Fehérnemű Tisztitó Ipar, 1933 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1933-01-01 / 1. szám

„KÁTÉn­ cidens nélkül a közgyűlést, Boray Győ­ző iparhatósági biztos jelenlétében, ame­lyen természetesen a hivatalos listára adták le szavazataikat a megjelentek. Erre a közgyűlésre más tárgy nem volt kitűzve. A közgyűlést Boócz András m­i­kor már be is rekesztette, ezen védjeggyel hozzuk forgalomba a legjobb és a legtartósabb minőségű vasló­fia­ íjeltakát, molinók és (Rut­scher) vásznakat, albest szöveteket. H­a S i­n­a, F11 c. Pokróc t­A? KOILIN TESTVÉREK Budapest, V., Sas­ ucca 2 Telefon : Aut. 16-7-26, Sürgönyeim: K­á­t­é Eladás nagyban és kicsinyben Szolid és pontos kiszolgálás Arcképleleplezés. A benső családi ünnep, a megha­tottság érzése fogja el azokat, akik részt­vettek az ipartestület által december hó 18-án rendezett arcképleleplezési ünne­pélyen. Az ünnepélyt nem előzte meg nagy reklám és készülődés, csak a különben is hivatalból összehívott rend­kívüli közgyűlést használta fel a testü­let alkalmi­, a közgyűlés által megren­delt képek átvételére és mégis az a kel­lemes, felemelő érzés hatotta át az ösz­­szes résztvevőket mint akik egy nagy szabású,­­ a szakma űzői szinte csa­ládias együttérzése kialakításának­­ munkájában részesek. Az ipartestület tanácsterme ünnepé­lyes szint öltött, a falon fehér lepellel bevont két kép, az asztalfőn a megszo­kott vezetőségen kívül idegen hivatalos résztvevők, amikor a gyöngélkedő Do­bos József elnök és Glofák Ferenc alel­­nök távollétében Boócz András átadja az elnöki széket Szabó Rezső elöljáró­­sági tagnak, aki elsősorban is a Bu­dapesti Kereskedelmi és Iparkamara kép­viseletében megjelent Moór Jenő kama­rai titkárt, az Országos Kézműves Tes­tület nevében megjelent Perlaky György volt országgyűlési képviselőt, Boray Győző iparhatósági biztost, a Kárpi­tos stb. Mesterek Országos Szöveteé­­nek képviseletében megjelent Horti Jó­zsef elnököt, az összes vendégeket és a két arckép megalkotóját Éless Ist­ván festőművészt üdvözölte szívélyes sza­vakkal. Az ipartestület nevében dr. Szőnyi Sándor jegyző szólalt fel elsőnek, aki a nap jelentőségét méltatta, azután a szaktársak nevében Weisz Andor elölj­á­­rósági tag­ szólalt fel, aki Sárik La­jos és Boócz András érdemeit sora­koztatta fel, amelyek ezeket méltóvá tet­ték arra, hogy a szakma űzői által példaként megörökíttessenek. Meleg, baráti és kortársi érzés csen­dült ki minden szavából, amely a köz­ért való munkálkodás hálát elismerést vajmi ritkán, de annál több gáncsot és tövist termő munkáját ecsetelte. Beszéde befejeztével hullott le a le­pel a két képről, melynek mindenike a megszólalásig hű portréja Sárik La­jos, illetve Boócz Andrásnak. Moór Jenő kamarai titkár szólalt fel­ ezután, aki ragyogó ékesszólással fej­tette ki mennyire szükséges az, hogy az iparosok a közért való munká­ban az értük fáradozó társaikat elis­merésben részesítsék, hogy időnként fi­zok ünneplésében eggyéforrva, az együtt­érzést emeljék. A Kamara nevében üd­­vözölte az ünnepelteket és tolmácsolta jókívánságait úgy Sárik Lajos, mint Boócz András részére, akiknek kitüntetése annál is értékesebb, mert ma­guk a szak­­társak juttatták nekik­. Perlaki György az Országos Kézmű­ves Testület nevében méltatta az ünne­pélyt és az ünnepelteket. Rámutatott ar­ra, hogy az iparosság nehéz helyzetében kétszeres terhet jelent a közért való mű­ködés, melyhez erőt és kitartást a jö­vőre buzdítást csak a kartársak elis­merése adhat. A jövő generációnak ez fog példányképül szolgálni nemcsak el­járásaiban, hanem elődjeik munkája megbecsülésében is. Az üdvözlésekre Sárik Lajos válaszolt. Azzal kezdte beszédét, hogy igen nagyra­­becsüli azt a megtiszteltetést, amelyben pályatársai részesítik és amelyhez mun­katársainak támogatása is segítette. Szavait el­foj­tot­ta a­­meghatottság, amely annyira úrrá lett fölötte, hogy nem is tudta folytatni, csak egy remegő „köszönöm”-mel befejezte. A megjelentek által, szinte templomi áhítattal hallgatott igen értékes felszó­lalások után az elnöklő Sza­bó Rezső az ipartestület nevében átvette a két ké­pet, méltatta Éless István festőművész kiváló tehetségét igazoló munkáját és ezzel az ünnepélyt berekesztette. Ugyanaznap estéjén ünnepi társasva­csora van a Schräpler féle jóhírű budai vendéglőben, ahol a jó disznótoros va­csora és járulékai fesztelen hangulatá­ban a felköszöntők egész sora hangzott el. A várható vendégek számához ará­nyított helyiség majdnem kicsinek bizo­nyult a megjelent nagyobb számú ven­dégsereg befogadására, de a korábban megjelentek­­ mindig szívesen szorítot­tak helyet egy-egy újabb érkezőnek. Az első felköszöntővel a megjelent hölgyeket éltette dr. Szőnyi Sándor, az ünnepelteket Weisz Andor köszöntötte fel. Sárik Lajos úgy látszik leküzdötte már meghatottságát és formás beszéddel­­köszönte meg az ünneplést, Boócz András pedig kifejtette, hogy ő nem kereste, de köszönettel veszi az elismerést, amelyet buzdításul tekint a jövőre nézve. Per­laki György v. országgyűlési képviselő az iparosok jelen és remélhető jövőbeni viszonyairól beszélt igen érdekes fej­tegetésében, dr. Lipcsey Ádám kamarai előadó pedig az iparos összetartásra ürí­tette — szellemes beszédével — po­harát. A mindvégig igen kellemes hangulatú összejövetel amelyen a tagok hozzátar­tozói is résztvettek, a késő éjjeli órákban ért véget. FEHÉRNEMŰTISZTÍTÓ IPAR ii közüzemek ellen. Kevés olyan kérdése van az ipari élet­nek, amelyikről annyi és mindeddig sajnos hiábavaló beszéd esett volna mint a közüzemek kérdése. Alig van iparág, amelyiknek ne volna életbevágóan fontos érdeke, hogy ez a kérdés végre is dűlőre jusson, a köz­üzemek ne okozzanak illetéktelen ver­senyt a legális iparnak és a közpénzeken fenntartott üzemek ne vegyék el a ke­nyeret azoktól, akiknek pénzén létesít­­tettek és fennállanak. Hogy mennyire közérdek a közüzemek leépítése, bizonyítja az is, hogy ami más kérdésekben alig volna lehetséges az érdekek ellentétességénél fogva, azt létrehozta a közüzemekben különösen a Főváros által folytatott politika. (—­a

Next