Fehérnemű Tisztitó Ipar, 1940 (13. évfolyam, 1-2. szám)

1940-01-01 - 1940-02-01 / 1-2. szám

ff Ci'.V ’ - y-pX * f i:-' V /I _ Az elöljáró­ság'jelentése az 1939. évről. Tisztelt közgyűlés! Az 1938. évről szóló jelentésünknek­ az ipar általános helyzetére, az ezt elő-­ idéző körülményekre vonatkozó részét idézhetnék, amikor az elmúlt 1939. évi jelentésünket terjesztjük a közgyűlés elé. A bekövetkező események már a levegő­ben voltak, az idegek teljes feszültségét érezte mindenki, érezte a gazdasági világ, amely a legérzékenyebb fokmérője a po­litikai helyzet változásainak. Ebben a je­lentésünkben­­elmondottuk, hogy a vállal­kozások bekövetkezett megtorpanása, az idegenforgalom nagymérvű csökkenése, az ipar helyzetét szinte válságossá tette. Az 1939. év eseményei ezt a válságos helyzetet nem mélyítették ugyan ki, de­­ állandósították. Hogy az ipar helyzete nem lett még az előző évinél is rosszabb, csak annak köszönhető, hogy az önállósulási megnehezítésével az újabb üzemek léte­sítése úgyszólván teljesen megállott, a vi­szonyok leromlása valamennyire higgadtab­bá tette, a mindenáron, minden munkát­ megszerezni akarókat és csak itt, amott ütötte fel fejét az árakat teljesen lerom­boló áldatlan verseny. Az is inkább a köz­munkák vállalásánál. A fehérneműtisztító ipar nem végez ha­diipari munkát. Legfeljebb megsínyli, ha a nagyarányú és hosszabb ideig tartó fegy­­vergyakorlatokra szóló behívások követ­keztében,­ munkája szintén nagyarányban csökken. Ez az ipar tehát ez évben sem­­ tudta és­ nem tudja behozni azt a hiányt, amely munkája mennyiségében beállott.­­­­Egyetlen útja maradt volna arra, hogy helyzetén javítson, ha az árrombolás szín­vonalára leszorított vállalási árakat emel­te volna. Amikor az anyagárak­, a munka­bérek és az iparüzemek fenntartásának­ egyéb költségei annyira emelkedtek, hogy az iparosok erre a lépésre szánták volna­­magukat annak veszélye nélkül, hogy a verseny újabb tápot nyerjen, megjelent a kormányrendelet a vállalási árak rögzítése tárgyában. A rendelet megjelenése után, csak az ezen időt követőleg beállott ár­emelkedések lettek volna figyelembe ve-­­­hetők, ami az iparra nézve pótolhatatlan veszteséget okozó kiesést jelentett. Ezek a körülmények egyáltalán nem voltak alkalmasak arra, hogy az ipar le­romlott helyzetén javítsanak, s Az iparosok létszámában az 1939. év folyamán apadás állott be. A múlt évben kimutatott 180 taggal szemben, a létszám 177-re­­ csökkent. Uj üzem az év folyamán nem létesült, csak néhány felvételi hely­ cserélt gazdát. Uj üzemek létesítése nem volt rentábilis, tekintettel a fent vázolt vi­­szonyokra, amit a tőke elsősorban érezt meg. A munkaadók és alkalmazottak viszo­­szában az év folyamán jelentős változás nem állott be. A munkabérek lassú emel­kedést mutatnak. Ezt az emelkedést az iparban elhelyezkedő munkások létszámá­nak csökkenése is okozza.­ ­ A­­ minimális munkabérek, megállapítá­sa az iparban még nem történt meg­, azonban az, erre vonatkozó előmunkála­tok folyamatban vannak és az ipartestü­let megtette vonatkozó előterjesztéseit. Ugyan­­­cs­ak megtette előterjesztését az ipartes­tület a maximális munkaidő megállapítá­sára nézve is, amelyben tekintettel azokra az összefüggésekre amelyek az ipar mun­káját részben a vendéglátó iparok munka­köre és ezzel együtt az idegenforgalom­mal teszik kapcsolná, a maximális mun­kaidőnek heti 60 órában való megállapí­tását, kérte. Ennek a h­eti 60 órás munkás­i időnek ugyancsak az ipar természetének megfelelő napi beosztásra is tett az ipar­­testület előterjesztést­. Súlyt helyezett az ipartest, elöljárósága arra, hogy a munkabérek megállapítás­a kérdésében a munkaadók minden rétege, de különösképpen azok nyerjenek alkalmat álláspontjuk érvényesítésére, akik a min­t tanoncszerződések szám­a az 1939. évben még kisebb volt, mint az előző év­ben. összesen 14 tanoncot szerződtettek az iparban. A tanoncszerződések majd­nem teljes száma a középiparra esettt. A 14 tanonc közül hármat szerződtetett a nagyipar, kettőt kisiparosok, kilencet pe­dig a középipar. A kisiparosok akkor szer­ződtetnek tanoncot, ha családi összekötte­tésük áll fenn a tanonccal, holott éppen a kisiparban van a legnagyobb alkalom ar­ra, hogy a tanonc az ipar minden részét elsajátítsa. A megkötött tanoncszerződések közül kettő vonatkozott férfitanoncra, tizenkett­tő pedig nőtanonc volt. A megkötött tan­­szerződések közül elhalálozás miatt felbon­tatott 7, a szerződők megegyezésével pedig 4 tanszerződés, úgy, hogy az 1939. évi szer­ződések közül csak 9 maradt érvényben. Ily körülmények között a szakmunkásokban mutatkozó hiány - egészen természetes.­ A felszabadításokról a­ tanoncvizsgáló bi­zottság jelentése számol be. Ezzel a kér­déssel helyszűke miatt ezúttal nem foglal­kozunk. Igen nagy gondot okozott az ipartestület tagjainak és­­ így az ipartestületnek is az év második felében­­ beállott anyaghiány. Különösen azokban az anyagokban mutat­kozott el, amelyeket az ipar külföldről szerzett f­e, illetve amelyek importcikkek és a­ kereskedelemi a szükségletet nem tud­ta­k kefesíteni. Az ipartestület ezen a hiá­nyod­aa­ közvetlen beszerzéssel igyekezett­­ segíteni ami az elnökség agilitásának nagy­részt­­sikerült is, annyira, hogy nagyobb fennattfodás ezen anyagok hiánya miattt nem is állott be. Ezen jelentés kiadásai időpontjáig, borax és­ ammoniákszódából kö­rülbelül 10.000 pengő értékű árut szerzett kások alkalmazásánál érdekelve vannak, tehát akik a legtöbb munkást alkalmaz­zák. Kiküldötte tehát a tárgyaló bizott­ságija az elnök vezetésével a nagy, a közép, de­ a kisebb üzemek képviselőjét is. A kérdés a legrövidebb idő alatt most már elintézést nyer és ezzel nyilvánvaló­vá fog válni, hogy a szakmában érezhető szak­munkás­hiány tényleg a munkabérek rendezetlenségére vezethető-e vissza, vagy pedig más­­okokra. A munkások elhelyezése az előző évi­hez képest nem mutat nagy változást. Az elhelyezett munkások száma jelentéktelen mennyiséggel apadt, de ez annak is tulaj­donítható, hogy­­az alkalmazott munkások hosszabb ideig maradnak egy-egy üzem­ben és­ a munkások helyváltoztatása, külö­nösen a nagyobb üzemekben ritkábbá vált. Egyébként a közvetítéseket az a­­lábbi táblázat tünteti fel­ be az ipartestület és osztott szét a tes­tület, ezért jelentkező tagjai között. Az akciót folytatja a testület és reméli, hogy sikerül annyira kiépíteni önellátási szer­vét, hogy tagjai nyersanyagszükségletet, szigorú gazdálkodás mellett képes lesz el­látni. Ehhez azonban szükség van arra is, hogy ki' egyes tagok' á, közre' tekintély­­el legyenek és az ipartestület munkáját igyekezzenek maguk is elősegíteni. Az ipartestület elöljárósága az év folya­mán megtartott tíz rendest és egy rendkí­vüli ülésben tárgyalta le az eléje terjesz­tett ügyeket. Beható vizsgálat tárgyává­ tette mindazokat a kérdéseket, amelyek­ az ipar érdekeit érintették és­ amelyekre vonatkozólag az illetékes hatóságok vagy érdekképviseletek véleményét és hozzászó­lását kérték. Ezenkívül megtette előter­jesztéseit az illetékes hatóságoknál kezde­­ményezőleg i­l azokban az ügyekben, ame­lyekben úgy vélte, hogy az iparosok ér­dekeit ezzel mozdítja elő Részt vett azokon az ipartestületközi ér­tekezleteken, amelyeket a Kereskedelmi és Iparkamara, továbbá az Ipak hívott össze Az év második felében a gyűlések megtar­tásának korlátozása az ilyen megbeszélé­sek útját állotta. Az 1939. évi január hó elsején feláll­-­­tott szakmai családpénztár kérdése, bár csak a nagyobb üzemeket érintette, még­is teendőket rótt rá az ipartestületre, mert a besorozásoknak az életbeléptetés első idejében, mutatkozó kiforratlansága igen sok felszólalásra adott okott. A szakmai családpénztár útján engedélyezte a keres­kedelemügyi m. kir. miniszter a fizetéses szabadságra menő munkások kedvezmé­nyes utazását és az erre szóló arcképest igazolványt­!­­és utalványok kiadá­sa az., 1. II. 111. IV. V. VI. VII. Vili. IX XI. XI. XII. Mosó munkás 10 74 4 174 5 1 4 137 4 Vasaló „ 18 148 6 5 12 18 15 12 39 7 Gép 18 12 11 16 13 10 128 5 14 15 10 Egyéb 6 13 15 9 6 127 10 4 5 107 Tanonc „1 31 — —1 1 — 2 —— — 53 34 34 35 31 39 43 34 27 35 41 28 X I­V. FÉK ERXEMITISZTITÓ I­PAR

Next