Erdőgazdaság - Erdőgazdaság és faipar, 1961 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1961-07-01 / 7. szám

Fényes fejű gyufa, levélgyújtó, üvegliszt r r • ■■■_■■ ff | és uj oltozok Jól megy a munka a Gyufaipari Vállalatnál — Minden jól megy Budafokon és Szegeden — ezt mondják a gyu­fagyáriak. A Kecskemétről el­adott gépeket most szereli három szerelő Bagdadban. A leszerelés óta eltelt időszak egyértelműen bebizonyította, hogy a kecskeméti üzem kiesése nem okozott semmi­nemű fennakadást. A múlt évben beállított második műszak nem­csak pótolja a kecskeméti üzem termelését, de még a jelenleginél is többet tudna termelni. Különö­sen az export fejlesztése lenne célszerű, miután a belföldi piac olyannyira telített, hogy a keres­kedelem még egyszer sem vette át az év folyamán az esedékes teljes mennyiséget. A Chemolimpexnek azonban új piacokat kellene keresnie és a régi­eket is meg kellene tartania. Ha vannak is sokkal jelentősebb cik­kei, mint a gyufa, de ez is fontos. S a gyufagyáriak lelkesedése és ügybuzgalma nem ismer határt. Az angliai átvevők a múlt évben ugyanis többször kifogásolták, hogy a gyufa feje nem sima és nem fényes. „Nos, az angolok csak fényesfejű gyufával tudnak rá­gyújtani — mondották a gyufa­gyáriak — ezen ne múljék az ő dohányzásuk és a mi exportunk.” Felkértek még két régi gyufást, Pál Armandot és a már nyugdíj­ban levő Szilasi Károlyt s velük együtt összedugták a fejüket. Az eredmény: kifogástalan, sima és fényesfejű exportgyufa. Az új eljárással készített gyufa minőségileg sokkal jobb a réginél. De ezenkívül is törekedett az üzem a minőség javítására, a kisebb-na­­gyobb kifogások okainak meg­szüntetésére (pl. címkék ferde ra­gasztása), a technológiai fegyelem megszilárdítására. A Gyufagyárban azonban sok más megoldáson is törik a fejü­ket a dolgozók. Az újítások egyik szabad területe a ma még jórészt kézi munkával készülő levélgyújtó gyártási folyamatainak gépesítése. A levélgyújtó ugyanis még most sem kapható az üzletekben, mert a jelentős termelési költségtöbble­tek miatt a fogyasztói árat mai napig sem lehetett megállapítani. Levélgyújtót persze azért készíte­nek a gyufagyáriak az IBUSZ- nak, az OTP-nek, az ELEKRTO­­IMPEX-nek, a Royal Szállónak stb., ezek azonban csak reklám­célokat szolgálnak. Remélhető, hogy az ötletes gépesítések a kö­zeljövőben annyira csökkentik az önköltséget, hogy közönséges földi halandó is vásárolhat levélgyúj­tót. Más problémákkal is foglalkoz­nak az újítók. Eddig például pneu­matikus úton szállították a gyufa­szálakat. Ez nemcsak sok energiát fogyasztott, de sokszor hibákhoz, dugulásokhoz vezetett. Most egy 45 méter hosszú szállító szalagot szerkesztettek s ez hatod­annyi áramfogyasztással hibátlanul tel­jesíti feladatát. Az évi megtaka­rítás ezzel 40 000 forint. Még nagyobb — évi 160 000 forintos — megtakarítást jelent az az új el­járás, amellyel egy fontos import­anyagot hazai nyersanyaggal pó­toltak. Volt azonban olyan gond is, amelyen az újítók sem tudtak segíteni, de a Nehézipari Minisz­térium támogatásával megoldódott a probléma. Évek óta a Naxos Csiszolópapírgyár látta el a gyufa­gyárakat a nélkülözhetetlen üveg­liszttel. A Naxos átprofilírozása után azonban senki sem vállalko­zott az üvegliszt szállítására. Már­­már olyan volt a helyzet, hogy im­portálni kell ezt a nélkülözhetetlen anyagot, amikor a NIM intézke­désére a Dunántúli Ásványbánya Vállalat megkapta ezt a feladatot. De a termelési gondok mellett jut idő az emberekről való gon­doskodásra is. Balatonszabadiban tavaly még csak öt nyaralóháza volt a gyufagyáriaknak (egyenként három személyes) az idén már kilenc áll a rendelkezésükre. Sze­geden új öltözőt és mosdót kaptak a dolgozók, Budafokon kibővítet­ték a régit. Most a kultúrházat renoválják. Szóval — minden jól megy! öt elveszett trófea. 1959-ben a keszthelyi erdész- és vadásznapok kiállításának befejezése után vala­melyik állami erdőgazdaságunk vagy vadásztársaságunk tévedésből át­vette a Keletbükki Állami Erdőgaz­daság igazgatósága által rendelke­zésünkre bocsájtott öt darab kapitá­lis őzagancsot. Mivel ezeknek, mint minden trófeának, kizárólag az el­ejtő részére van személyi értéke, kérjük, hogy a kérdéses őzagancso­kat az átvevő szerv küldje meg a Keletbükki Állami Erdőgazdaság cí­mére. Miskolc, Deák tér 1. OEF Vadászati Osztálya ERDŐGAZDASÁG és FAIPAR 15. évf. 1961. 7. szám. Ára: 2.— Ft Szerkeszti a Szerkesztőbizottság A Szerkesztőbizottság elnöke: DR. BALASSA GYULA miniszterhelyettes Felelős szerkesztő: ÁKOS LÁSZLÓ Kiadó: A Mezőgazdasági Könyv- és Folyóiratkiadó Válalat. Felelős kiadó: LÁNYI OTTÓ Terjeszti: a MAGYAR POSTA Szerkesztőség: Budapest, V. Kossuth Lajos tér 9—11. Telefon: 121-790 19-55 m. o. Kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory u. 10. Telefon: 116-650. Előfizethető: a Posta Központi Hírlap Irodánál Budapest, V., József­ nádor tér 1. és bármely postahivatalnál. Előfizetési ára egy évre 21 forint, fél évre 12 forint. Csekk száml.: szám: egyéni 61055, közületi 61066. (vagy átutalás a MNB 8. sz. folyó­számlára.) Megjelenik minden hó 16-án. 6698 - 689/2 - Révai-nyomda, Budapest. 2 CÍMKÉPÜNK: ötödik éves nemesnyáras tisztítása a bajai erdőgazdaság alsópörbölyi kerületében (Jérome René felvétele)

Next