Erdőgazdaság, 1953 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1953-01-05 / 1. szám

г Év végi rohammunka a salgótarjáni erdőgazdaságban Gerő elvtárs beszédében többször rá­mutatott arra, hogy üzemeinkben és gazdaságainkban a termelések nem egyenletesen és ütemszerűen folynak. Hónap vagy negyedév elején lazábban fogják meg a kérdést, azután a végén megindul a hajrá és rövid idő alatt akarják behozni a lemaradást — ami ön­költségemelkedést jelent. Ez jellemző a salgótarjáni erdőgaz­daságra is. Mi ennek az oka? Nem ismerték a tervfeladatokat időben? Nem volt idő a munka jobb megszervezé­sére? — Ezt ismerték, volt is idejük a munka megszervezésére, a hiba azon­ban ott van, hogy a gazdaság dolgo­zói nem veszik komolyan a tervfelada­tokat, nem harcolnak annak maradék­talan teljesítéséért. Ha megnézzük azt, hogy december 10-én a fakitermelés éves terv­viszonylatában 84 százalék­ban állt, belső mozgatási tervüket 78 százalékra teljesítették, akkor világo­san látjuk, hogy a gazdaságban nem folyik jó munka. A gazdaság egész te­rületén laza a munkafegyelem, a dol­gozók rosszul viszonyulnak a munká­hoz, de ugyanolyan rossz a viszony a gazdaság vezetősége részéről is, nem érvényesül az egyszemélyi vezetés sem a gazdaság központjában, sem az üzemegységnél. Háromfejű üzemegység A karancsai üzemegység vezetője, Laurencsik elvtárs, például az üzem­egység vezetését, illetve irányítását két felé osztotta. Egyik részét maga irá­nyítja, a másik részét rábízta egy fia­tal erdőmérnökre, aki most került ki a főiskoláról és a kétéves üzemi gyakor­lat elsajátítására van az üzemegység­hez beosztva. Az üzemegységvezető elvtárs nem­­ismeri az üzemegység egész területének problémáit, sem a terv állását, sem az önköltség alakulá­sát, ezt egy harmadik személy ismeri, az üzemegység adminisztrátora. Ugyan­itt munkaidő után nem törődnek a dol­gozók jó elszállásolásával, szórakozási lehetőségével, nem biztosítanak újsá­got, folyóiratot a dolgozók részére. Az üzemi szálláson dolgozók földrerakott szalmazsákon alusznak. A dolgozók tisztálkodási lehetősége nem kielégítő, az egész üzemegység területén szerve­zetlenség, fejetlenség uralkodik. Nem beszélve az éberség kérdéséről, annak legelemibb szabályait sem tartják be, így a minisztériumból kiszálló elvtár­saknak, anélkül, hogy megkérdezték volna, kik és honnan jöttek, minden fontos ügyiratot, tervet kiszolgáltattak. Tájékozatlanság , pazarlás Ugyanaz a helyzet a zabari üzem­egység területén is. Az üzemegység­vezető, Rottenhoffer elvtárs az üzem­­­egység területén teljesen tájékozatlan, azt sem tudja, hogy hogyan áll a terv teljesítése terén. A belső adminisztra­tív munkát egyáltalán nem ismeri. Azt teljesen rábízta az adminisztrátorra. Az adminisztrátor irányítás és ellenőr­zés nélkül végzi munkáját. Ugyanilyen rosszul mennek a dol­gok a nagybátonyi és az m­ászói üzem­egységnél, a fogatok ellátásával kap­csolatban. Itt az üzemi lovak leg­nagyobb szállítások idején október kö­zepétől december közepéig szalmát et­tek. Ilyen volt a teljesítményük is. Amikor megkérdeztük az erdőgazdaság igazgatóját, hogy miért esznek a lovak szalmát, azt válaszolta, hogy január hó 1-ig el voltak látva szénával, azonban ezt elpazarolták. Az igazgató elvtárs tudott a pazarlásról, ennek megszün­tetése érdekében nem tett semmit. Az ES igazgatója ebben az ügyben vizs­gálatot indított, s ez fényt derít majd, hogy ilyen nagymérvű pazarlásért ki­ket terheel a felelősség. Egy jó példa Ha elvétve is, de van jó üzemegység is a gazdaság területén. A salgótarjáni üzemgység vezetője Sági elvtárs, a fa­termelési tervét december 10-re 101 százalékra, erdősítési tervét 103 száza­lékra teljesítette. Az üzemi fogatok, melyek gondjaira vannak bízva — takarmány beszerzéséről időben gon­doskodik. A lovak lucernaszénát esznek és jó kondícióban vannak, átlag napi teljesítményük 3 m3 felett van.. A ko­csisok is jól keresnek 800—1200 Ft-ig De rossz a vezetés Erre a gazdaságra érvényes az a régi közmondás, hogy fejtől büdösödik a hal. Az előforduló hiányosságoknak elsősorban az erdőgazdaság vezető­sége az oka. A gazdaság belső dol­­gozói között sincsen valami nagy rend és fegyelem. Az igazgató, Len­gyel elvtárs egész nap jót-fut, min­denütt ott szeretne lenni, ahol nem megy a munka, apró kérdésekkel akarja a gazdaság vezetését megoldani. A szakőhelyettes, Bujovszki elvtárs, átaludta az évnegyed első részét és most az évnegyed végén próbálja a mulasztást pótolni. Míg a minisztérium kiküldöttei álmából fel nem rázták, ad­dig a munkák megszervezése érdeké­ben nem sokat tett. Hiba volt, hogy nem biztosította a termelés zökkenő­mentes előfeltételeit, nem támogatta az igazgatót. Mind az igazgató elvtárs, mind a főmérnök elvtárs, akkor végez­tek volna jó munkát, ha úgy szervezik meg azt, hogy az erdőgazdaság belső dolgozói a maguk területein érezzék a felelősséget tervük maradéktalan tel­jesítéséért.. Az igazgatónak és főmér­nöknek az irányítás és ellenőrzés a fel­adata. A munkaügyi előadó, Sulyok elvtárs, elhanyagolta a munkaszervezés legele­mibb formáját is, nem biztosította a gazdaság tervfeladataihoz a munka­erőt, a gazdaságnak egyetlen szerző­dött munkája sincs. Szervezés és irá­nyítás helyett el temetkezett az irodá­ban a papírhalmazok között. Ahol nem ismerik a szálfatermelést Az erdőgazdaság szakelőadói sem adtak komoly segítséget az üzem­egységvezetőknek. Az üzemegységveze-­ tőknek fogalmuk sincs arról, hogy mi is az a szálfatermelés és milyen elő­nyöket biztosít a tervteljesítésben és az önköltség terén. Sem az erdőgazdaság belső dolgozói, sem az üzemegység­­vezetők nem ismerik a miniszteri utasí­tásokat és rendeleteket. A munkaver­seny és újítási mozgalom a gazda­ság területén csak látszólagos. Ezeken a súlyos hibákon okulva a salgótarjáni erdőgazdaságnak az a fel­adata, hogy már az 1953-as terv indí­tásától kezdve jól szervezze meg a munkát, hogy a hibákat kiküszöbölve, tervüket maradéktalanul teljesítsék. Marton Imre az Északmagyarországi Erdők Igazgatóságának munkaügyi előadója­, Nagy György, a tolnai csemetekert legjobb munkavezetője • SZOVJET KÖNYV A KEVÉSSÉ ISMERT FAFAJOK FÁIRÓL Fontos gyakorlati jelentősége van Pere­­b­igin L. M. most megjelent, »A kevéssé ismert fafajok fái« című könyvének, amely­ben a szerző a pisztácia, gyertyán, fehér­­fűz, mogyoró, szekvája, és a párás szil szerkezetét és tulajdonságait írja le. Ez az első ilyenfajta ismertetés és bár ezekből a fafajokból a Szovjetunióban nincs nagy készlet, e fafajtákat gyakorlati használha­tóságuk miatt a jövőben nagyobb terüle­teken kívánják meghonosítani. A szerző szerint a fehér fűz egyes tu­lajdonságai tekintetében meghaladja a feketenyár fájának minőségét és fája elő­nyösen használható időszaki mezőgazdasági épületek építéséhez. Az eddig csak tűzi­fának használt mogyorófa nagy ellenálló­képességénél és tartósságánál fogva hajlí­tott bútorok gyártásához alkalmas. A pisz­tácia fáját igen jól lehet alkalmazni a textiliparban vetélőnek, vagy más ipar­ágakban gépek forgó és súrlódó alkat­részeihez, rendkívüli szilárdsága és ke­ménysége miatt. A szekvóta fája a rotha­dással szemben rendkívül ellenálló, ez a­­gyorsan növő fafaj elsősorban ceruzafának és bútorgyártásra alkalmas.

Next