Erdőgazdaság - Erdőgazdaság és faipar, 1970 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
gák megmunkálásával előkészítse a következő műszak hordógyártását. (Ehhez létszámot és munkásszállót biztosítottunk.) Ennek eredménye boroshordóban az 1968. évi 115 979 hl-rel szemben az 1969. évi 152 000 hl. — Az élelmiszeripari hordógyártásban pedig egy igen egészséges, közvetlen kooperációt alakítottunk ki az élelmiszeriparral. A főszezonban vagy két hónapon át rendelkezésünkre bocsátották a kádáraikat, s így a korábbi 350—380 hordóval szemben 420—450 hordót termelhettünk naponta. JELLEMZŐ a vállalat hordóüzemének termelési aktivitására, hogy a pincegazdaság export borainak pontos leszállítása érdekében a IV. negyedévi termelésük utolsó napját december 20-ra hozták előre. S ugyanakkor a készletet is a pincegazdaság rendelkezésére bocsátották, hogy a hazai fogyasztók karácsonyi borellátásában se legyen fennakadás. A hordótermelés minél erőteljesebb felfejlesztése végső fokon azt célozza, hogy mielőbb csökkenthető legyen a hordóimportunk. Hiszen a behozott, túlságosan drága külföldi hordó igen súlyos népgazdasági valuta teher. Az egyesült vállalat jelenleg még Budapesten üzemelő hordóipari részlege két egységből áll: a boroshordóüzemből (Liget u.) és az ipari hordóüzemből (Szállás u.). A fűrészipari részleg két fenyő- és három lombos üzemet foglal magába. Fenyőüzemek: Bp. Soroksári út és Szolnok. Lombos üzemeik: Bp., Népfürdő u., Vinye és Sikáros. — Fűrészüzemeink korszerűsítését még a fúzió előtt kidolgozott és megkezdett program szerint folytattuk és visszük tovább. Mégpedig olyan szervezésben, hogy a rekonstrukciós munkálatok átmenetileg sem okozhatnak kiesést a termelésben ... A felújításoknál, korszerűsítéseknél nem befolyásolt bennünket az a tudat sem, hogy az általunk rendbehozott vidéki üzem 1970 január 1-től más vállalathoz kerül. A Soroksári úti üzem két évvel ezelőtt megkezdett rekonstrukcióját 90%-ban elvégezték. Eredménye: a korábban termelt évi 50 ezer mi-vel szemben 75 ezer m3. A teljes befejezés után, 1971-ben 80 ezer m3 lesz a teljesítménye. A szolnoki, jelenleg legnagyobb kapacitású, de még a múlt században létesült üzemüket 1971 végéig teljesen átalakítják, kívül belül korszerűen gépesítik. Az eddig végrehajtott korszerűsítés eredménye a korábbi napi 250 m,-rel szemben 300 m:1 hengeresfa felvágása. A sikárosi üzem rekonstrukciójába 1 600 000 forintot invesztáltak be. Az új gazdának már csak a szociális létesítmények korszerűsítése maradt hátra. AZ ANYAGI HELYZET keresztkérdéseit vetjük fel. — Mit hozott a fúzió a vitathatatlan népgazdasági eredmények mellett? Emelkedett-e vagy csökkent a nyereség, viszonyítva a Budapesti Fűrészek és a Mechanikai Hordógyár előző évi együttes eredményéhez? — Emelkedett. A termelési értékünk 400 millió forint. — A nyereségrészesedés? — A dolgozók az idén is legalább annyira elégedettek lesznek vele, mint tavaly ... Meg kell jegyeznem: mi, ahogy eddig, úgy következetesen most is bátran, de szigorú tárgyilagossággal differenciálunk. S azt is hozzá kell fűznöm, hogy a prémium, illetve a konkrét célprémiumok révén lassan már 40% a mozgó bér a premizáltaknál. — A megemelkedett nyereséget áremelések is segítették? — A nyereségnek és abból adódóan a dolgozók nyereségrészesedésének megnövekedését nem az árak emelésével, hanem az önköltség csökkentésével értük el, megfelelő szervezés és fejlesztés következményeként. Sarkalatos gazdálkodási elvünk, hogy a termelékenység növelésére koncentráljunk és ne a felhasználók, fogyasztók zsebére támaszkodjunk. A fixáras termékek kivételével ténylegesen nem hajtottunk végre áremelést. Ahol emelkedtek az árak, ott minőségi javulás volt a termékben. ÚJ HELYZET KEZDŐDIK január elsejével. Módosul a vállalat szerkezete és részben a profilja is. Elcsatolják tőle a vinyei és a sikárosi üzemeket. (Ezek együttesen 60 milliós termelési értéket képviselnek.) Viszont hozzácsatolják a budapesti ládaüzemet (amelynek 50 millió Ft a termelési értéke). A kiegyensúlyozás lehetőségeivel biztat az a körülmény, hogy a Népfürdő utcai üzemük 1970-ben már 3500 m3 dongát fog termelni (az 1969. évi termelése 2700 m3). Továbbá, hogy a Budapesti Ládaüzemben folyóipariláda gyártáshoz 15 000 m3 alacsonyabb értékű fűrészárut fognak tudni biztosítani — egy osztályozó, programozó apparátus beállításával. Ennek a közbeiktatott, ládagyártási anyagot válogató csoportnak épp úgy meglesz a haszna, mint a hordógyártásban alkalmazott második műszaknak. S ez a haszon már nemcsak ködben markolt valami, hanem kimunkált összeg: mintegy másfélmillió forintos évi megtakarítás. Ennyivel fog emelkedni a ládaüzem nyeresége. 1973 végén a Liget utcai és a Népfürdő utcai üzemek Ceglédre települnek, ahol viszont már 30—40 millióval magasabb lesz az együttes termelési értékük. A ceglédi kombinát beindulásával mintegy évi 6 millió forintos megtakarítás fog mutatkozni a szállításban. Mintegy összegezésképp Prazsák igazgató két mondattal zárja tájékoztatóját. — Csupán a most következő évre szorítkozva: eddig 1400-as létszámmal 400 millió forint volt a termelési értékünk; január elsejétől 1200-as létszám mellett fogjuk elérni ugyanezt az eredményt. A megkezdett és több napon át újra és újra folytatott beszélgetéseink során átnézett könyvek, naplók, mutatók, jegyzőkönyvek és jelentések, valamint az ún. „zöld”-könyvek meggyőztek bennünket, hogy ez a prognózis, a szükségképpen jelentkező nehézségek és jelentkezhető hibák, tévedések ellenére is valóságot öltő tényszám lesz. Inkább megemelkedő, mint csökkenő értékkel. Az a bizonyos „zöld”-könyv az éretlen gyümölcsök zöld színére emlékeztető kartonborítója után kapta nevét. Köszönhetve annak, hogy a nyomda jobb borító híján nem tudta másba kötni. A béltartalma azonban rendkívülien érett anyag — hogy maradjunk a hasonlatnál. A vállalat valamennyi vezetőjének közös szellemi gyümölcse. Nem statisztika. És nem is számokkal játszó tervábránd. Hanem jól megkomponált mesteri partitúra. Ennek segítségével egyaránt pontos a vezénylés és a végrehajtás, meg valamennyi „stimm” állandó szemmel tartása, az egész „koncert” összhangjának biztosítása. Kétségtelen, hogy akik ezt összeállították, az ésszerű, gazdaságos munkaszervezésnek is mesterei. B. S. A diófa vészes pusztulása? Testvérlapunknak, a Kertészet és Szőlészetnek egyik legutóbbi száma veti fel azt a faipari szempontból is igen jelentős kérdést, hogy a szilfavész után fenyeget-e a diófa vészes pusztulása? Dr. Komlóssy György, az Országos Agrobotanikai Intézet munkatársa veti fel ezt a kérdést, bár bevezetőleg rögtön hangsúlyozza, hogy a két betegség — a szilfáké és a diófáké — egymástól igen különböző kórokozónak a következménye. Mégis azt írja, hogy a tömeges pusztulást okozó két betegség összevetése igen célszerű, mert mind a két kórokozó a fertőzött fának előbb csak egyes ágait, majd az egész fát úgy pusztítja el, hogy a nedvkeringést megakadályozza. Kifejti, hogy a diófapusztulásra csak néhány évvel ezelőtt figyeltek fel a szakemberek. A diófákat pusztító gomba a nagygombák osztályába s azok közt a likacsos gombák csoportjába tartozik s a veszedelmes élősködő a pisztricgomba (Polyporus Squamosus Huds.). A szerző beszámol arról, hogy a diófák pusztulását Európaszerte észlelték, s egyelőre a fatestbe injekciózott gombaölő-szerekkel igyekeztek védekezni. Egyelőre azonban kevés sikerrel. A fertőzések csökkentése érdekében csupán azt tudják ajánlani, hogy az elhalt ágakat s a termőtesteket össze kell gyűjteni s el kell égetni. Helyes volna ha ezekre a problémákra erdészeti és faipari kutatásunk is felfigyelne.