Fehérnemű Tisztitó Ipar, 1929 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1929-01-01 / 1. szám
, csak a fő feladatok megoldása, illetve lényegbeli differenciák miatt tartottam szükségesnek az elkülönítést. Felfogásom szerint a törvényhozásnak elsősorban az ipari- gazdasági problémákkal kell foglalkoznia, ezeket a kérdéseket kell elsősorban megoldani, mert a jelenlegi viszonyok között élő iparostársadalom a szervezés és szociálpolitikai feladatoknak csak akkor tud megfelelni, ha gazdaságilag jobb helyzetbe juttatjuk. Gazdasági alátámasztás nélkül az iparosság a szervezéssel és intenzív szociálpolitikával kapcsolatban levő terheket nem tudja elviselni. Helytelen politikának tartom azt, amely csak abból áll, hogy az ipari termelést újabb és újabb terhekkel megdrágítja. Törvényhozásunk eddigi törvényalkotásai ezzel az eredménnyel jártak. Elérkezett tehát annak az ideje, hogy most már oly intézkedés is történjék, amelynek célja a gazdasági megerősödés. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a tervezett törvényalkotások nem jelentenek elviselhetetlen költségtöbbletet. Nem ismerik a mai tényleges helyzetet azok, akik ezt hangoz tatják, vagy pedig az általános ipari érdekeket más céloknak rendelik alá. Vegyük pl. az ipartestületek revíziója* nak és a kézműves kamarának kérdé sét ebből a szempontból tárgyilago* san vizsgálat tárgyává. Ha az ipartes* tületekből életképes szerveket aka* runk teremteni, akkor ezt a célt csak úgy érhetjük el, hogy az ipartestületekbe belekényszerítünk minden ipa rost, azaz ipartestületek szervezen* dők ott is, ahol eddig nem voltak. Márpedig tudvalevő dolog az, hogy jelen leg nagy azoknak a kisiparosoknak száma, akik nem tartoznak valamely ipartestülethez. Ezek eddig semmiféle tagsági járulékot nem fizettek. Ezekre nézve tehát a kényszertársulás feltétlenül új megterhelést jelent. Ebből kifolyólag egyesek azt mondanák, hogy az új tagok tagsági járulékai csökkenthetik az eddigi tagok hozzájárulását. Akik így gondolkodnak nagy tévedésben vannak. Mert az ipartestületen kívül álló iparosok jó* része azért nem tagja valamely ipar* testületnek, mert lakóhelyük közelé* ben nem volt ipartestület megszer*vezve. Tehát ezek új ipartestületekbe tömörítendők. Másik ok pedig az, hogy az ipartestület revíziója a jelenlegi ipartestületek költségvetésének felemelését fogja maga után vonni. Számításaink szerint az ország össz* iparossága részére a revízió másfél millió pengő tehertöbbletet fog jelen* teni- A kényszertársulás alapján fel* állítandó kézműveskamara is sokkal nagyobb terhet jelent, mint aminőt a népgyűléseken az Iposz vezetői han* goztattak. Az új szerv költségvetésére zsinórmértékül vehetjük a Mezőgazda* sági kamarák és a német kézműves kamarák költségvetéseit. Más szem*pontok alapján ma költségvetést össze állítani nem lehet. Azzal azonban tisz* tában lehetünk, hogy azzal a költség* vetéssel, amelyet hangulatkeltésre a népgyűléseken felhasználtak (azaz 250 ezer pengővel), azokat a feladatokat, amelyeket egy kamarának el kell vé* gezni, megoldani nem lehet. A leg* szerényebb berendezkedés mellett is a kézműves kamara költségvetése legalább egymillió pengő. Ezeket az érveket nem azért sorakoztattam fel, mintha én az ipartestület revíziójának és a központi szerv felállításának ellensége lennék, mintha ezek szükségességét nem ismerném el- Célom csak az volt, hogy rámutassak arra, hogy a kérdések megoldása nagy körültekintést igényel és bebizonyítsam azt a felfogásomat, hogy ezekkel a kérdésekkel szorosan össze kell kap* csolni a gazdasági problémákat. Sürgetni kell a gazdasági problémák megoldását. Követelni kell a gazdasági problémák minél előbbein keresztül* vitelét és azon esetben, ha a két előbb említett törvényjavaslat letárgyalását nem előzné meg a hitel és exportkér* dés megoldása, úgy legalább egyidő* ben kell azoknak megtörténni. Ezen követelések mellett annál inkább ki kell tartani, mert a népjóléti miniszter bejelentése szerint a tavasszal beterjeszti az ipari rokkantbiztosítást, amely szintén újabb terheket hoz. Az ipari rokkantbiztosítás kérdése elvi szempontból nézve nagyon szimpatikus és énen ezért könnyen lehet vele kedvező hangulatot teremteni és ellen* ségnek feltüntetni azt, aki minden meggondolás és feltétel nélkül tapssal nem fogadja a bejelentett törvény*javaslatot- Bármily nehéz is ilyen hangzatos jelszavakkal szemben tár*gyilagos érveket hangoztatni, mégis megteszem ezt azért, mert a fölvilágo* sítással az iparossággal szemben köte lességemet akarom teljesíteni. Minden tárgyilagos ember be fogja látni azt, hogy a külföldi versennyel nehezen küzködő magyar ipar újabb öt száza lékos megterhelést nem bír el. Fo* gyasztó közönségünk gazdaságilag annyira leromlott középosztályunk, tönkrement mezőgazdaságunk a tönk* szélén áll, tehát ezekre az ötszázalékos megterhelést nem háríthatjuk át. Ezek* től nem lehet kívánni azt, hogy tisztán a magyar ipar megteremtéséért szó nél* kül vállalja az új terhet. Ezek a szem*pontok vezettek akkor, amikor illeté kes helyen rámutattam arra, hogy ez a szociális probléma csak úgy oldható meg, ha ezzel kapcsolatban az iparos ság más téren fog kedvezményeket kapni. A terheket más helyen kell re* dukálni, mert a teherviselés száz szá* zalékig ki van használva. A tehervise* lésnél nem áll az az elv: „Nincs olyan szénásszekér, amelyre még egy villással felrakni ne lehetne“. Ha a teher* viselés elérte maximumát, úgy a leg* szebb cél érdekében sem szabad a pol* gárság tönkremenésének veszélye nél* kül, azt egy fillérrel is fokozni. Ezen az útón hívom fel az iparosságot arra, hogy hangzatos jelszavak kedvéért ne térjen le a reális politika útjáról, ne hagyja magát beugrasztani oly egyénektől, akik csak a dolgok felszínén mozognak és az iparosságot nem világosítják fel a kérdések nehézségeiről is, akik minket úgy akarnak beállítani, akik az iparoskérdéseket nem viselnék olyan mértékben a szívünkön, mint ők. Köztünk és öközöttük a különbség csak az, hogy mi az ipari* problémákat a reális élet követelmé nyei szerint, biztos alapokon akarjuk megáldani. Mi szilárd alapokat akarunk elsősorban kiépíteni és ha már ezek megvannak, ha a biztos alapokra az épületet felépítettük, akkor érkezik el az ideje annak, hogy a díszítő munkát végezzük el. A másik tábor, az az ellenvetése sem állja meg helyét, hogy a kézműveskamara azért szükséges elsősorban, hogy ennek segítségével oldjuk meg a többi kérdést. A kamara nem olyan hatalmas intézmény, amely önmaga kérdéseket megoldhat. A kamara csak felvetheti a problémákat, de azok megoldásában és végrehajtásában nem segíthet. A problémák felvetésére pedig már szükség nincs, mert azokat már nem csak az iparosok, hanem az illetékes tényezők is ismerik, azokkal már a legkomolyabban foglalkoznak. „Permutit“ vízlágyító a vizet legegyszerűbb módon 0°-ra lágyítja le. Lasy szappan, mosószer és víz megtakarítás. — Szép, hófehérre mosott áru. — Rövidebb mosási idő. — IV as jobb teljesítmény ugyanazon gépekkel. A vízvezetéki víz cca 16° kemény. Köbméterenként minden 1° német keménység cca 160 gr. szappant semmisít meg, tehát jelen esetben 16 X 160 x 2560 gr. szappan vész kárba. Ajánlatokkal, mérnöklátogatással készséggel szolgálunk! KURZ R. T. gépüzemi és egészségügyi telepek gyára, Budapest, VII., Szövetség-utca 28/a sz. — Telefon : 1. 316-73. FEHÉRNEMŰTISZTÍTÓ IPAR