Erdőgazdaság, 1954 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1954-01-10 / 1. szám

DOLGOZÓ NÉPÜNK JÓLÉTÉÉRT Nagy jelentőségű határozat ke­rült nyilvánosságra: a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetőségé­nek és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztésé­ről. Magyarországon a szocializ­mus további építésének kulcskér­dése és egész fejlődésünk döntő láncszeme a mezőgazdasági terme­lés fejlesztése. A nagyjelentőségű határozatot a párt Központi Veze­tősége Hegedűs András elvtárs föld­művelésügyi miniszter javaslata alapján hozta. Beszámolójában He­gedűs elvtárs megállapította, hogy „a mezőgazdasági termelés fejlesz­tésének napirendre tűzése és az a segítség, amelyet az ipari munkás­ság, fejlett szocialista iparunk ad a falunak, kedvezően fogja éreztetni hatását, mert megteremti a lakos­ság életkörülményei állandó javítá­sának legfontosabb előfeltételét, az élelmiszerek bőségét; ugyanakkor a mezőgazdasági termelés felemelése, a virágzó mezőgazdaság, egyben jó­módú, megelégedett dolgozó pa­rasztságot is jelent; mindez meg­erősíti a munkásosztály és a dol­gozó parasztság elszakíthatatlan szö­vetségét, népi demokráciánk alap­ját A határozat, amelyet erdőgazda­ságaink, fűrész- és lemezipari üze­meink dolgozóinak ezrei is áttanul­mányoztak, országos ügy támogatá­sára szólít fel mindannyiunkat, nagyszerű feladatokat, új utakat tár elénk. A magyar föld felvirágozta­tásának hatalmas munkájában jut számunkra számos fontos megbíza­tás. A mezőgazdasági termelés fej­lesztésének ügye különösen közel áll az erdőgazdaságok, a fűrész- és le­mezipar üzemeinek dolgozóihoz. Ér­dekelve vagyunk, szerves részeseivé válunk e programm megvalósításá­nak, mint fát termelő, fafeldolgozó üzem és minden erőnkkel elő kell segítenünk a határozat végrehajtá­sát. Nincs fejezete­­ a határozatnak, amely közvetve, vagy közvetlenül az erdőgazdasági, fűrész- és lemezipari dolgozókra ne vonatkoznék. A határozat nyomán a mezőgaz­daságban nagyarányú építkezés in­dul meg. Az építkezésekhez mind több faanyagra lesz szükség, amit elsősorban erdőgazdaságaink, fű­részüzemeink gondos és pontos, jó munkája tud biztosítani. De a mi munkánktól függ annak a határo­zatnak a végrehajtása is, hogy dol­gozó parasztságunk 1954—56 kö­zött évente legalább 20 000 darab szekeret kapjon. A talaj termőerejének fokozása és a talajvédelem nyomatékos biz­tosítása terén erdősítőink munkáját hívja a határozat. Rendszeresen vé­deni kell a talajt a víz és a szél pusztításától. Gondot kell fordítani a patakok és vízfolyások szabályo­zására. Ezen a téren az erdősítések, a hullámtéri fásítások, a mezővédő erdősávok és facsoportok telepítése az eddiginél nagyobb mértékben kell, hogy megtörténjen. Új erdő­ket, mezővédő erdősávokat, facso­portokat kell telepítsünk. Az új er­dők ültetésének nagyszerű feladatá­val egyúttal a termésátlagok emelé­séhez is hozzájárulunk. A határozat értelmében az állat­­állomány részére szilárd takar­mányalapot kell teremteni. Ebben sem kicsinyek az erdőgazdaságok lehetőségei. Az erdők fűtermésének jobban megszervezett kaszálásával, a mezőgazdasági területeken szak­szerűbb takarmánytermeléssel és új erdősítéseinknél a köztes termelés­sel jelentősen növelhetjük a takar­mánytermelést. A szilvásváradi er­dészet például már eddig is alkal­mazta azt a gyakorlatot, hogy a környező falvak dolgozó parasztsá­gát takarmányfeleslegével megse­gítse. A debreceni erdgazdaság a köztes művelés megszervezésével ért el jelentős kukorica­termést. Ezt a gyakorlatot át kell vegyék vala­mennyi erdőgazdaságban, ahol erre lehetőség van. Az állattenyésztés fejlesztéséhez is, szükség van erdőgazdaságaink, fű­rész- és lemezipari dolgozóink szor­gos munkájára. Az új ólak, istállók abból a faanyagból készülnek majd el, amelyet a tervnek megfelelően állítunk rendelkezésre. Vagy vegyük az állattenyésztés egyik mellék­ágát, a méhészetet. A virágzó erdei fák, az erdők tisztásainak virágai bő táplálékot nyújthatnak a vándor­­méhészek méheinek. A Bükkben például a hármaskúti erdészkerület területén a tanács és az erdőgazda­ság közös egyetértésével minden évben kirakodnak kaptáraikkal a méhészek. A határozatban szereplő „méhlegelő megfigyelő hálózat“ je­lentős tagja kell legyen az erdész. Azontúl évente mintegy ötezer köb­méter faanyagot kell méhkaptárak készítésére biztosítani, ami ugyan­csak erdőgazdasági, fűrész- és le­mezipari feladat. Erdőgazdaságaink megszilárdulá­sához és fejlődéséhez fog vezetni, ha alkalmazzuk a határozatnak „a mezőgazdasági szervek irányításá­nak megjavítására“ irányuló ré­szét, ha a szakembereket még job­ban, közvetlenül bevonjuk a terme­lés irányításába, ha a szakoktatást és a tudományos munkát az erdé­szet területén is megjavítjuk. Vaj­jon nem vonatkozik-e erdőgazdasá­gainkra is a határozatnak az a pontja, hogy a szakemberek hosszú éveken keresztül végezzék ugyanab­ban a gazdaságban munkájukat? Hányszor előfordult, hogy erdészein­ket és erdőmérnökeinket meghall­gatásuk, ellenvetésük ellenére he­lyezték máshová? Ha a határozatot újból és újból gondosan elolvassuk, egyre újabb kezdeményezésekkel kapcsolódha­tunk annak a lelkesítő, szép feladat­nak megoldásába, amelyről a Köz­ponti Vezetőség és a kormány ha­tározata mondja: „A mezőgazdaság fejlesztése egész népünk ügye“. 3

Next