Erdőgazdaság - Erdőgazdaság és faipar, 1970 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

gák megmunkálásával előkészítse a következő műszak hordógyártását. (Ehhez létszámot és mun­kásszállót biztosítottunk.) Ennek eredménye boroshordóban az 1968. évi 115 979 hl-rel szemben az 1969. évi 152 000 hl. — Az élelmiszeripari hordógyár­tásban pedig egy igen egészséges, köz­vetlen kooperációt alakítottunk ki az élelmiszeriparral. A főszezonban vagy két hónapon át rendelkezésünk­re bocsátották a kádáraikat, s így a korábbi 350—380 hordóval szemben 420—450 hordót termelhettünk na­ponta. JELLEMZŐ a vállalat hordóüze­mének termelési aktivitására, hogy a pincegazdaság export­ borainak pontos leszállítása érdekében a IV. negyedévi termelésük utolsó napját december 20-ra hozták előre. S ugyanakkor a készletet is a pince­­gazdaság rendelkezésére bocsátották, hogy a hazai fogyasztók karácsonyi borellátásában se legyen fennakadás.­­ A hordótermelés minél erőtel­jesebb felfejlesztése végső fokon azt célozza, hogy mielőbb csökkenthető legyen a hordóimportunk. Hiszen a behozott, túlságosan drága külföldi hordó igen súlyos népgazdasági va­luta teher. Az egyesült vállalat jelenleg még Budapesten üzemelő hordóipari rész­lege két egységből áll: a boroshordó­üzemből (Liget u.) és az ipari hordó­üzemből (Szállás u.). A fűrészipari részleg két fenyő- és három lombos üzemet foglal magába. Fenyőüzemek: Bp. Soroksári út és Szolnok. Lom­bos üzemeik: Bp., Népfürdő u., Vi­­nye és Sikáros. — Fűrészüzemeink korszerűsítését még a fúzió előtt kidolgozott és megkezdett program szerint folytat­tuk és visszük tovább. Mégpedig olyan szervezésben, hogy a rekonst­rukciós munkálatok átmenetileg sem okozhatnak kiesést a termelésben ... A felújításoknál, korszerűsítéseknél nem befolyásolt bennünket az a tu­dat sem, hogy az általunk rendbeho­zott vidéki üzem 1970 január 1-től más vállalathoz kerül. A Soroksári úti üzem két évvel ezelőtt megkezdett rekonstrukcióját 90%-ban elvégezték. Eredménye: a korábban termelt évi 50 ezer m­i-vel szemben 75 ezer m3. A teljes befe­jezés után, 1971-ben 80 ezer m3 lesz a teljesítménye. A szolnoki, jelenleg legnagyobb kapacitású, de még a múlt század­ban létesült üzemüket 1971 végéig teljesen átalakítják, kívül belül kor­szerűen gépesítik. Az eddig végre­hajtott korszerűsítés eredménye a korábbi napi 250 m­,-rel szemben 300 m:1 hengeresfa felvágása. A sikárosi üzem rekonstrukciójába 1 600 000 forintot invesztáltak be. Az új gazdának már csak a szociális lé­tesítmények korszerűsítése maradt hátra. AZ ANYAGI HELYZET kereszt­kérdéseit vetjük fel. — Mit hozott a fúzió a vitathatat­lan népgazdasági eredmények mel­lett? Emelkedett-e vagy csökkent a nyereség, viszonyítva a Budapesti Fűrészek és a Mechanikai Hordógyár előző évi együttes eredményéhez? — Emelkedett. A termelési érté­künk 400 millió forint. — A nyereségrészesedés? — A dolgozók az idén is legalább annyira elégedettek lesznek vele, mint tavaly ... Meg kell jegyeznem: mi, ahogy eddig, úgy következetesen most is bátran, de szigorú tárgyila­gossággal differenciálunk. S azt is hozzá kell fűznöm, hogy a prémium, illetve a konkrét célprémiumok ré­vén lassan már 40% a mozgó bér a premizáltaknál. — A megemelkedett nyereséget ár­emelések is segítették? — A nyereségnek és abból adódóan a dolgozók nyereségrészesedésének megnövekedését nem az árak emelé­sével, hanem az önköltség csökkenté­sével értük el, megfelelő szervezés és fejlesztés következményeként. Sarka­latos gazdálkodási elvünk, hogy a ter­melékenység növelésére koncentrál­junk és ne a felhasználók, fogyasztók zsebére támaszkodjunk. A fixáras termékek kivételével ténylegesen nem hajtottunk végre áremelést. Ahol emelkedtek az árak, ott minőségi ja­vulás volt a termékben. ÚJ HELYZET KEZDŐDIK január elsejével. Módosul a vállalat szerke­zete és részben a profilja is. Elcsa­tolják tőle a vinyei és a sikárosi üzemeket. (Ezek együttesen 60 mil­liós termelési értéket képviselnek.) Viszont hozzácsatolják a budapesti ládaüzemet (amelynek 50 millió Ft a termelési értéke). A kiegyensúlyozás lehetőségeivel biztat az a körülmény, hogy a Nép­fürdő utcai üzemük 1970-ben már 3500 m3 dongát fog termelni (az 1969. évi termelése 2700 m3). Továbbá, hogy a Budapesti Ládaüzemben fo­lyóipariláda gyártáshoz 15 000 m3 ala­csonyabb értékű fűrészárut fognak tudni biztosítani — egy osztályozó, programozó apparátus beállításával. Ennek a közbeiktatott, ládagyár­tási anyagot válogató csoportnak épp úgy meglesz a haszna, mint a hordógyártásban alkalmazott máso­dik műszaknak. S ez a haszon már nemcsak ködben markolt valami, hanem kimunkált összeg: mintegy másfélmillió forintos évi megtakarí­tás. Ennyivel fog emelkedni a láda­üzem nyeresége. 1973 végén a Liget utcai és a Nép­fürdő utcai üzemek Ceglédre települ­nek, ahol viszont már 30—40 millió­val magasabb lesz az együttes terme­lési értékük. A ceglédi kombinát be­indulásával mintegy évi 6 millió fo­rintos megtakarítás fog mutatkozni a szállításban. Mintegy összegezésképp Prazsák igazgató két mondattal zárja tájé­koztatóját. — Csupán a most következő évre szorítkozva: eddig 1400-as létszám­mal 400 millió forint volt a termelési értékünk; január elsejétől 1200-as létszám mellett fogjuk elérni ugyan­ezt az eredményt. A megkezdett és több napon át új­ra és újra folytatott beszélgetéseink során átnézett könyvek, naplók, mu­tatók, jegyzőkönyvek és jelentések, valamint az ún. „zöld”-könyvek meggyőztek bennünket, hogy ez a prognózis, a szükségképpen jelentke­ző nehézségek és jelentkezhető hi­bák, tévedések ellenére is valóságot öltő tényszám lesz. Inkább megemel­kedő, mint csökkenő értékkel. Az a bizonyos „zöld”-könyv az éretlen gyümölcsök zöld színére em­lékeztető kartonborítója után kapta nevét. Köszönhetve annak, hogy a nyomda jobb borító híján nem tudta másba kötni. A béltartalma azonban rendkívülien érett anyag — hogy maradjunk a hasonlatnál. A válla­lat valamennyi vezetőjének közös szellemi gyümölcse. Nem statiszti­ka. És nem is számokkal játszó terv­ábránd. Hanem jól megkomponált mesteri partitúra. Ennek segítségé­vel egyaránt pontos a vezénylés és a végrehajtás, meg valamennyi „stimm” állandó szemmel ta­rtása, az egész „koncert” összhangjának biz­tosítása. Kétségtelen, hogy akik ezt összeállították, az ésszerű, gazdasá­gos munkaszervezésnek is mesterei. B. S. A diófa vészes pusztulása? Testvérlapunknak, a Kertészet és Szőlészetnek egyik legutóbbi száma veti fel azt a faipari szempontból is igen jelentős kérdést, hogy a szilfa­vész után fenyeget-e a diófa vészes pusztulása? Dr. Komlóssy György, az Országos Agrobotanikai Intézet munkatársa veti fel ezt a kérdést, bár bevezető­­leg rögtön hangsúlyozza, hogy a két betegség — a szilfáké és a diófáké — egymástól igen különböző kóroko­zónak a következménye. Mégis azt írja, hogy a tömeges pusztulást okozó két betegség összevetése igen cél­szerű, mert mind a két kórokozó a fertőzött fának előbb csak egyes ágait, majd az egész fát úgy pusz­títja el, hogy a nedvkeringést meg­akadályozza. Kifejti, hogy a diófa­pusztulásra csak néhány évvel ez­előtt figyeltek fel a szakemberek. A diófákat pusztító gomba a nagygom­bák osztályába s azok közt a likacsos gombák csoportjába tartozik s a ve­szedelmes élősködő a pisztricgomba (Polyporus Squamosus Huds.). A szerző beszámol arról, hogy a diófák pusztulását Európaszerte ész­lelték, s egyelőre a fatestbe injek­ciózott gombaölő-szerekkel igyekez­tek védekezni. Egyelőre azonban ke­vés sikerrel. A fertőzések csökken­tése érdekében csupán azt tudják ajánlani, hogy az elhalt ágakat s a termőtesteket össze kell gyűjteni s el kell égetni. Helyes volna ha ezekre a problémákra erdészeti és faipari kutatásunk is felfigyelne.

Next