Fehérnemű Tisztitó Ipar, 1934 (7. évfolyam, 1-11. szám)
1934-03-01 / 1-3. szám
VII. évfolyam 1—3. szám. Budapest, 1934. március 15. Szerkeszti: Dr SZŐNYI SÁNDOR A szerkesztésért és kiadásért felelős SÁRIK LAJOS Szerkesztői Adóhivatal V., Vilmos csípát 72. II. 7. Telefon : 22-8-26. Megjelenik minden hó elsején. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 100 Negyedévre 250 . Félévre .. 5'—P ! Egyes számára 1 P ' L'J1D5GEHÉRNEMUTISZTITÓ IPAR A „BUDAPESTI FEHÉRNEMÜTISZTÍTÓK IPARTESTÜLETE“ HIVATALOS KÖZLÖNYE HIVATALOS ROVAT Meghívó. A Budapesti Fehérnemütisztitók Ipartestületének az ipartestület helyiségében: V., Vilmos császár-út 72. 117. 1934. évi március hó 25-én, vasárnap d. e. 10 órai kezdettel tartandó évi rendes közgyűlésére. Tárgysorozat: 1. 1933. évi jelentés. ? 1933 évi zárszámadás és a felmentvény megadóra fölötti hó-3. 1934. évi költségelőirányzat. 4. Tisztújitás (Választandó: 1 elnök, 2 alelnök, 5 elöljárósági rendes tag, 3 számvizsgáló és 3 elöljárósági póttag. 5. Kitüntetések. 6. Esetleges indítványok. Amennyiben a közgyűlés ezen határnapon határozatképtelenség miatt nem volna megtartható, úgy a közgyűlés 193/i. évi, április hó 3-án, esti 7 órai kezdettel fog ugyanazon helyen és tárgysorozattal megtartani, mely közgyűlés a megjelentek számára tekintet nélkül fog határozni. Budapest, 1938- március hó 13. Dr. Szőnyi Sándor s. k. Dobos József s. k. Jegyző, elnök. A közgyűlésen csak olyan tagok birttak tanácskozási és szavazási joggal, akik az alapszabályok 5 paragrafusában jelzett korlátozás alatt nem állanak, akik nincsenek 2 évi tagsági díjjal hátralékban. A közgyűlésen csak olyan indítványok tárgyalhatók, amelyek 5 nappal a közgyűlés előtt terjesztetnek be a testület elnökéhez. Az elöljáróság jelentése az 1933 évről Tisztelt köngyűlés ! Az ipartestület története, működésének beszámolója, az évi jelentéseken évek óta egy mélabús akkord vonul keresztül. Megállapítja, hogy az iparosok helyzete megint sülyedt egy vonalnyit és ez a megállapítás úgy hat, mint egy régi kellemes emlék elparentálása, mint az elmúlás, amelyből új élet fakadásának csak a reménye csillan át. Áll ez a folyó évben is. A múlt képe elég sötét, a jövő képe pedig tisztán attól függ, vajjon mikor jön már el a közös érdekek felismerésének és respektálásának korszaka. A fehárnemülisztító inar helyzete az 1933. évben ismét csak rosszabbodott, viszonyítva az előző évhez. A munkamennyiség egyrészt azért lett kisebb, mert az általános gazdasági viszonyok rosszabbodása folytán a közönség felvevőképessége kisebb, a tisztviselők, tehát a közönségnek az a része, amely a legtöbb munkát adja az iparnak kevésbbé tudja ma igénybe venni, mint azelőtt, ezenkívül a női fehérneműek divatja a fehér anyagból készült alsóruhadarabokat majdnem teljesen kiszorította, ami az ipar munkájának jelentékeny részét vette el. Ott, ahol régebben három-négy piprevasalónő dolgozott és a kényesebb munkát plisszirozást, fodros fehérneműek vasalását végezte, 1r1a egy sima vasalónő is elvégzi a munkát, ha ugyan jut egész hétre való munkája. A legtöbb üzem egyrészt redukált munkaidővel dolgozik, hetenként 3- 1 napon át, másrészt redukált létszámmal. Van azonban olyan üzem is, amelyik örül annak, ha egy héten két napon át van munkája. Mondanunk sem kell, hogy ez a nagymérvű munkahiány a versenynek oly mértékét idézte fel, amely már azok részére sem lehet kívánatos, akik a verseny szabadságát tartották mindig az ipar fejlődése egyik leghatalmasabb rugójának. Ma már azok a körök, amelyek a szabadversemnek annyira a hívei voltak, hogy azt tabunak, vagyis olyannak minőstették, amihez hozzányúlni szentségtörés számba megy, kezdik belátni, hogy a jelen körülmények között ez a nemzeti vagyon lesorvasztására, a kézműipari osztály teljes tönkretételére vezet. Sajnos ez a társadalmi osztály, amely pedig a polgári erények tradícióinak őre és az állami rend biztosisításának egyikoszlopa volt mindig, nem rendelkezik még annyi közgazdasági iskolázottsággal, hogy létérdekei követelményeit felismerve maga léptesse életbe azokat a rendszabályokat, amelyek elnek a romlási folyamatnak megállítására alkalmasak. Mindig akadnak, akik a maguk pillanatnyi előnyéért képesek feláldozni az egész iparág művelőinek érdekeit és nem veszik észre, hogy a jövő ugyanarra az útra sodorja őket, melyen iparostársaik haladnak, hogy külön utakon senki sem járhat tartósan, az egy uton haladók magatartása arra is kihat, aki a külön utat keresi. Az ipartestület vezetőségének helyzete határozottan nehezebb lett, mert nem csak a kezdeményezést várják az ipartestülettől, hanem azt is, hogy megfelelő erélyt tanúsítva, hatalmi szóval léptesse életbe az iparosok egyöntetű eljárását biztosító rendszabályokat. Ezek elfelejtik ugyanakkor, hogy az ipartestület vezetőségének csak ahhoz van módja, amit meg is tesz, hogy kezdeményez és igyekszik rábírni a tagokat az általa helyesnek talált és a különféle vélemények megallgatása után kikristályosodott alapelvek szerint követendő út betartására, de a törvény nem adott módot a testületnek, hogy ezt tagjaira rá is kényszerítse. Az a munkamennyiség, amelyet az ipar feldolgozott, az üzemeket teljesítőképességük körülbelül 20 százalékig foglalkoztatta. Ez okozta aztán az álfa-