Erdőgazdaság, 1954 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1954-01-10 / 1. szám

Több gom­boskodást a dolgosokról As építési tröszt még mindig arat? A szolnoki fűrészüzem közel fél­millió forintot kapo­t a szociális és kulturális beruházásokra. Nagyon örültek ennek a dolgozók: már rég­óta sérelmezték, hogy nincsen egész­séges munkásszállásuk. Az ebédlő, ami egyúttal kultúrterem is, már ki­csinek bizonyult. Az öröm azonban nem tartott sokáig. Azzal kezdődött, hogy a 62-­es tröszt igazgatója еду­ két heti hala­dékot kért, mert az építőmunkások aratási szabadságra mentek. A fű­részüzem dolgozói méltányolták ezt a késedelmet. Annál inkább nehez­ményezik azonban, hogy azóta sem kezdte el az építkezést a kijelölt 62/1 építőipari vállalat. Először fa­anyagot kért az állványok építésé­hez, aztán segédmunkásokat kért s miután ezeket megkapta, minden maradt a régiben, illetve annyit mégis megtettek, hogy az alapot kimérték. Kormányunk programmja fokozot­tabb mértékben mint eddig, a dol­gozó ember védelmét és ellátását tartja fontosnak. A 62/1-es vállalat megfeledkezik arról, hogy ez őt is kötelezi ? Sebők Imre iga­zgató, Zsadon Imre párttitkár Szolnoki Gőzfürész sítsák az erdőgazdaság vagonszük­ségletét, állítsák ki a ként vagono­kat, irányvonatokat. 1954. évi I. évnegyedi fatermelési tervfeladatainknak 33%-át teljesítet­tük, szükséges, hogy ez a faanyag minél előbb eljusson rendeltetési he­lyére. Bízunk abban, hogy kérésünk meg­értésre talál. , Seregély Sándor, munkaügyi előadó Ferenczi Béla, főmérnök, Gajdos Istvánné, üzemi párttitkár, Horváth Nándor, VB elnök Zalaegerszeg Feltámadás Devecseren (A Veszprémi Népújság nyomán) A bürokráciának kifürkészhetetlen útjai vannak. Az ügy azzal kezdődött, hogy idő­sebb Ughy József de­ve­cseri lakos 25 év szorgalmas munkája után benyúj­totta igényét öregségi járulékra. Az említett 25 esztendő az egykori Esz­­terházy erdőbirtokon, majd a MAL­­LERD-nél és utóbb a devecseri erdő­­gazdaságnál zajlott le. Az SZTK a kérelemre azzal felelt, hogy elkezdte bekérni Ughy elvtárs okmányait. Így ment ez kerek két hónapig. Gyűltek az okmányok a kü­lönböző hivataloktól. Hordta a posta válogatás nélkül, míg egyszer a győri erdőgazdaságtól (1951 január 25-én) értesítés érkezett: „Idős Ughy Jó­zsef devecseri lakos a devecseri erdő­­gazdaság dogozója meghalt.” E levél jelentősen megkönnyítette az SZTK munkáját, mert még az év március 9-én részvéttel és sajnálattal értesí­tette Ughy elvtársat, hogy a halála miatt öregségi járulékigényét jog­erősen elutasították. Ughy elvtárs úgy megdöbbent a kiismerhetetlen értesítést olvasván, hogy tíz hónapig lépést sem tett az ügyben. Tíz hónap után azonban mégis elutazott Veszprémbe az SZTK-hoz, hogy benyújtsa újabb igénylését. Most meg az SZTK döb­bent meg, mer­t nem szoktak hozzá, hogy a halottak feltámadjanak és kéréseikkel zaklassák őket. Nem csoda, hogy elérkezett az 1953-as esz­tendő, mire határozatot meritek hozni a kényes ügyben. Mi sem természe­tesebb, hogy a feltámadt halott ké­relmét elutasították. De Ughy elvtársat nem lehetett egyszerűen félretenni. Aki már a másvilágot is megjárta, az nem ijed meg egy kis bürokráciától. Január­ban kapta az elu­tasító határozatot és már február 12-én megfellebbezte. Az SZTK felterjesztette az ügyet a Megyei Tanácshoz. Mit részletezzük: a mai napig 3 és fél esztendő alatti 45 ügydarabra duz­zadt Ughy elvtárs egyszerű kérelme. Ki meri ezek után mondani, hogy a veszprémi SZTK nem foglalkozik eléggé az ügyfelekkel? Itt az ideje, hogy a veszprémi SZTK ne aktákban, hanem gyors in­tézkedésben támogassa a 62 eszten­dős Ughy elvtárs ügyét. A lakosság türifaellátása A zalaegerszegi erdőgazdaság III. negyedévi eredményével elnyerte má­sodszor is az élüzem-jelvényt. A IV. évnegyedben tovább fokoztuk ered­ményeinket. December elsejéig telje­sítettük fakitermelési, faanyagmoz­gatási, távolsági értékesítési és erdő­­művelési feladatainkat. Azóta mun­kánk központjában a tűzifa szállí­tása áll. Ehhez azonban nem elegendő az erdőgazdaság ereje, nagyobb ösz­­szefogásra van szükség. Kérésünket, amit már egyénenként is eljuttat­tunk az illetékesekhez, az Erdőgaz­daság című újságban is megismétel­jük. Ezúton is kérjük a falvak iga­­erővel rendelkező dolgozóit, jelent­kezzenek erdészeteink, pagonyaink, erdészkerületeink vezetőinél faanyag­fuvarozásra. Kérjük az állami gaz­daságok, termelőszövetkezetek veze­tőit és dolgozóit, adjanak szocialista segítséget erdőgazdaságunknak, ad­ják át összes nélkülözhető fuvarere­jüket (fogat, vontató, gépkocsi). Kér­jük a MÁV illetékes szerveit, bizto­ nemcsak az erdőgazdaság ugye ERDŐGAZDESÉG MEGJELENIK MINDEN HÓ 10-én és 25-én . LŐ FI­ZET­ÉSI Á­R­A : egy évre 10 Ft, félévre 15 Ft Erdősítési tapasztalatcsere Szeretnék az erdősítéssel foglal­kozó kartársaknak tapasztalatomból átadni, s már elöljáróban felhívom a­ figyelmet, hogy a tavasszal ülte­tett cser, kocsányos vagy kocsányta­­lan tölgy erdősítéseiket sohse pótol­ják ki ugyanaz év őszén, mert ezzel csak az­ erdősítési költséget növel­jük, s más erdősrészektől vesszük el a csemetéket. 1952-ben olyan szárazság volt er­dészetünk területén, hogy 45°-ra is felment a meleg, ami sok csemetét tönkretett. Ősszel azt az utasítást kaptam, hogy a tavaszi tölgyerdősí­tésben az elpusztult csemetéket pó­toljam ki. Hozzáfogtam a munkához. Az elszáradt csemetéket kezdtük ki­ásni, hogy újat ültessünk helyükbe De hamar észrevettem, hogy míg a csemete földfeletti része teljesen el­száradt, a legtöbbnél a föld alatt rö­vid új hajtás van. Erre megvizsgál­tam a csemetéket. Arra a tapasztalatra jutottam, hogy az a csemete, amely 90°-ban a földre lehajtva eltörik, gyökérzeté­ben is tönkrement. Ellenben ha le­hajláskor a csemete nem törött el, akkor a gyökérzet még életképes. Ezeket a csemetéket a földdel egy­színűben levágtuk, megkapáltuk és a következő év tavaszán erőteljes, szép csemetékké fejlődtek. Minden 100 csemete közül 80—90 darab jónál bizonyult. Tehát csak a fennmaradó kisebb százalék pótlása vált szüksé­gessé. Lakatos László kerületvezető erdész Mogyorósbánya

Next