősmag vetési ideje van, ha az idő száraz, vagy pedig szeles, ajánlatos az elvetett magot takaró földet villanyélvastagságú, erre a célra termelt egyenes rudaikkal befödni, ezzl megakadályozzuk a talaj kiszáradását, és a magtakaró földnek a szid által való megmozgatását, elhordását, ezzel elősegítjük az elvetett mag gyorsabb és egyenletesebb kikelését. A takaró rudakat idejében kell eltávolítani. ■ 3. Mint fentebb említettem, a vetőbarázda mélysége 3 cm és 1,5 cm vastagságú magtakaró felett még 1,5 cm mélységű barázda jelzi a barázda helyét. Ezt az elkövetkezendő öntözéseknél igen jól tudom hasznosítani, haszt' minden öntözésre szánt vízmennyiséget közvetlen a csemetére vszpontosítva tudok felhasználni'. 4. A kikelő csemetehajtásnak a földtakarón keresztül való áthatolását (kikelését) óvatos további öntözéssel segítem elő, bár erre a leírt eljárás alkalmazása esetén csak ritkán lesz szükség.' ~ --5. A kikelő csemetét árnyékolással* védjük a napsütéstől, hogy meg ne veresedjen, mindaddig,míg az meg nem erősödik, amikor is a beárnyékolást fokozatosan csökkentjük. 6. A pamete kiemelésénél gondosan ügyeljünk arra, hogy a földből kikerülő pemete gyökerei meg ne sérüljenek, és minél rövidről ideig legyenek a levegőn, mert bizony ч száraz, szeles napos időjárás esetén 10—15 perc is elegendő már ahhoz, hogy ~ a csemete hajszálgyökerei a levegőn tönkremenjenek. . 7. A csemetét kiemelés után rögtön osztályozzuk s pontosan megszámolva megfejelő seötegekbe "csomagoljuk. A • kötelekben lévő csemetecsomók gyökerét, híg földiszlpba mártva elvermeljük, ahol a csemete addig marad, amíg az az ültetvényes helyére nem kerül. 8. A csemete ültetésénél nagy gonddal kell vigyázni arra, hogy az elültetendő csemete a nagyságának megfelelő méretű ültetőgödörbe kerüljön, nem pedig egyszerű kislyukba, mert csak így várhatjuk, hogy it már megeredt csemete gyökérzete a" 4 . környező porhanyó talajba könnyen behatolva,"ott erőteljes fejlődésnek indulhasson. . « 9/A csemete ültetésénél én magam mutatom be a gödör «kiásásánál 'és: » ■ csemete beültetésénél követendő eljárást. A gödrök kiásását megfelelő, erős munkavállalóval végeztessük, aki a gödörből kikerülő földet ásójával azonnal összevágja, megporhanyítja,hogy ezzel csemete ültetőjének dolga már ne legyen. Minden két gödörásó munkás után egy csemeteültető halad. A csemete ültetéséhez csak megfelelő kézügyességgel rendelkező, megbízható, lelkiismeretes dolgozót állítok be. Az ültetésnél nagyon kell Ügyesüln arra, hogy a csemete gyökerei a földbehelyezésnél meg ne görd - hűljenek, hanem azok fügtőlegesen kerüljenek a kiásott gödörbe, továbbá, hogy a gyökerekhez helyezett föld meg hőmislen legyen a gödörben, miáltal az elültetett csemete szilárdan áll a helyén. Az ilymódon elültetett csemete körül 40—50 cm átmérőjű, tányér alakú mélyedést készítünk, miáltal megakadályozzuk azt, hogy a fű és gaz a csemetét elnyomja s egyben elősegítjük, hogy az esővizet és hójét a csemetéhez vezesse. Ha a fent leírt módon ültetjük el a csemetéket, biztosak tehetünk abban, hogy az eredmmény még kedvezőtlen időjárás célén sem fog elmaradni. Nagy jelentőséggelbír, hogy egy erdősítésnél70—95%-os eredményt érjünk el, ez azonban csakis lelkiismeretesen végzett munka után várható -20—50%-os eredmény esetén rendesen a kedvezőtlen időjárást okoljuk, holott az igazi okot és hibákat legtöbbször avégzett munkánkban kell keresnünk. ISlaskó Sándor erdés -z— A csemetenevelés és ültetés helyes módszerei (Püspökhatvan.) Munkában .fan var céda ni *