Erdőgazdaság, 1953 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1953-01-05 / 1. szám
г Év végi rohammunka a salgótarjáni erdőgazdaságban Gerő elvtárs beszédében többször rámutatott arra, hogy üzemeinkben és gazdaságainkban a termelések nem egyenletesen és ütemszerűen folynak. Hónap vagy negyedév elején lazábban fogják meg a kérdést, azután a végén megindul a hajrá és rövid idő alatt akarják behozni a lemaradást — ami önköltségemelkedést jelent. Ez jellemző a salgótarjáni erdőgazdaságra is. Mi ennek az oka? Nem ismerték a tervfeladatokat időben? Nem volt idő a munka jobb megszervezésére? — Ezt ismerték, volt is idejük a munka megszervezésére, a hiba azonban ott van, hogy a gazdaság dolgozói nem veszik komolyan a tervfeladatokat, nem harcolnak annak maradéktalan teljesítéséért. Ha megnézzük azt, hogy december 10-én a fakitermelés éves tervviszonylatában 84 százalékban állt, belső mozgatási tervüket 78 százalékra teljesítették, akkor világosan látjuk, hogy a gazdaságban nem folyik jó munka. A gazdaság egész területén laza a munkafegyelem, a dolgozók rosszul viszonyulnak a munkához, de ugyanolyan rossz a viszony a gazdaság vezetősége részéről is, nem érvényesül az egyszemélyi vezetés sem a gazdaság központjában, sem az üzemegységnél. Háromfejű üzemegység A karancsai üzemegység vezetője, Laurencsik elvtárs, például az üzemegység vezetését, illetve irányítását két felé osztotta. Egyik részét maga irányítja, a másik részét rábízta egy fiatal erdőmérnökre, aki most került ki a főiskoláról és a kétéves üzemi gyakorlat elsajátítására van az üzemegységhez beosztva. Az üzemegységvezető elvtárs nemismeri az üzemegység egész területének problémáit, sem a terv állását, sem az önköltség alakulását, ezt egy harmadik személy ismeri, az üzemegység adminisztrátora. Ugyanitt munkaidő után nem törődnek a dolgozók jó elszállásolásával, szórakozási lehetőségével, nem biztosítanak újságot, folyóiratot a dolgozók részére. Az üzemi szálláson dolgozók földrerakott szalmazsákon alusznak. A dolgozók tisztálkodási lehetősége nem kielégítő, az egész üzemegység területén szervezetlenség, fejetlenség uralkodik. Nem beszélve az éberség kérdéséről, annak legelemibb szabályait sem tartják be, így a minisztériumból kiszálló elvtársaknak, anélkül, hogy megkérdezték volna, kik és honnan jöttek, minden fontos ügyiratot, tervet kiszolgáltattak. Tájékozatlanság , pazarlás Ugyanaz a helyzet a zabari üzemegység területén is. Az üzemegységvezető, Rottenhoffer elvtárs az üzemegység területén teljesen tájékozatlan, azt sem tudja, hogy hogyan áll a terv teljesítése terén. A belső adminisztratív munkát egyáltalán nem ismeri. Azt teljesen rábízta az adminisztrátorra. Az adminisztrátor irányítás és ellenőrzés nélkül végzi munkáját. Ugyanilyen rosszul mennek a dolgok a nagybátonyi és az mászói üzemegységnél, a fogatok ellátásával kapcsolatban. Itt az üzemi lovak legnagyobb szállítások idején október közepétől december közepéig szalmát ettek. Ilyen volt a teljesítményük is. Amikor megkérdeztük az erdőgazdaság igazgatóját, hogy miért esznek a lovak szalmát, azt válaszolta, hogy január hó 1-ig el voltak látva szénával, azonban ezt elpazarolták. Az igazgató elvtárs tudott a pazarlásról, ennek megszüntetése érdekében nem tett semmit. Az ES igazgatója ebben az ügyben vizsgálatot indított, s ez fényt derít majd, hogy ilyen nagymérvű pazarlásért kiket terheel a felelősség. Egy jó példa Ha elvétve is, de van jó üzemegység is a gazdaság területén. A salgótarjáni üzemgység vezetője Sági elvtárs, a fatermelési tervét december 10-re 101 százalékra, erdősítési tervét 103 százalékra teljesítette. Az üzemi fogatok, melyek gondjaira vannak bízva — takarmány beszerzéséről időben gondoskodik. A lovak lucernaszénát esznek és jó kondícióban vannak, átlag napi teljesítményük 3 m3 felett van.. A kocsisok is jól keresnek 800—1200 Ft-ig De rossz a vezetés Erre a gazdaságra érvényes az a régi közmondás, hogy fejtől büdösödik a hal. Az előforduló hiányosságoknak elsősorban az erdőgazdaság vezetősége az oka. A gazdaság belső dolgozói között sincsen valami nagy rend és fegyelem. Az igazgató, Lengyel elvtárs egész nap jót-fut, mindenütt ott szeretne lenni, ahol nem megy a munka, apró kérdésekkel akarja a gazdaság vezetését megoldani. A szakőhelyettes, Bujovszki elvtárs, átaludta az évnegyed első részét és most az évnegyed végén próbálja a mulasztást pótolni. Míg a minisztérium kiküldöttei álmából fel nem rázták, addig a munkák megszervezése érdekében nem sokat tett. Hiba volt, hogy nem biztosította a termelés zökkenőmentes előfeltételeit, nem támogatta az igazgatót. Mind az igazgató elvtárs, mind a főmérnök elvtárs, akkor végeztek volna jó munkát, ha úgy szervezik meg azt, hogy az erdőgazdaság belső dolgozói a maguk területein érezzék a felelősséget tervük maradéktalan teljesítéséért.. Az igazgatónak és főmérnöknek az irányítás és ellenőrzés a feladata. A munkaügyi előadó, Sulyok elvtárs, elhanyagolta a munkaszervezés legelemibb formáját is, nem biztosította a gazdaság tervfeladataihoz a munkaerőt, a gazdaságnak egyetlen szerződött munkája sincs. Szervezés és irányítás helyett el temetkezett az irodában a papírhalmazok között. Ahol nem ismerik a szálfatermelést Az erdőgazdaság szakelőadói sem adtak komoly segítséget az üzemegységvezetőknek. Az üzemegységveze- tőknek fogalmuk sincs arról, hogy mi is az a szálfatermelés és milyen előnyöket biztosít a tervteljesítésben és az önköltség terén. Sem az erdőgazdaság belső dolgozói, sem az üzemegységvezetők nem ismerik a miniszteri utasításokat és rendeleteket. A munkaverseny és újítási mozgalom a gazdaság területén csak látszólagos. Ezeken a súlyos hibákon okulva a salgótarjáni erdőgazdaságnak az a feladata, hogy már az 1953-as terv indításától kezdve jól szervezze meg a munkát, hogy a hibákat kiküszöbölve, tervüket maradéktalanul teljesítsék. Marton Imre az Északmagyarországi Erdők Igazgatóságának munkaügyi előadója, Nagy György, a tolnai csemetekert legjobb munkavezetője • SZOVJET KÖNYV A KEVÉSSÉ ISMERT FAFAJOK FÁIRÓL Fontos gyakorlati jelentősége van Perebigin L. M. most megjelent, »A kevéssé ismert fafajok fái« című könyvének, amelyben a szerző a pisztácia, gyertyán, fehérfűz, mogyoró, szekvája, és a párás szil szerkezetét és tulajdonságait írja le. Ez az első ilyenfajta ismertetés és bár ezekből a fafajokból a Szovjetunióban nincs nagy készlet, e fafajtákat gyakorlati használhatóságuk miatt a jövőben nagyobb területeken kívánják meghonosítani. A szerző szerint a fehér fűz egyes tulajdonságai tekintetében meghaladja a feketenyár fájának minőségét és fája előnyösen használható időszaki mezőgazdasági épületek építéséhez. Az eddig csak tűzifának használt mogyorófa nagy ellenállóképességénél és tartósságánál fogva hajlított bútorok gyártásához alkalmas. A pisztácia fáját igen jól lehet alkalmazni a textiliparban vetélőnek, vagy más iparágakban gépek forgó és súrlódó alkatrészeihez, rendkívüli szilárdsága és keménysége miatt. A szekvóta fája a rothadással szemben rendkívül ellenálló, ez agyorsan növő fafaj elsősorban ceruzafának és bútorgyártásra alkalmas.